Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-19 / 168. szám

kivétel ? a miskolciaké a szó Ésszerű szervezéssel a lakásszövetkezetek jobb működéséért „Az országban jelenleg 322 lakásépítő és 944 lakásfenntartó szövetkezet működik. Az utóbbiak kezelésében mintegy 1*0 ezer lakás van közülük 23 ezret lakásszövetkezetek épí­tettek. Az ötödik ötéves terv időszakában eddig a lakás­építő szövetkezetek 13 500 lakást adtak ál, a tervezett 61 szá­zalékát. Mintegy 7500 lakásszövetkezeti lakás építése 1979— 1980-ban várható. A szövetkezeti lakások 48 százalékának kezelését, 40 százalékának karbantartását már saját szerve­zeteikkel látják el a lakásszövetkezetek.” A lenti idézet a SZÖVOSZ elnökségének 1979. február 27- én megtartott üléséről származik, amelyen a lakásszövetkeze­tek működésének tapasztalatait tárgyalta. Néhány adat az el­telt idő alatt bizonyára változott — növekedtek a számok —, de így is alkalmas arra. hogy felfigyeljünk, milyen mélyre­ható gazdasági, társadalmi, politikai munkát kell — vagy kellene! — végeznie a lakásszövetkezeteknek. Ha a beveze­tőben említett 170 ezer lakásra átlagban három lakost szá­molunk. az eredmény: e szövetkezetek tevékenysége több mint félmillió állampolgár életkörülményeit határozza meg, mégpedig alapvetően. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a félmilliónyi állampolgár többsége fiatal házas, pálya­kezdő, jelentős hányada gyermekes család, akkor megérthet­jük, hogy hihetetlen jelentősége van a lakásszövetkezetek eredményes működésének. Nem véletlenül emelte ki a SZÖVOSZ elnöksége: „Mind a szervezésben, mind az építés­ben jobban ki kell használni a szövetkezés előnyeit...” Az e témában írt előző levelemben szóltam arról, hogy a szövetkezeteknek véleményem szerint jobban kellene élni a rendeletek adta lehetőségekkel. Nem ártana például felül­vizsgálni a szövetkezetek működési szabályzatait, amelyek eléggé sematikusak. Előfordul például olyan, hogy a jogok és kötelezettségek fejezetében ugyanazon esetek szerepelnek. Emiatt kevéssé érződik, kevésbé érzékletes a szövetkezeti tagsági viszony előnye. Véleményem szerint szükséges lenne fejleszteni — némely helyen végre kialakítani — a lakásszövetkezetek együttmű­ködését, különös tekintettel a gazdaságos, sőt, eredményes munkavégzésre. Nem kellene szégyenlösködni, hanem meg­kérdezni a „társcéget”: hogyan csináljátok? Fejlesztésre vár a lakőbizottság, s a küldöttek hálózatá­nak aktiválása. Figyelembe kellene venni, hogy az esetek többségében jogi jellegű, tervezési, gazdasági és műszaki témákban kell állást foglalni, tájékoztatást adni. ehhez pedig megfelelően kvalifikált személyekre van szükség. Nem biztos, hogy az a jó lakóbizottsági tag, aki meg tud javítani egy zárat, vagy vízcsapot. Megfontolandó lenne nagyobb önállóságot biztosítani egy- egy lakóegységnek a házkezeléssel és egyéb tevékenységekkel kapcsolatos ügyek intézésében, mert öt-hatszáz, vagy éppen ezer főt számláló lakógyűlésen véleményem szerint nem is lehet érdemi munkát végezni. Ismerve az érvényben tevő jogszabályokat, úgy érzem, rugalmasak annyira, hogy a célszerű és ésszerű szervezési intézkedéseknek teret engedjenek. Fekete Félcr Miskolc, Bajesy-Zsilinszky út Hol vannak a rácsok? A László Jenő utcai lako- sok nevében kérek segítsé­get panaszunk orvoslásához. Két évvel ezelőtt ugyanis el­készült utcánkban a csator­názás, s új burkolatot kapott az úttest is. Ugyanakkor el­maradt a csapadékelvezető árkok áthidaló rácsainak be­építése. Még abban az idő­ben reklamáltuk a hiányzó rácsokat az útépítőknél, ígér­ték is, hogy majd kiszállít­ják, ám ez csak ígéret ma­radt. Tavaly az I. kerületi tanácsi hivatalnál jelentettük ezt, kérve a segítségüket, ám ez is eredménytelen maradt. Immár két éve húzódik te­hát ez az ügy, a rácshiány miatt az utcában lakók csak rab vasrácsot helyeztek el, s mivel ezek 40 cm szélesek, igy minden kapuhoz 4 mé­ter széles kapufeljárót bizto­sítottak. Olvasónk panasza nyomán a helyszínen ellenő­rizték a helyzetet: jelenleg 10—15 kapunál a rácsok hi­ánytalanul megvannak, né­mely helyen azonban csak hiányosan találták meg. Va­lószínűnek tartják, hogy eze­ket valakik elvitték onnan, s eladták a MEH-nek. Az ügyet mindenesetre kivizs­gálják. Levélírónk állításai­nak valóságát azonban el­képzelhetetlennek tartják. . Becsületes megtalálók Országjáró kirándu­láson voltunk Miskol­con, s a Halásztanya étteremben ebédel­tünk. Egyik diákunk az étterem asztalán felejtette pénztárcáját, 170 forintjával. Erről azonban csak akkor szereztünk tudomást, amikor a tapolcai An­na étterem pincére a vacsoránál közölte ve­lünk: telefonüzenetet kapott a Halásztanya pincérétől, miszerint találtak egy pénztár­cát; bizonyára a cso­port valamelyik tagja hagyta ott. Vacsora után felkerestük a Ha­lásztanyán Molnár Jó­zsefet, aki átadta a kérdéses pénztárcát, sőt visszavitetett ben­nünket szálláshelyünk­re. Figyelmességük, emberségük nagyon jólesett, tanítványaim nevében is szeretném köszönetünkel kifejez­ni. Tóth Teréz tanár Egervár * A Búza téri, 23. sz. háztartási boltban fe­lejtettem július 13-án a noteszom, bérletem, kétezer forinttal. Meg­találták, s másnap, amikor visszamentem ■érdeklődni, hiánytala­nul visszakaptam a szamomra sokat jelen­tő értéket. A Déli Hír­lapon keresztül szeret­nék köszönetét monda­ni a bolt vezetőjének és dolgozóinak, akik becsületessegböl s em­berségből példásra vizsgáztak. Mátyás Pál Miskolc,' Miskolci u. 62. sz. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Kadványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Balcsy-Zsilinszky őt H. Telei onszám: 18-321 nagy nehézségek árán tud­nak bejutni gépkocsijaikkal az udvarokba. Kérjük, segít­senek problémánk megoldá­sában az illetékesek. Nagy Lajos Miskolc, László Jenő u. 115. sz. Seres Péter, a városi ta­nács közlekedési csoportjá­nak vezetője ezzel kapcsolat­ban elmondotta: az útátadás a László Jenő utcában 1976- ban volt, s az átadás-átvételi jegyzőkönyv és a számlák tanúsága szerint a kapubejá­ratokhoz a vasrácsokat a ki­vitelező (a Miskolci Mély­építő Vállalat) kiszállította és beállította. Ezek híján át sem vették volna a munkát. A 21 kapubejáróhoz 210 da­Ut a teljes koedukáció felé? 3^ Egyik tekintélyes irodaházunkban fotózta: Sz. Gy. Miskolc. ! + Pár hónapja többször adott témát e rovatnak a várost csúfító mutatványos bódék ügye. Akkor következetesen intézkedtek az illetékesek: városszerte megszüntették az ilyen „lát­ványosságot”. Ám a múlt héten újabb „társulat” kapott helyet a III. kér. tanácsi hiva­tallal szemben, a főútvonal mentén, a buszmegállónál. Vajon ez miért kivételezett? K. L. Miskolc Ebben a csapadékos időjá­rásban igazán nem szűköl­ködünk vízben. S nekünk még sincs vizünk a Szentpé- teri kapu 79. sz. alatt. Pár hónappal korábban panaszol­tam már ezt a Miskolci In­gatlankezelő Vállalatnak is, ahonnan azt a választ kap­tam, hogy bejelentésem nem indokolt. Kértem a MIK-től, hogy helyezzék üzembe az épületünkben levő hidrofort, s akkor a legfelső emeletek­re is jut a nélkülözhetetlen nedűből, hiszen nyilván a víznyomás hibádzik. (Az al­sóbb szinteken ugyanis nincs ilyen panasz.) A válaszban megnyugtattak: „a Szentpé- teri kapui toronyépületek egyikében sem üzemelnek hidroforok és mindegyikben megfelelő a víznyomás.” Érdekes módon ez a válasz sem oldotta meg vízproblé­mánkat. Vízvezetékünk nyil­ván nem értesült a MIK vá­laszáról. S nem boldogít ben­nünket az a tudat sem, hogy a többi torony házban sem működik a drága pénzen be­épített hidrofor. S legkivált nem értjük: miért nem he­lyezik őket üzembe ? Szőke József jjg- Miskolc, y Szentpeteri kapu 79. sz. ; -lv IX. emelet A válasz tulajdonképpen egyszerű: nem a MIK üze­melteti a hidroforokat, ha­nem a Miskolci Vízmüvek. Piukovics József, a vízművek főmérnöke szerint ugyanak­kor a hidroforokat ma már fölösleges működtetni. Véle­ménye szerint Szőke József olvasónk panaszára sem a hidrofor üzemelésének hiá­nya ad okot, hanem valami belső vezetékhiba, esetleg a vizára szűrőjének eltörnödé- se. A főmérnök ígéri: még a mai ?iapón megvizsgálják a panaszolt vezetéket. Mosószappant keresünk Tudjuk, hogy jobbnál jobb mosószerek kaphatók az üz­letekben, mégis hiányoljuk, hogy már nem árulnak mo­sószappant. Azok nevében írok többes számban, akik­nek — orvosi javaslatra — csak „közönséges” mosószap­pannal szabad mosdaniuk. Mert bármilyen furcsa, a bőrgyógyászok véleménye szerint bizonyom eseteknél a pipereszappant mellőzni kell. Sajnos azonban a tények sze­rint manapság már nem le­het kapni mosószappant. Mi­vel én vidéki vagyok, mis­kolci rokonaimmal is keres­tettem már ezt az árut, s abban reménykedem, hogy az ország második legna­gyobb városában talán akad egy üzlet (esetleg a Centrum Áruház), amely mégis rendel mosószappant. Eddig ugyanis minden boltban azt a választ kaptuk, hogy mosószappanra már nincs igény, senkinek sem kell. Ezúton a DH segít­ségével szeretném tehát kö­zölni, hogy nem így van — az igényeket legjobban a kórházak bőrosztályai bizo­nyíthatják. Koós Judit Hodoscsépány SzerkéSz f#r menetek „Nevem nem engedi aláírni a család” jeligére: Tudomásunk szerint a zöldsé­gesbódéban ismét árusítanak. Ami pedig a veszélyesen szóra­kozó gyerekeket illeti: forduljon panaszával a lakőbizottság elnö­kéhez. Ha nem sikerül megol­dást találni, keressen fel ben­nünket személyesen. A névtelen levél sem megoldás! Szabó János, Miskolc: Sem a Lehel utcában, sem a Búza téren nem találtuk a Sko­da kombit. Lehet, hogy elvittek már? Ha rossz helyen kerestük, s mégis ott van valahol, kérjük, hívjon fel bennünket telefonon. B. N., Miskolc, Győri kapu 57. szám: A levelében írt környéken hiá­ba kerestük az ömlő vizet. Ha netalán semmi változás nincs, s közelebbi címet tudna mondani, kérjük. írja meg. De pontos név­vel együtt. Ha kívánja, nevét nem közöljük a lapban, de ne­künk tudnunk kell. Gyermekruhák méreten innen, méreten túl Jokora tömött sportszatyorral keresett fej bennünket Pereszlényi Imréné (Taktaharkány, Honvéd u. 11. sz.) olvasónk. Mint kiderült, röpke gyermekruha-bemutatót kívánt rögtönözni számunkra, s a táska tartalma volt a „corpus delicti”. Elsőként majd tucatnyi gumi­bugyit rakott az íróasztalra. — Nehogy azt higgyék, hogy valami agyonnyúzott portékák ezek. Mindössze kétszer-háromszor volt gyermekemen egyik is, másik is. És tessék: némelyikének a derekából szakadt ki a gumi, némelyiké­nek a szárából. Ezek általában a Pálma „márkák”. Az Ágnes pelen­kanadrágnak a patentjai mondják fel a szolgálatot idejekorán. Mondhatná bárki: miért ágálok, hiszen ezek filléres holmik. Csak­hogy például 4—5-ös méretből vajmi ritkán lehet kapni. Különben is: bármennyire olcsó, bosszantja az embert, ha minőségileg ennyire nem bírja a strapát! — kommentálta az „intim” ruhadarabokból kialakult gyűjteményét. Azután sorra kerültek a tipegők, a kötött és horgolt garnitúrák. Szteppelt kabátkák, kiscipők. Majd mindegyiknél a méretezéssel volt baj. Volt a kollekció között olyan tipegő, amelynek egyik szára hosszabb, másik rövidebb volt, aprócska mintás farmernadrág, amelynek hossza megfelelt a négyéves gyermek méretére, ámde dereka a másfél évesre is szűk lett volna. („Pedig a nagyobbik fiam igencsak darázsderekú, mégsem lehet összegombolni rajta” — fűzte hozzá Pereszlényiné.) A kötött garnitúrák sapkája bő, a hoz­závaló cipellőcske játékbabára is kicsi. A szteppelt kabátka szabása is elfuserált: vállbán dijbirkózóra is megfelelne, ujjaí hossza nyolc- hónapos gyermeknek is rövid, a háta bősége pedig akkora, hogy két gyermeknek is elég volna. — Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is nevelt és ruházott kisgyermeket az, aki ezeket méretezi. Jő lenne végre, ha valaki felfigyelne rá, hogy komoly problémák vannak a gyermekruhamé- retekkel. Nem hiszem, hogy a sokat emlegetett üj mérettáblázat ki­dolgozásakor sort kerítettek volna ezeknek a rendezésére is. Pedig ideje volna már! , S ha csak ennyi kifogásolnivalót tudott volna felsorolni a kisma­ma, ez is elég. Ámde sorolta ezekkel kapcsolatban is a minőségi hibákat: a kötött és horgolt együttesek a varrások mentén, s leg­kivált a gomblyukaknál szinte már az első használatbavételkor megbomlanak, s csak győzzék összeöltögetni őket. Közöttük kevés az, amelyik tartja a méretét, s nem nyúlik el, vagy éppen nem megy össze az első mosás után. — Ha valaha, most igazán szeretjük szépen járatni, szépen öltöz­tetni gyermekeinket. Az ipar és a kereskedelem biztosítja is a szükséges és szép kis öltözékeket. Ügy gondolom, nem túlzás, ha azt igényeljük, hogy most már próbáljanak nagyobb gondol fordítani ezek minőségére is. És persze, a méretekre. Az embernek a szive hasad meg, amikor alig használtan kell félredobni egy-egy ízléses, ámde el- vagy túlméretezett, s imitt-amott megpattant szálú kis- ruhát. Pereszlényiné nyilván nincs egyedül ezzel a véleményével. Jó vol­na, ha a kereskedelem — megrendelései alkalmával — tolmácsolná ezt a gyermekruházati-ipar szakembereinek. <r> Víz van — és még sincs!

Next

/
Oldalképek
Tartalom