Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-07 / 158. szám

/ ♦ Az új acélmű tízmilliárd forintba kerül. (Kerényi feh\) Jeles napok Diósgyőrben Az acélgyártás centenáriumán jeles napok kezdődtek Di. osgyörben. Emlékeznek és emlékeztetnek a dátumra: a Martin acélgyárban 1879 július 8-án csapoltak először. A centenárium alkalmából tegnap ünnepi közgyűlést tar­tott az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület acélgyártási szekciója. A megjelenteket» Mattényi Lajost, a nagyüzemi pártbi­zottság titkárát Herendi Re­zső. az LKM műszaki igaz­gatója köszöntötte. A szaki, mai i'éridéZvéíij'en á 'gyár"Ve-' zetöi tartottak előadásokat, ismei'tetve a diósgyőri acél­gyártás száz esztendejének történetét, nem mulasztva el a holnapot jelentő, épülő új acélmű jelentőségének ecse­telését sem. Végül, az ese­ménynek otthont adó Vasas Művelődési Központban rep­rezentatív kiállítás nyílt „100 eves az SM acélgyártás Di­ósgyőrött” címmel. A mai program szerint felavatják az LKM vendég- háza előtt Farkas Pál Marti­nász című szobrát, majd tél 4 órakor nem mindennapi esemény színhelye lesz az űjmassai őskohó. A íölizzí- tott kohóból a kerek év for­duló tiszteidére acélt csa­polnak. s működésbe hozzák a korabeli tervrajzok alap­ján rekonstr uált vasverő há­mort is. Vajon mire gondolhattak évülhetetlen érdemű eleink (a Cservenkák, Gedeonok. Lerchek. Krassalkovicsok. Lopalovszkik. Bodnarikok, Flekátsok, Tokárok, Zörgetek, Topilzerek. Spisákok, Rusz- nvákok. Polnerek, akiknek leszármazottai ma is a gyár­ban dolgoznak), amikor száz évvel ezelőtt kibuggyant az acél az akig egy év alatt épí­tett kemence csapolónyílásán? Mire gondolhattak azok a bajszos, marcona férfiak, akik a „Martin = acz.élgyár" feliratú favázas épület előtt, hákjaikat magasba emelve, a fényképész lencséje elé áll­tak? Sejthették-e. hogy jeles napok emlegetett és idézett hősei lesznek ők? Tudtak-e. hogy ez a csapolás máig ha­tó ipartörténeti emlék, szim­bólum. de példa is a mai acélgyártók előtt? Vélték-e. hogy az első évi 1019 tonnás acéltermeles 99 vagy 1(H) esz­tendő múlva tetézi az egy­millió tonnát? Hitték-e. hogy az évtizedes gondokkal küz­dő diósgyőri üzem kilábal a hullámvölgyből, s világszer­te ismert, becsült céggé vá­lik? Hitték, sejtették, s talán tudhatták is. Bár Mocsáry Lajos, az akkori balközép egyik vezérszónoka, Miskolc # A diósgyőri acéí bölcsője, a nevezetes favázas csarnok képviselője az 1871-es or­szággyűlésen a diósgyőri gyárat a „legszerencsétlenebb vállalatként" emlegette, de Jókai Mór és lapja, a Ma­gyar Újság erőteljesen tá­madta a kormányt és a kép­viselőházal a fejlődéshez szükséges támogatás megvo­nása miatt, mondván, hogy „ ... . szén- és v astermelésünk ügye oly közgazdasági ügy. melynek fejletlensége mellett lehetetlenség tovább fejlőd­nie a legjelentékenyebb ipar­ágnak. a közlekedésnek.” A deficit felülvizsgálatára ki­rendelt „derék. izig-vérig magyar hazafi". Péch Antal, mint egyik alapító tagja a diósgyőri vasgyárnak, már akkor úgy vélekedett, hogy „a diósgyőri gyár helyes ve­zetés mellett a magyar gaz­dasági életnek egy igen je­lentős ipartelepe lehet". Neki volt. s neki lett igaza. A század elején Diósgyőrben jobb acélvéső készült, mint a Krupp-cégnél, s diósgyőri acélból készült annak a re­pülőgépnek a fémváza is. amely 1928-ban sikerrel sze­repelt a Budapest—Róma re­pülőversenyen. Egy régi, nagy gyárnak hosszú a története is. Ki győzne mindent számba ven­ni, ki tudná minden siker és öröm. bánat és kudarc csok­rát az ünneplő asztalra ten­ni?! Az acélgyártás diósgyőri centenáriuma: az. elődök di­csősége és az utódok felelős­sége. Soha nem tapasztalt, nagy munkába kezdtek mosd Diósgyőrött. A vezérigazgató mondta egy sajtótájékozta­tón: „Áz új acélmű az LKM számára létkérdés, megépü­lésével viszont megerősíti és véglegessé teszi azt a sok év­tizedes vezető szerepéi, ame­lyet a hazai nemes- és ölvö- züttacél-termelésben betölt. Az új acélművel az LKM el­éri az acélmetallurgia világ- színvonalát. annak is az él­vonalába kerül.” A tereprendezést és az alapkészítést 1977. augusztus 81-én kezdték meg. A tízmil­liárd forintos mű ünnepélyes alapkőletételének dátuma: 1977. december 30. A hat futballpálya nagy­ságú. tízegynéhány méter mély munkagödörből az épí­tők egy esztendő alatt értek a felszínre. Az avatás 1982- ben lesz, de a beruházás el­ső lépcsője — az oxigénkon­verter és az üstmetallurgiai berendezés — már 1980 vé­gére elkészül. Addig azonban be kell építeni 17 400 tonna acélszerkezetet, 12.700 tonna cementet, s el kell helyezni 11 000 tonna gépet és beren­dezést. A megmozgatott föld mennyisége meghaladja a százezer köbmétert. A kivi­telezői csúcslétszám ebben az esztendőben kétezerre rúg. Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes egyik interjúban azt mondta: „A Lenin Kohászati Művek­ben olyan kombinált acélmű­vet építünk fej. ahol bármi-' lyen minőségi adélfajtát elő lehet majd állítani. A ma­gyar kohászat a maga 3.8 millió tonnás acéltermelésé­vel — és az egv lakosra ju­tó majdnem 400 kilogramm acéllal — nem áll rossz he­lyen a világban . . S még egv. múltat és je­lent összekötő, átívelő adat. A diósgyőri üzem acélgyár­tása törlérretének száz esz­tendeje alatt 29,7 millió ton­na acélt produkált. > BRACKÓ ISTVÁN ! Gyümölcsfát az utcára A belterületek, utcák gyü­mölcsfával történő beülteté­sével is pótolni lehet a mű­velési változással kipusztult köztes csonthéjasokat. E le­hetőség megvitatására orszá­gos tanácskozást tartottak tegnap Kecelen. Az eszme­cserén egyebek között el­mondták : jelenleg az ösz- szes csonthéjas gyümölcsök 40—50. a meggynek pedig 70 százaléka a kiskertekben te­rem. Bejelentették a tanács­kozáson. hogy az év őszén mar elegendő szaporítóanyag közül válogathatnak a kis- kerttula.jdonosok: 5 miihó gyümölcsfacsepnetét kínálnak majd a lerakatok, s megfe­lelő választékuk lesz az ed­dig hiányzó őszibarackból és kajsziból is. Hagyományokat orzo uttorok Vaján tegnap véget ért a hagyományőrző úttörők má­sodik országos találkozója. A záróünepségen átadták a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanács alapította „Pro. patria” ki­tüntetéseket a szülőföld ha­ladó hagyományainak feltá­rásában. felkutatásában és megőrzésében élen járó út­törőknek. Ezt követően a ta­lálkozó résztvevői szőkébb hazaijukban gyűjtött történel­mi érdekeségű tárgyakat ajándékoztak a vajai orszá­gos hagyományokat őrző út­törő-múzeumnak. Egyebek között a felszabadulás nap­jaiból származó sajtótermé­kekkel, régi térképekkel, zászlókkal gyarapodott az úttörők vajai múzeumának gyűjteménye. Ifjúsági napok Idén július 27. és július 30. között rendezik meg a sze­gedi ifjúsági napokat. A négynapos programra több mint tízezer fiatalt várnak. A programsorba t megnyitója 27-én. az. újszegedi liget sza­badtéri színpadánál lesz. A tizenharmadszor sorra kerülő eseménysorozaton mintegv négyszáz jugoszláv, lengyel. NDK-beli. román és szovjet fiatal is részt vesz. A nyugdíjasok vállalnák... Nem vagyunk messze attól az időtől, amikor a 10 7(10 000 főnyi lakosságunkból kereken kétmillió — nyugdíjas lesz. Ök kikerülnek tehát a*z „aktív keresők”’ táborából. A nyugdíjasokra fordított összeg évről évre gyarapodó mil- liárdokban fejezhető ki. A ma nyugdíjasa, 'jóllehet, tegnap még aktív volt. s növelte a nemzeti jövedelmet, ma „passzív kereső", sok-sok évi munkája után. kezdi kivenni a közösből annak az érteknek kamatait, amelyet megtermelt. Ennyit a számokról és a pénzről A nyugdíjasokról szólva dolgunk enne! sokkal több. A kérdés az. hogy mennyire tudja hasznosítani társadal­munk. népességünk azt az óriási energiamennyiséget, amely a nyugdíjasokkal „tartalékba kerül"? A felszabaduló és még­is. bizonyos fokig kihasználatlan energiáról kell szólnunk, amelynek sorsa, nemzeti értékhordozó szerepéből adódóan sem lehet közömbös. Az időskorúak, a nyugdíjas népesség tevékenységének köre több területen vizsgálható. Nem fontossági sorrendben, in­kább önkényes megállapítás szerint. A nyugdíjas korú nők és férfiak „továbbdolgozásának” egyik lehetősége: a közösségei? végzett közéleti tevékenység volna. Egyszérű és kézzelfogható dolgokról van szó. Elsősorban arról, hogy a szellemileg friss, egészségi állapotát tekintve kielégítő kondíciójú nyugdíjasok nagy tábora — és szeren­cséié ők vannak többségben — társadalmunkban olyan köz­életi tartalékot jelent, amelyről semmiképpen sem mondha­tunk le. Kell. hogy feltételes módban fogalmazzunk, mert ezeknek az energiáknak tetemes részéről sajnos — ténykérdés — le­mondunk! Akár a népfrontnál, akár a nötanácsi. vagy a kü-. lönbözó tapácsi nyilvántartásokban lapozgatunk az adatok között, szembetűnő: nem a lakossági számarányához mérten vesz részt a nyugdíjas korú lakosság a különböző közéleti te­endők végzésében. S nem is elsősorban a különböző látvá­nyosabb. regisztrál hatóbb tisztségekről van szó. Ami lényegesebb: rengeteg a csendg.s felajánlkozás — se­gíteni akargs. ez csupán jelzés arrtflíshogy mennyi minden! tudnának tenni falujukéi?, városukért a nyugdíjas korúak. Sajnos, sokszor viszonzatlan, kihasználatlan marad. A népfront egyik tanácskozásán sorolta fel az előadó, hol s milyen nagymértékben lenne szükség az egészséges idősek tevékenységére. Véget nem érő volt a lista! Lakóbizottsági munka, társadalmi akciókban mozgósítás, kismamaklubok­ban ügyelet, társadalmi rendezvényeken való közreműködés. Művelődési programokban rájuk vár a szervezés sok teendő­je. Sok dolguk lehetne a köztulajdon vigyázásától, egeszen az önkéntes rendőri munkáig... Különösen a városok új lakótelepein lenne mód újfajta, eddig nem is „jegyzett” munkák végzésére. Ott. ahol amúgy is roppant mértékben ráutaltak lennének a fiatalok az idő­sek okos szavára, segítő ajánlkozására. A hívó szó s az el­engedhetetlenül szükséges szervező, mozgósító erő. módszer azonban sokhelyütt hiányos még. Arra az egyszerű, kézen­fekvő igazságra, hogy az időskorúak munkavégzési igénvei! csak óhajtani nem elég —. még mindig nem mindenütt döb­bentek rá, társadalmi tanácsi szerveknél, szervezeteknél... Azok a nyugdíjasok, akik közéleti tevékenységet végeznek (s gondjaink ellenére sok tízezren vannak ilyenek), gyakran a fiatalokat is megszégyenítő odaadással és munkabírással te­szik dolgukat. Szakértelmükkel, hozzáértésükkel kevés gond akad. hiszen sok-sok évnyi felrétegeződött tapasztalat, szó sze­rint életbölcsesség határoz meg módszereket és ötleteket. Más kérdés, hogy figyelmességre és támogatásra válnak. Kiaknázatlan kincsesbányánk a közéleti teendők ezerféle ágában a nyugdíjasok nagy hadserege. Érdemes lenfie közü­lük sokat, nagyon sokat ismét behívni a sorba . . . • VÁRKONYI MARGIT Villantó Fekete-tengeri vendég Még egyszer u Tiszáról, ahol vizát fogtak Legutóbbi ViRantónkban tekintélyes harcsa fogásáról adtunk hírt. Többen kerestek most nagy hal hírével. Nos. a nagy harcsát kedden éjsza­ka. egy nappal a Tisza szeny- nyezödese elölt fogták. Az a hal még -kapott és vereke­dett. Azoknak, akik szerdá­ról. csütörtökről, péntekről jelentenek nagy halat, az eti­kai bizottság helyett mond­juk el: minden becsületesen kifogott harcsa verekszik, még a méteren aluli is. Az egyéni rekordhoz is egészsé­ges halak kellenek. Ezeket a fogásjelentúseket inkább el­felejtjük. Bármely más vízen, vagy ezután fogott nagy hal­ról szívesen közlünk beszá­molót. * Jó hír: a Tiszalök alatti szakaszon fogásokat jelente­nek. A szennyezést tehát va­lóban sikerült megfogni. A szennyezés okozta karokról pontos felmérés még nem készült. A Felső-Tiszán, úgy tűnik, a nemes halaink kö­zül aránylag a kecsegék vi­selték el legjobban a nehéz napokat. Vásárosnaménynai (itt folyik a Szamos a Ti­szába) kecsegéken kívül ál­lítólag nagy pontyokat is fogtak. Sajnos — ezt a Ti- szalökön dolgozók mondták el — főként harcsából és süllőből nagyon sok ivadék is elpusztult. A Tiszát különben a teljes magyarországi szakaszán horgásszák. * Ügy mondják, hogy min­den rosszban van valami jó. Nos, a legokosabb horgász sem hitte volna, hogy Ti­szalök felett vizáink lehet­nek. Ennek a fekete-tengeri, már-már a Dunán is csak irodalmi halnak egy félmá­zsás példányát fogták ki Ti- szalöknél. (Állítólag később fogtak egy másikat is.) A hal egészségesen gyönyörű horgászzsákmány lett volna. Kifogás után állapították meg. hogy kopoltyúlemezei megfeketedtek, nyálkássá váltak, összetapadtak. A ha­lat természetesen elpusztítot­ták. Most már a kutatókra vár annak a megállapítása, felderítése. hogy véletlen illmaradt vendégek voltak-e, vagy ma is lakók a vizák a Tisza Tiszalök feletti szaka­szán. * Tiszalök alatt révészek mondják, hogy a gát alatt és a gát felett is a rendőrök bejárták a falvakat, és a horgászok segítségét is kér­ték a part és a víz szükséges fertőtlenítéséhez. Jóllehet nem horgászni indult, az tvásra nagyon sok horgász csónakba szállt, és segített. Köszönjük, mert értékben ez egy (jó fogásnál is na­gyobb. * Másik témánk: írtunk leg­utóbb a vizeink partjának rendjéről, tisztaságáról. Töb­ben reagáltak a témára, egy horgásztársunk levelét, má­soknak levélrészleteit legkö­zelebbi számunkban közöl­jük. A horgász olvasók level é' változatlanul várjuk, címünk a Déli Hírlap címe, a bo­rítékra kérjük ráírni: Vil­lantó. BARTHA GÁBOR Szobrot avatnak, s csapolnak az őskobóból ijmassán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom