Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-18 / 141. szám

a miskolciaké a szó Műemléknek hagyták? A szív is hallhatna — ha már a fül süket... Először akkor láttam a valósággal vinklibe görbült fiatal­embert, amikor a Herczeg Ferenc utcai OFOTÉRT-boltba igyekeztem. Aztán vagy negyedórával később, ahogy vissza­felé jöttem, még mindig ugyanolyan „pózban” támasztotta az egyik ház falát. Ha keres is valamit, ha a ruháját is vizsgálja — gondoltam —, nem tarthat ilyen sokáig, de különösen ez a furcsa, az embertől általában idegen test­tartás tűnt fel. A háta domborúra görnyedt, a feje csaknem a térdeit érte, s a két karja szokatlanul előrehullt. — Csak nincs valami baja? — kérdeztem. Ugyanebben a szánalmas testhelyzetben, a fejét csak kis­sé felém fordítva mondta: — Nem tudok kiegyjnesedni. Gör­csöt kaptam a gerincemben. Hívjon mentőt, nagyon ké­rem !... Arca piros volt, mint a paprika, s homlokáról sűrű csep- pckben hulft a veríték. Nem a meleg, inkább az elmúlt körülbelül egy órában átélt fájdalmai miatt. Ennyi ideje görnyedt ugyanis a délutáni műszak váltás előtt, a forgalmas Herczeg Ferenc utcában, anélkül, hogy bárki is megkérdezte volna: mi baja? Sőt, ellenkezőleg: többen gyanakodva néz­tek rá — magam is láttam —. részegnek hitték, akit (he­lyesén? helytelenül?) inkább megvetni illik, mint sajnálni. Kérése ellenére sem hívtam mentőt, helyette gépkocsimba segítettem és orvoshoz vittem. Előbb — kívánsága szerint — a Bajcsy-Zsilinszky úti körzeti orvosi rendelőbe, de mivel mindez a déli rendelési szünet idején történt, az asszisztens­nő innen a Csabai kapui rendelőintézetbe irányított. A fiatalember itt kellő orvosi ellátásban részesült. De azóta sem tudok szabadulni a gondolattól: meddig kellett volna még ott szenvednie, ha meg nem szólítom? S az elmúlt egy óra alatt miért csak megvető, elítélő pillantá­sokkal illették — még szerencse, hogy ezekből mit sem látott —, miért nem akadt egyetlen jobb érzésű ember sem, aki melléje lép, s — kérés nélkül is — a segítségére siet. Miként azt a bajba jutottakkal tennünk kellene. Mondom: kellene! De erre érzelmek, együttérzések nélkül — sajnos — képtelenek vagyunk. Hallottam már utcán rosz- szullett, infarktusban meghalt férfiról, aki — ha az első, segítséget kérő szava nemcsak süket íülhöz, hanem értő. s főként érző szívhez szólt volna — még ma is élhetne. Mi is irtunk bokatöréssel órákig a gyalogosoktól zsúfolt járdán ülő asszonyról, akit egyetlen járókelő sem méltatott segít­ségre. Kihalt volna belőlünk az érzelem? Vagy csak egyszerűen a fülünkkel, a szemünkkel észlelt jelenségek nem képesek kiváltani belőlünk az ilyen esetekben egyetlen helyes reak­ciót: az azonnali segítségnyújtást? De lehet, hogy a kénye­lem, a mások gondjai-bajai iránti közömbösség vezérli azt, aki a bajba jutott társát nagy ívben kikerüli. Bármiről is legyen szó, antiszociális, emberhez méltatlan viselkedés ez! (keglovich) Fizessen vagy sepregessen a részeg Mikor csinálják meg? # A Széchenyi út és Szemere utca kereszteződésében az autóbusz-megállónál a járdabuikolat erősen megviselt. Olyan gidres-gödrös a járda széle (és közepe), hogy már-már a bokatörés veszélye fenyegeti a várakozó, különösen pedig az autóbuszról leszálló utasokat És nemcsak a járda oly elhanyagolt. Az autóbusz- és villamos-menetjegyeket árusító pavilonhoz vezető lépcsők is gyalázatosán töredezettek. Sze­rintem már már életveszélyesek. Végre figyeljen fel erre is valaki, s legalább döntsék el, hogy mikor csinálják meg — hívta fel a figyelmet V. J.-né olvasónk a valóban tart­hatatlan állapotú járdarészre .és lépcsősorra. Ha városunkat járjuk, lát­juk. hogy utcákon, tereken, parkokban sok a szemét. Polgártársaim egy része ren­dületlenül szemetel, a töb­biek bosszankodnak miattuk. Eszembe jutott erről, hogy nagyon érdekes dolgot hal­lottam egy ismerősömtől, aki hosszabb időt töltött egy szocialista államban. EL mondta, hogy ott mi módon (is) takarítanak a városok közterületein. De hasonlóról tudok, egy nem szocialista, észak-európai országról is. Az alkoholizmus világszer­te terjedő kór. nemcsak ná­lunk. A szemetelés szintén. Bár az előbbi jóval súlyo­sabb úgy az egyénre, mint a közösségre, ám az utóbbi je­lentősége sem lebecsülendő. Milyen ügyesen, ötletesen oldják meg a két, egymástól eltérő társadalmi berendezé­sű államban, hogy mindkét irányba hatásosan harcolja­nak. Azt teszik ugyanis, hogy a feltűnően részeg állapot­ba!..- nyilvános helyen meg­jelenő személyeket (akik ugyan nem követnek el bűn­cselekményeket, „csupán” alaposan leisszák magukat), kijózanítás után néhány na­pig köztisztasági munkára veszik igénybe. Ha pedig az illető készpénzzel „megvált­ja” magát e tiszteletre mél­tó közmunka alól (nem csip- ri-csupri összeg! (A mi pén­zünkben számolva napi 300— 400 forint.) — alkalmi mun­kásokkal végeztetik el he­lyette a befizetett pénzből. Vajon volna-e törvényi akadálya nálunk hasonló módszer bevezetésének? Az 1968 I. törvény 95. paragra­fusa I. bekezdése imigyen szól: aki nyilvános helyen megbotránkoztató részeg ál­lapotban jelenik meg, az 300 forintig terjedő pénzbír­sággal sújtható. Nálunk te­hát csupán a sorrendet kel­lene megváltoztatni, ha ösz- szehasonlítjuk az említett országokkal. Ott ugyanis, aki nem akar sepregetni, az fi­zet. Nálunk pedig aki nem akarna fizetni, az sepreget- hetne. Hammer László Miskolc, Középszer u. 46. sz. 4c Felső-Majláthnál régóta vételünk bal oldalán látható Bár igaz, hogy a Lillafüredre diek egyaránt — bizonnyal tunk az ilyenfajta „csodálatról" csúfítja az egyébként széppé alakuló városrész képét a fel- tákolmány. Csak nem .,műemléknek” akarják megtartani? nagy számban látogató turisták — hazánk fiai és küiföl- ,megcsodálják”. Szerintem azonban nyugodtan lemondfia­Sisa Paine Miskolc, Kazinczy u. 6. sz. Pardon! E rovatban június 7- én „Két hónapja kerül­getjük’’ címmel egy fo­tó jelent meg a Sve j- der J. u. 25. sz. alatt la­kó olvasójuk panaszá­nak illusztrálásakép­pen. Tisztelettel meg­kérdezném, hogy hol van Miskolcon a Svej- der J. utca? Mert sze­rintem ilyen nincs! Netán a Schweidel Jó­zsef utcáról van szó? (Névadója egyike az ara­di vértanúknak.) Ha tévedtem, elnézést kérek. De ha igazam van, és a Schweidel Jó­zsef utcáról van szó, megérdemel egy helyre- igazítást és azt, hogy a nevét helyesen írjuk le. Handa Imréné Miskolc, Ságvári u. 2. sz. (Köszönjük olvasónk észrevételét. Igaza van! A szerk.) A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 A stadionvilágítás ma már presztízskérdés A DVTK labdarúgócsapata 1978/79-es nagyszerű bajnoki sze­replésével Miskolc város és Bor­sod megye reprezentáns együt­tese lett. Egyenletes, jó teljesít­ménnyel vívta ki a megtisztelő helyezést, melyet eddig igen ke­vés vidéki csapat ért el. Ezzel a helyezéssel kivívták a jogot a nemzetközi kupaküzdelmeken való részvételre is. Buda István, az OTSH elnöke javaslatára az olimpiai selejtező küzdelmek hazai mérkőzéseit, az olimpiai csapat gerincét képező nagysze­rű közönséggel rendelkező DVTK otthonában játsszák le. •Jogos büszkeség tölti el a DVTK szurkolóit a megtisztelte­tésért, ugyanakkor az illetékes fórumok ,,pironkodhatnak”, ami­értért a DVTK-stadion még most sem rendelkezik a nemzet­közi kupaküzdelmekhez. őszi- tavaszj ba inoki és válogatott mérkőzésekhez már elengedhe­tetlenül szükséges pályavilágító berendezéssel. A Népstadionon kívül ma már az országban sok labdarúgópá­lyán van esti világító berende­zés. Újpesten. az FTC-pálván. Csepelen, a Videoton, a Rába ETO és a zalaegerszegiek stadi­onjában a késő őszi. kora tava­szi mérkőzéseket esti időpontban rendezhetik meg. Ugyanakkor a DVTK szerdai szombati bajnoki találkozóiról sok szurkoló ma­rad távol, nem kívánatos jele­netek játszódnak a gyárkapuk­nál. A DVTK egyesületének szüksé­ge van a bajnoki mérkőzések bevételeire is. nem közömbös, hogy öt-, avagy tizenötezren foglalnak helvet a lelátókon. Éppen ezért Miskolcon a DVTK-pálya világításának ügye — ma már nj'ugodtan fogalmaz­hatnánk úgy, hogy — politikai, munkattgvi, gazdaságpolitikai, kérdés is! A Ferencváros elnöksége el­lenszolgáltatás nélküj bocsátotta a DVTK elnöksége rendelkezé­sére saját, kitűnő pályavilágítá­sának tervdokumentációját, fel­használás végett. A terveket az LKM Tervező Irodájában adap­tálták a helyi viszonyoknak megfelelően. A kivitelezés előre­láthatólag 30—40 millió forintra rúghat. Ez nem kis összeg, a két bázisvállalat önmagában — je­len anyagi viszonyai között — nem viselheti. A DVTK azonban nemcsak a vasgyár, hanem a város és a megye elsőszámú reprezentáns együttese, mérkő­zéseit a város és a megye min­den területéről látogatják. Kül­földi szerepléseknél a csapat, a város és a megye színeit is kén­viseli. Ezért a városnak, megyé­nek közösen kellene összefognia a halaszthatatlan létesítmény anyagi alapjainak előteremtésé­hez. amelvhez számítani lehet az OTSH anyagi támogatására is! Miskolc város nagyobb, mint Székesfehérvár Győr. Zalaeger­szeg. ahol jó hozzáállással meg­valósították a pályavilágítást. Miskolc az ország második vá­rosa! Nem maradhat el a pá­lyavilágítás létesítésében. Adva van egy nagyszerű csapat, nagy­számú szurkolóközönség! Szük­ség volna egy operatív bizott­ságra. amely a munkálatokat koordinálja, s a műjégpálya épí­téséhez hasonlóan mozgósítja az egész várost, a megyét. Ebben a nemes közérdekű munkában számítani lehet a nagyvállalatok — az LKM. a DIGÉP a BAÉV ÉAÉV. ÉMASZ TVK — szoci­alista brigádjainak hathatós tá­mogatására is! A stadionvilágítás ma már Miskolc város. Borsod megye presztízse! Knslon Béla az LKM dolgozója Benzinvásár A benzinár világszínvonalhoz közeledésének vigíliáján (va­sárnap) hosszú sorok várakoztak a benzinkutaknál. Lele­ményességben már rég túlhaladtuk a világszínvonalat, azért álltak a sorok. Ha meggondoljuk ugyanis hogy literenként 2 forintot lehetett megtakarítani, akkor ez 25 liternél már 50 forint, és 150 forintért már kaphatunk egy új kannát, amiben tárolhatjuk a hajtó nedűt. 600 forint befektetéssel négy kannához juthatunk, ami 200 forint tiszta pénz, s a négy kanna befér a kocsi farába. Ha nem rabban fel, akkor ez a mennyiség elég egész hónapra. Persze, az igazi bulit az csinálta. aki ezelőtt két évvel vett kannákat, mert akkor még műanyag kannába is töltöttek üzemanyagot, és az olcsóbb is volt. Ennek a szivarnak ma van 43 műanyag kannája, ami azóta semmibe nem került, ha a tüzrendészeti bírságtól eltekintünk, mert a lakásában tárolta a benzint, és a szomszéd az istennek se alkart vele együtt felrobbanni. Inkább feljelentette. Egy másik isme­rősömnek még tavalyelőtti benzinje is van, mert a szőlőjébe vermel ásott és ott tárolja, szintén „ingyen”-kannákban. Az időközben felszabaduló kannákba az árrendezés előtt vásá­rolt kristálycukrot töltötte, ami azóta átment folyékony hal­mazállapotúba, melasszá olvadt. Rám is nagy hatással volt az árrendezés. Ezentúl' még lassabban közlekedem. Nehogy ütközzek valakivel, mert le­het, hogy beleszaladok 2x25 liter extra szuperba és meg­váltom a jegyet az „örök benzinkutakhoz”! Egy valami feltűnt viszont. Sehol sem láttam vállalati ko­csikat vagy teherautókat tankolni. Vagy kanna nem volt, vagy a pénz nem számit. Persze, az is lehet, hogy a válla­latok a drágább benzinből akarnak takarékoskodni. Bérezés József Miért kell elrontani a jót? Keserű szájízzel vettem ke­zembe a tollat, magam és sok száz dolgozótársam nevében. Keserűséggel azért, mert is­mét elrontottak valamit, ami sok embernek jó volt. Pár éve járok munkahe­lyemre a 8-as busszal. A busz megállói nagyon jó helyen voltak június 1-ig. MEZŐ­GÉP, Drótgyár. Nem tudom, milyen felmérés, indok alap­ján helyezték június 1-gyel a két vállalat közé a megállót. Előző helyeiken rendes, fe­dett várókat építettek a vál­lalatok. Védett az esőtől, eb­ben a borzalmas melegben a napsütéstől. Nem tudom, nem megy a fejembe, hogy kinek és miért nem volt jó ez így, ahogyan volt. E két nagy vállalat több száz dolgozót foglalkoztat 2—3 műszakban, és éppen ve­lünk toltak ki. Ügy tűnik, a közlekedési vállalat éppen azok érdekeit hagyta figyel­men kívül, akikért van. Gon­dolom, vannak, akik azt ál­lítják. hogy mindez értünk történt, és szeretnék, ha mi ezt el is hinnénk. Jó lenne, ha megmagyaráznák, hogy mi ebben az ésszerű? Üzemanya­got. időt. munkát takarítottak meg? Nehéz elképzelni. A lapok napirenden osto­rozzák az ötletszerűen vég­zett munkát. Ma megcsiná­lunk valamit, holnap feltúr­juk, szétbontjuk. Ebben az esetben nem ez történt? Ott­hagyták a jól megépített vá­rót, és létesítettek egy rosz- szabbat. persze nem ingyen. De ez nem számít. Az sem számít, hogy a dolgozó mun­ka után messzebbre rohan, eső veri, nap süti. Mindez miért? Miért kellett megron­tani az emberek közérzetét? Elérjük-e az életben, hogy amit teszünk, azt a legna­gyobb körültekintéssel, az emberek kicsinek tűnő érde­keit is figyelembe véve te­gyük? Lehet, hogy kívülál­lóknak ez kis ügy. Nekünk azonban, akik mindennap erre járunk, és tapasztaljuk ezt a fonákságot, nem mind­egy. Még valamit hadd említsek meg. Sajnos, sok ember van, aki műszak előtt szereti meg­inni a magáét. A bolt eddig távol volt a megállótól, s nem mindig maradt idő, hogy be­térjenek. Most nem kell gon­dolkodni, a buszról egyene­sen a boltba visz az út. Hát ennyit akartam elmon­dani. Kérésünk egyértelmű. Helyezzék vissza a megállót a régi. megszokott helyére Nem kell hozzá semmi más csak jóakarat, együttérzés, emberség. Ács Andorne Miskolc. MEZŐGÉP V. Besenyői u. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom