Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-15 / 139. szám

A HCM-ben * Tanulják a gyárat Immár nyolc esztendeje, hogy Hejőcsabán új cement­gyár alapozását kezdték meg, s ez a gyár 1975-re elkészült, s az ország legmodernebb cementgyára lett. Ám az új gyárhoz szakemberek is kel­lettek, s zömmel fiatalok. „Igen nagy gondot fordí­tunk a gazdasági vezetőkkel együtt a szakemberképzésre” — szögezte le a gyár KISZ- bizottságának beszámolója, egy védnökségi ülésen. — Valamennyi műszaki dolgozó és a fizikai dolgozók zöme rendszeres továbbképzésen vett rés,... sok dolgozó volt Beremenden tapasztalatszer­zésen. Ám a cementgyáriak nemcsak itthon tanulták az új gyárat: főképp fiatalok vettek részt NSZK-beli ta­nulmányúton, s miijt ahogy a KISZ-bizottság beszámolója (Solymos felv.) írja: ezek az intézkedések biztosították, hogy az indu­lásra jó műszaki gárda álljon rendelkezésre. Nos. a gyár beindult, s hogy milyen eredménnyel, arról a hiost elnyert kiváló cím is beszél. S a fiatal szakemberek képzését most a HCM vette át. Előreláthatóan még ebben az esztendőben termelni fog a bélapátfalvi cementgyár. Ide is jól képzett munkások, műszakiak kellenek. Törő­kezelők, gépkezelők, buktató­sok jöttek s jönnek Miskolc-' ra. s szerzik meg itt a leen­dő gyáruk üzemeltetéséhez szükséges tapasztalatokat. Később pedig más szakmák képviselői is eljönnek a HCM- be tanulni. A vakírógépeket ingyen... A diákoknak Nincs utánpótlás, szűk a munkatér Munkakönyv nem kell Most, amikor a nyári szün­Vakáció a betonon Hétágra süt a nap, mintha csak incselkedni akarna a gye­rekkel, aki egy máglyára induló mártír ábrázatával pakolja az iskolatáskát. Hosszúra nyúlik az idén a tanév, és rá­adásul ez a hetek óta tartó, strandolásra ingerlő kánikula... Íróasztalán szól a kis piros zsebrádió. Lapszemle. A kölyök sóhajtozva hallgatja, hogy le kell dolgozniuk a szabad szom­batokat, mert csak így jön ki a miniszteri utasításban rög­zített 192 tanítási nap. Mindjárt kérdése is van: — Jövőre lehet majd választani a gyerekeknek a szabad szombatok és a hosszabb nyári szünet között? Szerencsére nem kell válaszolnom, mert a rádiókommentátor következő mondata eltereli a figyelőiét. Valami olyasmit mond, hogy mi szülők, együttérzünk ugyan a vakációra áhítozó kisdiákokkal, de csak egyik szemünk sír, a másik nevet. A hosszúra nyúló tanév ugyanis enyhíti minden-nyári gondunkat: mi legyen a gyerekkel, ha véget ér a suli? Nem szól a kölyök, csak néz. Csupa vád a tekintete. Nem elég nekem a miniszterért helytállni, tessék, most még azt is magamra kell vállalnom, hogy tulajdonképpen örülünk is egy kicsit mi, szülők, annak a szigorúan vett 192 napnak. Országosan a tanulók 32—33 százalékának jut hely a nyári napközis táborokban. Mi a helyzet Miskolcon? A perecesi, papírgyári és a tapolcai táborban június 20-tól augusztus 20-ig 1600—1800 általános iskolai tanulót tudnak elhelyezni. Az általános iskolák teljes tanulólétszáma viszont 22 ezer! Ha figyelembe veszem, hogy sok család meg tudja oldani a gyerek felügyeletét a nagymama vagy az idősebb testvér segítségével, akkor is azt kell mondanom, hogy égető szük­ség lenne újabb napközis táborok építésére. Pompás dolog a Balatonnál Máriafürdőn vagy Fenyvesen üdülni, de ez az öröm — az öt turnust figyelembe véve — körülbelül ezer miskolci gyeteknek juthat osztályrészül nya­ranta és csak két hétre. Ugyanez érvényes az iskolák által szervezett táborozásokra. A Vasas Művelődési Központ is szervez nyári foglalkoztatást a gyerekeknek, napi négyórás időtartamra. Ám akárhogy számítgatjuk is, családok ezrei­nek ezen a nyáron is marad a gond, a gyerekeknek pedig az a szegényes lehetőség, hogy kulccsal a nyakukban ténfe- regjenek az utcán. Közel az iskola a lakásunkhoz, de — az ablakon át lá­tom — úgy vánszorog a kölyök, mint egy maratoni futó a cél előtt. Ö a szerencsésebbek közé tartozik, mert mire az ÁC1Ó VAKÁCIÓVÁ hízik a tabla sarkában, mar be is csomagolja a fürdőnadrágot, pecabotot, tollaslabdát, aztán irány a Balcsi. Ám az a tíz nap gyors szárnyakon röpül majd, csakúgy, mint az a néhány hét, amit nagymamánál tölthet az Alföldön. És az augusztus javát ő is a ház körüli betonon lődörgi végig, csakúgy, mint annyi sorstársa. egy-egy kihelyezett embe­rünk. de mintegy 600 válla­lattal van közületi szövetke­zeti szerződésünk, amelynek értelmében rendszeresen kell végeznünk, úgynevezett ki- szállásos karbantartási, il­letve javítási munkákat — mondotta Várkoly Elek. a ki­rendeltség vezetője, A he­lyettese. Hubai Árpád pedig megjegyezte.' hogy nagyon szívesen vállalják és végzik munkájukat, de sajnos, ál­talában a javítási határidőt sokallják a 'javíttatok. Mentségük: kevés az em­berük. Legalább négy szak­munkásra lenne szükségük, Miskolcon, a mulas László utcában található megyénk egyetlen irodagép- és írógép- javító műhelye. Pontos nevén: a Műszerészek Irodagépjavitó Szövetkezetének miskolci ki­rendeltsége. A 31 dolgozójából 22 az úgynevezett termelő mun­kás, akiknek az idén 5 millió 200 ezer forint értékű tervet kell teljesíteniük. Vagyis ilyen értékben kell javítaniuk a kü­lönféle irodai gépeket (Írógé­peket, számológépeket — elekt­ronikusokat, mechanikusokat pénztárgépeket, sokszorosító gépeket). Mivel pedig Miskol­con kivül az egész megyére kiterjed munkájuk, bírják-e erővel, emberrel? — Sátoraljaújhelyen. Óz- don és Leninvárosban van ir A modern, elektronikus irodagépek javításán kívül még az ilyen régi Írógépek reparálását is vállalják, mint ez a Continental. (Kerényi László jelvétele) (békés) #• Ot országban üdülhetnek kohászaink de sajnos jelenleg ebben a szakmában még beiskolázás sincs. Beszéltünk az egyik legifjabb szakmunkással, Ka­pusi Lászlóval, aki elmon­dotta. hogy érettségi után a 101. számú miskolci szakkö­zépiskolában egyetlen ilyen tanulóként végzett, majd két évig járt havonta Budapest­re, a 14. számú Szakmunkás- képző Iskolába, ahol elmé­leti-gyakorlati képzésben ré­szesült. Ö tehát az „utolsó mohikán”. Elgondolkoztató: mi lesz itt az utánpótlással? A törzsgárdatagok — olya­nok. mint Szabó Sándor, aki 1949 novemberétől, a mű­hely megalakulásától dolgo­zik itt. vagy akár az 1960-as évektől dolgozó Bodnár Gusztáv, Kerekes György — egyaránt állítják, hogy szí­vesen betanítanák erre az Igazán érdekesnek mondha­tó. változatos munkára a fia­talokat. Most abban re­ménykednek, hogy a nyári szünetben idejövő 5—6 fia­tallal megszerettetik az iro­dagép-javítást, és lesz valami mód az itt-tartásukra. — A munkánk iránti igény azt is megkövetelné, hogy nagyobb munkateret, vagyis tágasabb és korszerűbb he­lyiséget kapjunk — jelentet­te ki Várkoly Elek. .— Ak­kor ugyanis több munkát vállalhatnánk, és gyorsabban teljesíthetnénk a megrende­léseket. Mindezek ellenére szívesen beszélnek olyan örömökről, amikor köszönetét hallanak egy-egy javíttatótói. Például vjlágtalan emberektől, akik­nek vakírógépeit ingyen, tár­sadalmi munkában és soron kívül megjavítják. Vagy a nyugdíjasoktól, akiknek szá­mára kedvezményesen vál­lalnak munkát. (rutlka^) időben a diákok a vállalatok­nál különféle munkákat vál­lalnak, igen sokan — tájé­kozatlanul — azzal a kérés­sel keresik fel a Miskolc vá­rosi Tanács munkaügyi osz­tályát vagy a munkaközve­títőt. hogy adjanak' számuk­ra munkakönyvét. — A diákoknak pedig erre nincs szükségük, s nem is adhatunk nekik munkaköny­vét — tájékoztatott Váraljai Károly a munkaközvetítő irodában. — Szükséges vi­szont minden iskolai tanuló­nak az iskola engedélye és a szülő hozzájárulása a szün­idei munkához. Munkaalkalmak egyébként az idén is bőven állnak a diákok rendelkezésére. Az elhelyezkedési lehetőségekről a munkaközvetítőben bárki tájékozódhat. A Lenin Kohászati Müvek öt ország nyolc kohászati vállalatával tart csereüdülte­tési kapcsolatot. A Szovjet­unión kívül Bulgária, Cseh­szlovákia. Lengyelország és a Német Demokratikus Köz­társaság az LKM partnerei. Ez azt jelenti, hogy az LKM tapolcai üdülőjébe áprilistól novemberig rendszeresen ér­keznek a külföldi vendégek, s ugyanakkor a diósgyőri kohászok családtagjaikkal mehetnek üdülni külföldre. Mégpedig igen kedvezményes ez az üdülés, mindössze 51)0 —600 forint két hétre és leg­több esetben az utazási költ­séget is a vállalat fedezi. Gonda Józseftől, az LKM szakszervezeti bizottsága tár­sadalombiztosítási tanácsú­nak elnökétől tudtuk meg, hogy évről évre több kohá­szati dolgozó vesz részt ilyen külföldi üdülésben: tavaly­előtt 560. tavaly 760. az idén pedig már 800 résztvevőről beszélhetünk. Búcsú az „Alsóházitól Mint amikor a közös kórteremben agoni­zálni kezd a beteg, és spanyolfallal kerítik el az ágyát, olyan módon építettek friss deszkából magas kerítést az elmúlt napokban Miskolcon, az Ady Endre utca és a Bajcsy- Zsilinszky út sarkára. A már hosszú ideje kiürített, öreg, elaggott házak végleg bontó­csákány alá érettek. Újra eltűnik hát a régi Miskolc néhány ismert, öreg háza. A saroképület oldalfalán nem is olyan ré­gen még látható volt az agyonrozsdált utca­tábla: Gróf Tisza István utca. „4 mai Baj­csy-Zsilinszky út helyén tervezték ugyanis valaha a reakció híres miniszterelnökének nevét megörökítő utcát, de csak a Király­iadtól — a mai Ady-hidtól — a Katalin ut­cáig jutottak el. Az utca hosszában a párat­lan oldalon léckerítés volt, mögötte földszin­tes lakássor kígyózott, meg egy hajdani só­raktár emeletes épülete. A saroképület változatlanul a régi. Így állt ott már a századforduló előtt és egymást váltó kocsmáknak adott otthont. Igaz, még tavaly is a Lottó cukrászda működött e sa­roküzletben, de azt megelőzően elég hires hely volt. Hivatalosan „Véndiófa” névre hallgatott, mint italbolt, de a törzsvendégek, akiknek a száma viszont nem volt lebecsü­lendő, meg Miskolc egyéb szeszbarátai csak „Alsóház”-nak hívták. Ugyanis a mai Déryné utcai Thalia bisztró helyén is működött em­beremlékezet óta egy kocsmahivatal, amely a köznyelvi szentkeresztségben a „Lordok .Háza” ngvet kapta, így aztán a „Véndiófá­nak” csak az „Alsóház” név jutott. Lehet, hogy azért, mert az alsó városhoz közelebb volt, de lehet azért is, mert a Déryné utcába a ..jobb vendégek”, tehát a „lordok” jártak randalírozni, ide meg a Búza tér környéké­ről, meg egyéb helyről másfajta ilalbarátok jöttek össze, hogy eszméletlenre igyák ma­gukat, molesztálják az arra járókat, meg általában minden olyasmit csináljanak, ami ilyen helyeken szokásos. A „Lordok Háza”, meg az ..Alsóház” mar régen a múlté. A piások valahol máshol isz­nak. Most eltűnik a sarokház, meg a mellette levő is. a kis divatárubolt a- Tanácsköztár­saság térre költözött, a lakók szerte a város különböző új lakásaiba. Néhány hónap múlva bizonyára már utat építenek a sarokház he­lyére, hogy megkönnyítsék a Búza tér felé kanyarodó forgalmat, ha ott is elkészül az aluljáró. A tízemeletes toronyház a szom­szédságban már éppen húd éve viseli az Ady Endre utca 14 a. számot, mintegy előre jelezve, hogy az lesz a sarokház. Hát húsz év múltán erre is sor kerül. Most még emlegetjük, mi is volt a kör­nyéken. iaztán hamarosan megszokjuk, hogy Miskolcnak ez a — különösebben nem ér­tékes■ — foltja is eltűnt. Mint ahogy már régen nincs meg az Ady Endre utca páros oldalának eleje sem. Hovatovább teljesen értelmetlen az Ady-hid elnevezés is. de hihe­tőleg valaha ezen a csomóponton valami olyan környezet alakul ki, ami méltó lesz Ady Endre névéhez. (benedek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom