Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-14 / 138. szám
a miskolciaké a szó Kiköltöztetik-e a társbérlőket? A Hunyadi ulca 3. sz. alatt a társbérlők hónapok óta egymásra vigyáznák; csak nehogy kart tegyen magában a másik! idegeik felőrlődtek, s értetlenül állnak az okét mérhetetlenül süjtó helyzetben: maholnap közülük két csa^áuot bármikor kilehelnek a három évtizede — ha mégoly nyomorúságos, de mégis otthont adó társbérletből, s a harmadik is megkezdte ugyanazt a kálváriát, amelynek csúcsára amazok már elérkeztek. Az egyemeletes bérház, amelyben a három társbérlő család ösz- szcsen kilenc gyermeket nevelt fel, valaha főpapi palota volt, Sok ízben cserélt gazdát a feiszaoadulás óta. Miután a főpap testvére örökölte, államosították, s az emeleti traktust a város társbérlők között osztotta meg. A hatszobás, komfortos lakásnak még a kövezett konyhájára is Jutott társbérlő, összesen öt bérleményt alakítottak ki benne. 17—IS ott lakó osztozott egyetlen W. C.-n, konyhát ki-kl maga kerített le a szobasarokban, s az egyetlen fürdőszoba is elveszítette eredeti funkcióját. Az utóbbi 2—3 évig egymást segítve-támogatva éltek a társbérlők, mondhatni — zavartalanul. Mert, bár 19ül-bcn isméi magántulajdonba került az épület, a tulajdonosok vajmi ritkán zavartak meg őket. Az örökös örökösei, majd azok leszármazottai kerültek birtokba. S vajmi kevéssé érdekelté őket, hogy milyen körülmények között élnek, laknák ingatlanukban a bérlőik. Mindaddig, míg a társbérlők egyike ei nem költözött a tenyérnyi, udvarra néző szobácskából. másika ki nem halt a hat szoba egyetlen konyhájából. Ekkor az ott maradt bérlők a tulajdonosokhoz fordultak a kéréssel: hadd foglalják el, a megürült helj’iségeket, s hivatkoztak a lakástörvényre, mely kimondja: társbérleti lakrészbe — ha megürül — újabb társbérlőt fenni nem lehet, azt — ha a jogos lakásigény mértékét nem haladja meg —, az ott maradt társbérlőnek kell kiutalni. A tulajdonosok — Demkó István és Guiovics Gáborné — a kérést megtagadták, mondván; Gulovicsné asszonylányainak van szükségük rá. (1?) S mert a társbérlők az üres helyiségeket felnyitották, s néhány bútordarabjukat elhelyezték bennük, felmondtak nekik. A lakók a bírósághoz fordultak keresetükkel. A bíróság az „első menetben” mindkét fokon helyt adott keresetüknek, s jogerősen bérletükbe adta. a ^vitás helyiségeket. A tulajdonosok előbb a Legfelsőbb Bíróság minőkéhez fordultak törvényességi felülvizsgálati kérelmükkel. Elutasították őket. óvásra alapot nem találva. Aztán a Legfőbb ügyészséghez fordultak, ahol új eljárásra utasították az ügyet, s nemcsak azt mondták ki, hogy a megürült helyiségek a tulajdonost intetik meg, hanem azt Is: a felmondás érvényes, a társbérlőket arosBzhlszemu, jogcím nélküli lakóknak kell tekinteni, mivel az önkényes helyiségfoglalással megsértették a szocialista együttélés szabályait. Ehhez már csak annyit: az új eljárás során a bíróság első fokon ismét a bérlők javára ítélkezett. Másodfokon — jogerősen — a tulajdonosoknak kedvezett, a két társbérlő családot — mint rosszhiszemű, jogcím nélküli lakókat — arra kötelezte, hogy maguk gondoskodjanak maguknak lakásról. Jóllehet, jóhiszeműségük vitathatatlan a helyiségek elfoglalásában. Hiszen csak úgy értelmezték jogaikat. ahogyan első- és másodfokon a bíróság is tette az „első menetben”, Miért kellett volna nekik magasabb szinten érteni a tör- vénj't, mint a hlvatalból-hlvatásbói alkalmazóknak? Az is érthetetlen. hogyan sérthették meg a szocialista együttélés szahálvait. amikor pedig a tulajdonosokkal —, akiknek még csak nem is Miskolcon, hanem Szirmabesenyőn. illetve Kányban van a lakóhelyük — sohasem élték együtt, egv fedél alatt. A teljesen bizonytalanná vált helyzet az ítélettel sújtott egyik család fejét sírba vitte — állítják a családtagok. Agyvérzést kapott, s pár nap alatt meghalt. A többiek rettegnek. S most már retteg a harmadik család is, ök is megkapták a felmondást, s bár semmiféle önkényes helyfoglalást nem követtek el. a jól bevált indokkal — a szocialista együttélés szabályainak megsértésével — indokolva. De hát hogv is lehet ilyen könnyűszerrel megszabadulni a nemkívánt bérlőktől — csodálkozhat bárki ezen, aki tudja, hogy tanácsi bérlakásból akkor sem tudnak ilyen címen kitetetni senki emberfiát, ha netán naponta randalírozik lakótársaival. Tulajdonképpen roppant egyszerű. A harmadkézből örökölt bérház tulajdonosai mindenütt úgy tüntették fel, mintha a társbérlet műszakilag teljesen önálló lakásokból állna. Es mert a telekkönyvi kivonat is ézt látszik igazolni, ügyüket eszerint bírálták cí. A telekkönyvi adatok története pedig iüöl-re nyúlik vissza, amikor is az akkori tulajdonosok — a földszinti traktus tulajdonosával, dr. Gyika Lászlóval egyetértésben — az épület társasíiázzá nyilvánítását kérték. Kéeeimükhö* meftóke+t-ek egy térképet, amely ugyan a -iakás jelenlegi műszaki állapotát adja, de a felosztás lehetőségét is mutatja. s ennek alapján elkészült a társasház alapító okirata, bár a lakást műszakilag nem osztották meg. Társbérlet ide. társbérlet oda tehát, mivel az épületet másként lliulálhat jak. jogalap adatott rá, hogy ingven és bérmentve, a bíróság álla» rakassák ki onnan a lakókat. Hogy mj lesz velük? — kit érdekel. A tulajdonosokat ugyan nem! Egyébként hírűk: ezt az épületet belátható időn belül a város kisajátítja. Nem mindegy tehát, hogy mennyit vonnak le a kártalanítás Összegéből a tulajdonosoktól azon a címen, hogy lakást kell adni az ott lakóknak És most már csak egy idézetet engedjen meg a kedves olvasó. Az MSZMl* XI. kongresszusa határozatából: „Pártunk... fontosnak tartja, hogy a személyi tulajdon a szocialista életmódot erősítse. Államunk törvényeivel elismeri és támogatja a munkával szerzett személyi tulajdont . . ám úgy fejleszti tovább törvényeinket, hogy ..tfátat vessen a nt*m monk«5’*'»! származó, n szocialista elveket sértő jövedelmek keletkezésének. Meg keli akadályozni a családi szükségleteket meghaladó, különösen a spekulációs célú ingatlanszerzést’*. (radványi) Igényes presszó Huszonéves vagyok eddig úgy véltem: megengedhetem magamnak, hogy kánikulában rövidnadrágot öllsek. A Mignon presszóban homályo. sitbttak fel arról, hogy korántsem így van. Hétfőn kora délután tériem be oda barátommal egy pohár sörre. Rövidnadrágban. Helyet foglaltunk és rendeltünk. Volna. A felszolgáló ugyanis asztalunkhoz lépve kö. zölte: — Hát igy nem lehet ... — Mit? — Ilyen öltözékben itt lenni. Körülnéztem magunkat, és persze megkérdeztem, hogy miért? — Mert csupasz — mondta a felszolgáló és sajnálkozott. Látta, hogy zavar- • ban vagyok, nyilván megesett a szíve rajtam, mert azért csak kihozta a pohár sört. Tévedés ne essék, a Mignon presszó nem luxusbár, nem Hilton, hanem egyszerű II. osztályú vendéglátóhely. Nem tudhattam hát, hogy netán frakkot kell ölteni, ha betérek oda. Elnézést' tudatlanságomért. Egyébként még csak annyit ehhez: városunk vendéglátóhelyei majd csak ráncba szednek bennünket. Hiszen az egyik helyen már előírják, hogy mit vagyunk kötelesek fogyasztani és menynyiért. A másik helyen azt, hogy mikor ihatunk anélkül, hogy ennénk. Lehet, hogy megszokjuk ezt a stílust. (?) Esszük, nem esszük, nincs más. R. Tivadar egyetemista Miskolc, Kandó Kálmán u. Élelmiszeres palackba vegyszert? Gyakorta oko? gondot nekünk, hogy a vásárlók nem értik meg, miért nem adhatunk ki ecetes, olajos vagy más élelmiszeres üvegben vegyszertélét. (Petróleumot, terpentint stb.) S hiába magyarázzuk, hogy 1977-ben a Mezőgazdasági és az Egészségügyi Minisztérium közös rendelkezést adott ki, amely megtiltja ezt. És nem oktalanul! Korábban halálos végű balesetek adódtak az élelmi- szeres üvegben tárolt vegyszerek miatt. Itt Borsodban például ugyancsak emberéletet követelt a palack okozta tévedés. Kólásüvegben fagyálló folyadékot tartottak, s tévedésből abból ivott az áldozat. Jó lenne hát. ha végre minden kedves vásárlónk megértené: őket védi ez a rendelkezés. Katóczi István a 27. sz. Háztartási Bolt vezetője A távolsági buszokról legtöbbször ugyancsak nehéz kitalálni. hogy merre tartanak, ha nem a Búza téri végállomáson száll fel rájuk az ember. Többnyire ugyanis csak az van feltüntetve rajtuk, hogy ..Miskolc”. Nem lehetne a másik végállomásról is hírt adni ezeken? — kérdezi B. Kiss Béla (Miskolc. Bokányi u. 38. sz.) olvasónk. S teljes joggal. Fotósunknak nem igen kellett keresgélnie modellt, hogy példázzuk levélírónk igazát. íme! Egyébként még annyit: az érintett nagyobb községeket sem ártana feltüntetni ezeken a buszokon. S lehetőleg jól láthatóan! A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3317 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 13. Telefonszám: 13-221 Rejtély-buszok # A Kiliánban, a benzintöltő állomástól Lillafüred felé. kisvasút keresztezi a közutat. A sínpár megszakítja a járda folytonosságát is. Ha száraz idő van, csak-csa!c átbukdácsol rajta az ember. Am ha esik az eső, vagy olvad a hó, nyakig lábalunk a vízben, sárban. A fiatalabbak átugorjak a pocsolyákat, az idősebbek viszont erre képtelenek. Egy rossz lépés és már el is zuhantak. Gyerekkocsival pedig hallatlan körülményes az átkelés. Nem tudom elhinni, hogy ne lehetne valamiképpen megoldást találni a jobb és biztonságosabb közlekedésre. Divinyecz Mihályné Miskolc, Lankás u. 20. sz. Egy rossz lépés és... Mennyi a jutalék, ha öt ember helyett dolgozik...? Még grundnak sem jó? Szép nagy területen burjánzik a giz-gaz, dudorodnak a szemét, és földkupacok a miskolci Tízes honvéd utca impozáns bérházai előtt. A Szabó Lajos utcától az Eszperantó térig tart ez a terület, amely előtt a főútvonalon ugyancsak sok kül- és belföldi autó száguld Lillafüredre, vagy Eger felé. A közlekedők, s az utasok pedig nem nagyon lehetnek elragadtatva ettől a látványosságtól. Sőt, attól sem, hogy a bérházak gyerekei itt a házak előtti .aszfalton játszadoznak, vagy esetleg az úttesten is szaladgálnak, például a labdáik után. Nem hisszük, hogy ez az elhanyagolt terület parknak, vagy játszóalkalmatosságokkal ellátott grundnak ne lenne jó! Legalább addig, míg végre elkezdik építeni az ide tervezett létesítményeket. Tartunk tőle, hogy netán évekig kell „gyönyörködni" még a jelenleg is csúnya látványban! — tették szóvá a Vologda lakótelepről többen. Senkinek sem kell a gyógynövény? Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy mennyire fontos dolog a vadon termő gyógynövények gyűjtése, hiszen a gyógyszeripari alapanyagon túl, jelentős meny- nyiségű teát és kivonatot készítenek belőle. Arról nem is beszélve, hogy jelentős exportcikk is. Néhány hónapja hallottam a Kossuth adón egy riportot. miszerint nincsenek már embereit, akik gyógynövényeket gyűjtenének. A magam részéről — több társammal — elhatároztam, hogy csatlakozom azon kevesekhez, akik gyógynövénygyűjtéssel foglalkoznak. Legnagyobb meglepetésünkre azonban nem várt fordulat következett be. Kiderült: nemhogy gyűjtő, de átvevő sincs! Megkérdeztem a miskolci Her- bária szaküzletet, hogy átveszik-e a „gyűjteményt”? Ök az át'ész-hez irányítottak. Az áfész nem tudott érdemi választ adni. Egy tény: Miskolcon nem foglalkoznak átvétellel. Helyes-e hát a megállapítás, amely szerint nincs gyűjtő? Vagy inkább átvevő nincs? (!) Mindenesetre elgondolkodtató, hogy ezek a fontos növények ennyire nem kellenek. Vágy csak Miskolcon nincs gazdájuk?! Eörclögh Dániel Miskolc, Könyves K. u. 9. sz. 1/2. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat egyik éttermének szakácsnője olyan panaszát mondta el a DH-nak, amely szerinte nem egyedi, s nevének mellőzését kérte. Azt sérelmezi, hogy jelenleg öt ember helyett dolgozik (a többiek szabadságon, betegszabadságon, tanulmányi szabadságon vannak), ám a pluszmunkáért nem kap plusz fizetést, vagy lupsz jutalékot, vagy helyettesítési pénzt. A panasszal kapcsolatban Bonyhádi Ernőtől, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesétől a következő tájékoztatást kaptuk: — 130 vendéglátóipari egységünk van. s a Belkereskedelmi Minisztérium határozata szerint ezeknél az egységeknél az alapbér arányában történik az úgynevezett juta- lékösszeg elosztása. Konkrétabban: az egységek forgalma két részből áll: az étel- forgalomból (itt nagyobb a jutalékkulcs) és az ételen kívüli forgalomból. A jutalékösszegek elosztásánál valóban mindenkit az alapbérek arányában vesznek figyelembe, s ezért nem kaphat plusz pénzt az, aki például öt em, bér helyett dolgozik. A vállalatnál azonban már ismerik a panaszokat, s^kí- serletkeppen az idén á Tokaj étteremben és presszóban wúx más módszert vezettek be. Ott például a konyharészleg nag3'obb jutalékot kap, s másként részesül az összegből az, aki több ember munkáját is elvégzi. A tapasztalatok alapján jövőre változtatásokat szeretnének más egységeknél is. A jelenlegi panaszok megszüntetésével azonban most is törődnek. S Bonyhádi Ernő a panaszt tevő olvasónkat is arra kéri, hogy mielőbb személyesen keresse fel. Megpróbálnak segíteni. A járdák is... Tegnap a Szemerénél egy tizenöt év körüli lány elesett a járdán. Gödörbe lépett... Sokszor szóvá tettük már — távolról sem bántó szándékkal — a miskolci utak állapotát. Tapasztaltuk is, hogy — nyilván nem a mi buzdításunkra — több helyen megjelentek a toldozásra-íoltozásra azok, akiknek ez a dolguk. Munkájuk eredménye azonban nem lett hosszú életű... Néhány nap és a gépjárművek kiverték a gödrökből a bitument. Kezdhetnék elölről... Ámde, aki ismeri az utak állapotát, kissé reménytelenül kérdi: minek? Hiszen annyi a kátyú, hogy tán nem is győzik munkával. A körülmények mégis muszájt parancsolnak. A legforgalmasabb útvonalakon sürgősen el kell kezdeni — vagy folytatni?! — az itt-ott 15—20 centiméter mély gödrök foltozását. Nagy a baleseti veszély. Gvakran hivatkoznak rá, hogy a gépjármű-balesetek fő forrásai a szabálytalan előzés, a követési távolság be nem tartása. Ha nem javul a helyzet, akkor Miskolcon nemsokára hozzátehetjük: ...és az utak állapota. Jól tudjuk, nincs a városnak elegendő pénze útépítésre. Talán még karbantartásra sincs elegendő. Valamit mégis tenni kell annak érdekében, hogy legalább a legveszélyesebb gödröket tüntessük el az utakról. A harsányi és a göröm- bölyi út találkozásánál a minap egy autó az árokba szaladt. Két méter szélességben, sütőteknő mélységű kátyú keletkezett az úton. Majdnem ilyen baleseti forrásokat sokkal forgalmasabb helyeken is találunk — noha az iménti hely is még: Miskolc. Még szorítóbbak a gondjaink, ha ehhez most már hozzávesszük a járdák állapotét — amiről egyébként még keveset szóltunk. A gyalogost is érheti baleset — a járdán is. Jóllehet, könnyű kritizálni. Miért is tesszük, ha egyszer tudva tudjuk az okát. miért rosszak az utak. Szakértelem híján, a laikusnak is lehet azonban ötlete. Például: ne engedjék elszaporodni a kátyúkat, addig cselekedjenek az út- javítók, amíg kevés és kicsi a lyuk az utakon, járdákon. —*
