Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-11 / 135. szám

# Egy nagyon szép megmozdulás labda a SÜMSE kapujában kötött ki Kézilabda NB II ragra s nem eredménytelenül. Varkoly dobása után a (Szabó fele., Borsodi rangadó a Népkertben Nagy volt az érdeklődés vasárnap a Népkkertben a Miskolci Spartacus—St)MSE női NB Il-es kézilabda-mér­kőzésen. Mintegy kétszázan vették körül a pályát, mikor ideális időben a Daruka— Dobos játékvezető kettős megadta a jelt a kezdésre. I A Miskolci Spartacus így kez­dett: Dusek, Pekk, Varkoly 9, Tóth JVL 3, Zeleni, Demkó 7, Ko­vács. Csere: Vályi, Palatics 1, Tóth I. 1, Grego és Brunyánsz- ki. Az első negyedóra egyértel­műen a miskolciaké volt. Dem­kó célozta meg többször is a fel­ső sarkok valamelyikét. 5:2 után azonban sorra adták el a labdá­kat. feljött a sajószentpéteri csa­pat, és 8:7-re a vezetést is át­vette. Elsősorban Kovácsné volt eredményes, A félidő végére si­került az egyenlítés. 9:9~cel for­dultak. A szünetben Szilágyi Imre, a Spartacus edzője ismételten arra kérte játékosait, hogy lehetőleg a felső sarkokat vegyék célba, mivei a SÜMSE kapusa alacsony termetű, és így a keze nem er oda. A tanácsot legnagyobb si­kerrel Varkoly alkalmazta, aki a mérkőzésen dobott kilenc góljá­ból hatot a n. félidőben szer­zett. egyet kivéve, valamennyit átlövésből. Demkó is folytatta á gólgyártást. így a miskolci győ­zelem 10:10 után már egy percig sem forgott veszélyben. A leg­nagyobb különbség 20 :13-nál volt, de a SÜMSE még szépíteni tu­dott a végén. Miskolci Spartacus—SÜMSE 21:16 (9 :9) A mérkőzés igen gyenge szín­vonalú volt. A játékosanyagot tekintve, legalább 10 góllal kel­lett volna győzni a hazaiaknak a mindössze nyolc játékossal ér­kező és kiálló, átlövő nélkül ját­szó vendégek ellen. De olykor­olykor még az olyan egyszerű technikai elem végrehajtása, mint a labdavezetés is, nehéz feladat elé állított egy-egy játékost, nem beszélve az átadási hibákról, az eladott indításoltról; Különösen Zeleni és Pekk játszott indisz- ponáltan. A II. félidőben muta­tom teljesítményük alapján a két átlövő: Varkoly és Demkó dicsérhető. (d. tóth) Nehezen érthető — de érthető — 99leeresztés 99 Újpesti Dózsa OVIK 5:0 (1:0) líuíi gólja volt a harmadik Hála az M3-as már áladott szakaszának, hamar megér­keztünk szombaton, kora dél­után Újpestre. Azt is hittük, hogy túl korán, de kiderült: a tartalékok már túl vannak az első félidőn. (0:0-ra álltak, s ők is a második félidőben kerültek a padlóra — 3:0 ere­jéig!) Gondolva arra. hogy van még idő, átlátogaüunk az Újpesti Dózsa atlétikai pá­lyájára, ahol azonban még csak készülődtek az ifjúsági CSB résztvevői — köztük a diósgyőri atléták. A látvány így is megérte, hiszen a Fóti út végében levő zöldövezetben korszerű tartánpályát (!) épí­tettek az újpestiek számára, így az ifik valóban eszményi körülmények és feltételek között küzdhettek a bajnoki pontokért (hogy milyen si­kerrel, arról más helyen szá­molunk be.) Megbecsülés Visszatérve a Megyeri útra, már a tribünön kívül feltűnt, hogy milyen sok ismerős ar­cot látni a „régi” futball­világból. Szót váltottunk Sóly­most Pixivel — aranyos, gön­dörfürtű kislánya kísérte el aput újabb sikerei színhelyé­re! A Dózsa öregfiúk ugyanis elömérkőzést játszottak az NB I-es találkozó előtti!) a stadionban, ahol Pixi óriás; t'elsösarkas bombája jelentet­te a nyitányt a nyugatnémet FGS 02 ellen. (Dunai II. újabb három góljával lett 4:1 azon a mérkőzésen, amin az eznap t>0 esztendős Nagyma­rosi Miska bácsi is játszott Birkózás Szombat reggel 8 órakor 3 egyebűiei, 14U uirkózó „palántá­ja” gyülekezett a DVTK birkozo- csarnokaban. itt rendeztek ugyan­is az úttörő korosztály területi szabadfogású birkózóversenyet A es^B kategóriában. Az óriási létszámot tekintve — csak a DVTK 50 (!) versenyzőt indított — akar kétnapos ver­senyt is rendezhettek volna. A lebonyolítás azonban a rendező Borsod megyei Birkózoszövet- seget igazolta, mert délután 3 orara már eldőlt, hogy kik nyer­tek első. második, harmadik he­lyet a 10—10 súlycsoportban. Itt nem volt taktikázás, szá­molgatás. a gyerekek minden idegszálukkal és erejükkel a győzelemre törekedtek, am néha kicsit hamar akartak nyerni. így aztán a mérkőzések korán lezaj­lottak, viszont a hangulat va­rázslatos volt. a gyerekek kó­rusban buzdították egymást, az­tán ha valaki leszerepelt — fél­retéve az örömet vagy bánatot — máris szaladt társai közé, és a szőnyeg széléről szurkolt tár­sának. A győztesek névsorát vizsgálva feltűnik, hogy a megszerezhető 20 első hely közül a DVTK kép­viseletében 12-szer állhatott fel versenyző a dobogó legmaga­sabb fokára. Ez a DVTK nagyon jó utánpótlásáról tesz tanúbi­zonyságot. A szakemberek fi­gyelmét felkeltette egy igen te­hetséges versenyző is: Partizer, a KVSE birkózója remek mér­kőzéseket vívott vetélytársaival, és teljesen megérdemelten nyer­te meg a versenyt. Többek sze­rint jelenlegi tudásával már a felnőttek között is sikerrel sze­repelne. összefoglalva: ezen a versenyen nyertek a gyerekek, a szakemberek és a sportág is. Tehetséges, jó képességű fiata­lokat láttunk, akikből gondos munkával olyan versenyzőket' lehet nevelni, akik öregbítik majd a magyar birkózás hírne­vét. A győztesek. A kategória: 29 kg: Partizer (KVSE), 32 kg: Repka (DVTK). 35 kg: Farkas (DVTK). 38 kg: Fábián (DVTK). 41 kg: Roma (Ibrány). 45 kg: Szegyer (DVTK). 49 kg: Szabó (Szerencs), 53 kg: Faragó (DVTK), 58 kg: Stádler (DVTK), +58 kg: Tokár (DVTK). D. Gy. Labdarúgás NB Pontot szerzett az MVSC Győzött a Papp J. SE A labdarúgó NB II Keleti csoportjának utolsó előtti mér­kőzésén az MVSC Gyulán játszott, és egy ponttal gazdagab­ban térhetett haza. Az MYSC-palya adott otthoni, a Honvéd Papp J. SE-nek. akik Gyöngyös ellen játszottak és győztek. HONVÉD PAPP J. SE— GYÖNGYÖS 1:0 (0:0) Mintegy 500 néző volt kiváncsi a két Honvédcsapat összecsapá­sara. Az első percben Fodort a 16-oson belül buktatták, de Do­rozsmai játékvezető sípja néma maradt. Alig fél perc múlva a hazaiak jutottak szögletrúgáshoz, de a rosszul beadott labdát To­kár a kapusba lőtte. A 3. perc­ben Tokár—Répási összjáték atan Répási egyedül maradt a kapussal szemben, de mintegy 15 méterről ismét a kapusba lőtte a labdát. A 8. percben a vendé­gek veszélyeztették a Honvéd kapuját. Egy bal oldali beadás után a labda éppenhogy csak el­húzott a két rástartoló hevesi csatár elöl. A 12. percben ismét hazai helyzet adódott. Gregor beadása sakk-matt helyzetet te­remtett a vendégek kapuja előtt, de Magyar öt méterről a léc föle fejelt. A 17. percben az elő­retörő Osváthot a kaputól húsz méterre buktatták. A szabadrú­gást is ö végezte, a hatalmas erejű rúgás alig egy méterre szállt a kapu fölé. Alig két perc múlva Tokár előtt adódott gól- lövési lehetőség, a jobb oldalon kapott tisztán labdát, de értéke­síteni nem tudta. A 23. percben a hazai kapu előtt teremtettek a vendégek veszélyes helyzetet. Párái—Gábor összjáték után Gá­bor lőtt kapura, Mező kapus csak szerencsével tudott háríta­ni. A labda visszakerült a me­zőnybe, és nagy nehezen sikerült csak szögletre továbbítani. A 30. percben Osváth próbálkozott tá­voli lövéssel, de Kovács bizto­san védett. Az első félidő utolsó 15 percében igen gyenge me­zőnyjáték folyt. A nem túlságo­san meggyőző támadások sorra elakadtak a vendegek szoros vé­delmén, A második félidő első igazán veszélyes helyzetére kö­zel 10 percet kellett várni. Ek­kor Tokár a kapussal maradt egyedül szemben, de a labdat nem tudta jó] eltalálni, így az jo fél .méterrel elkerülte a he­vesiek kapuját. Az 55. percben a gyöngyösiek játékosa, Szép ve­zette a kapura a labdát, hazai védelem csak igen nehezen tud­ta hárítani a támadást. A 61. percben először Tokár fejelt tiszta helyzetből a kapu fölé. majd alig egy fél perc múlva Osváth vágta a léc fölé a lab­dát. Egy perc múlva Tokár egye­dül tört a kapura, de Adonyi időben közbelépett, és szerelni tudta. A 67. percben ismét a he­vesiek veszélyeztették a Honvéd kapuját. Vágó fordulásból lőtt a kapura, de Mező biztosan vé­dett. A 72. percben a 16-oson belül Rácz került jó helyzetbe, de felvágták. A játékvezetői síp — ahogy az sokszor a mérkőzés során — most is néma maradt. A 77. perc hozta meg a hazaiak egyetlen és győzelmet jelentő gólját. Gregor játszotta be ke­resztbe a labdát Osváthnak, aki nagy erővel a jobb alsó sarokba fejelt. 1:0. A gyöngyösiek a gólt követően nagy erővel rohamozták a Hel­ved kapuját, de a védelem sor­ra visszaverte a támadásokat. A hátralevő játékidőben még két­szer adódott tiszta góllövési le­hetőség a Honvéd játékosai előtt. Először egy hosszan előrevágott labdával Szép futott el, és a ka­putól jó 20 méterre kifutó gyön­gyösi kapussal szemben egyedül maradva hibázott. A kapus nem érte el a labdát, de Szép leállt, és így az ellenfél kapujának vé­dője, Kovács, az oldalvonalon túlra tudta továbbítani a labdát. A 83. percben az előző helyzet­hez hasonlóan, Konrád maradt egyedüí a körülbelül 36 méterre kifutó kapussal szemben. A ka­pus fölött átemelt labda a jobb kapufa mellett hagyta el a já­tékteret. Az egygólos győzelem nem tükrözi hűen a játék képét, nnvel a helyzetek alapján lénye­gesen nagyobb arányú győzelmet is szerezhettek volna a hazaiak. Honvéd Papp J. SE: Mező, Ba­kos, Szilágyi, Farkas, Fodor, llácz, Osváth, Magyar (66. perc Konrád), Tokár, Gregor, Répási (66. perc Szép). Edző: Vágó György, vezette: Dorozsmai. Jók: Bakos, Tokár, Fodor. GAJDOS IMRE GYULA—MVSC 0:0 Az óriási küzdelem és a nagy tél miatt az első negyedórában egyik kapu sem forgott veszély­ben. Az első komoly helyzet a 10. percben adódott. Kiss 25 mé­teres óriási kapáslövését menti szögletre a hazai kapus. Szabó kapust Kréméi* is foglalkoztatta, távolról leadott felső sarokra tartó labdáját tornászta ki. A já­ték helyett inkább a küzdelem nyomta rá a bélyegét a mérkő­zésre, és a félidő végéig különö­sebb esemény nem történt. A fordulás után nagy nyomás nehezedett az MVSC-védökre. Beívelések, szabadrúgások soka­sága jelezte a gyulai fölényt. Különösen Kocsis szabadrúgásai okoztak nagy gondot. A 84. percben veszélyeztetett a miskolci csapat. Kiss jó labdá­jával Egry futotta le a védelmet, de gyengén lőtt, a kapus védeni tudott. Két perc múlva Kun ka­puja forgott veszélyben. A kapu előterében óriási kavarodás tá­madt. a labda megindult a kapu felé, Kun nagy bravúrral, lábbal mentett. Még négy szöglet a Gyula részéről, és maradt a 0:0. Krompaszki Gyula edző a kö­vetkezőket küldte pályára: Kun — Krémer, Locher, Bobkó. Ist­ván — Leiszt, Czerva, Lipták, Egry, Kiss, Török (a 75. percben után rúgásért kiállítva). Csere: Lipták helyett a félidőben Fis- ter. A miskolciak közül jók: Kun, Krémer, Locher, Leiszt. vagy 30 percet!) Két dolog volt feltűnő számunkra! Há­rom találkozót bonyolítottak le egymás után a Megyeri úti stadion gyepszőnyegén, s ez senkinek sem jelentett prob­lémát. Különös gonddal „fi­gyel” a Dózsa kiöregedett sportolóira, hiszen nemcsak játéklehetőséget biztdSít szá­mukra. hanem állandó elke­rített helyet tart fenn nekik a tribünön, sőt: a főrendező­nek még arra is volt gondja, hogy a kispadra. a pályán belülre hívja azokat, akik ott elférnek — s netán tanácsa­ikkal segíthetik is(!) a Dó­zsát. Döntetlen ? A lelátón két téma forgott közszájon a kezdés előtt. Az egyik: ma talán bajnokot is avathat a Dózsa. A másik: a DVTK ellen talán a dön­tetlen is jó eredmény lenne?! Az előbbi „bejött”, az utób­bival csak néhány szurkoló lett volna elégedett, a lila­fehér 11 korántsem. Azt azon­ban, hogy végül is ők lehet­tek az idei bajnokság negye­dik azon csapata, amelyik öt gólt rúg a Diósgyőrnek, elő­zetesen ók sem igen gondol­tak volna. Az első félórában inkább a DVTK játszott, fö­lényben volt, nem lévén vesz­tenivalója, higgadtan, meg­szokott stílusában szőtte az akciókat. Még akkor is. ha á csapat mostani helyzetét jól ismerők látták, hogy az ál­landóan őrzött Tatár most is fáradt, hogy Salamont és Fe­ketét még mindig zavarja ko­rábbi sérülése, hogy Fülcö ez­úttal nem tud úgy irányíta­ni. mint azt tőle megszoktuk. Borostyán meglehetősen ma­gára maradva próbálkozott, s hiába is a jó szélsőjáték, ha nincs folytatója ... Jobb meg­oldás lett volna talán Misit középen játszani, ahol a Tö- röcsikéveí egyenrangú — ha nem jobb — eselezőkészségét talán ugyanúgy kamatoztat­hatta volna, mint tette azt a Dózsa középcsatára, akit ezen a mérkőzésen a diósgyőriek egyszerűen nem tudtak sem­legesíteni. Nem azért azon­ban, mert Törőcsik akkorát játszott volna, hanem mert nem volt a követő, szoros emberfogásra alkalmas játé­kosuk. Váradinak ilyen fel­adat nem való, a szerepet ké­sőbb egy időre átvállaló — s jól játszó — Oláh pedig a támadások szervezésével is kellett, hogy törődjön — más ugyanis nem tette. Újpesten, az utolsó 60 perc­ben nem a Honvéd ellen győztes DVTK játszott. Pszi­chológiailag ugyan magya­rázható a vereség, mégis rossz volt nézni, hogy „eresz­tett le” a csapat a végére, hogyan hagyta, hogy a már- már elkönyvelt 3:0-ból öt le­gyen. Az utolsó öt percben tette kiütésessé győzelmét a Dózsa? Nos, inkább a DVTK hagyta, hogy ez történjék, hiszen akkor már idegi fá­radtságuk is érzékelhető volt. Szerdán Borostyán kapott 9-est, szombaton az újpesti Fekete. Utóbbi azonban csak azért, mert befejezte azt, amit társai meglehetős preci­zitással készítettek elő szá­mára. Igaz, az újpesti szélső három gólja sokat nyomott a latban, a róla korábban alko­tott vélemény azonban nem sokat változott bennünk. A játékban ugyanis Töröcsik volt az igazi mester, s ha Fe­kete 9-est kapott, ő legalább „12-est” érdemelt volna — még akkor is, ha tulajdon­képpen hamar szabad kezet (pardon: lábat) kapott ördön- gös cselekményeihez. Az események jól ismertek, ezért csak a harmadik gól taglalására térünk ki részle­tesen, és ... És arra, hogy a 19. percben szerintünk Kuli helyesen nem adott 11-est — bár különben valóban sokat hibázott —, mert Váradi „el­lentétes ” lábbal csúszott be. a becsúszás a labdára irányult, s el is rúgta azt a benyúló lábon átbukfencező Töröcsik elől. A harmadik gól? Nos, Szabó még az alapvonal előtt csípte el nagy vetődéssel azt a labdát, amit rosszul adtak haza. A partjelző intette is, hogy folytatódhat a játék, Kati játékvezető azonban szögletet ítélt. A másik hiba pedig az volt, hogy Fekete hálóba került fejesét gólnak ítélte meg, annak ellenére, hogy a fejelés pillanatában Sarlós a DVTK kapujában a gólvonalon, tehát lesen állt, s ráadásul zavarta is Szabót a védésben! (Ha arra gondo­lunk, hogy a Dózsa legutóbb 2:0-ról vesztett a Vasas ellen, azt is mondhatnánk, hogy a játékvezetői kettős hiba sors­döntő volt, az igazság azon­ban az, hogy a DVTK-ban a második félidőben már nem volt olyan tartás, ami alap­ján feltételezni lehetett vol­na róluk egy ilyen bravúr végrehajtását.) Az oh Mi tehát a vereseg oka — nem kutatva tovább annak arányát? A tétek közötti kü­lönbség — először. A Dózsa tudta, hogy szombaton már bajnok lehet —, a DVTK vi­szont gyakorlatilag már szer­dán bebiztosította harmadik, minden eddiginél jobb végső helyezését. A két csapat erő- és egészségi állapota közötti különbség — másodszor. Nem kell magyarázni, miért. A ha­zai pálya előnye — harmad­szor. Régen voltak ennyien Újpesten, s szolgáltatták is azt a légkört, ami jelentős plusz minden csapat számára saját környezetében. Mindez együtt elégséges volt ahhoz, hogy a kezdetben biztosra korántsem mehető Dózsa a végén két ponttal — és baj­noki címmel — zárja a for­dulót, amiben egyébként a gólkülönbségnek már semmi­lyen jelentősége nem volt. HORVÁTH KÁDMÁN Kajak-kenu Fennállásának 25. évfordu­lóját ünnepli az FTC kajak­kenu szakosztálya. Verseny­nyel ünnepeltek, ahol a fel­nőtt és ifjúsági válogatottak indulása kötelező volt. A két­napos versenyen 780 (!) hajó­egység indult. 127 futamban, Miskolcot Hajdú (MVSC, ke­nu egyes) és Makatura (DVTK, kajak női egyes es kettes) képviselte. Makatura szombaton, az FTC-s Aradn sival az oldalán győzteskéi szállhatott ki a kajakból K—2 500-on. E mellé a K— 500-on ezüstérmet szerzel Hajdúnak ezúttal nem men . (Az igazsághoz tartozik, hog a versenyidőpontban a váll gatott többsége még nem vél zett gyorsító munkát, igy c ítéletekkel csínyján kell bán ni.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom