Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-04 / 129. szám

i a miskolciaké a szó Kinek higgyünk? Nem szeretek sorakozni, ezért általában a család autóbusz, bérleteit mar az előző hónap utolsó napjaiban megvásáro­lom a Miskolci Közlekedési Vállalat Szemere utcai pavilon­jában. Júniusra első nyugdíjasbérlctet is kellett váltanom. Vittem magammal a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságától kapott nyugdíjasigazol­ványt, melyen szerepel a nyugdijas-törzsszám, név. pontos lakcím, születési adatok, melyek egyébként a személyi iga­zolványban is benne vannak. Az igazolvány szöveg szerint tanúsítja, hogy tulajdonosa nyugdíjban részesül. Az igazol­vány hátoldalán az alábbi nyomtatott szöveg van: „Az iga­zolvány nyugdíjszelvény nélkül érvényes, kívánatra a sze­mélyi igazolványt be kell mutatni”. Ennek alapján természetesen vittem magammal a vonat­kozó személyi igazolványt is és egy. a személyi igazolvány­ban levővel megegyező fényképet. Ügy gondoltam, minden kellék együtt van: a nyugdíjas-igazolvány, a személyi iga­zolvány — belevezetve a nyugdíjazás ténye —, fénykép az új nyugdíjas autóbuszbérleti igazolványba... A bérlctárusító hölgytárs viszont nem így vélekedett. Első kérdése az volt: — a nyugdíjszelvény? — Hiába kértem, néz­ze meg a „Nyugdíjas Igazolvány” hátlapjára nyomtatott sző. veget, mely kifejezetten azt írja, hogy az igazolvány nyugdíj­szelvény nélkül is érvényes. Közölte, hogy őt az nem érdekli, és nem adta ki a bérletet. Miért vitatkozzak? Másnap dél­előtt elmentem ugyanoda. Akkor már másik hölgytársnő volt ott. Felcsillant bennem a remény. Hátha ő hajlandó lesz mél­tányolni a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak az igazolványra nyomtatott tájékoztatását. Csalódtam. 0 még szigorúbban követelte a nyugdíjszelvényt. Elő is kotortam a kis fecnit a pénztárcámból, mert másnap már magammal vittem, az iga­zolvány tájékoztatója ellenére. Ezen a kis fecnin semmi más nincs, csak a törzsszám — amit az igazolvány is tartalmaz —, a kiutalt összeg — amihez senkinek semmi köze —, és a ki- ulalás kelte. Egyéb adat, még név sincs a szelvényen. Megkérdeztem, mit ellenőriz a' szelvénnyel? — A törzs­számot — hangzott a kemény válasz. Nem vitatkoztam, pedig volna miért. A törzsszám rajta van a személyi adatokat tar­talmazó nyugdíjas-igazolványon, melynek minden adata — ismételten hngsúlyozom! — megegyezik a személyi igazol­vánnyal. Kinek higgyünk hát? A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának vagy a Miskolci Közlekedési Vállalatnak? Mivel ez Miskolcon — gondolom — havonta több száz új­donsült nyugdíjast érint, jó lenne, ha a két illetékes szerv eldentené egymás között, hogy „melyik van elmaradva egy brosúrával”? Ha a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság a ludas, akkor sürgősen nyomassa az új típusú nyugdíjas- igazolványok ismertetett tájékoztató szövege alá pótlólag.’ „Kivétel a Miskolci Közlekedési Vállalat”. Ha pedig a Miskolci Közlekedési Vállalat nem tartott lé­pest a nyugdíjas-igazolványok adatainak és szövegének vál­tozásával, haladéktalanul intézkedjen, hogy alkalmazottá] ne zaklassák feleslegesen a megfáradt nyugdíjasokat. Horváth Dezső Miskolc, Felszabadítok útja 24. sz. Ne tegyék tönkre a miskolciak tavát! A DH hasábjain az elmúlt evben többen szót emeltek az' ellen, hogy a Kavicsbánya Vállalat a város szélén ke­letkezett kristálytiszta vizű tóba hordja vissza a med­dőt és az agyagot. Akkor — még a múlt évben — nyi­latkoztak az illetékes veze­tők, s ígérték, hogy most már minden rendben lesz, felveszik a kapcsolatot a Ka­vicsbánya Vállalattal. Ha nem tudnak velük zöldágra vergődni, akkor az ügyet fel­sőbb szinten kérik rendezni — mondták. A nyilatkozatok megnyug­tatóak voltak, s ^azt hittem, most már a 15 éves huza­vona után végre rend lesz a Csorba-telepi tó ügyében. Sajnos, nem így történt. A napokban jártam kint a tónál, s szomorúan tapasztal­tam. hogy a Kavicsbánya Vállalat hatalmas földszállító gépei éjjel-nappal hordják vissza a meddőt, agyagot a tóba, s ezzel egyrészt örökre elszennyezik a kristálytiszta tavat, másrészt jelentősen csökkentik a már kialakított vízterüJetet. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet egy ilyen természeti kinccsel job­ban törődni? Hiszen ez a tó­rendszer nagyon alkalmas lenne szabad strandok, vizte-1 lepek kialakítására. A leg­egészségesebb sporthoz, az úszáshoz, korlátlan és olcsó lehetőséget biztos thatna ez a kriótalytiszte bányató, melynek vize nyáron eléri a 24 C-fokot is, s vize jobb, mint a Balatoné. Jóvátehetetlen kárt oko­zunk azzal, hogy nem törő­dünk ezzel a természeti kinccsel. Pedig ehhez nem kellenek most milliók, csu­pán ésszerűen kellene a bá- nyászást folytatni, s nem úgy, ahogy ezt itt teszik. Kökény Károly Miskolc, Árpád .u. 12. sz. Mi van a ruhatárban? Jelenleg ruha nincs. Pén. teken például nem volt egy szál sem. (Pedig ebben a ká­nikulában bizonyára sokan otthagynák ruháikat, node sajnos a fügefalevél még nem jött vissza a divatba ...) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Ruhatár feliratú he­lyiség üres. Mármint az a helyiség, amely a miskolci Tiszai pályaudvar csarnoká­ban található. — Sőt még kicsinek is bi­zonyul. olyan nagy lett mos­tanában a forgalmunk — je­lentette ki Barsánszki Ist­vánná. aki Orosz Józseffel váltóműszakban dolgozik itt. — Ügy látszik, hogy ebben a nagy melegben még a legki­sebb „cuccot” sem szeretik cipelni az emberek és van, aki csupán félórára, de van, aki egy hétre is itthagyja különféle holmijait. Ez a Ruhatár feliratú he­lyiség ugyanis lényegében csomagmegőrző. Van ugyan a csarnok külső részében auto­mata csomagmegőrző is. de az kevés a Tiszai forgalmá­hoz. S hogy a ruhatárban most müelé „cuccok” kerül­nek? A táskákon és bőröndökön kívül láttunk cserepes virá­gokat. ró9iót. televíziót, mag­netofont. s a legkülönfélébb áruházi tárgyakat, illetve csomagokat-T De azért a múlt héten sok ruhát is őriztünk, mert a ballagásokra ide utazók nálunk hagyták kabátjaikat, pulóvereiket — folytatta Bar. sánszkiné. — Egyébként a napi dijforgalmunk jelenleg átlag 1200 forint. Megsaccol- ható, hogy mennyi csomagot jelent ez, ha egy-egy csomag megőrzése a nagyságtól füg­gően 3.40-—5.30—6,40 forint. A turistaszezonban még na­gyobb a forgalmunk. Most is jeleztek egy csoportot, 70— 80 csomaggal. Sajnos, a he­lyiségünk nagyon pici ... És nagyon örülnének, ha a Tiszai pályaudvaron éppen mostanában elkezdődött át- • alakítások során a ruhatár, illetve a csomagmegőrző is kapna egy tágasabb helyisé­get... ír. a.) Bokatörésveszély! A MISKOLCIAK* A SZÓ RovatvezetA1 Radváovi Éva Levélcím: Oéli Rlriar -i/prliesztóséee 1575 Miskolc Baicsv Zstlin$?kv öt 15. Teiefons2áro? 15-221 # Az Avas-déli lakótelepen készült e fotó Sajnos, nem pél­dátlan — mert nem ez az egyetlen ilyen járda ott. Vajon nincs lelkiismeret-furdalásuk azoknak, akik — ha már fel­bontják az alig megépített betonjárdát — iga hagyják ott? Sötétedés után legjobb esetben is bokatöréssel fenyeget egy- egy ilyen gödör Reméljük, mindre sor kerül... # Javítgatják, s újrafestik a Bajcsy-Zsilinszky úton a pihenőpadokat. Jó látni a szakem­berek gondosságát, s jó látni az ismét megszépülő, ki kozmetika zott pihenőhelyeket Remél, iük hogy városunk minden padjára előbb-utóbb sor kerül, s bízunk benne, hogy a lakosság s jobban óvja majd a megszépült ülőalkalmatosságokat. (A. T. felv.) Igaz örömet adott az ajándék Gyerekekkel — moziban! Több kisgyermek kérésének eleget téve, jegyet váltottam „A dzsungel könyve” cí­mű rajzfilm előadd jó­ra. Beültünk ■.. Magyar Filmhíradó. Ezzel kezdődik Gon­doltam magamban: mivel gyermekév van. talán-talán olyasmi lesz a híradóban, ami az 5—8 éves gyereke­ket is érdekli. Elkezdődött... Pe­regnek az apró film­kockák ... peregitek ... peregnek... Elmeren­gek ... Ez nemigen érdekli a . gyereke­ket ... talán a követ­kező ... Hangok szű­rödnek fülembe: „Apu, mikor kezdődik már a film?” „Anyu. ez ugye még nem a film?” ..Apucikám. menjünk haza, ez nem jó film!” Egyre hangosodik a morajlás. A híradó szövegét már alig hal­lani ... Növekszik a zsivaj... A vásznon végre megjelenik a „VÉGE" felirat! Azt hittem, nagyobb meglepetés már ne,m érhet. Tévedtem. Jöt­tek még a filmelöze- tesek! S milyen filmelözetesek?! Az „ERŐD”, melyben vér, puskák és erőszak lát­ványa „nevelti’ a mo­ziban ütő gyerekeket. 'Némelyikük nyöször­gőit, a többi már nyüzsgött... És a rajzfilm? Arra még várni kell! Mi. felnőt­tek... várunk! Vá­runk ... S „Az eső el­mos minden nyo­mot ...” Az autó hegy­ről legurulva felrob­ban ... Tűz izzik a vásznon ... A gyerme­kek többségj már csendben, döbbenten néz előre .. De mi­előtt még nagyobb baj tenne, megkezdődik a rajzfilm. Felléleg- zek... Végre! Végre! Vég­re! Megkérd zm ma­gamtól: „Csak nem így akarjuk nevelni, lel­kiekben megerősíteni gyermekeinket?" Migiéezi József Miskolc, Könyves K. u. 29. sz. A TIGÁZ miskolci üzem. egysege már régóta patronál­ja iskolánkat, a 8. sz. Általá­nos Iskolát. Eddig is nagyon kedvesek voltak hozzánk, de talán a legutóbbi ajándé­kuknak örültünk a legjob­ban. A gyermeknap előtt ugyanis összegyűltünk az is­kola zsibongójában, és izga­tottan vártuk, hogy belépjen az ajtón Halász Jutka, a Boj­torján együttes kíséretében. A vendégek patronálóink meghívására érkeztek hoz­zánk. Amint Halász Jutka a színpadra lépett, megtelt az iskola énekszóval és jókedv­vel. Azokat a dalokat, ami­ket már ismertünk, mi is ve­le és a Bojtorján együttessel énekeltük. A kisdobosok Ha. lász Jutka kérésére ’nldogan mutatták meg, hogy ők is szépen tudnak énekelni. A „Nyuszi ül a fűben ...” és a „Hová mész, le kisnyulacs- ka?” — ha nem is volt túl hangos, de igazán pompásan sikerült. Halász Jutka bebi­zonyította, hogy nemcsak nagyszerű színésznő, hanem a gyerekeket is szereti és tud is bánni velük. A műsor ide. je azonban — sajnos — ha­mar lejárt. „Remélem, nem felejtesz sokáig el, / Ha egyszer elme­gyek” — énekelte Jutka az utolsó dal vegén. Ebben biztos lehet! És nemcsak a kapott autogra. mok őrzik meg őt és a Boj­torján együttest emlékeze­tünkben, hanem a felejthe­tetlen műsor és a kedvessé­gük, közvetlenségük is. Sasvári Enikő 8. sz. Általános Iskola, 8/B osztály, a Riporter őrs vezetője Tanmese egy autójavításról Azért „mese”, mert egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen meg. történhet. A tanulságot is előre megmondhatjuk: akad még türelmes ember rohanó világunkban. , Ez a türelmes ember — Sz. Lajos, Miskolc, Katowice u. 29. sz. alatti lakos —, aki ezelőtt két évvel, 1977. május vé­gén elvitte a Skoda MB 1000-es személygépkocsiját a Her- nádnémeti Építőipari Szövetkezet forróencsi autószervizébe, ahol vállalták: a kocsit te/jesen felújítják, karosszériáját ki­javítják, rendbeteszik, a gépjárművet műszaki vizsgára fel­készítik. Ám pár hét múlúa a szerviz vezetője közölte a meg. rendelővel: meggondolták magukat, a karosszéria javítását nem vállalják, annyira rossz állapotban van. Csakhogy a ko­csi ekkor már teljesen szét volt szerelve. Tulajdonosa kény­szerhelyzetbe került, s vállalta, hogy a karosszériajavítást kisiparossal megcsináltatja. így is történt. Tavaly tavaszra a kisiparos 8800 forintért kijavította a karosszériát, s a szö­vetkezet autószervize ezek után ismét vállalta a munka foly. tatását, a gépkocsi műszaki vizsgára való felkészítését. Néhány hét múlva azonban az autószervizből ismét tele­fonüzenet érkezett: keresse fel őket a tulajdonos, mert me­gint probléma van. Jó lenne — mondta a vezető —, ha a mo­tor felújítását is mással végztetné el Sz. Lajos. 0 így is tett. A motort rövid időn belül felújították, s visszavitték az au­tószervizbe. Most egy éve volt. Akkor megint „probléma me­rült fel”: miután a szervizben ledukkózták a karosszériát, megállapították, hogy az alvázon 3 cm-es elhúzódás mutatko­zik, amelyért az azt javító kisiparos a felelős. Am is a kis­iparos nem javította ki az általa vétett hibát. Sz. Lajos te­hát a szerviz vezetőjét kérte meg, javítsák ki ők, a plusz- költségeket természetesen megfizeti. Az előkalkuláció szerint ez 12 ezer forintba kerül. No és persze időbe. Mert közben ismét eltelt egy év. A gépkocsi azonban még mindig nem ké­szült el. A szabad ég alatt a dukkózás lepergett róla, rozsdá­sodik, rohad a lemez. Sz. Lajos idén áprilisban a megyei KISZÖV segítségét kér­te. Eredmény egy jegyzőkönyv, amelyben a Hernádnémeti Építőipari Szövetkezet elnöke, s az autószerviz üzemvezetője kötelezte magát: 30 napon belül kijavítják, s levizsgáztatják a két év óta hányt-vetett gépkocsit, A 30 nap letelt. A műszaki vizsga nem sikerült! Mint a szerviz vezetője közölte Sz. Lajossal: műszeres beállítás hiá­nyában magas a kipufogógáz szénmonoxid-tartalma. Három hét múlva vihetik ismét műszaki vizsgára. Itt tart a história. A „tanmese” tehát befejezetlen. S mi­után teljességgel példátlan az eset. zavarban vagyunk: vajon kinek a figyelmébe ajánljuk. A megyei iparhatóság­nak? Netán a megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak? Egy bi­zonyos: nagy-nagy figyelmet érdemelne az eset! (r) •i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom