Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
1979-05-14 / 111. szám
a miskolciaké a szó Ki tiltja? Pazarolom, pazarolod a mindennapit! Majus 7-én a Kossuth rádió Szól kérek című műsorában íren mélyrehatóan foglalkozott a mindennapi kenyerünk elten nap mint nap elkövetett bűnnel, a pazarlással. A kommentátor rámutatott, hogy milyen töméntelen mennyiségben pocsékoljuk a legalapvetőbb élelmiszercikket, a kenyeret. A kukabúvárok, a guberálók már kénytelenek biciklivel járni az utcákat, mert a szemétre vetett kenyeret gyalogosan el sem bírják szállítani. S a semmiből — vagyis a hulladék kenyerekből — disznókat hizlalnak, nem kis anyagi haszon fejében. A pazarlók felelősségét nem kívánom szépíteni. De! Most, amikor a pazarlás megfékezésére erélyesebb eszközökhöz kell nyúlnunk népgazdasági szinten is, ne csak a sorban utolsó pazarló, a fogyasztó fölött törjünk pálcát. Eszembe jut ugyanis az a számtalan újságcikk, a Szót kérek kommentárjai, amelyek tavaly nyáron, gz aratás idején hívtak fel a figyelmet a gabona pazarlására. Szót emeltek az ellen, hogy a gabonát szállító jármüvek után mázsa- és tonnaszámra hullott az útszélre a frissen aratott búza. S aratás után az újra zöldült határ sem volt valami szívderítő. (Tévedés ne essék, nem tévesztettem össze az őszi vetéssel!) És ezt a pazarlást maguk a termelők engedték meg maguknak. mert elfeledték, hogy rostával nem lehet vizet merni! Más szóval: a lyukas vontatóból kicsurog a gabona... Pazarol a sütőipar is. Akkor, amikor minőségileg kifogásolható kenyeret ad. A keletlen-siiletlen kenyér az ember szájában masszív, agyagszerű anyaggá válik. Kidobjuk. S az eredmény? Pocsékolunk, pazarlunk! És kénytelenek vagyunk ezt tenni akkor is, amikor — különösen hétvégén és vidéken — az üzletek polcaira már kőkemény kenyér jut, amit már csak tetemes veszteség árán próbál meg hasznosítani a család. Hivatkozhatnék a városi lakások sajátos levegőjére, ahol a kenyér vagy megszárad, vagy megpené- szedik. De nem keresek további mentségeket, nehogy akaratom ellenére megcáfoljam a lehetetlent. Mert sajnos való igaz: pazaroljuk a kenyeret! Hiszem, hogy sohasem késő megpróbálni az értelemre hatni. s takarékosságra inteni. Ügy érzem, még az üzletekben is elférne — a többi hasznos, vagy haszontalan reklám- plakát között — egy icipici felirat, miszerint: „M ég otthon is van kenyér!” Megérné! Eekete Peter Miskolc Ismét a színházi Gyöngyről Olvastam a DH-ban M. A. levelét, a színházi büfében kapható 7 forintos Gyöngy italról, valamint a névtelen levélíró felháborodását azért, mert M. A. sajnálja a hűtéstől üvegenként a 2.50 forintos „borravalót”. Nem a névtelen levélíró- értek egyet! 1. Egyáltalán, miért kell üvegbetéldíjat szedni egy II. osztályú büfében, hiszen nem valószínű, hogy az üveget a színházlátogató zsebre tenné, s úgy ülne be az előadás következő felvonását megnézni. Ezzel az erővel betétet kellene kérni a sokkal drágább, hőálló üvegből készített feketekávés poháréit vagy az alumínium kávéskanálért. 2. Ha nem bíznak a színházlátogató közönségben a kiszolgálás alkalmával ott, a pultnál öntsék ki a Gyöngy italt egy pohárba, mint ahogy ez szokás egy II. osztályú helyen. 3. Ha mindenképpen ragaszkodnak a betétdíjhoz, akkor írják ki —jól láthatóan! — az üdítő árát és írják azt is oda. hogy a betétet soron kívül visszafizetik. Ugyanis az sem megoldás, Kutyatetem a KÖJÁL szomszédságában ég reménykedem, hogy ; közérdekű bejelenté- a DH-ban megjelenik, nik a kutyatetem a Szentéi kapu kellős közepéről. :. így reménykedtem múlt elejétől, ám mindhiába, tek délben még ott volt ílütött jószág riasztó magánya a megyei kórházcsaknem szemben, a me- KÖJÁL, szomszédságá- , Bosszantó, hogy egy — őzegészséget veszélyeztető állati telem napokon kékül heverhet föközlekéDicsérjük a termofor- kérriények javítóit! Őszintén szólva ri. szolyogtunk, amikor megtudtuk, hogy a BÁÉV hozzákezd a Katowice utcában évek óta vajúdó termofor- kémények javításához. Hiszen sokszor hallottunk a hetekig leszerelt vizcsapokról, mal- teros folyosókról, szóval minden olyan kellemetlenségről. amely elkeserítheti a lakók életét egy építőipari beavatkozás alkalmával. Most azonban kellemesen csalódtunk! A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat Dudás Bertalan építés vezető irányításával dolgozó kollektívája igen jól szervezett, alapos munkát végzett a Katowice u. 11—15. számú épületben, s mi, ittlakók az építőmunkásokat csak dicsérni tudjuk. Nem bontottak falat, csak amennyit kellett, azt is a megadott határidőben és olyan gyorsan, hogy hamarabb lett kész, mint ahogy ígérték. Köszönet érte! Dr. Molnár Adorján Miskolc, Katowice u. 15. sz. * Felig szanalt ház állta a járdaépítök útját az újonnan kialakított Vörösmarty utcában. A sajátos megoldást — nevezetesen: 0 romos tűzfal kör bejár dázásat" — csupán azzal tudjuk magyarázni, hogy az építők mindenáron járdát akartak produkálni az új utca megnyitására. Most az egyszer ők voltak a fürgébbek. Az utca megnyitása ugyanis hosszú ideje várat magára. Tisztelettel javasolnám: mivel már megvan a ,.tartalékjárda”, Zn -af „i7JT an f°lytath?t.r‘a'< ° szanálást. Vagy netalán a képünkön is latható erelye, fein at akadályozna a városképét csúfító házmaradvány eltávolítását? Pusztai László Miskolc, Lévay J. u. hogy a vendég először sorba- áll a Gyöngy italért, utána még egyszer sorbaáll, amikor az üveget visszaadja. Semmiképpen sem megengedhető módszer az, amit a színházi büfében csinálnak a borravaló kierőszakolására úgy. hogy a fogyasztó csak annyi felvilágosítást kap, hogy egy üveg Gyöngy ital 7 forint, s ebből sejtse, hogy 2,50 az üvegbetét ára. Szeretném felhívni a névtelen levélíró — s mások! — figyelmét arra, hogy egy négytagú család által elfogyasztott 4 üveg üdítő ital után 10 forint borravaló túlzás. Nemde? A színházat igen sok diák. egyetemista is látogatja, s ez a tarifa akkor sem változik. Aztán; sehol sem szokták a fogyasztott mennyiség több mint 50 százalékát borravalóként adni. Még annyit: a napokban voltam színházban, s a helyzet változatlan! Mindezt ajánlom a kereskedelmi felügyelőség figyelmébe. H. S. Miskolc, Középszer u. A miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványl Éva Levelei na: Dell Hírlap szerkesztősége 3577 Miskolc. Bafcsy-Zsilinszkv őt 15. Telefonszám: IS-121 Hogy az idegen is tudja... Idős házaspár tanakodott a napokban a Tiszai pályaudvar előtt a buszmegállóban: vajon honnan indul autóbusz a Majális-parkba? A megállót jelző oszlopon ugyanis csak azt olvashatták, hogy a vonal vége a papírgyárnál van. Idegenek voltak városunkban, fogalmuk sem lehetett róla, hogy tulajdonképpen, ahol a papírgyár van, ott van a Majális-park is. „Úgy vélem, csekély törődéssel pontosabban útbaigazíthatná a$ MKV a Miskolcra érkezőket. Esetleg olyanformán, hogy a papírgyár mellett feltüntetnék a Majális-park nevét is egy kötőjellel. Közeledik az idegenforgalmi idény, nem veszne kárba az ilyen irányú fáradozás sem” — tette szóvá dr. M. A. miskolci olvasónk. Javaslatát az MKV szíves figyelmébe ajánljuk ... Nemcsak Vénuszok járnak a gőzbe dési utunkon, vezető egészségügyi intézményeink és szerveink székhelyétől karnyújtásnyira. Elgondolkoztató az is: vajon milyen időközönként takarítja le ezt a nagy forgalmú úttestet a köz- tisztasági vállalat?... Mert azért abban bízom, hogy ha dolgozóik észrevették volna, azóta már régen eltüntetik a hátborzongató látványt. F. T.-nc Miskolc. Szentpéleri kapu örömmel olvastam, hogy a gőzfürdő nagyon várt felújítása rövidesen befejeződik, s ismét megnyitja előttünk kapuit. Ügy vélem, hogy még idejében szólok egy apróság miatt: ha lehet, modernizálják a belépőjegy árába hagyományosan bekalkulált fürdőruháikat. Arra gondolok, hogy ne csak az alig valamit takaró kötény élőkét kapjuk, hanem engedélyezzék, hogy saját fürdőruhában fü- rödhessünk. Higgyék el, nemcsak ifjú Vénuszok járnak a gőzbe, hanem nagymama korú asszonyok is — esetleg unokával —, s elfáradt, deformálódott testalkattal bizony nem szívesen áll kirakatba az ember, még nők között sem. Még egy icipici javaslat; ne sajnáljon a fürdő alkalmazottat állítani annak ellenőrzésre, hogy a medencébe lépés előtt mindenki használja-e a zuhanyt. Véleményem szerint ugyanis, éz nagyon alapvető és fontos higiéniai követelmény a gőzben. Tóth Gyuláné Miskolc, Győri kapu 45. sz. Piukovics József, a Miskolci Vízművek-, Fürdők és Csatornázási Vállalat főmérnöke olvasónk kérésére megnyugtató választ adott. Igaz ugyan, hogy a belépődíj árában továbbra is csak a kötényke szerepel, ám a jövőben külön kölcsönzési díjért egybeszabott, vagy kétrészes fürdőruhát is igénybe vehetnek a gőzfürdő látogatói. Annak nincs semmi akadálya, hogy ki-ki saját fürdőrhuát vigyen magával majd a gőzbe. (Ami a zuhanyozást ellenőrző alkalmazottat illeti, úgy véljük, túlzás volna ilyet kérni. Helyesebb volna, ha a vendégek egymást figyelmeztetnék az egyébként minden fürdőben és strandon kötelezően előírt zuhany használatára. A szerk.) A „vicces” húsboltvezető Kocsonyának való sertéskörmöt kértünk csütörtök délelőtt a Baross Gábor utca 27. sz. alatti, 425. sz. Húsboltban. Én négy darabot, kolléganőm kettőt szeretett volna venni. A boltvezető lemérte a nekem szánt négy körmöt, majd — miután levette a mérlegről — közöltem vele: szeretném, ha ösz- szevágná apróbbra a portékát. Átadta a tőkénél álló fiatalembernek a körmöket, aki azzal a meglepő kijelentéssel fogadta óhajomat, hogy: „Jó, összevágom, de csak pénzért!” Pénzért?! Hogy-hogy pénzért és menynyiért? „Háromötven a négy darab.” Kolléganőmmel együtt há- borogtunk a furcsa kijelentés fölött, mire a boltvezető „megnyugtatott” bennünket: ez egy új rendelet, amit egyébként a rádióban is és az újságokban is közöltek már. Kolléganőmet annyira sértette a hihetetlen magyarázat. hogy nem is volt hajlandó elvinni az ő általa kért kocsonyának valót. Eljöttünk a boltból, de ezzel még nincs vége. Néhány perccel később — miután nagyon bosszantott bennünket a história — visszamentünk a boltba. Kértük a vásárlók könyvét, írásban szerettük volna rögzíteni az eljárással kapcsolatos véleményünket. Csaknem fél óráig purparléztunk a boltvezetővel, aki egyszerűen megtagadta a vásárlók könyvének kiadását. Meg- szégyenülten jöttünk el a boltból... Papp Laszloné (Miskolc, Kőporos u. I. sz. alatti lakos) hívta fel r^rf‘,lnUlflltCt ? példátlan históriára, amit a 435. sz. Húsbolt vezetője, Gondos József, a vele folytatott beszélgetésünk alkalmával igyekezett szepnent, mondván: a tanulóim csak viccelt a háromüivennel, azt tulajdonkeppen nem is fizettették meg a panaszossal, s bár igaz, hogy a vásárlók könyvet o nem adta oda a két hölgynek, de elvégre ts o bocsánatot kért. Gondos József belátta azt is, hogy hibázol., amikor a hosszas követelőzes ellenére sem adta at a vásárlók könyvet elégedetlen vet őinek, s száma, bánta a történteket... Az eset tanulsága mindenképpen ide kívánkozik: 1. Ilyen jellegű rossz „viccet” egyetlen kereskedelmi egységben sem engedhetnek meg maguknak az ott dolgozók. 2. Még viccből sem vezethetik félre — nem letezö rendele.ekre való hivatkozással — a vásárlót. :i. A vásárlók könyvének — a belkereskedelmi miniszteri rendelet értelmében — minden kereskedelmi egységben jól látható helyen, kifüggeszti e kell lennie úgy, hogy ahhoz bárói, bármikor hozzáférjen. Aki azt elzárja, annak használatát megtagadja, a miniszteri rendelet ellen tét. Hnszezeiszor is bocsánatot lehet kérni valamiért, ám ha a bejegyzéshez ragaszkodik a vásárló, a könyvecskét át kell adni részére. 4. Sajnos az ilyen esetek alkalmasak rá, hogv a közvéleményben általánosítások szülessenek, jóllehet kirívó nélda ez. Legalábbis bízunk l enne, hogy a rendelkezések ily goromba megszegésével ritkán találkozhatunk. A történteket egyébként a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szíves figyelmébe ajánljuk. (r) Foghíjasán tataroznak? A Petneházy utcai bérházak lakói nevében Kiss Sán- dorné fordult szerkesztőségünkhöz a kérdéssel: vajon mi szerint döntik el. hogy milyen sorrendben haladjanak az épületek felújításával? A bérházak frontját, a Csabai kapui homlokzatot tatarozták először — ami esetleg érthető. Utána azonban — az egymás mellett elhelyezkedő házakat — összevissza veszik sorra. Szóval: foghíjasán tataroznak. Ök például kimaradtak a sorból. Reklamálták, s azt a választ kapták az építésvezetőtől, hogy talán jövőre eljutnak hozzájuk is. Kérdésük: valójában mikor kerül sorra a Petneházy u. 14—Ili—18—20. sz. házrész a tatarozásban? A MIK válasza: a felújítási munkákat a városi tanács végrehajtó bizottsága által ióváhagyott címsor alapján végzik. A fent említett épülettömböt két ütemben újítják fel. az egyik ütemre idén. a másikra 1080- ban kerül sor. Igaz. nem a házszámok szerint kerülnek sorra az épületek, lépcsőházak. de ez nem jelenti azt, hogy foghíjasán tataroznák őket — amint nyilván az ott lakók is tapasztalja.; ezt. Mivel épülettömbről van szó. ezen belül egy-egy adott részterületet újítanak tel. Egyébként, ha az anyagi lehetőségek és a kivitelezői kapacitás engedi, még idén sor kerülhet a szóvá tett tombrész tatarozására is.
