Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-31 / 126. szám

af A harmadik.... Kiss a földön fekvő kapus mellett a kapuba bombáz. Ez a gól jelentette a továbbjutást. fekete, Borostyán, Kiss Újraélednek a remények, de... Magyarország—Románia 3:0 (2:0) jjc Fekete elé pattan a labda és ő a két román védő között megszerzi az első gqlt. (Szabó István felvételei) Mindernd mondott valamit. Természetesen nem korábban, mint tegnap este negyed hétkor. Amikor véget ért az olimpiai se­lejtező labdarúgó-mérkőzés, ami­kor az emberek már kitapsolták magukat. Szántó Gabi például azt, hogy „most aztán elő a nagybetűkkel I”. Lukács László, a Nepszabaósag cportrovatvezetöle — igaz, kissé eltúlozva — azt, hogy „ilyen munkafeltételek között utoljára Argentínában lehetett dolgozni”, (Ez utoDbit már csak azért is le kell írni, mert való­ban dicseret jár mindazoknak, akik a rendezésben részt vettek es segítették azokat, akik itt munkájukat végezték — kezdve a postásoktól a rendezőkig!) Major Árpád, a DVTK főköny­velője pedig azt. hogy „huszon­hétezer néző volt, egy szállal sem több”, s hozzátette; 26 066 jegy fogyott el. Saiga Lajos, az MLSZ titkára csak annyit, „ugye megmondtam”. Szepesi Györgyi „Örülök Borostyán­nak!” (Ami azt illeti, joggall Hátha meg többet foglalkoztat­ták volna.) A többiek? Az öröm és elismerés szavait gyűjthet- nenk óriási csokorba, de nem kell, hiszen ezek valamelyikét mindenki kimondta — az a 21 ezer. aki a diósgyőri stadionban volt, s az a feltehetően legalább egymillió, aki a képernyőt nézte, KÜZDÖTTEK! Es mit mondjunk mi? Elsősor- ban is azt, hogy — akivel kell — egyetértünk! Sajnáljuk Gabi, de nincs nagyobb betű, s ne fe­ledd; nagyobbal kevesebbet le­het mondani. Ugye megmond­tam? Kétségtelen, nagyon sokan bíztak a továbbjutásban, s ezt ki is merték mondani. A labdarú­gásban mindenki által ismert szakvezetők egyike azt is hozzá­tette; régen láttám magyar csa­patot Így küzdeni, mint a mos­tanit az első félidőben. Es ez az, amit elsősorban mondani kell! Volt akarat, lendület, önbizalom. Kétségtelen, a diósgyőriek lendí­tettek a csapaton, de kiemelke­dőt nyújtott Dunai III., s több­ségében Rab is. Kiss és Weimpei ezúttal kevesebbet produkáltak, s mi úgy éreztük, hogy a játék eredményesebb lehetett volna, ha Fükö is ott van a középpályán. Elsősorban azért, mert a két gyors szélső ritkán lehetett olyan támadás részese, amj a DVTK játékára jellemző. DIÓSGYŐR Azt mondják, Diósgyőr jól vizsgázott! Kétségtelen. Jó volta rendezés, megfelelő a környezet, s a gyepen is meghatározó volt a DVTK jelenléte. Ámbár Oláh Feri Ozdon jobban játszott Ta­tár is veszélyesebb szokott lenni a kapura. Szántó is elfelejtett az utolsó percekben az órára nézni, s igen kiváló teljesítményét szép­séghibával tarkította az a labda­eladás ami egy élelmesebb tá­madóval szemben „végveszélyt" Jelenthetett volna. A kapitány, azaz Kutas! Laci lényegesen job­ban játszott, mint Bálint mel- Mtt. a két szélső pedig már az- megtette a magáét, hogy ki­egyenlítette a Pitestiben szerzett hátrányt. Tóth Zoliról, a kapus­ról is csak jót lehet mondani, s ez így együtt röviden így fogal­mazható: 3:0 — és továbbjutás. DE... Újra élednek a remények, de... Mi az hogy de?! Nos, ugyanaz, amit Tbiliszi után fej­tegettünk. Az. hogy most sike­rült, s továbbjutottunk — nem akarok ünneprontó lenni —, de ez korántsem jelenti azt, hogy most már minden ..oké” a ma­gyar labdarúgásban, s feledni Kell mindazt, ami nem Is oly rég még fájt. Ha agyonvágnak sem mondom meg senkinek, hogy ki mondta, de amit mon­dott, elgondolkoztató: túlságosan nem örülnék annak, ha tovább­jutnánk. hiszen az — jó magyar szokás szerint — elaltatná sokak éberségét, s az örömmámor hosszú percei kiesnek majd ab­ból a munkából, ami nem is oly régen kezdődött, s aminek el­sődleges célja a magyar labda­rúgás felfelé íveltetése. Erre per­sze jó válasz a már hivatkozott „tbiliszi cikk”, hiszen ahogy egy kiesés csak pillanatnyi bánat le­het — újabb vb-k, olimpiák. EB-k jönnek, tartogatva újabb reményeket, s bánatot — nos. úgy a továbbjutás sem több en­nél, hiszen jönnek az újabb el­lenfelek, s minden kezdődik elölről. Csak a játék, a játék szeretete és izgalma marad — ha sokszor szidjuk is — örökké! „KISDÖNTÖ” Lelépve a filozofikus mélysé­gekbe veszni indult gondolatsor útjáról sem lehet mást mondani. Az olimpiai 16-os döntő még mindig messze van. A mostani csoportbeosztást ugyanis úgy vé­gezték ei az illetékesek, hogy a magyarok csoportja akár szűkí­tett olimpiai döntő lehetne, hi­szen feltehető, hogy az innen bejutó meglehetősen könnyedén juthat majd Moszkvában akár az ezüstéremhez is. Mert jön­nek a lengyelek, jönnek a cseh­szlovákok, s bizonyos, hogy ke­ményebb dolog lesz a diót fel­törni, mint volt ezúttal. Mert: ez a tegnapi csapat küzdött ugyan, de nem sokat játszott jól. A tegnapi, fejvesztett román gárda ellen ez is elég volt. bár igen­csak fellélegezhettünk, amikor a jól kezdett, s egyre jobban visz- szaesett Sceurell (aki láthatóan félt elővenni a piros kártyát ak­Nem lankad törzslevelezőink megfejtőkedve, és örömmel álla­píthattuk meg, hogy sok az új név is a 32. sz. (Bakcsi György) feladványt helyesen beküldők között. Ezúttal is elenyészően kevés a hibás megfejtés. kor, amikor arra igen nagy szükség lett volna) lefújta a ta­lálkozót. Igaz, Kiss gáncsolása vitathatatlan 11-es volt (a II. fél­idő 26. percében. 2:0 után), bár némelyek azon is hümmögtek — nem látták ugyan a tévét —, hogy vajon valóban bent volt-e a labda, amit Borostyán lőtt; s vajon miért kapta fel, rtiajd eresztette le a határjelző a zász­lót, amikor Kiss lövése után a vezető bíró középre mutatott. A „ha”-k között sem szabad azon­ban eltévedni, mert a siker lé­nyegében reális körülmények között született meg, s különben is nagyon jólesett. Itt Diósgyőr­ben, s Miskolcon különösen ... ESEMÉNYEK A 17. percben Fekete szerzett vezetést Borostyán beadásából, majd a 34. percben Borostyán mutatta be látványos . cselei egyikét, s lőtt utána még látvá­nyosabb gólt a vendégek kapu­jába — úgy, hogy a labda a jobb oldali lécről vágódott be, de a bal oldalit is érte... Az egyenlítést jelentette Borostyán gólja, a két DVTK játékos gólja, ami után még egy kellett a to­vábbjutáshoz. Ez kissé nehezen Az alapállásban a sötét király lépéseire a következő két válto­zat látszik megoldásnak: 1. —, Kc6; 2. Vc2 matt, illetve 1. —, Kc4; 2. Bc8 matt. Mi a helyzet a kulcslépés után? 1 Hf4! A lát­szólagos játék mattjai felcseré­lődnek. 1. —, Kc6: 2. Bc8 matt, illetve 1. —. Kc4; 2. Vc2 matt. született meg a II. félidőben kissé halványabban játszó csa­patunk számára, már csak 13 perc volt hátra a hosszabbításig, amikor egy nagy kavarodás vé­gén Kiss a léc alá talált. A KICSIK És végül az előmérkőzésről, ami jó ötletnek bizonyult, s ami jó bemelegítési lehetőséget biztosított a közönség, s nagy­szerű élményt a résztvevők, a játékosok számára: a Magyaror­szág-Ausztria diákválogatottak találkozóján a vendégek már 2:0-ra vezettek, amikor előbb Fabisch, majd a gyöngyösi Ko­vács révén kiegyenlített Dalnoki Jenő csapata, s végeredményben 2:2-re végzett. Ami egyébként a vendégekre nézve hízelgő, hi­szen ők félreértésből idősebb korosztályt szerepeltettek mint mi. A magyar csapatban egyéb­ként két miskolci kapott helyet: Gróf a Kilián Gimnáziumból és Fekete a 22. számú Általános Is­kolából. ÉS VÉGÜL: Magyarország—Románia 3:0 (2:0) V: Scheureli (NDK). Diósgyőr, 27 ezer néző. Magyarország: Tóth Z. — Szántó, Dunai III., Kutasi — Oláh. Tatár, Rab — Borostyán, Kiss. Weimper, Fekete. (Csere: a sérült Fekete helyett Tieber a 49. percben, Tatár helyett Pál a 89. percben.) Románia: Speriatu — Zamfir. Stefanescu. Carstea, Ivan — Au­gustin, A. Nicolae. Iovanescu — Camataru, Radu II. (D. Nicolae), Radulescu (Stan). Góllövők Fekete (17. p.). Bo­rostyán (34. p.). Kiss (77. p.). HORVATH KALMAN Sakk-sarok A 32. sz. feladvány megfejtése Az alkoholmentes állam csak álom... Indiában megkezdődött a második szakasza annak a négyéves tervnek, amelynek célja a teljes alkoholtilalom bevezetése az országban. Az egyes szövetségi államok ma­guk dönthetik el, milyen in­tézkedéseket léptetnek élet­be a terv második lépcsőjé­ben. A tartományi fővárosok szinte mindegyikében elkese­redett vita robbant ki. Sok megfigyelő meggyőző­dése. hogy az alkoholtilalom, ról folytatott viták háttérbe szorítanak jóval nagyobb fontosságú problémákat. Az India déli részén fek­vő Tamil Nadu szövetségi ál­lamban, amely már egy éve teljesen .száraz”, vagyis al­A bautzeni Ferde tornyok — ha nem is vetélkednek a pisai híré­vel — az NDK-ban több he­lyütt akadnak. Ilyen például a Drezda megyei Bautzenben 1490 és 1492 között épült bi­rodalmi torony, amelynek 1 méter 40 centiméteres elhaj­lása az idők múltával foko­koholmentes, a többi állam főminiszterének lehetősége nyílt a kihatások fölmérésé­re és a következtetések le­vonására. A madrasi parla­mentben nemrég ellenzéki vezető politikusok nyíltan ki­jelentették, hogy a három- milliós város nyomornegye­deiben és félreeső pontjain naponta 50, arakkal (rizspá­linkával) teli teherautó rak­ja le illegális rakományát. A szállítmányok elosztását gengszterbandák végzik, s gyakran véres harcokat vív­nak egymással a „piaco­kért”. Profitjuk 50 százalék körüli, míg az állam évi 1 milliárd rúpia adóbevételtől esik el... ferde torony zódott. Az elmúlt években a torony fundamentumában végrehajtott különböző eljá­rásokkal sikerült a dőlést megakadályozni. így a bau­tzeni ferde torony már nem ferdül tovább, s még sok­sok éven át a turisták ked­ves célpontja maradhat. Helikopterrel költözött át a kápolna Ritka látványnak voltak nemrég tanúi a novgorodi terület lakói: Ljubitin járás egyik falujának kis kápolná­ját helikopteren szállították új helyére a novgorodi res­taurátorok. A turbólégcsavaros MI—8- nak tízszer kellett felszállnia, hogy átköltöztesse a XVII. században épült Szenthá­romság-templomot. Gépko­csikon a zötyögős utak vég­zetes kárt tehettek volna a műemlékben. Az építmény legkényesebb elemeit ezért szétszedték és gondosan be­csomagolták, majd légi úton a Novgorod közelében léte­sített falutörténeti skanzen­be szállították. Viperák ápolói A közép-ázsiai Frunze város szélén van egy párját rit­kító üzem, ahol mér­get „termelnek”. Az egész éven át opti­mális hőmérséklet­ben tartott épület­ben mintegy 5000 kí­gyót tartanak. A kí­gyók túlnyomó több­sége a Kirgiziában óriási mennyiségben található — vipera. A kígyófogók éven­te tavasszal és ősz­szel behozzák a kí­gyófarmra az elfo­gott hüllőket. Egy nap múlva elvégzik az első „fejést” és megállapítják a mé­reg minőségét és a kígyó értékét. A viperák élettar­tama a fogságban ál­talában négy-öt hó­nap, a frunzei vivá- riumban nyolc-kilenc hónap. Korábban a vivá- riumban „elektromos fejést” alkalmaztak, árammal ingerelték a mirigyeket. Az volt a vélemény, hogy ez a módszer hatéko­nyabb, mint a mé­reg leadásának fizi­kai kikényszerítése. Kiderült azonban, hogy az elektromos­ság sokkot okoz a kígyóknál, mirigyeik és kötőszöveteik meg­dagadnak. A mód­szerrel fel kellett hagyni. Jurij Szudarjev herpetológusnak, a vivárium szakértőjé­nek meggyőződése, hogy a kígyóval gyengéden kell bán­ni. Semmi sincs olyan hatással a mé­reg „kifejésére”. mint a méregmiri­gyek enyhe masszí­rozása. S a herpe- tológus ezt be is mu­tatja: két ujjal óva­tosan és ügyesen megfogja a viperát, finoman megmasszí­rozza a kígyót az éles fogak alatt. S látom, hogy a kí­gyófog végéből ho­gyan ömlenek ■ a bo­rostyánszínű méreg- cseppek a steril tisz­taságú üvegpohárká. ♦ „Lefejik” a mérget ba. A vivárium 5000 viperája egy év alatt körülbelül két és fél liter folyékony mér­get ad. A „fejés után a nyersmérget szárító készülékbe teszik. A szárítás után egyötödére csökkent súlyú mér­get kristályos alak­ban küldik a gyógy­szergyárnak a „Vip- roszal”, „Viproszal B” és „Viprokszin” készítmények előállí­tására. A „Viproszal B” készítményt ideg. és szív-érrendszerbe- li betegségek gyógyí­tására, idegfájdal­maknál, isiásznál, és radikulitisz esetén alkalmazzák. A frunzei vivári- umban hat herpeto- Iógus dolgozik. Hal­lottam olyan véle­ményt, hogy „egy centiméterre dolgoz­nak a haláltól”. — A haláltól? — mosolyog Szudarjev. — Nem, ez termé­szetesen túlzás, még­ha munkánk nem is veszélytelen, hiszen a vivárium szakembe­rei közül senki sincs biztosítva „fejés” közben a kígyó ma­rása ellen ... Szudarjevet nem is egyszer megmarták már a kígyók. A gyors orvosi beavat­kozás és a kígyómé­regből készült oltó­anyag segített rajta. Szudarjevtől tud­tam meg, hogy a kí­gyó sohasem támad elsőnek, nem mar, ha nem okoznak ne­ki fájdalmat vagy erős nyugtalanságot A kígyóknak nincse­nek hallószerveik, el­lenben éles a látá­suk. Amikor a „fa­kir” sípszavára te­keregnek. ez elsősor­ban az ujjmozdula­tokra való vizuális reakciójukkal ma­gyarázható. KADTR OMURKULOV

Next

/
Oldalképek
Tartalom