Déli Hírlap, 1979. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-24 / 120. szám

a miskolciaké a szó Emeljék fel az üvegbetétdíjakat! Nem emelünk szobrot nekik! — ... és akkor az a hölgy azt mondta ... — Ki volt az a hölgy? — Hát azt én nem tudom. Ott ült az első emeleti irodában, de csak annyit tudok róla, hogy azon az osztályon dolgozik, ahová az én ügyem tartozik ... Gyakorta folytatunk hasonló párbeszédet olvasóinkkal, akik ügyes-bajos dolgaikban hozzánk fordulnak tanácsért, se­gítségért. S ki-ki tapasztalhatja mindennapjaiban, hogy igen. csak sok ember él közöttünk névtelenül. Ott ülnek az író­asztalok mögött a hivatalokban, s bár m{ bemutatkozunk ne­kik, ők az ismeretlenség homályába burkolóznak, nevük ti­tok. Felkeresnek bennünket otthonainkban, bemutatkozásuk ennyi: Postától Jöttem, Gázmüvektől Jöttem, ÉMÁSZ-tól Jöttem, MIK-töl Jöttem... Ha ketten vannak, akkor Jöttünk a nevük. Ha netán panasz van rájuk, emígyen beszélnek róluk a panaszosok: „Alacsony, testes, barna, mellette egy sovány, magas férfi... esetleg nő.” Elfeledkeznek bemutatkozni. Személynevük helyett munka­helyük. vállalatuk, munkáltatójuk nevét mondják, aztán tör­heti a fejét a tisztelt állampolgár, hogy miként is azonosít­hatná, ha hivatkozni kényszerül rá. Ok a mai Anonymusok. Vélhetnénk, hogy tulajdonképpen csak azért nem mondják saját nevüket, mert nem tudják, mi az illem. Ám nemigen «erői van szó. Inkább arról, hogy kényelmes menedéket nyújt a névtelenség mindenféle felelősséggel szemben. Mert ugyan vajon melyik ügyintéző vagy szerelő örülne annak, ha pa­naszra okot adó munkája miatt, név szerint őt szidnák. Hát nem sokkal kényelmesebb fejcsóválva hallgatni — netán rá is bólintani — ha a hivataláról, vállalatáról szól az elmarasz­talás? Tapasztaljuk azt is, hogy mennyire érzékenyen reagál nak a tisztességgel, lelkiismeretesen dolgozók, ha nagy álta­lánosítással az egész munkahelyükről hallanak kritikát. Fel­kapják a fejüket, s kikérik — joggal! — az általánosítást. S nekik sem jut eszükbe az. hogy azoknak a kollégáiknak, munkatársaiknak köszönhetik az általánosítást, akik a név­telenség menedékében — szándékkal vagy szándéktalanul? — ronthatják a hivatal, a vállalat jó hírét. Indult Miskolcon egy igen figyelemreméltó kezdeményezés: Munkád mellé add a neved! Jó néhány szocialista brigád tagjai vállalták már az ezzel járó felelősséget. S nyilván to­vábbi hívekre talál a mozgalom. Hiszen mindazok, akik fél­tik munkahelyük hírét-nevét, mivelni fogják. S maguk is el­ítélik majd azokat, akik névtelen-felelőtlenségben teszik dol­gukat. Azokat a mai Anonymusokat, akiknek nem emelünk saobrot! KI KÖTELES A ZÖLDTERÜLETEKET GONDOZNI? ..Szemetes a Szemere kert, szemetesek az avasi és a lil­lafüredi sétányok, nagyon sok parkunk gondozatlan. Vajon ki köteles ezeket gondozni? Mert most úgy tűnik, nem mindegyiknek van gazdája-' — kérdezte Z. Imréné mis­kolci olvasónk. Jogtanácsosunktól, dr. Sass Tibortól kértünk választ. Eszerint: az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um a 2/1976. számú rendele­tével úgy intézkedik, hogy a közhasználatú zöldterületek fenntartásához szükséges pénzügyi fedezetet a helyi ta­nács költségvetésében kelt biztosítani és a fenntartási munkálatok elvégzéséről a tanács építésügyi szakigazga­tási szerve köteles gondos­kodni. A tanácsi szerv a szol­gáltatási feladatokkal tanácsi vállalatot, vagy más szervet, szövetkezetei is megbízhat. A jogszabály végrehajtása szem­pontjából közhasználatú zöld­területnek minősül többek között a közpark, a pihenés­re, szórakozásra, testedzésre is szolgáló véderdő, a lakó­épületeket övező közkert. a játszó- és pihenőkert, a köz­utat és járdát szegélyező, vagy elválasztó növényzettel borított közterület, amelye­ken a növényzetet és talajt ápolni, gondozni, védeni kell. A növényzetet pótolni, idő­szakonként cserélni szüksé­ges. Az építményeket, felsze­reléseket üzemképes állapot­ban kell tartani, a homoko­zókat fertőtleníteni és a ho­mokot cserélni ajánlatos. Ide tartozik a közpark őrzése is. MIÉRT NEM ÚJÍTJÁK FEL AZ ÁRPÁD UTCAI PARKOT ÉS JÁTSZÓTERET? „A diósgyőri városközpont parkjában évről évre csak a füvet kaszáljak le. A park egyébként gondozatlan, aminthogy gondozatlan az Ár­pád utcai játszótér is. Emlé­kezni sem tudunk rá, hogy mikor cserélték ki például a homokozókban a homokot. A játszóeszközök is megrongá­lódtak, elhanyagoltak. Miért nem gondozzák ezeket?” — kérdezték többen is a diós­győri városközpontban lakók közül. Pre köp Erzsébettől, a Mis­kolci Kertészeti Vállalat üzemágvezetőjétől kaptunk választ a kérdésre. Elmon­dotta: vállalatuk súlyos lét­számgondokkal küzd, fizikai munkára alig-alig jelentkezik új dolgozó Véleménye sze­rint a városközpont területe nem elhanyagolt, az Árpád utcán sincs probléma. Ami a játszóteret illeti: évente két­millió forintot fordítanak vá­rosunk játszótereinek játszó­eszköz-felújítására. A bal­esetveszélyes játékokat kicse­rélik. A homokozókat, min­den évben feltöltik. Ezt vá­rosszerte folyamatosan vég­zik. július 15-ig minden ját­szótérre kikerül a friss ho­mok. Tapasztalatunk szerint homokcserér vagy fertőtlení­tésre nincs szükség, mert nyár végére a homokozók ki­ürülnek. Va’akik elviszik be­lőle a homokot... Ismét beültették, de minek? Nemrégiben olvastam a DH-ban a Szabadság téri tu­lipánokról. amelyeket a ga­lambok lecsipegettek. Azóta — május 13-én — újra be­ültették a szökőkút környé­két virággal. De minek? 1 fi­án reggelre valaki jó néhá­nyat kihúzgált közülük, s csomóba rakva hagyta ott. Hát megérdemeljük, hogy széppé varázsolják környeze­tünket? Szabó Tiborné Miskolc, Szabadság tér 1. sz. Olcsó retek... Szerdán 11 órakor egy forintért adta a re­tek. csomóját a ZÖLD­ÉRT Vállalat 116. sz. — a Búza téri vásár- csarnok északi oldalán levő — boltja. Magam is szorgalmasan válo­gattam az egyébként silány áru között, gon­dolván: majd csak ta­lálok jót is közötte. Találtam is. Kiválasz­tottam három csomót, s ezekkel a szavakkal kértem a boltvezetőt: „Tessék szíves lenni le­tépni a szárát!7' Eddig ugyanis akárhol vásá­roltam retket, akár kis­kereskedőnél, akár a ZÖLDÉRT-boltokban, kérésemre mindenütt szó nélkül letépték a retek szárát. Most a valasz ez volt: „Mit képzel? Egy forintért még le is tépjük ma­gának a szárát? Ne együk meg maga he­lyett?!” Kérdésem: tehetek-e róla, hogy a ZÖLDÉRT- nek egy forintért kel­lett ezt a retket árusí­tani — áruromlás miatt! —, amit máshol 4,20-ért kapok meg? S ha a 4,20-asnál kérhe­tem a retek szárának letépését, miért ne kér­hetném a leárazott re­teknél?! i Parázs vita alakult ki. Akadt, aki ellenem volt, mondván: „tálán félti a kezét?!” Igen, féltettem. Olyan helyre mentem éppen, ahol csak tiszta kézzel illett megjelennem. A ZÖLDÉRT-boltnál pe­dig nemigen biztosítot­tak volna számomra kézm osasi get.1 lehetösé­Ny. I. Miskolc Lassan lépten-nyomon üres üvegekbe botlunk. A sörös, boros és pálinkás palackok hovatovább elcsúfítják leg­szebb kirándulóhelyeinket, parkjainkat. Megtalálhatók a Bükkben éppúgy, mint a Mályi-tó partján, a strandok füvében, a parkok padjai körül, netán a vízmedencé­ben — például a Katowice étterem előtt. Múlt vasárnap szemtanúja voltam a Mályi- tó partján annak, amint a Vitorlás bisztró közelében horgászó társaság azzal szó­rakozott, hogy a kiürített sö­rösüvegeket do baka be a tó­ba. Nyilván egyikőjük sem gondolt arra, hogy otromba magatartásának sáftyos te­vét kezményei is lehetnek: a törött üveg balesetet okoz­hat. Mi»cíie csodálkozom azon, hogy oly könnyedén eldo­báljak az üres üvegeket. Hat ennyire nem kell a pénz az embereknek? Mert végered­ményben olyan mindegy wl. Házus>k tája Lift nélkül Lepcsőházunkban három hete üzemképtelen a lift. Ja­vítása — ahogyan a MIK il­letékese tájékoztatott ben­nünket —. az egri liftszere- löktől függ ... Ahogy a magyarázkodá­sokból kitűnik, az ország má­sodik, legtöbb lifttel rendel­kező városában nincs a na­gyobb javításokhoz értő szak­ember (vagy jogkör?). Ennek a visszás helyzetnek a meg­oldását a MIK-nél is illeté­kesebbektől várjuk, hiszen a helyzet tarthatatlan. Mert na, hogy ha forintosokat és kétforintosokat szórnának szana-szerte, aminthogy a betétdíjakkal dobálóznak. Ha már oly sok pénzük van az ilyen embereknek, hogy a göngyöleget ily nagy­vonalúan pazarolhatják, meg­fontolandó: nem kellene-e nagyobb takarékosságra ösz­tönözni őket. Például azzal, hogy felemelik az üvegbetét - tek dijait. Hátha akkor meg­gondolnák, hogy dobálózza­nak-e velük, csúfítsák ter­mészeti környezetünket. A betétdíj emelése ugyanis csak őket érintené. Hutáén azok, akik visszaviszik áz őres üveget, úgyis visszakap­jak forintjaikat! A. m. Miskolc A MISKOLCIAKÉ a szó I: Badvéayt 8n Levéleims IMH BMlap merkcs«M*és« ssei Miskolc. BaJcoy-ZoWiuoEk. ét 1«. Telefonosam: u-zsi Beszámít a nyugdíjba, vagy sem? Az iskolai rendtartás sze­rint a tanulószoba vezetője vagyok hét esztendeje, s mint tanár — az igazgató megbízása alapján — korre­petálást is végeztem. Az ezért járó vezetői pótlékot s a kor­repetálási túlóradijakat a megyei tanács illetményhi- vatala nem hajlandó a nyug­díjalapomba beszámítani, s az összeget a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság nyugdíj- csoportjával közölni. Anra hivatkoznak, hogy ezeket az összegeket a megyei illet­ményhivatal fizette, s nem a városi, amelyhez az iskola egyébként tartozik. Szerintem — s az oktatá­si miniszter hasonló ügyben adott válasza szerint — a túlmunka jellegét nem be­folyásolja az. hogy honnan fizették. Hiszen arról én nem tehetek, hogy az évek swan az oktatási intézményeket: hol a város, hol a megye ha­táskörébe helyeztek, ám a költséghelyeket nem rendez­ték. Sok tízezer tanár ha­sonló munkája túlmunkának számít az egész országban és nyugdíjalapot képez. Miéit viseljem én a Miskolcon levő sajátos helyzet hátrányát? Éber József Mvskok, Árpád u. 70. A megyei ílletményhivatai nyilván téved az ön eseté­ben. A Társadalombiztoniasi Igazgatóság nyugdijoszlalyc - nak vezetője — Kovács Ven- ceUté — adott tájékoztatás6 az emel kapcsolatban ér­vényben levő rendeletről, amely kimondja: minden, olyan bér, amelyet a főfog­lalkozás keretében végzett munkáért fizettek ki, a nyug­díjalapba beszámítandó. Ha tehát olvasónk a főfoglalko­zása keretében végzett mun­káért kapta a vezetői pótle­kot és a korrepetálási óradi- jakat, azokat nyugdíjalap­ként közölni kell a Társada­lombiztosítási Igazgatósággal. Jogász kávé ★ „Olyan jól meg tudják kritizálni mások lakókörnyezetét, ha nincs rendben. Pedig volna mit bírálni a saját portájukon is. Csak nézzék meg a Sajtószékház és a tervező vállalat épületének utcai felét. Az aztán rendben van...!?” — írta egyik olvasónk (igaz. védtelenül), s megfogadtuk tanácsát. Körülnéztünk a saját portánkon. Hát így néz ki... S most mit mondjunk? (A szerk.) hogy az in- problémáját amennyire igaz, gatlankezelő megértjük, annyira igaz az is, hogy elfogadni nem tud­juk a helyzetet. Lépcsőhá­zunk csaknem száz lakójának a közlekedését biztosítani kell! S nyilván a többi, sok ezer magas ház lakóiét is. Véleményünk szerint legfőbb ideje, hogy végre megoldást keressenek és találjanak er­re is a város illetékesei. A Győri kapu 79. sz. lakói Azzal a fogalommal, hogy „jogász kávé”, a napokban is­merkedtem meg. Elnézést kérek valamennyi jogász barátom­tól és ismerősömtől, de még a Miskolci Vendéglátóipari Vál­lalattól is. hogy eddig nem volt róla tudomásom. Igen nagy figyelmetlenség részemről, mert bizonyára sokszor elmentem mellette, mármint a „Jogász kávé” felirat mellett, jártam- ban-keltemben. Pedig ez a felirat ott díszeleg a Dominó esz­presszó kirakatablakában. Mikor megláttam a feliratot, va­lami tiszteletféle töltött el. Íme, itt van az a hely, ahol a jogászok valami különleges kávéval serkentik igazságérzetü­ket. A bíró, az ügyész, a védőügyvéd előbb megissza a Do­minóban a maga „jogász kávé” adagját, és csak utána megy el a tárgyalásra. A fantáziám tovább dolgozott. A válni készülő házastársak — mielőtt elmennének az ügyvédi munkaközösségbe, a házas. sági bontóper intézése miatt —, ha előzőleg betérnének a Dominóba ilyen jogász kávéra, könnyebben eligazodnának a családjogi kérdésekben. Kevesebb lenne bizonyára a polgári perek száma is, ha a peres felek előzőleg jogász kávé mel­lett tárgyalnák meg ügyes-bajos dolgaikat. Ha mindez hálk zenekíséret mellett történhetne, a végén talán még egymás nyakába is borulnának és hosszú, megértő kézrázások köze­pette búcsúznának el egymástól a Dominó eltilt, s bíróság helyett menne ki-ki a maga dolgára. Hát így bontakozott ki fantáziámban a „jogász kávéi” fogalom. Mikor aztán egyik alkalommal beültem az esz­presszóba, az egyik rokonszenves felszolgáló hölgytárstól megkérdeztem, hogy mi is az a jogász kávé. Vágta rá, mint a vízfolyás: egy rendes dupla kávé, bele egy tojás sárgája es egy pohárka szesz. Hogy rumot mondott-e vagy konyakot, azt már nem tudom biztosan. Lényeg az, hogy a szeszt meg- gyújtjak, s az így elkészített kávét lángolva szolgálják fel. Hát kérem, ez a jogász kávé. De hogy miért éppen jogász kávénak hívják, azt a kedves kartársnő sem tudta megmon­dani. Hát bizony én sem tudtam megfejteni. Mert ugyebár, ha az a szesz, amit beleöntenek bor lenne, akkor már lenne értelme, mert „borban az igazság”. Viszont a bor nem lán­golna. Na. majd legközelebb felteszem a kérdést a Televízió „Jogi esetek” rovatának. Ja, hogy megkóstoltam-e a jogász kávét? Nem. Maradtam az egyszerű, diploma nélküli duplánál. Horváth Dezső Miskolc, f elszabadítok útja 24. 3*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom