Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-20 / 92. szám

# Fortuna kezében (Kerenyi László felvételei) Sorsolás döntött Kié lösz a Polski? A belkereskedelmi mi­niszter rendeleté alapvetően megváltoztatta az autópia- eok kínálatát. Mint ismere­tes. a vételtől számított há­rom éven belül új személy­gépkocsikat február 20-tól esak a MERKÚR használt­autó-telepein, illetve a kije­lölt szövetkezeteknél lehet értékesíteni. Tegnap a MERKUR 8. sz. miskolci használtautó-tele­pen jártunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a rendelet hatálybalépése óta nőtt-e a három évnél fiatalabb gépkocsik forgalma? GUMILABDÁBÓL HÚZTÁK # Probaútra indul a boldog tulajdonosnő. Amikor a telep bejáratá­hoz értünk — nyolc óra előtt néhány perccel —, már vagy húszán várakoztak be­bocsátásra. Mint kiderült, azoknak volt igazuk, akik korán keltek. A mustrálásra kitett ko­csik körül nyolc órától már nagy volt a zsongás. Egy 3 éves. állami vállalat által leadott Polski Fiat 1500-as sokak tetszését nyerte meg. nemcsak ára miatt — 65 ezer forint —. hanem mert ezt a kocsit akár OTP1rész- letre is meg lehetett vásárol­ni. Végül hatan jelentkeztek, így a MERKUR új hagyo­mányai szerint sorsolás döntött. Hivatalos volt a sorsolás, ugyanis személyi igazolványok alapján kerül­tek a telep munkatársa. Kallós István elé az adatok, aki sorsolási cédulákat állí­tott ki, majd a szerencsére várakozók előtt helyezte el — adatjegyzés után — azo­kat egy valaha szebb napo­kat látott gumilabdába. Az ilyenkor szokásos alapos összerázás után e sorok író­ja húzta ki a boldog tulaj­donos nevét. dr. Gönczi Ká- rolyné céduláját. A Városi Könyvtár dolgozója — aki jelenleg gyermekgondozási segélyen van — a próbaút után már ment is a kocsi okmányaiért. Sikerült vele néhány szót váltani, s meg­tudtuk, hogy hasonló. 8 eves Polskijukat most adták el. s annyira megszerették a kényelmes kocsit. hogy mindenképpen ilyet akartak venni. Ezúttal a szerencse segített ebben ... Kalmar László, a telep vezetője elmondotta, hogy tavaly egész évben mindösz- sze 10. három évesnél fia­talabb gépkocsi talált gaz­dára náluk. A rendelet ha­tálybalépése, február 20-a óta az idén már 141! Mi­után ezek iránt a kocsik iránt nyilvánul meg a legnagyobb kereslet. jobbara hasonló módon, sorsolással találnak gazdára a kocsik. MEGÉRTE? — Hogyan állapítják meg az árakat? — érdeklődtünk a telep vezetőjénél. — Vállalatunk vezetése egy olyan szisztémát dolgo­zott ki. amelynek alapján az egész országban a használt­autó-telepeken azonos árat kérünk az azonos évjáratú, s műszakilag is körülbelül egytorma gépjárművekért. Vegyünk egy negyedik évé­be lépett Lada típusú ko­csit. Maganhasználatú jár­mű ese’én elméletileg 60 ezer kilométert futott egy ilyen autó. A táblázat alap­ján látható, hogy az eladási ára az eredeti árnak a • 74 százaléka lesz. Az eladó en­nél 9 százalékkal kevesebbet kap. Természetesen e számí­tások érvényesek a féléves és a 6 éves kocsikra is. csak a megfelelő rubrikát kell ki­keresni. — A szabadpiacon most a harmadik évüket betöltött kocsiknak ment fel rendlti­1 vfili módon az ára. Mi erről a véleménye? — Hogy mennyire jogos a kérdés. íme a legutóbbi, húsvétvasárnapi piaci jel­zés. Egy ZE rendszámú, 3 éves Lada. 74 ezer forintért, egy IT rendszámú, 6 éves Lada, 40 ezer forintért ta­lált gazdára. Személy sze­rint nekem az a vélemé­nyem, egyik sem érte meg, hiszen az előbbiért csaknem az új árát adták meg, az utóbbi pedig 6 éves haszná­lat után semmiképpen sem éri meg ezt az árat. Érdemes lenne az illetékeseknek — véleményem szerint — el­gondolkozni azon. hogy nem lenne-e célszerű megszigorí­tani, vagy akár állami ke­reskedelem felügyelete alá vonni az autók adás-véte­lét. Rendkívül jelentős ösz- szegek cseléinek ugyanis gazdát, s ezzel a nyerészke­désnek is útját állnánk. Té­vedés ne essék, nem azért mondom mindezt, hogy a MERKUR monopolhelyzetbe kerüljön, de az ügyeskedés­nek határt kell szabni ... ÉLÉNKÜL A FORGALOM Tegnap egyébként a kíná­latot 19 személygépkocsi je­lentette a telepen. A már említett Polskin kívül egy ZL rendszámú Lada 1500-as volt 3 évesnél fiatalabb, ezt 97 900 forintra tartották. Mint megtudtuk, a napi forgalmat átlagosan 7 sze­mélygépkocsi vétele és 5—6 eladása jelenti, ami azt bi­zonyítja: élénkül a forgalom a használtautó-telepen. TÓTH ZOLTÁN Új egyenruha a bánvászzenekarnak A bányaszzenekarok egyen­ruhájának felújításával is évről évre törődnek a Bor­sodi Szénbányáknál. Tavaly vallalat erre a célra, az idén pedig a Bükkalja-Mákvölgyi Bányaüzem zenekara 200 000 forintot kap egyenruha-lel­A nagycsaládosok üdülteté­séhez 300 ezer forinttal já­rulnak hozzá az idén a Bor­134 ezer forintot költött a frissítésre. sodi Szénbányáknál. Nem életkori sa játossáff! Az építőművészek közelmúltban lezajlott tanácskozásán az egyik felszólaló őszinte ötömmel beszélt róla, hogy egész csa­patra való fiatal tervezőmérnökkel gazdagodott vállalata. Ezek az ifjak — az ő szavaival élve — még fogékonyak min­den jóra, és új szellemet vihetnek a miskolci építészetbe. Valószínűleg a jelenlevő fiatalok is jó érzéssel hallgattak az idősebb kolléga szavait. Egyikük meg is fogalmazta, hogy hálásak nemcsak az ÉSZAKTERV Vállalat vezetőségének, hanem a városi tanácsnak is, amiért bizalmat kaptak, és ami nem kevésbé fontos: lakást is. Egyelőre ideiglenes otthonban élnek, de rövidesen beköltözhetnek a kollektív házba, amely­nek tervezésében is tevékenyen közreműködhettek. így min­den biztosíték megvan arra, hogy megfelel majd az igényeik­nek és lehetővé teszi számukra a közös alkotó munkát. Nem sokkal idősebb náluk, de mór inkább a középgene­rációhoz sorolható az a kollégájuk, aki más hangot ütött meg a vitában. Szerinte is minden támogatást megérdemelnek a pályakezdők, ám hiba lenne, ha egyesek „csodaváró révület­be” esnének, és magukkal is elhitetnék, hogy az új iránti fo­gékonyság korhoz kötődik. Emlékezetünkbe idézte, hogy a vi­lágszerte elismert, példaként emlegetett nagy építészek, Le Corbusier-től Alvar Aalto-ig, egész pályafutásuk során képe­sek voltak önmaguk megújítására, sőt kiemelkedő alkotáso­kat hoztak létre abban az életkorban, amit sokszor — elha­markodottan — öregségnek szoktunk nevezni. Míg szavait hallgattam, körülnéztem a teremben, és éppen azoknak az arcáról olvastam le a legnagyobb egyetértési, akiket leginkább érintett e fejtegetés: a fiatalokéról. Persze, lehet képmutató módon mosolyogni, helyeselni is, de a ma­gamban „kollektív-házas társaságinak nevezett fiatalok többségét ismerem, s úgy ismerem, hogy fenntartás nélkül elhiszem nekik: nem csodát tenni jöttek Miskolcra. A mun­ka mellett ma még a tanulás, a tapasztalatszerzés a legfon­tosabb programjuk. Hogy kiktől akarnak tanulni? Azoktól, akiktől érdemes. És ilyen szakember az ÉSZAKTERV-nél is van jó néhány. Van a harminc körüliek, a negyvenesek, de minden bizonnyal az ötvenesek között is. Mert nem törvény- szerű, hogy a szakmában eltöltött évekkel egyenes arányban csökkenjen az új iránti fogékonyság. Sőt! A szakmai tapasz­talat, a mostanában érthetetlenül csak pejoratív értelemben emlegetett rutin, jó esetben apró szemű rostaként szolgálhat, mely megbízhatóan választja el az ocsútól a magot, a sok-sok kínálkozó megoldás közül a jót. Más kérdés, hogy ezt a rutint egyesek csak arra használják, hogy minél könnyebben, gyorsabban oldjanak meg egy-egy feladatot. Ök azok. akik nem hajlandók kilépni az évek so­rán felhalmozott, de részben, vagy teljesen elavult szakmai ismeretek — biztonságosnak hitt! — bástyái mögül. Szomorú, de minden szakma gyakorlói között akadnak, akik túl gyor­san feladják, ahogy mondani szoktuk „leírják" magukat. .Vagy őket írják le? Így is, úgy is ... A kudarcok elkerülhetetlenek, és pont az építészet az a terület, ahol sok jó elképzelés, tetemes'munkával megalko­tott terv . megy, veszendőbe, részben értetlenség, részben amiatt, hogy a gazdasági körülmények szegényesebb, olcsóbb megoldást követelnek egy bizonyos időszakban. Aki idősebb, régebben van a pályán, azt több ilyen kudarc érhette, s több, saját maga számára is elfogadható magyarázatot talál a be­szűkülésre — amit persze nem így nevez. Minden tiszteletet megérdemel az a vezető, aki szeretettel, hozzáértéssel egyengeti a pályakezdők útját. De csak akkor, ha nem a derékhadat adó munkatársai feje fölött átnyúlva teszi, nem esik „csodaváró révületbe”, s nem játssza ki a fia­talok lendületét, tennivágyását azokkal szemben, akik talán már fáradékonyabbak, időnként kételkedőbbek, kesernyéseb- bek, de ezzel együtt is alkotó erejük teljében vannak. És ha lehetőséget, biztatást, elismerést kapnak, akkor be is bizonyít­ják, hogy az új iránti fogékonyság nem életkori sajátosság! (békés) Borsod legjobbjai: a miskolci kisiparosok •• Ülést tartott u KIOSZ megyei választmánya Szocialista a Palotában is Országszerte híres SZOT- üdüdlőnkben. a lillafüredi Palotaszállóban kéthetes tur­nusokban több. mint 300 vendég pihen, szórakozik. Jó ellátásukról. kényelmükről, kellemes időtöltésükről pedig az üdülőben 97 dolgozó, s az üdülőhöz tartozó vendéglátó­ipart egységben 37 főnyi sze­mélyzet gondoskodik, össze­sen 9 brigádot alkotnak és valamennyien a szocialista címért dolgoznak. Az éttermi felszolgálók Zója, a fűtők November 7.. a műszakiak Fazola Henrik, a konyhai dől. gőzök Vörös Október, az iro­dabeliek Kaffka Margit, a szállodaiak Aprilis 4.. a por­tai dolgozók pedig Klara Zet­kin nevével már 1962-től részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban, s vala­mennyien birtokosai a kitün­tető címnek. Két birgad azon­ban napjainkban még nem kis „drukkban" van. Vendég­látóipari dolgozók alkotják ezt a két brigádot, amely aránylag fiatalnak mondható itt és még csak tavaly ne­veztek be a mozgalomba. Megnyugtatásukra Ócsai Márton, a Palotaszálló igaz­gatója közölte, hogy még má­jus elseje előtt megtudják: eleget tettek-e a szocialista cím hármas követelményének, amelyhez szigorú mércét szabtak a Palotában is. a kommunista műszakok bevételéi A Borsodi Szénbányák dol­gozói tavaly 3 millió 4(1 ezer: forinttal járultak hozzá a hajdúnánási bányászüdülő építéséhez. A borsodi bánya­üzemek kommunista mű­szakjai által adott termelési értékből származott ez a pénz. Az idei terv szerint is jelentős összeget, legalább másfél millió forintot szeret­nének biztosítani a hajdúná­nási építkezés segítésére — csupán a kommunista mű­szakokból. (Folytatás az 1. oldalról) Hasonló szellemben szólt a választmány tagjaihoz a me­gyei pártbizottság üdvözletét tolmácsoló Tolnai Lajos. Ma már — mondotta egyebek kő. zott — Borsodban nem kép­zelhető el az ipari- és lakos­sági szolgáltatások végzése a kisiparosok nélkül. Ugyanak­kor felhívta a figyelmet ar­ra. hogy a többezer borsodi, kisiparos a munka minőségé­nek javításával, a határidők betartásával, s a szolid árak­kal járulhat hozzá a párt po­litikájának gyakorlati meg- va'ósításához, életszínvona­lunk növeléséhez. A megyei pártbizottság jónak értékeli a KIOSZ Borsod megyei Szer­vezete és a borsodi kisiparo­sok elmúlt évi munkáját, s ezért a munkáért köszönetét fejezi ki. Az országos vezetőség ne­vében köszöntötte a tanács­kozókat Fischer Pál. a KIOSZ országos elnökhelyettese. Nagy taps közepette adta át Csatári Ernő, megyei titkár­nak azt a vándorzászlót, ame. lyet a KIOSZ országos ve­zetősége a megyék közötti munkaverseny győztesének adományoz. Kérte a választ­mány tagjait, s rajtuk ke­resztül a megye valamennyi kisiparosát, hogy 1979-ben is hasonló aktivitással, lelkese­déssel és jó munkával járul­janak hozzá az ipari- és la­kossági szolgáltatások meny- nyiségének és színvonalának növeléséhez. Ugyancsak Fischer Pál adta Hámori Imrének, az ÉVM nevében a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést, három borsodi kisiparosnak a Kiváló szervezeti munkáért kitünte­tés ezüst, illetve bronz foko­zatát, majd ugyancsak három kisiparosnak a KIOSZ Kiváló dolgozója kitüntetést. A KIÖSZ Borsod megyei vezetősége nevében kitünte­téseket adott át Csatári Ernő. megyei titkár is. A körzeti csoportok versenyében a mis­kolci kisiparosok első, az ede- lényiek második, az encsiek pedig harmadik helyezést ér­tek el A helyi csoportok ver­senyét a sárospataki kisipa­rosok nyerték. Több évtize­des kiemelkedő munkásságá­ért ajándékot és emlék-ok­levelet kapott Borsos Mihály miskolci kisiparos, a KIOSZ országos választmányának tagja. (nyíkes) Koszorúzás Omassán Tegnap délután Ömassan koszorúzási ünnepséget tar­tottak. Dutkó Lajos, a Le­nin Kohászati Művek terme­lési főmérnöke ünnepi beszé­dében méltatta a 200 éve el­hunyt Fazola Henrik gyár­alapító tevékenységét, mely- lyel lerakta a magyar nehéz­ipar diósgyőri fellegvárának alapjait. Mintegy kétszáz dolgozó je­lenlétében a Diósgyőri Vasas Fúvószenekar és a Nehézipari Műszaki Egyetem egyenru­hás diákjainak közreműködé­se mellett koszorút helyezett el a gyáralapító emléktáblá­jánál a Lenin Kohászati Mű­vek vezérigazgatósága, az Országos Bányászati és Ko­hászati Egyesület miskolci csoportja, a Nehézipari Mű­szaki Egyetem, az LKM fej­lesztési főosztály Fazola Henrik nevét viselő szocia­lista brigádja. Az első kohó anyagából épített ómassai iskola térsé­gében rendezett kegyelete* koszorúzási ünnepség a bá­nyászhimnusz akkordjaival ért véget. K. U.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom