Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-13 / 87. szám

/ Bélyeggyűjtő A Magyar Muskásmozgalml Muzeum a Magyar Tanácsköz­társaság bO. évíordulója alkal­mából rendezett bélyegkiállitá- son sok, eddig még be nem mu­tatott bélyegritkaságot tár a gyűjtök elé. A látogatók megis­merkedhetnek a Tanácsköztár­saság időszakában kiadott bé­lyegekkel és tervekkel, nyomon követhetik a 133 nap eseménye­it a Magyar Posta Bélyegmúze­uma, a Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum és Surányi László magángyűjteménye értékes da­rabjai révén. A kiállítás május 13-ig látható, hétfő kivételével naponta lü—18 óráig. E bélye­gekről április 21-én és május 5- én, délelőtt 11 órától — az előre bejelentett csoportok részére — Surányi László tart előadást. A kiállítás időtartama alatt két másik kiállítást is megtekinthet­nek az érdeklődők: A Magyar Tanácsköztársaság plakátjai. — A Magyar Tanácsköztársaság pénzei és pénztervei címmel. A Magyar Munkásmozgalmi Mú­zeum megközelíthető a budapes­ti Moszkva térről és az Engels- térről, a ltí-os autóbusszal a Disz térig, vagy a Clark Adám térről a „V”-járattal. A luzerni eszperantó kongresz- szus tiszteletére a svájci posta bélyeget bocsátott ki. A nemzet­közi nyelv hívei mozgalma kü­lönböző eseményeinek a pos­taigazgatások igen sok filatéliai emléket állítottak. A legtöbbet a Szovjetunió, továbbá Lengyelor­szág, Csehszlovákia, Brazília, Ausztria, Bulgária. Magyaror­szágnak is van ilyen kiadása: a mozgalom fél évszázados jubi­leumára 1857-ben bélyegpár je­lent meg. A miskolci eszperan- tisták készülnek egy bélyegbe­mutató rendezésére, mely a nyár folyamán kerül sorra. V. Gy. # Üj varrodában dolgoznak április 5-től az Avas Ruhaipari Szövetkezet kismamái. A miskolci Búza téren létesített, kor­szerűen berendezett, modern gépekkel ellátott varrodában máris nagy gondosságot, kifogástalan munkát igénylő fel­adatot kaptak: holland exportra készítenek virágmintás anya­gokból szebbnél szebb nyári ruhákat. (Kovács Attila felvétele) STOP! KÖZLEKEDÜNK! Vélemények a belváros közlekedésének • H rr • r _rr M jovojerol r A városi tanács épúési és közlekedési osztálya egymás után rendezi meg azokat a vi­tákat, amelyek során kikristá­lyosodnak Miskolc-Tapolca, a belváros, vágy például á diós­győri városközpont részletes rendezési tervei. E tervek vitái során sok sző esik a közúti forgalom, a közlekedés fejlesz­téséről is. így volt ez azon a tanácskozáson is, aho! a bel­város tavlati-fejlesztési prog­ramját, részletes rendezési ter­vét vitatták meg a meghívot­tak, akik szinte minden érde­kelt intézményt, vállalatot, tár­sadalmi szervet, sőt a tanács­tagok révén a lakosságot is képviselték. A megbeszélésen szóba került a Tiszai pályaud­var rekonstrukciója, a Marx téri közlekedési csomópont ki­építése, az északt tehermente­sítő út, a Búza tér, a 3-as szá­mú főközlekedési útvonal Mis-, kolcon történő átvezetése, s még seregnyi egyéb témakör. A vélemények közül ki kell emelnünk Báthori Gábor, a megyei tanács osztályveze­tő-főmérnökének mondani­valóját. Felhívta a figyelmet arra, hogy nincs összhang a belváros részletes rendezési tervprogramja és az agglo­meráció-koncepció javaslata között Az agglomerációs koncepció-javaslat azzal szá­mol, hogy a városunkba be. lépő, illetve kilépő minden harmadik gépkocsi miskolci célforgalmú, a többi pedig átmenő jellegű. Ezt ismerve, az északi tehermentesítő út­nak főforgalmi jelleget, míg az észak—déli irányú 3-as útnak forgalmi út jelleget kell adni. A tanácskozók közül töb­ben érintették a kéreg alatti vasút megvalósításának lehe­tőségét. Vajon lesz-e. lehet-e Miskolcon kisföldalatti? A tanácskozók végül olyan ál­láspontra jutottak, hogy a részletes rendezési tervben szerepelnie kell, ám az már most bizonyos, hogy építése a VI. ötéves tervben nem kezdhető meg. A soron kö­vetkező két középtávú terv­ben legfeljebb a tervezési előkészületeket lehet meg­kezdeni. Miskolc lakossága régóta igényli a belvárosban sétáló­utca vagy sétálóutcák kiala­kítását. A városi tanács terv­osztályának véleménye sze­rint a sétálóutcák központ­jában, azaz a villanyrendőr térségében, az előirányzott bontások után a tervezettnél nagyobb szabad teret kell biztosítani. Ehhez csatlako­zott Papp András, a KPM Közúti Igazgatóság igazgató­helyettes-főmérnöke. aki el. mondotta, hogy a Széchenyi út sétálóutcává történő át­alakítása végett a közúti for­galom átvezetését a Szabó Lajos utca—Régiposta utca— Zsolcai kapu útvonalra ter­vezik. Ide kerül át a Miskolc —Hollóstető—Eger útvonal belvárosi szakasza is. Seregnyi javaslattal kap­csolódott a vitába a Miskol­ci Közlekedési Vállalat. A részletes rendezési terv prog­ramjavaslata által érintett területeken ugyanis nem ke­vesebb, mint 18 tömegközle­kedési eszköz vonalvezetése módosul. Vitába szállt a vál­lalat képviselője azzal a gondolattal, hogy az észak— déli irányú tömegközlekedés csupán a Beloiannisz—Kor­vin Ottó utca útvonalra kon­centrálódjon. Bejelentették azt is, hogy a vállalat tanul­mányt dolgozott ki a troli­busz-közlekedés bevezetésé­re. Véleményük szerint a trolibuszhálózat kialakítása is csak az észak—déli tö­megközlekedési irányban in­dokolt és lehetséges. Felhív­ták a figyelmet arra. hogy a tervezett és már kivitelezés elölt álló — például a 3-as számú főközlekedési út — útvonalak építése a város döntésre jogosult vezetőinek sürgős állásfoglalását teszi szükségessé. Mindez csak egy kis ízelí­tő abból a felelősségteljes, tartalmas munkából, amely az egész belváros távlati fej­lesztésével foglalkozik, s amelynek a közlekedésfej­lesztéssel foglalkozó tervja­vaslatok is csak egy részét képezik. (oyikm) Kétszáz tonna éticsiga Megkezdődött a csigák gyűjtése a Dráva menti sík­ságon, az egyik legnagyobb hazai lelőhelyen. Az éticsi­gát nyugat-európai orszá­gokba ex portálj uk:, ahol ínyencek csemegéjeként tart­ják számon. Az idei nedves tavasz kedvezett a csúszó­mászók szaporodásának, s a gyűjtést végzők bő zsák­mányra számítanak. A bara­nyai ÁFÉSZ-ek április- május folyamán körülbelül kétszáz tonnát gyűjtenek össze. A gondosan váloga­tott, tisztított, csomagolt éti- csigákat a MAVAD szállítja külföldre. Mindenki megkapja a magáét Személyi számok a személyibe A személyi igazolvány 11. oldala a különleges bejegy­zések helye. Azok, akik az utóbbi napokban a városi ta­nács I. kerületi hivatala igazgatási osztályának né­pességnyilvántartó csoportjá­nál megfordultak lakcímbe­jelentéssel, meglepődve vet­ték tudomásul, hogy igazol­ványuk eddig — többnyire — üres 11. oldalára öntapadós zöld színű címkét ragasztot­tak, rajta tizenegy számjegy­gyei. Ök az elsők közt kap­ták meg személyi számukat Kézi helyeit gépi Négy esztendővel ezelőtt, 1975 januárjában tanácsi dolgozók, pedagógusok jár­ták a városokat, falvakat, sárga kartonokat hordozva magukkal. Nem népszámlá­lás volt, a lakosságot „írták össze”. Mindenki megkapta az igazolólapját, s azt sze­mélyi igazolványában hord­ta, s hordja ma is, ám már nem sokáig. Az azóta eltelt idő alatt a különböző adatokat (név, családi állapot, lakcím stb.) egy számítógép feldolgozta, s tizenegy jegyű számmal lá­tott el minden magyar, s olyan nem magyar állampol­gárt, akinek állandó lakóhe­lye hazánk. Elkészültek a számítógép segítségével a gépi nyilván­tartó lapok, s ebben az esz­tendőben már ezek lépnek az eddigi kézi rendszerben hasz­nált sárga színű személyi nyilvántartó lapok helyébe, amelyre a népességnyilván­tartó csoport már hosszú ideje gondosan készült.,. Ha férfi, akkor páratlan szám Nem elég nekünk a sze­mélyi igazolvány, a katonai igazolvány, a villamos-, a vasútbérlet, s még nagyon sokáig sorolhatnánk, hogy minek a száma, most még ez is, ráadásul tizenegy jegyű. Kj fogja ezt megjegyezni? Egyáltalán, miért van erre szükség? Nos, ezt a tizenegy szám­jegyet nem kell fejből tud­ni, ez csak a népességnyil­vántartás szempontjából fon­tos. Jelentősége, hogy az ál­lami népességnyilvántartás rendszerében a helyi szervek s a számítógép között meg­lesz az összekötő kapocs, a személyi adatoknál megszün­teti a párhuzamosságot, a személyi igazolványok érvé­nyességi ideje a későbbiek­ben pedig attól függ, hogy a szémélyi számot beragasz- tották-e abba. A személyi szám első számjegye a nemet, a szüle­tés évszázadát, a magyar vagy a nem magyar állam- polgárságot jelöli. Az 1900 után született magyar férfi személyi száma 1-essel kez­dődik, az 1900 után született magyar nő 2-est kap. Az 1900 előtt született magyar férfi első számjegye 3-as, a nőé pedig 4-es. A nálunk élő Elnézést a személyes pél­dáért, az én személyi szá­mom' 1 580 315 .... a pontok helyén álló négy számot csak akkor tudom meg, ha a zöld címkét beragasztják az igazolványomba. Munkahelyen keresztül is.., éái állandó lakhatási enge- ? Miskolcra^é^t" ge'pf 'tf- «Mivel rendelkező" “külföld! * állampolgárok személyi szá­pok március 3-ig érkeztek meg az Állami Népesség­nyilvántartó Hivataltól. s mivel a népesség-összeírás óta majdnem mindenkinek megváltozott valamilyen ada­ta (Miskolcon körülbelül 350 —400 ezer adatváltozás volt), így egyeztetni kellett, s kell a gépi és kézi (sárga) lapo­kat. S ez csak egy része an­nak a nagy munkának, ma: ha férfi az illető, s 1900 után született, akkor 5-ös, ha nő, akkor 6-os. Ha viszont a külföldi férfi 1900 előtt szü­letett, akkor a 7-es számot kapja, a nő száma pedig a 9-es lesz. A következő hat számjegy a születés idejét (év, hó, nap) jelenti, a 8-as, 9-es, 10-es szám az ugyanazon a napon születettek országos sorszá­ma, míg a 11. számjegy a gépi technikai ellenőrző szám. Hogy mikor? Hamarosan, az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, várhatóan no­vember 30-ig. Ha ugyanis a gépi és a kézi nyilvántartó lapon egyeznek az adatok, akkor a népességnyilvántar- tó csoport meghívja a nyil­vántartott személyeket, ki­adja nekik a személyi szá­mot, s azt beragasztja az iga­zolványukba. Mivel Miskolcon mintegy 200 ezer számot kell kiosz­tani, s ez a városi tanács I. kerületi hivatalának népes­ségnyilvántartó csoportjára hatalmas feladatokat ró, megpróbálják majd egysze­rűsíteni a munkát. Igaz, az is egyszerűsítés, hogy egy családból elég egy valakinek elmenni a tanácsra a többiek személyi igazolványával, de Miskolcon a munkahelyeken keresztül is kiosztják a szá­mokat. Például, aki a kohá­szatban dolgozik, beviszi a saját és családtagjai személyi igazolványát, s legkésőbb egy nap múlva megkapja, már a számokkal. Akiknek nincs személyi igazolványuk (14 éven alu­liak), vagy akjk cselekvő­képtelenek, gondnokság alatt állnak, azok személyi lapot kapnak, amelyet törvényes képviselőjük őriz. Végül is — a városi ta­nácsnál így foglalták össze — a személyi szám a családi és az utónévvel együtt, va­lamint a születés helyével az állampolgár személyazonosí­tására szolgáló adat. (illcsy) VIZ Magam sem helyeslem bár, de még­sem tudok túlságosan megbotránkozni azon. ha hallom, hogy itt vagy ott meg­kínálják a locsolkodó gyereket egy kis papramorgóval. Hiszen hajdanában sem volt másképpen. Csak tán annyi a kü­lönbség, hogy akkoriban nem dögerös pálinkát öntöttek a gyüszűnyi pohárba, hanem finom édes, házilag készített li­kőrt. No persze, ez sem volt szeszmen­tes... Éppenséggel nem a Tokodi nénié, aki a mezőváros másik végében lakott — kutyagolhattam odáig! —. a Császt- vayék szomszédságában. Emlékszem, egyszer úgy a fejembe szállt az ánizsli- körje — lehettem vagy tízéves —, hOQi/ komiszkodó hajlamomat igencsak elö- szólitotta. De hadd kezdjem az elején. A Teleki utcai srácok, vagyis mi, akkortájt kora reggel bandába verődtünk, és igazságo­san felosztottuk egymás között a tere­pet: a tied ettől az utcától addig, amazé meg amattól amaddig, és így tovább. Merthogy hajdanán nem csak az isme­rősökhöz, hanem vadidegenekhez is be­tértünk a mondókánkkal, hogy aszon- gya: „Én kis kertészlegény vagyok..." s a végén a kérdés: szabad-e locsolkod- ni? Ha más nem. egy piros tojás min­denütt kinézett. Ha meg valahol kap­tunk tiz, húsz fillért, hangos volt ám a „keszcsókolom!”. Az apacsing felső zse­bében gyűjtöttük a pénzt — amit néha akkor már gyögyvirág ékesített —, a sok festett tojást meg a gelebünkben. Alkonyatlájt aztán ismét ott gyűltünk össze, ahol reggel a haditanácsot tartot­tuk, csak most a számvetés végett: ki, mennyit gyűjtött. Mármint pénzt. A to­jás nem számított. Abból volt annyi, hogy célba dobáltuk vele a villanypóz­nát. Nekem azonban nem nagyon volt ínyemre a területi osztozkodás. Volt né­kem ismerősöm éppen elég. Ahová mos­ni járt a nagyanyám, ott előttem min­denütt megnyílt a kapu. Nem is restell­tem a turpisságot, hisz’ én kibéreltem szinte az egész várost. Nem mondom, megfáradoztam azért az egy, két pengő­ért ... Mire Tokodi néniékhez értem, nógatni kellett a lábaimat. Persze, ez azért is volt, mert a „jobb házakba" nem illett kora délelőtt bezörgetni, a Császtvayéké meg a jobbnál is jobbak közé tartozott. Mielőtt hozzájuk betér­tem, jólesett a néhány perces pihenő a nagy ház árnyékában szerénykedő kis házban, Tokodi néninél, aki jó barátné- ja, tán szegröl-végröl még rokona is volt az én szegény dolgos, hajlott hátú, apró öreganyámnak. De mit is untatom az olvasót! A lé­nyeget mondom: a Tokodi néni ánizs- likörjét. Egy kortynyit ö adott, a mási- kat-harmadikat meg magam csentem, míg térült-fordult, hogy kétfilléreseket keressen a zsebkendője sarkába kötött bogból. Megköszöntem illendőén, mi­után meglocsoltam a szagos vízből. Mon_ dóm, abból, mert bár kölnisüveg is la­pult a zsebemben, Tokodi néninek meg a hasonlóknak csak ez járt, a szagos víz, amit nagyanyám csinált, beleöntötte egy kétdecis orvosságosüvegbe, s. vászonda­rabbal kötötte le a tetejét. „Takarékos­kodj kisfiam a parfümmel, jövőre is lössz húsvét...” Elköszöntem hát Tokodi nénitől, le­simogattam a hajamat, s indultam Császtvayékhoz. Nem kis izgalommal. Nem az ötven fillér meg a csokoládé­tojás miatt. A Császtvayék Pirikéje volt a főbenjáró ok. Csúnya, sápadt, szőke- copfos kislány volt, örökké nyávogó. Gyönyörömet leltem benne, ha — ami­kor hozzájuk mentem iskola után a nagyanyám levesét bekanalazni — óvat­lan pillanatban megránthattam a var- kocsát. És persze adtam az ártatlant, amikor visitozott nagyanyámnak, hogy: Rozi néni, ez már megint bánt! Nem nagyon szívleltem ezt a csene- vész portékát, s mégis mindig valami különös érzés fogott el, ha a közelében voltam. Mint most is, hogy ott álltam előtte — a szülök, mea a nagyszülők ki­váncsi mosollyal figyelték nem is a tör- ténendöket, hanem egyszem virágszálu­kat — s a zavartan elmondott vers után nem is kérdeztem a szokványos kérdést: szabad-e locsolkodni? —, hanem egyből nekiláttam a dolognak. Láttam? De hisz épp az volt a baj, hogy nem láttam, pontosabban kettőt is a Pirikéből, kezem, szám elzsibbadt, agyamat elöntötte valami ismeretlen bó­dulat, s nagyon kifelé kívánkozott a Tokodi néni ánizslikőrje. Hirtelen vala­honnan a távolból éktelen visítást hal­lottam, hogy honnan jött a hang, azt nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy a Pirikéé ... ... Azon a húsvéton nem mentem este a Teleki utca sarkára a többiekhez. To­kodi néni egyenest a nagyanyámhoz vitt. S tőle tudtam meg, néhány nap múlva, hogy mi történt. Az történt, hogy 2 szagos vízzel teli üveg szájáról leoldó­dott a vászon, és én biz' a csípős mi­csodával éppen szembe öntöttem a vi­rágszálat. S még arra emlékszem — de jól emlékszem! —, hogy ezt mondta a nagyanyám: — ügyé, kisfiam, mondtam neköd. hogy a jobb házaknál a parfümöt vödd elő... S mindez néhány korty ánizs miatt! Persze, ma már nem történhet galiba. Kiment a divatból a szagos víz is ... Pe„ dig esküszöm, de jó illata volt! —a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom