Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-12 / 86. szám

# A jelen és a jövő.. . Bár, ki itt a jelent képviseli (Tatár), még nagy jövő előtt áll; s a jövő embere (Borostyán) már a jelenben is rúgja az NB I-es gólokat — itt például a harmadikat a Békéscsaba hálójába. Utóbbira célozva mondta Szepesi: Ügy kell egy jó szélső, mint egy falat kenyér. (Szabó István felvétele) Az elnökkel és a főtitkárral Beszélgettünk a labdarúgásról Kispály ás labdarúgás Miskolc város 1979. évi tö­megsport kispályás labda­rúgó-bajnokságának utóbbi fordulójában a következő eredmények születtek: LKM —CGJ 9:1, Avas—Dec. 4. 3:3; TÁVHŐ—PÖC 0:5; Dec. 4,— M. Bányász 6:2, BLSE— TLSC VM 2:2, TLSC Előre— UNIÓ Áfész B. 6:1; SZÜV— UNIÓ Áfész A. 1:6; Üveg­gyár—MIK 3:3, BŐSZÉN— TÜKI 2:2, DIGÉP—CGJ 1:3. A következő forduló idő­pontja április 19. A oárosí- tásrál később adunk hírt. i Röplabda NB 1 Az MVSC NB I-ben sze­replő női röp,labdacsapatá­nak minden győzelemre óriá­si szüksége van, hiszen a csoportmérkőzések és a ke­resztbejátszások után megle­hetősen kedvezőtlen pozíció­ból kezdte a „rendes” baj­nokságot. A Jászberényi Le­hel SC csapatát sikerült ide­haza legyőzni. És amire ke­vesen számítottak, a bravúr a visszavágón is sikerült. A vasutasok Jászberényben is jobbnak bizonyultak ellen­felüknél, és 3:1 arányban (—3, 7, 13, 7) győzni tudtak. Hétfőn — ha nem is mindenütt, de sok helyen — „labdarúgó­nap” volt Miskolcon. Kedden már beszámoltunk arról, hogy az MLSZ két legmagasabb rangú vezetője városunkban járt, sokfelé tárgyalt, s a szurkolókkal is találkozott (a Vasas Művelődési Köz­pont jól sikerült ötlete eredményeként). A szövetség két vezető­jének miskolci tartózkodásából mi a délutáni eseményekről ren­delkezünk személyes benyomásokkal, s az a véleményünk, hogy az emberek bíznak az MLSZ új elnökében, bíznak egyéni vará­zsában, sportszeretetében, s abban a nagy tapasztalatban, amit tulajdonosuk az elmúlt 30 esztendőben erről a sportágról gyűj­tött. (Krizsán József említette meg egy kérdés kapcsán: Szepesi György testnevelési főiskolát végzett, s rendelkezik olyan vég­zettséggel, ami a legmagasabb sportvezetői beosztásra is alkal­massá teszi. Ez a bizalom a Vasas nagytermében sokszor hangos tetszésnyilvánításban, tapsviharban jutott kifejezésre, pedig élve­zőjük nem kertelt, s népszerűtlennek tűnő válaszokat is adott — olyanokat, amire pozíciója természetszerűleg kötelezi. Az év kezdetén, a miskolci rádiónak adott interjújában Szepesi György azt hangoz­tatta, hogy kényes kérdést nem ismer, mindennek szí­vesen áll elébe, s most is azt kérte: bírálattal is segít­sék munkájukat — állnak elébe. Nos, bírálat nem sok hangzott el, de kényes (vagy bármilyen) kérdés válaszolat- lanul nem maradt. Legfel­jebb azok, amelyekre nem a jelenlevők hivatottak vála­szolni. Például a válogatott csapatok összeállítására vo­natkozók. Ez Kovács Ferenc szövetségi kapitány asztala — mondották —, s helyette nem nyilatkozhatnak. Mert: ha Kovácstól felelős munkát követelnek, akkor jogokat is kell neki adni, s ez ehhez tartozik. Mindez természete­sen nem zárta ki azt, hogy az MLSZ vezetői saját véle­ményüket elmondják — de nem a kapitány helyett... A Diósgyőrben rendezendő válogatott mérkőzés, a Ro­mánia elleni olimpiai selej­tező bejelentésén kívül sok, különösen is nagy érdeklő­désre számot tartó kérdés kapott választ. Közöttük olyan is, ami egyelőre nem kíván szélesebb nyilvánossá­got, de aminek kapcsán ha­tározottságukat, s elveik kö­vetkezetes megvalósításának szándékát hangsúlyozták. És oly módon, ami vitathatatla­nul igazolta emberségüket. Szóba került például né­hány játékos magasabb szin­tű foglalkoztatása — vagy mellőzése. Külön is szó esett Borostyánról, mint a labda­rúgás nagy ígéretéről, akinek azonban ezután több segítsé­get kell adni, menedzselni kell azért, hogy pályája tö­retlenül íveljen a legmaga­sabb csúcsok felé. Saját vé­leményét mondta el az elnök Salamon dolgában, kifejezve annak reményét, hogy lesz ő még nagy válogatott is! Na­gyon érdekes kérdés volt: mi előnye származik egy klub­nak abból, hogy játékosai a válogatott rendelkezésére áll­nak? Erre Krizsán József reagált: elsősorban a meg­tiszteltetés, de... De már gondolkoztak azon, hogy a klubok is élvezzenek valami előnyt abból, amit játékosaik válogatott szereplésük révén az országnak szereztek. De szó esett a bajnokság min­denáron megőrzendő tiszta­ságáról, a megengedhetetlen módszerek szigorú elítélésé­ről és felszámolásáról, s ar­ról az egyedülálló jelenségről, hogy a FIFA 147 tagállama közül Magyarország az egyet­len, ahol az élvonalban a fő­város hét csapata játszik. Ez utóbbi dolgában azonban hangsúlyozták: a versenyki­írás szerint mindenki egyenlő esélyekkel rajtol, a szövet­ségnek nincs módjában ettől eltérni, s feljuttatni, vagy éppen kiejteni bárkit is. Ez a klubok dolga, rajtuk mú­lik, hogyan alakul az össz­A miskolci futóvadlövők esa- nyiki löpályájának előterén ce­menttel teli zsákokat, jókora sóderhalmot és egyéb építő­anyagot látva valaki megje­gyezte: „Olyan az egész, mint tájkép csata után”. A világhí­rű lengyel rendező, Vajda film- ' jének címe e hét elején való­ban ráillett a sporttelepre, ám ezzel a módosítással: csata előtt. A löpálya ugyanis nem utána, hanem előtte van olyan küzdelemnek, amilyenhez ha­sonló niég csak egy volt itt, az elmúlt év áprilisában. Ak­kor nyolc országból jöttek el a sportág legjobb művelői össze­mérni képességeiket, e hónap 21- és 22-én viszont tiz nemzet képviseletében mérkőznek meg a legnevesebb futóvadlövők. A lőpálya közvetlen kör­nyéke pedig napokkal eze­lőtt azért mutatta a fentebb sejtetett képet, mert a ver­seny megrendezését a Ma­gyar Sportlövő Szövetség fel­kérésére elvállaló MHSZ megyei vezetősége, akárcsak tavaly, most is kitesz magá­ért. Esztendeje az egy mellé még két lőállást építtetett, most pedig — hogy a nézők rossz idő esetén is élvezhes­sék a nagyszabású viadalt — 50 méter hosszú csarno­kot hoz létre. Persze, hatal­mas társadalmi segítséggel. Néphadseregünk, sa határőr­ség alakulatainak szakember katonái és a perecesi ipari szakmunkásképző intézet ta­kép, s hogyan tudnak — el­sősorban természetesen a vi­dékiek — élni az egyenlő el­bírálás lehetőségeivel. Miért nem mehet a DVTK külföldre, s miért mehetett például a kevésbé érdemes Izzó Indiába? Mindenkit tá­mogatnak, aki maga tud kül­földi tapasztalatszerzési le­hetőséget biztosítani magá­nak — mondták, mert az Izzó elsősorban bázisvállala­tának kapcsolatai révén jut­hatott el távoli vidékekre. Ha a DVTK talál ilyen le­hetőséget, ám rajta... De Szepesi hozzátette: ismerve a pillanatnyi helyezést, s a DVTK erejét, joggal bízik abban, hogy a Diósgyőr en­nek a bajnokságnak a végén hivatalos jogot is nyer majd a nemzetközi porondra lépés­hez — mondjuk az UEFA Kupában! Beszélgettünk a labdarú­gásról. Ettől még sokkal többről is. Egyelőre azonban maradjunk ennyiben... A többit majd később. nulói dolgoznak itt heteik óta, hogy a mintegy tíz vál­lalat támogatásával előte­remtett építőanyagból tető alá hozzák a csarnokot. A munkálatokat irányító Simkó Zoltánnak,. a honvé­delmi szövetség lövész- és tömegsport szakági vezetőjé­nek két hónapja nincs sza­bad vasárnapja (e szabad szombatjairól nem is beszél­ve), álmatlan éjszakája vi­szont annál több van. Bin- da Tibor villanyszerelő, az ÉMÁSZ dolgozója — maga is művelője a sportágnak — három hete kinn alszik a klubházban, s úgyszólván éj­jel-nappal szorgoskodik, hogy a lőpályának és környéké­nek a villamosítása rendben legyen. És rendben lesz minden, már csak az utolsó simítá­sok hiányoznak, hogy a ta­valyinál is pompásabb kör­nyezet fogadja a versenyző­ket, s a szurkolókat. A mis­kolci Szabó Gyula kétszeres olimpikon, aki a földkerek­ség számos lőterén mérkő­zött már (az arizonai Phoe- nix-ben is), ezt mondja: „A müncheni olimpiai lőtér épí­tészeti remekmű, a csanyiki azonban a világ legszebb te- replőtere lesz”. Olimpiai minikönyvek A szovjet sportolók 1952 óta vesznek részt a téli és nyári olimpiai játékokon. 1952-ben 71 győzelmet és he­lyezést értek el, 1976 nyarán már 125 olimpiai érmet tud­tak hazavinni. 1,25 év az Olimpiai pályá­kon” címmel a napodban je­lent meg az a minikönyv-so- rozat, amely bemutatja az olimpiai győztes, vagy helye­zést elért szovjet sportolókat. A hófehér borítású könyvecs­kék 44x57 milliméteres nagy­ságúak, kis dobozkákban so­rakoznak egymás mellett, ol­dalukon az olimpiák arany­nyomású ötkarikás jelvényé­vel. A hétkötetes sorozat, amely elnyerte az „Olimpia ’80” szervező bizottság oklevelét, a budapesti Egyetemi Nyom­dában készült. Ezen „csapnak össze” ál­talában négyfős csapatokban az említett két napon a fu­tóvadlövők angol, csehszlo­vák, lengyel, magyar, NDK- beli, NSZK-beli, olasz, oszt­rák, román és svéd híressé­gei. Itt lesz az olasz Metzza- ni és az angol Gough, a ta­valy Szöulban megrendezett világbajnokság győztese, il­letve második helyezettje (az előbbi a 40 lövéses ösz- szetett verseny világcsúcs- tartója is), s miként egy éve, most is versenyez az NDK- beli Pfeffer, az elmúlt évi Európa-bajnok, a 60 lövéses olimpiai szám világrekordé­ra. A lengyel csapat, élén Jirzy Griskiewicz-csél, a montreali olimpia bronzér­mesével, már 5-én megérke­zett, s a magyar olimpiai keret (a tagjai között két miskolci sportolóval, olimpi­konunkkal és Mádai József­fel, az elmúlt évi MHSZ- bajnokkal), az A-válogatott és . az utánpótlás-válogatott 9.-e óta szintén a Csanyik- ban tartja edzéseit. A többiek 19-én érkeznek Miskolcra, másnap edzenek — s 21-én fél 9-kor ünnepé­lyes megnyitóval veszi kez­detét a nagy verseny. T. I. HORVATH KALMAN A lengyel és a magyar futóvadlövők már a Csanj ikban edzenek Fürdőerkölcsök Bernben Most már tudom, miért küzd az EDU, az Eidgenössische Demokratische Union. A berni Werner Scherrer, ennek az aprócska ultrakonzervatív, protestáns svájci pártocskának ?gyik vezetője, indította meg a népszavazás meghirdetéséhez szükséges 12 000 szavazat gyűjtését „Svájc fürdőerkölcseinek védelme” dolgában. Még tavaly engedélyezték a berni Mar- zili-fürdőben, hogy nők s férfiak egyaránt nadrágban úszkál­janak a medencékben. Az első uszodát követte a többi; a svájci fővárosban mind több lett a takaratlan kebel. Ha az EDU-elképzelések megvalósulnak, az ősszel (tehát a fürdő­idény végén) kell majd a város polgárainak népszavazással döntenie a melltartó-kötelezettségről vagy a kebelszabadság­ról a strandokon. Egyébként nemrég egy másik svájci közös­ség, a 2000 lakosú Rovereto lakói már szavaztak erkölcs­ügyben. Ügy döntöttek, hogy a rendőröknek ezentúl szigo­rúbban kell ügyeim a helyi Gufo Nőtte nevű bár táncosnői­nek megfelelő helyen alkalmazott fügefalevél-méreteire. A döntés természetesen a nagyobb levél mellett szólt, ám az újságok szerint a levélke azóta is folyton zsugorodik.. . Mintha nemcsak a népszavazás komolyságával, a svájciak közmondásos szemforgató szemérmességével sem lehetne ugyanúgy számolni, mint régebben. — G. >L Asszony a Ritz-szálló élén A párizsi Ritz- szálló legelegánsabb szobájában, a Salon Imperialban, a kirá­lyok lakosztályának szalonjában, a cso­dálatos, aranyozott antik óra előtt, fér­fias egyszerűséggel öltözött, szőke hölgy látható a Schweitzer Illustrierte fényké­pén. Aztán ugyanaz a hölgy látható a nagy szálló kis, 57-es számot viselő iroda­szobájában, amint számlákat rendez. Mert ez a szőke asz- szony nem más, mint Monique Ritz, a nem­rég , elhunyt Charles Ritz özvegye, a szál­ló jelenlegi vezetője. Az ötvenöt éves öz­vegy elmondta ma­gáról, hogy „kiöre­gedett modell va­gyok, ilyet ma már nem gyártanak”, de azért fiatalos eréllyel vezeti világcégét a párizsi központból, amelyet még 1889- ben alapított apósa, az egykori bányász­fiúból „királyok szál­lodásává és egyben a szállodák királyá­vá” (VII. Edward mondta neki) lett Cézár Ritz. Tőle örö­költe és virágoztatta tovább a hotelt fia, Charles. A szemüve­ges, szolid üzletem­beri külsejű ifjabb igazgató 17 éves is­meretség után vette feleségül Monique asszonyt, aki 31 év­vel volt fiatalabb ná­la. Az asszony édes­apjának volt legjobb barátja. aztán az egykori „kislány” —• mint Monique mond­ja — kitűnő férje. A szálloda történe­te kicsit a XX. szá­zad története. VII. Edward angol király­tól kezdve (aki a fentebb idézett meg­tisztelő hasonlattal illette Cézár Ritzet), Churchillen át, Kissin- gerig mindenki lakott falai között. A né­met megszállás ide­jén Göring is itt tar­tózkodott, ha Párizs­Teke ban járt. A „tulaj”, Charles, legjobb ba­rátja Hemingway volt, aki nemcsak a háború előtt járt gyakran a szállodá­ban, hanem Párizs felszabadulása után, mint amerikai hadi- tudósító, elsőnek ér­kezett a hotel elé jeepjén. Nemsokára Churchill is újra el­jött „mint vendég” (hiszen akkor már nem volt kormányfő) és — mint Monique asszony mondja — csak kis szobában szállt meg, korán kelt, hamutartója mindig tele volt szi­varmaradékkal, de soha nem volt sem­mi különleges kíván­sága. Pedig lehetett volna, hiszen a Ritz- alapító Cézárnak és fiának, Charles-nak volt a szakmai jel­szava (amit Monique asszony is vall), hogy „mindig a ven­dégnek van igaza”. MÁTÉ IVAN (Mező István rajza) Miért csak a gyerekeknek? Egy francia orvos kitalálta a „televíziómánia” által fe­nyegetett gyerekek gyógyítási módját. Egy számlálóberen­dezés beépítését javasolja a televíziókészülékbe, amelyet a gyerekek csak a szülők által nekik adott speciális „órahi­tel” segítségével tudnak üzem­be helyezni. „A heti program­ból kilenc óra teljesen ele­gendő a 9 éves gyerekeknek” — mondja az orvos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom