Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-29 / 100. szám
♦ Az előadás főszereplője Csendes László Ősbemutató mi "s x? (Jármay felv.) Otthontalanok Az előadás egyetlen pillanata sem teszi számunkra kétségessé, hogy Serfőző Simon új színművét mély társadalmi felelősségérzet lelkesíti át. Az is vitathatatlan, hogy megszenvedett tapasztalat diktálta és formálta a darab minden szavát. A szerző ujjai közt valós látlelet, minden izében igaz téma kereste színpadi megjelenésének és megszólalásának legjobb alakját. Nem találta meg. Ezt őszinte sajnálattal kell megállapítani. Megérthető a színház szándéka is, hiszen joggal vélhették, sőt meggyőződésük lehetett, hogy a téma, amilyen intenzív átéltséggel Serfőző írásában jelentkezett, színpad után kiált. Drámai sorok helyeződtek az író és a rendező gondolataiban a színpad elképzelt terébe. Ám ismét bebizonyosodott, hogy a színpad valósága más, mint — elnézést a látszólagos szófacsarásért — a valóság színpada. Mert a valóság színpadán csakugyan sokan osztoznak a faluból a városba bejáró, ingázó munkások munkásszal- lási, ágy- és albérleti ott- hontalanságában. ebben a csökkentett értékű, bátran úgy is jelölhetem, „leszázalékolt” létformában. Sokak — egy széles munkásréteg — esetleg évtizedekig tartó mindennapos megpróbáltatása, s mindannyiunknak nagyon is aktuális gondja ez az állapot. Vigasztalóbbnak látszik, ha hozzáteszem: ez az átmeneti állapot. Annál fájóbb lehet azonban, ha ez az ideiglenesség hosszú időre nyúlik el. Ez a kiáltó kérdés, ez a súlyos megoldatlanság harsog es fészkelődik a színpadon. Csakhogy a színpad, valósaga sajátos természeténél fogva, a maga elsődleges előfordulásában és közvetlen drámaiságában, mondhatnám úgy is, primer voltában, nemigen képes befogadni és hatásosan továbbadni az élet jelenségeit, bármennyire drámába illők is legyenek. A színpad valósága — nevezzük bár szociodrámának — nem ismeri el a szimpla életleképzést, nem éri be a bőbeszédű irodalmi riporttal, még ha minden mondatát a legtisztább szenvedély füti is át A színpadon valami másnak is meg kell történnie ahhoz, hogy sűrítve lássuk életünk kiáltó ellentmondásait és megoldatlanságait. Ez a színpadi dráma törvénye: itt még a változtathatatlant is — gondoljunk az antik görög drámák isteni determináltsá- gára — csak valamilyen változás eleven folyamata tükrözheti eredményesen. Márpedig változtathatatlannak mégsem mondjuk — az ellen legjobban Serföző tiltakozna • — a szocialista építőmunka által százezrek életében kitermelt kétlakiságpt, pontosabban szólva, gyökértelen- séget. Az Otthontalanok hősei azonban szinte semmiféle utat nem tesznek meg a színpadon, helyesebben színpadi cselekvésükkel éppen csak annyit illusztrálnak, ameny- nyit el is mondanak magukról. Látszatdráma zajlik, amely önmagát még meg is kérdőjelezi, amikor az előadás második részét, a darab jfiatalasszony-hösének későn kitudódó várandósság-hazugságával, lélekrajzi abszurdummá alacsonyítja. ■ ■ Pedig úgy indul az előadás, hogy erős figurák pillérei hordozzák a várható akciót. Különböző munkásszállási sors- és jellém típusok kerülnek Szűcs János rendezésével erős megvilágításba. Ki derűs önvigasztalással éli bele magát, ki keserű részegségben tiltakozik, ki azonnal aprópénzre váltja, ki önáltató reményekkel festi ki — de mindenkiről látni, hogy csupán pótsors számukra ez a kényszerű munkásszállási együtt lakás. Sok visszaszerez- hetetlen emberi értéküket té- kozolják el a kuporgatásban. Aztán a kezdeti megmozdulás állóképre vált át, az atmoszféra kihuny, s az egy- I kori proletkultra emlékeztető stílus veszi át a drá- mailag megdolgozoltabb írói, rendezői, s nem kevésbé színészi teljesítmény helyét. Tanácstalan eklekticizmust árul el a Langmár András díszlet- és Vágvölgyi Ilona jelmezterveiből összeálló színpadlátvány is. Következetlenségek adódnak a játéktéren, a naturalizmusba indok nélkül stilizáltság keveredik; a munkásszállási hálóterem körül például hol állnak, hol meg leomlanak a falak. A gyér cselekmény két fókuszba gyűlik. A fiatal pár látszat-házasélete és kitörési képtelensége egyfelől, egy idősödő szaki tönkrement házassága másfelől ad nyoma- tékot a biztos és állandó fedél nélküli vándorsors képtelenségének. A két szál azonban nem képes egybefonódni. Erős paraszti naturalizmussal jelenik meg a színen a családszeretet álcájában tetszelgő harácsoló önzés és vagyoni presztízsféltés. A hányódó fiatal férj szülőfalujából nagy batyuval megérkező mama áradó segítőkészsége hangoztatásával ri- 'degen szemléli fia és menye j nyomasztó létbizonytalanságát. Azt vallja, hogy egyszerű melósként már nem kerülhetnek a falu szeme elé; ők már csakis saját autójukon térhetnek haza. Nagyszerű karakterjelenség lehetne ebben a kemény anyaszerepben Demeter Hedvig alakítása, ha a hangos túlbeszéltetés nem lenne az ő osztályrésze is. Általában a túlzó színészi játék az egyik eszköz, amellyel a szürke produkció igyekszik jól észrevétetni magát. Ez a felfogás a fiatal főhőst játszó, Kassáról jött vendégművész, Csendes László alakítására éppúgy áll, mint az idegileg kiborult, alkoholista idős munkást megszemélyesítő Csapó János teljesítményére, akinek mértéktévesztései mögül így is előviláglik azonban itt-ott az őszinteség heve. A legtöbb mértéktartást a fiatal feleség meglehetősen logikátlan, ellentmondásos szerepében a Miskolcra most vendégként visszatért Martin Márta mutatja fel. Somló Ferenc:, ha nem is túl eredetien, de talán még a legszínesebben oldja meg feladatát. Színfoltnak ugyanígy figyelemre méltó a szíves-szívtelen, megértőén-uzsorás szállásadónő alakjában Lenkey Edit játéka. Önála vesszük leginkább észre: hát még ha meg is írják a szerepét. SAS GYÖRGY T apasztalataink a közoktatás-politikai határozat végrehajtásáról Kibővíteti ülést tartott a városi pártbizottság (Befejező rész) A közoktatás-politikai határozat másik kiemelt területe a munkásosztály utánpótlását biztosító szakmunkás- képzés, amelynek nőtt a társadalmi megbecsülése. Előrelépés történt mind a tárgyi, mind a személyi feltételek javulásában. Az egyetemet, műszaki oktatói szakot elvégzettek számának növekedésével is hatékonyabbá vált a nevelés. Az új közismereti tantervek mellett a széles körű művelődési lehetőségek is biztosítják a szakmunkástanulók műveltségi szintjének emelését. Szakemberképzés Az elmúlt hat év során a demográfiai hullám következtében a tanulók száma csökkent, ugyanakkor nőtt a képzésben részt vevő lányok száma. A szakmunkásképző iskolák beiskolázási gondjai nem mérséklődtek. Különösen a bányász-, kohász-, épí- tőszakmák területén vannak problémák. Okai többek között a divatszakmák iránti túlzott érdeklődésben, a pályairányítás gyengeségeiben, a helytelen szülői szemléletben keresendők. Az üzemek egyre többet vállalnak magukra a szakképzésben. A szakemberképzés másik fő bázisa a szakközépiskola. Az iskolatípus körüli bizonytalankodás, a képzési célok váltogatása az oktató-nevelő munkában kedvezőtlenül éreztette hatását. A problémák ellenére ezen iskoláik munkáinak színvonala, társadalmi megbecsülése növekedett. Az üzemek mindjobban felismerik ennek az iskolatípusnak a szeretjét a szakemberképzésben, s igényt tartanak az itt végzettekre. A gimnáziumok továbbtanulásra felkészítő funkciójukat egyre fokozottabb mér- . tékben teljesítik. A tagozatos osztályok jó felkészítése nyomán nőtt a felsőfokú tanintézetekbe felvettek aránya. Az új dokumentumokra való felkészítés tervszerűen elkezdődött. A munka melletti tanulás presztízsét, a felnőttek nevelésének, oktatásának, továbbképzésének fontosságát szem előtt tartva folyik városunkban a dolgozók általános iskoláiban, valamint a középfokú oktatási intézmények esti és levelező tagozatain a felnőttoktatás. Mivel a 8 általánost el nem végzettek száma magas, ezért a dolgozók általános iskolájában folyó háromtípusú képzés szerepe, jelentősége továbbra is nő. Még nem minden vállalat karolta fel ezeket az új formákat, gyakorta kampányjellegű a beiskolázás. Közkedvelt és ösztönző forma a szakmunkásképzéssel vagy betanítással egybekötött általános iskolai képzés. Jobban irányítani a pályaválasztót A középfokú oktatásban részt vevők száma 1972—75 között rohamosan emelkedett, azóta csökkent. ÁltaláKiss István szobrai Pozsonyban Pozsonyban — a művész jelenlétében — kiállítás nyílt Kiss István Kossuth-dijas •szobrászművésznek, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége elnökének alkotásaiból. A tárlat több mint 50 mű bemutatásával ad áttekintést Kiss István egész eddigi munkásságároL nos jelenség az esti tagozat létszamának csökkenése. Az üzemek zöme a beiskolázást követően nem fordít figyelmet a dolgozók tanulmányi Jegyeimére, előmenetelére. Laza és esetleges az iskolák és üzemek ilyen irányú kapcsolata. A fizikai dolgozók gyermekeinek segítése az iskolák kiemelt politikai feladata. A pártalapszervezetek foglalkoznak ezzel a munkával, gyakran élnek a beszámoltatás eszközével. A pedagógusok kötelességüknek tekintik e feladatot. Az iskolák, éves tervek szerint, a jó képességű tanulók szamára szakkörök szervezésével, a hátrányos helyzetűek korrepetálásával, a kiemelkedő képességűek külön foglalkoztatásával segítik a diákokat. Az alsó- és középfokú oktatási intézmények a pálya- választási tanácsadó szerveikkel összehangoltan egyre növekvő felelősséggel segítik a pályaválasztást, az ifjúság pályairányítását. Ez a tevékenység — javuló tendenciája ellenére — még mindig elmarad a társadalmi, nép- gazdasági igényektől. A megyei tanács által irányított Pályaválasztást Tanácsadó Intézet nem az elvárásoknak megfelelően látja el feladatát, minden oktatási formában többet várnak a pályaismeret bővítése, a koordináció, a szélesebb körű információ érdekében. A városunkban működő középiskolai kollégiumok és diákotthonok zsúfoltságuk ellenére is biztosítják az alapvető ellátást. Nőtt a pedagóguspálya rangja A városban pedagógushi- , ány lényegében nincs. Viszont a szülési szabadságok és a gyermekgondozási segély igénybevétele miatt nagyarányú a helyettesítés. Nem megoldott a kollégiumi nevelői ellátás, mivel a tanárok többsége ezt a munkát nem tekinti hivatásának, csák átmenetnek. Érezhetően nőtt a pedagóguspálya rangja. A központi intézkedések lehetőséget teremtenek a hivatás kiteljesedésére. Az anyagi megbecsülés mértéke, színvonala állandó, folyamatos. Az erkölcsi megbecsülés — noha a kitüntetések, elismerések száma nőtt — nem elégséges. A pedagógusok túlterhelése az oktató-nevelő munka kí- serőjelensége, okai intézményenként, iskolatípusonként eltérőek. A közéletbe egyre több pedagógus kapcsolódik be. A pályakezdők beilleszkedését a párt- és tömegszervezetek pedagógiai, erkölcsi támogatással, az élet- és munkakörülmények javításával segítik. A fiatal pedagógusok. az egyedülálló nők lakáshelyzetével való törődés több figyelmet érdemel. Az iskolai demokrácia sokoldalú, gyorsuló, fejlődő folyamaton ment keresztül, fórumai kikristályosodtak, többségükben tartalommal telítődtek. Többségében a diákok és tanárok munkahelyi közérzete jó, a szocialista tanár—diák viszony egyre szélesebb körű. A demokrácia értelmezésébe azonban olykor téves nézetek is bekerülnek. A szakmai felügyelet szervezete komplex, a látogatások rendszeresek, folyamatosak. Az összegző értékelésekben a Pedagógus Pártbizottság képviselteti magát. Javult a szakfelügyelet színvonala, az iskolai vezetést segítő munkája. Akad azonban még mindig a saját véleményét a pedagógusra kényszeríteni akaró szakfelügyelő. Látogatásaik során gyakran nem a nevelőmunka hatékonyságának mérését tekintik elsődlegesnek, hanem az adminisztráció vizsgálatát. A jelentés végül megállapítja, hogy a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a városi tanács vb művelődés- ügyi osztálya, az MSZMP Miskolc városi Bizottsága, a miskolci Pedagógus Pártbizottság közötti kapcsolattartásban rendszerességre, folyamatosságra kell törekedni. Türelmes munkával A Kovács László, a városi pártbizottság titkára által szóbelileg beterjesztett jelentést a kibővített pártbizottsági ülés megvitatta. Dr. Sim- kó Borbála gyermekszakorvos felszólalásában hangsúlyozta: a gyermekért a szülő, a pedagógus és a társadalom, együttesen felelős, de a felelősség tekintetében a szülői áll az első helyen. Nemeskéri János nyugdíjas azt fejtegette, hogy a társadalom szempontjából mennyire fontos az ifjúság' jól átgondolt világnézeti nevelése. Barthá Er- núné általános iskolai igazgató arról adott számot, hogy iskolájukban milyen fejlődés tapasztalható a nevelés vonatkozásában a Központi Bizottság határozata óta. Szólt továbbá a pedagógusok túlterheltségéről, az iskolák között tapasztalható különbségekről. Csótai János, a városi tanács elnökhelyettese ezeket mondotta; A közoktatás- politikai határozat hosszú távú koncepció. Gyors sikerre nem számíthatunk. Türelemre van szükség, de a fejlődés folyamatosságát mindenképpen biztosítani kell. A továbbiakban a nevelés és oktatás egységének helyes értelmezéséről és alkalmazásáról beszélt. Kálmán László, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatója a gimnáziumi oktatás-nevelés helyzetének tapasztalatairól számolt be. Koszit Lajos, az LKM szociális igazgatója a nagyüzemek és az iskolák kapcsolatáról szólt, és sajnálattal állapította meg, hogy a 8 általánost el nem végzettek száma állandóan újratermelődik. Hangsúlyozta végül: feltétlenül javítani kell a pályaválasztási munkát. Kövér Árpád, a megyei pártbizottság propaganda, és művelődési osztályának helyettes vezetője a közoktatás társadalom- politikai vetületét elemezte. A növekvő gazdaságpolitikai követelmények szükségessé teszik a közoktatás állandó fejlesztését, benne a felnőtt- oktatást is. Szólt arról, hogy Miskolc nemcsak iparváros, hanem iskolaváros is; vázol- ta, hogy ily módon milyen komoly funkciót tölt be. A kibővített pártbizottsági ülésen még többen is szót kértek, idő híján azonban elálltak felszólalásuktól, s azt írásban nyújtják be. A pártbizottság a beterjesztést, a határozati javaslattal egyetemben elfogadta. Drótos László első titkár elnöki zárszavában valameny- nyi jelenlevő hathatós segítségét kérte a párt közoktatás-politikai határozatának végrehajtásához.
