Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-03 / 79. szám

'V (Folytatás az 1. oldalról) A Borsod megyei Tanács dísztermében tegnap délelőtt kitüntetésátadással egybekö­tött ünnepséget rendeztek ha­zánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. Drótos László, a városi pártbizottság első titkára. Tóth József, a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának vezető tit­kára és Rózsa Kálmán, Mis­kolc megyei város Tanácsá­nak elnöke. A 34 évvel ez­előtti eseményekre, a felsza­badító Vörös Hadsereg hős katonáira, országépítő mun­kánk eredményeire ünnepi beszédében dr. Kardos Sán­dor, a megyei tanács vb-tit- kára emlékezett, majd dr. Ladányi József, a megyei ta­nács elnöke kitüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült Kincsem János, a múcsonyi Új Élet Tsz elnöke. Mátyás Lajos, a Miskolci Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatója és N. Győr Gyula, a Putnok nagy­községi közös Tanács elnöke. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetést 17-en vettek át. közöttük Balogh Gyula, az Allatíorgalmi és Húsipari Válla­lat üzemvezetője. Farkas András, a megyei Takarmányozási es Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója, dr. Fehér József, a megyei Állategészségügyi Állo­más igazgatója. Horváth Mihály, a Nagymiskolci Állami Gazdaság igazgatója. Hosszú István, a Bor­sodi Sörgyár igazgatója. Kain Lajos, az Állami Gazdaságok Központja személyzeti vezetője, dr. Kise Katalin, Miskolc me­gyei város Tanácsának osztály­vezető-helyettese. Mezei Alajos, a Miskolci Mélyépítő Vallalat igaz­gatója és Poionkai Gyula, a Miskolci Vízművek. Fürdők és Csatornázási Vállalat főgépésze. A Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetést 22-en kapták meg, közöttük Berecz Árpád, a miskolci 10. sz. Általános Iskola tanára, Berzi József, a megyei tanács gépkocsivezetője, dr. Für- jész István, a megyei tanács fömunkatársa. dr. Gyulai Imre, a Borsod megyei KÖJÁL osz­tályvezető főorvosa. Gyürki Lászlóné, a megyei tanács fő­előadója. Kovács József György, a Borsod megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat mo­torszerelője I.eso Lajos, a Bor­sod megyei Nyomdaipari Válla­lat sátoraljaújhelyi telepének ve. zetője. Péli László, a 100. sz. Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola szakoktatója, Teleki Barnabásné, a Magyar Hűtői pa-r Miskolci Gyárának minőségellenőre és Tóth Sándor, a Miskolci Ingatlankezelő Válla­lat vízvezeték-szerelő szakmun­kása. Az ágazatj miniszterek által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést 85-en. a megyei ta­nács elnöke áltál adományozott Kiváló Dolgozó kitüntetést 30-nn vették át. A megyei tanács el­nöke egy fötanácsnosj és hét ta­nácsosi címet adományozott ez alkalommal. Az ünnep tiszteletére \ an mire szerénynek lennie... j Tanítványból—mester Nyolc évvel ezelőtt, az Epi- tömüvészet című folyóiratot la­pozgatva találkoztam először Bodonyi Csaba nevével. Az ak­kor mesteriskolás fiatal miskol­ci építész munkáját, a színház- udvar beépítési tervét ismer­tette és dicsérte a lap. Frissen, melegében interjút szerettem volna vele készíteni. Telefonon jelentkeztem. Udvariasan, de határozottan kitért a beszélge­tés elöl. Akkor egy kicsit meg is sértődtem. Hittem is meg nem is, amit kifogásként mon­dott: a szóban forgó terv nem valósulhat meg, és még nincs mögötte Miskolcon olyan mun­ka, ami indokolná a nyilvá­nos szereplést. Álszerénységnek, bizalmatlanságnak könyveltem el a visszautasítást. Nyolc év alatt megismerhettem Bodonyi Csabát és ma már tudom, hogy nem volt semmi rafinéria a szerénységében, mert már ak­kor is volt mire -szerénynek lennie. Most meg a/on kapom ma­gam. hogy Plesz Antal sza- vajárását idézem, ö már nem dolgozik az ÉSZAKTERV- nél. de Bodonyi Csaba mind­máig tanítómestereként em­legeti. A tanítványból mára mester lett, bizonyítja a mi­nap átadott Ybl Miklós-díj, pontosabban az a munka, amit ezzel a díjjal elismer­tek. Miskolci Egészségügyi Szak­középiskola. A napfényes, le­vegős aula becsapja az em­bert. azt hiszi, hatalmas, tá­gas térbe jutott. Később rá­jön, hogy szolidak a mére­tek, a falak „kitágítása” az építész egyik leleménye. A kellemes közérzetet fokozzák a színek is. A tervező tréfásan így mondja: „spenót, tükör­tojással”, mert a zöld, sárga és fehér szín uralja a fala­kat. bútorokat. És mennyi ..apró” ötlet! Az aula emeleti kerengője — egy függöny el­húzásával — a tornaterem lelátójául is szolgál; minden diáknak fióknyi rekesze van a beépített szekrényben; a nagy ablakokon kis szemeket nyithat a levegőre, napfény­re vágyó diák. Jól érzik itt magukat a gyerekek, a taná­rok pedig azt dicsérik, hogy mindennek jut hely. Az elmondottak alapján azt hihetik, hogy drága anyagok­ból. költséges technológiával készült. ..egyedi” épületről van szó. Pedig nem így van. Az országszerte alkalmazott UNIVÁZ-szerkezetet használ­va tudott a szokvánj'ostól el­térőt, szépet, jót alkotni a ter­vező. — Az az elvem, hogy a meglevő adottságokhoz kell alkalmazkodnia napjaink épí­tészetének. Vannak, akik a beruházót, kivitelezőt bom­bázzák kívánságaikkal. S ha nem teljesítik az óhajukat, úgy érzik, felmentést kaptak az igényes munka alól. Pedig jó gondolatokkal lazítani le­het a technológiai kötöttsé­geket is — vallja Bodonyi Csaba. Ennek a — manapság nem túl divatos — elvnek a jegyében született számos más munkája is. Az edelényi ifjúsági ház tervezésekor meg kellett békélnie a rossz ta­lajviszonyokkal. a vizenyős tereppel, és felhasználta a a helyszínen talált vasszer- kezeteket is. Impozáns köz­épületnek ígérkezik a mis­kolci -Technika Háza, de azt kevesen tudják, hogy szinte kizárólag olyan építőeleme­ket vett számításba a terve­ző, melyeket Borsodban gyár­tanak. így olcsóbb, és tórsa- dalmasítható a beruházás. Kitűnően hasznosította Bo­donyi Csaba a Győri kapui lábas házak alatti teret: bol­tokat alakított ki mindegyik­ben. Részt vett a KERVÁZ néven ismert építési eljárás kidolgozásában. Az előre gyártott elemekből gyorsab­ban, olcsóbban építhetők bol­tok. szolgáltató részlegek, mint a hagyományos módon, így remélhetjük, hogy nem kell hónapokat, esetleg éve­ket várni a beköltözéstől a lakótelepi boltok megnyitá­sáig. Átadás előtt áll az az ÉSZAKTERV fiatal építé­szei számára készülő kollek­tív ház is. Azoknak tervezte Bodonyi Csaba a kollektív munkához is teret adó épü­letet, akiknek úgy tud jó ba­rátjuk lenni, hogy közben — ésíve sem veszik — mesterük is. A tervezés — a szó valódi értelmében — közösségi mun­ka. ezért Bodonyi Csabával nemcsak az illendőség mon­datja: — Az Ybl-dij az egész vállalatnak szóló elismerés. (békés) * Az Egészségügyi Szakközépiskola aulája j(Ágotha Tibor felvétele) Ma délelőtt ünnepi külső­ségek között adták át a Vo­logda lakótelepen a KER- VÁZ-elemekből épített .szol­gáltatóházat. Lapunk megje­lenésének időpontjában pe­dig felavatják a miskolci pa­mutfonó leányszállóját, míg déíután négy órakor az ava- si lakótelepen tartanak ava- •toünnepséget: elkészült az egészségügyi szakközépiskola. Április 4. tiszteletére a pa­mutfonóban délután fél 2-kor ünnepi munkásgyülésen em­lékeznek a 34 évvel ezelőtti eseményekre. A felszabadu­lási emlékműnél délután há­romkor rendezik a központi koszorúzási ünnepséget. Ugyanebben az időpontban lesz koszorúzás a Hősök te­metőjében levő szovjet hősök emlékművénél, a román em­lékműnél, míg a Bartók téri emlékműnél 1« órakor ko- szorüznak. # Tegnap délben, a Földes Ferenc Gimnázium nagytermében Gál János rendőr százados, a BM Forradalmi rendőri zászlóalja KlSZ-bizottságának titkára, ünnepélyes külsőségek kö­zött zászlót adott át az iskola ifjúgárdistáinak, és eddigi, jól végzett munkájuk elismeréséül Eördögh Attila, az ellenforradalom alatt hősi halált halt rendőrtiszt nevének viselésére jogosította fel az immár századdá növekedett Ifjú Gárda-szakaszt. Az ifigárdisták gyakori látogatói a Stromfeld-laktanyának: közbiztonsági szakalegységgé képezik ki őket. Tevé­kenységi körük gazdag: diszőrség és kordonszolgálat ünnepségek, rendezvények alkalmá­ból, sőt, a járőrszolgálatot teljesítő rendőrök mellett is megtalálhatjuk az Ifjú Gárda tag­jait; még inézkedéseikben is részt vesznek, főként ifjúságvédelmi ügyekben (K;ss József felvétele) Népünk szabad tavaszán % r írta: hollóik Sándor, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára Az éveket mindenki másképpen számolja. Hiába dacol ezzel az emberi gyengeséggel a naptár, ez már bennünket, a magyar nép derékhadát mindvégig elkísér. Bennünket, akik kétszer születtünk, másodszorra hazánk, népünk újjá­születésével: 34 évvel ezelőtt. Ez az időszak már történelmi távlat. Mindenki számara alkalmas a tények, a történtek megítélésére. Az események tárgyilagos krónikásai — ha más-más nézőpontból is — ezt jegyzik fel: 1945. április 4-e Magyarország számára az ú.i élet, az új államiság, a fejlődés ígéretét jelentette. S mindez máris beteljesedett. Kérdezzük és állítjuk ezt a szemtanúk, a munkában részt vállalók, a jövőt formálók felelősségével. Az ünnepek előestéjén mindig lelkes készülődés folyik annak érdekében, hogy ki-ki méltóan köszönthesse a várva várt napot. A hírközlő szervek felidézik a kor eseményeit, a művészek gondolatébresztő alkotásaikkal vallanak hitet. S ez így is helyes. Ám ez csak a felszín. Ma az egjsz nép emlékezik. Öneszmélése sokkalta több, mint az események, dátumok felidéződése. Népünk emlékezése történelmi folyamatot tükröz. Emlé­kezünk és büszkeséggel idézzük fel apáink, a vöröskatonák nevét és tetteit. Kun Béla és Krausz György egyaránt ismert előttünk. S nem meglepő, hogy tőlünk több ezer kilo­méterre, Szibériában, Irkutszkban is ismerik Ligeti Károly nevét. Ismerik és magukénak vallják. Ezért őrzi a ..Vörös magyarok” nevű utca is tetteiket, hősiességüket. A két nép barátságáról, a szovjet nép sok-sok módon kifejeződő segít­ségéről és eközben hullott véráldozatáról, a támogatásáról szól és köt össze bennünket egy-egy település főterén az emlékmű, a szovjet házgyárban készült magasépület, a fel­frissítő ütemű Kalinka, kalinka... Mégis, minden itt a miénk, a sajátunk. Nem ajándék; értéke becsesebb annál. Értékét az növeli, hogy igaz haza­fiak ontották érte vérüket 1919-ben, s utána a Horthy- rendszer kínzókamráiban. Érte szakadt a veríték a grófi szérűn és a részvénytársaság bányáiban. Érte estek el Han- gonynál és Nógrádban a fasizmus ellen harcoló magyar partizánok. A forradalom népünkben élt, a rabság, a szol­gaság ellen. Nem kelleti, nem lehetett azt exportálni. Nem ránk kényszerített a szocialista államiság, a szocialista élet­forma, a szocialista közösségben vállalt magatartásunk. A sorsfordulót jelentő történelmi lehetőség népünket megra­gadta, új harcokra, országot formáló munkára lelkesítette. S ha a harcokban, a munka során tévedtünk is, mégsem tévedtünk el. Munkásosztályunk, parasztságunk és az értel­miség fő irányát tekintve mindvégig azt az utat járta és járja, amelyet a forradalmi elmélettel felvértezett pártja jelölt meg számára. A szocializmus eszméje tudatosult népünkben. A Szov­jetunió gyakorlati példái azt mutatták, hogy az út, a mód­szer más népek számára, számunkra is járható út, előre­vivő megoldás, ha fő tartalmát sajátos nemzeti körülmé­nyeinkhez igazítva valósítjuk meg. Mai boldog életünk jelei ámulatot, elismerést és irigysé­get váltanak ki az osztályharc nemzetközi méretekben ki­bontakozott barikádjainak két oldalán. Mi jól ismerjük en­nek minden összetevőjét. A lehetőséget 45-ben és az azt követő folyamatos testvéri támogatást saját munkánkkal váltottuk anyagi, szellemi, tudati valósággá. Nekünk kellett a földreformot és a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a nagyüzemek államosítását és a gazdaság intenzív fejlesz­tésének mai gondjait, a burzsoázia politikai hatalmának megtörését és a szocialista nemzeti egység kialakítását meg­oldanunk. Erre kötelezett bennünket egyaránt a hála fel­szabadítóinknak, a felelősség népünknek; forradalmár elő­deinknek és ügyünk folytatóinak; a mai fiatal nemzedék­nek; és ezt kívánta meg a népek nagy családjában vállalt, viselt szerepünk is. Minden mai gondunk: a gazdasági élet újszerű, rideg kö­vetelményei, a tudati szférában jól kimutatható lemaradás és ezt kifejező káros magatartási jegyek, a nemzetközi élet ránk is kiható jelenségei ellenére, mai életünk kifejezi ed­digi harcunkat. E harc eredményei a meghatározóak. Népünk békében, alkotó munka lázában él. Hazánk min­den szegletében a szocializmus hozta anyagi jólét, az ön­tudatos, saját lehetőségeire és erejére ébredt emberek mil­liós tömege található. Ügy dolgozunk, építjük a fejlett szo­cialista társadalmat, hogy messze kitekintünk hazánk hata­rain. Felismerjük a mai helyzetet, ennek megfelelően vé­gezzük a munkát. Az V. ötéves terv megvalósításában minden eddiginél jobban előtérbe kerültek a gazdasági építés feladatai. Zí tudnunk, jól kell tudnunk, hogy a feltételek alapjában ked­vezőek. Segíti előrehaladásunkat a nemzetközi erőviszo­nyoknak a béke javára történő szüntelen fejlődése, a 30 éves KGST nagy lehetőségeinek egyre teljesebb kihasználása. Segít bennünket a szilárd belpolitikai helyzet, az aktív cse­lekvőkészség egyre szélesedő kibontakozása. Munkánk és módszereink kíméletlen, de reális értékelése, a hibák feltá­rása lehetőséget nyújt arra. hogy megalapozottabban, a kor mai követelményeinek megfelelő módon dolgozzunk. A Köz­ponti Bizottság és a kormányszervek alkotó módon, a nép és a proletár internacionalizmus igényeinek megfelelően ér­vényesítik a fő irányvonalat, nem félve a megérett, köte­lező igényű mód<fííításoktó] sem. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója a test­véri szocialista országok és a világközvélemény figyelmét a mai Magyarországra Irányította. Az elismerés elődeinknek és népünknek, a szocializmust építő magyar népnek szól. Az új világ építésének lehetőségét hozó Szovjetunió népei iránti hála és köszönet érzése és szavai mellett, éppen ez az elismerés ad további erőt számunkra. A felnőtt, tapasztalatokban, forradalmi hagyományokban és a szocialista építésben gazdag és gazdagodott magyar nép bátran halad ma is a világ haladó erőinek élvonalában, becsülettel teljesíti kötelezettségeit a világméretű nagy át­alakulás folyamatában, amely a béke, szabadság, emberi boldogság honát hozza minden népnek. 4 Koszorúzások, avatások Kitüntetések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom