Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-19 / 66. szám

Az ítélkezők felelősségi Beszélgetés dr. Varga Jánossal, a Miskolci Megyei Bíróság elnökével Miskolc, Dózsa György út 4. szártt. A patinás épüle’, — amelyet most éppen renovál­nak —. sokak számára ismerős, r gyesek keserű emlékeket, má­sok szebbeket hordoznak arról az időről, amikor belülről is megismerkedtek a Miskolci Megyei Bíróság épületével. Az itt, valamint a nyolc járásbí­róságon dolgozó bírók munká­járól, az igazságszolgáltatással szemben rámasziott követelmé­ny éltről dr. Varga Jánossal, a Miskolci Megyei Bí-óság elnö­kével készítettünk interjút. — Miként az élet minden területén, úgy az igazságszol­gáltatással szemben is foko- zottabbak a követelmények. Sajátos eszközeinkkel mind hatékonyabban kell támo­gatnunk társadalmi viszonya­ink szocialista fejlesztését, népgazdaságunk erőfeszíté­seit, jobban kell szolgálnunk a társadalom védelmét, kö­vetkezetesebben elő kell se­gítenünk az állampolgári törvénytisztelet erősödését, az álampolgári kötelességek maradéktalan teljesítését, s nem utolsósorban határozot- tubbá kell tenni az állampol­gárok jogainak sokirányú védelmét is. — Milyen feladatokat kell megoldani e célok teljesítése érdekében? — Jogpolitikai gyakorla­tunk megváltoztatására nincs szükség. Semmi sem indokol­ja, hogy miként a múltban, úgy az elkövetkezendő idő­szakban is, ne legyen politi­kánk és politikai gyakorla­tunk igen megfontolt és ki­egyensúlyozott. Ezek a meg­állapítások teljes mértékben vonatkoznak a jogpolitikára és a jogpolitikai gyakorlatra. Amikor olyan követelmé­nyekről hallunk, hogy szigo­rúbban, határozottabban, kö­vetkezetesebben, erőteljeseb­ben — ezeket nekünk, bí­ráknak. ugyanúgy az eddigi­eknél is komolyabban kell vennünk, mint az élet más területein dolgozóknak. Ugyanakkor sohasem szabad elfelejtenünk, hogy az igaz­ságszolgáltatást változatlanul a bölcs megfontoltság, a ki­egyensúlyozottság, a diffe­renciáltság, valamint a maxi­mális törvényességi szemlélet kell, hogy jelemezze. — Ha a statisztikára pillan­tunk* kiderül: rendkívüli ügy­forgalommal kell megbirkóznia a bíróság dolgozóinak. Mi er­ről a véleménye? — A rendkívüli teher ki­fejezés a helytálló erre. A büntető ügyszakban és a munkaügyi bíróságoknál azt mondhatjuk, kiegyensúlyo­zott munka folyik. A polgári peres ügyekben viszont ez korántsem ilyen egyértelmű, rendkívül magas az ügyér­kezés. Emellett szinte vala­mennyi területen növekedett a terjedelmesebb, jelentősebb súlyú és bonyolultabb ügyek száma, ami tovább nehezíti bíróink munkáját. Sokan azt sem tudják, hogy a polgári nem peres ügyek, továbbá a közjegyzői és a végrehajtási ügyek száma is igen jelentős, s ezen a területen csökkenés­re nem is lehet számítani. Bírói létszámunk 10 százalé­ka — 9 bíró — hiányzik évek óta. Az egyetem hallga­tói között megnőtt az érdek­lődés, egyre több fiatal je­lentkezik nálunk, így az után­pótlást biztosító fogalmazói státusokat betöltöttük, de en­nek kedvező hatása csak egy­két év múlva érződik majd. — Milyen az ítélkezés gya­korlata, az ön megítélése sze­rint, a Miskolci Megyei Bíró­ságon? Hálátlan mesterség Mit csinál a ? Végrehajtók: régi filmek­ből ismeri, keménykalapos figurák. Ha megjelentek, nagy volt a sírás-rívás, vit­ték a nincsel is ... SZÁMOKKAL JEGYZIK A naiv, törvénytisztelő ember azt hiszi, már nem is ^léteznek. Titulusuknak meg ma is van egy kis kesernyés íze, de a peres ügyek száma létjogosultságukat igazolja. A megyei bíróság vég­rehajtói között vannak huszon­évesek és vannak olyanok, akik húsz éve, kicsit már megfárad­tán űzik ezt a szakmát. Szeret­nek inkognitóban maradni, hi­szen ez a szakma nem vezet a népszerűségi listán. Itt házon belül is számokkal jegyzik őket. Az ember nemigen dicsekszik azzal, hogy végrehajtó járt nála. Két embertípust ismernek. Az egyik az, aki megijed, s suttól fél, hogy az utolsó párnát is el­viszik a feje alól, a másik, aki iá inad és fenyegetőzik. Már az adjon istenből” kiderül, milyen lesz a „fogadj isten”. KÉT TÖRTÉNET Egy bácsika, aki a hetve­nedik évét tapossa, 14 éve tanúskodik, jól jön ez a ke­reset a nyugdíjához. Dé a nyolcforintos tanúi óradíjért nemigen döngeti senki a bí­róság kapuját. A végrehaj­tók itteni gárdájában egy­szerű nő akad, aki a barát­nőit szokta segítségül hívni... Közli az asszony, hogy nincs otthon a férje, akin nagy összegű gyermektartási díjat akarnak behajtani. A végrehajtó leül a szobában, hogy hozzáfogjon a jegyző­könyv megírásához, amikor felemelkedik a heverő, s ki­bújik az ágyneműtartóból egy robusztus férfi, s nem a ' legfinomabb módszerekkel eltávolítja a végrehajtót. Visszatér két rendőr kísére­tében, de még ez sem volt elegendő a megfékezéséhez, és erősítés kellett... Az ügy vé­ge, hogy a férj és feleség hi­vatalos személy elleni erő­szak címén megkapta a jól megérdemelt börtönbüntetést. végrehajtói BORRAVALÓ NINCS . A végrehajtó csak a lélekje­lenlétére számíthat. A százfo­rintostól a milliósig, mindenféle eset előfordul. De a leghálátla­nabb munka a gyermekkiadás. Egyikük azt mondja: ha valaki megcsinálná helyette, külön fi­zetne érte. Az albérlőjétől meg­szabadítani valakit, legalább annyira problematikus, hiszen azok tudják, hogy nem tehetik őket az utcára. A végrehajtóra két ember ha­ragszik. Az adós meg a követe­lő. A hiszékeny emberek fűnek- fának kölcsönöznek tízezreket, de a semmiből nem lehet visz- szafizeíni, s a végrehajtó sem nyúlhat a saját zsebébe. Ismert hitelezők a fogadónapokon jár­nak a nyakukra, s ha megkap­ják a pénzt, újból kölcsönzik, természetesen uzsorakamatra, A kisiparosok szélhámosaival gyű­lik meg még gyakran a bajuk, akik nagy összegű előleget vesz­nek fel. de a munkát „elfelej­tik” elvégezni. A végrehajtóval szembeni kö­vetelmény, hogy mindenhez ért­sen. Feltérképezni egy autósze­relő műhelyét, megállapítani, mennyit ér egy Bősendorfer, to­rontáli, kézi, vagy gépi csomó- zású-e a perzsa, művészi-e a festmény, avagy giccs. E naprakész árismeret mellett, nekik kell beszervezni a laka­tost, aki kinyitja a zárat, fu­varost és rakodókat keríteni a költöztetéshez. S itt nincs bor­ravaló. Leg-ek A bíróság leglátogatot­tabb szobája a panasz­iroda. Naponta átlagban 100 ügyfél ügyes-bajos dolgaiban adnak tanácsot, nem egy eseíben bírósá­gi eljárást is kezdemé­nyezve. A legsúlyosabb bünte­téssel, halállal utoljára 1972-ben sújtottak Miskol­con vádlottat. A közvéleményt legin­kább foglalkoztató ügy a Miskolci Megyei Bírósá­gon az utóbbi években Pongó Aranka emberölési bűntette volt. A fiatal- asszony négy gyermekét ölte meg, s rejtette el hosszú ideig tetemüket. A főváros után a legna­gyobb ..forgalmat” a Mis­kolci Megyei Bíróság bo­nyolítja le . . . — Az ítélkezési gyakorla­tot illetően azt szeretném hangsúlyozni, hogy az igaz­ságszolgáltatás szerveinek, a bíróságoknak jelentős részük van abban, amit hazánkban és szükebb pátriánkban a törvényesség, a közrend és a közbiztonság fejlesztésében és megszilárdításában elér­tünk. Az imént már jelzett, tartós létszámhiány miatt azonban. — sajnos —. szá­mos esetben a kívánatosnál hosszabb ideig kell a bíró­sághoz fordulóknak a dön­tésre várakozniuk. Az ítél­kezés időszerűségét javítani, ezt biztosítani elsőrendű kö­telességünknek tartjuk. — Körülményeik meglehető­sen mostohák, s véleményünk szerint, jelentős változást a mostani tatarozási munkálatok sem hoznak majd ... — Miskolcon igen mostoha körülmények között kényte­lenek bíráink az ítélkező munkát elvégezni. Az egyéb­ként is szűkös elhelyezést nehezíti az épület felújítása, amely évekig eltart. Sajnos, a munkaügyi bíróság és a gazdasági kollégiumunk to­vábbra is a bírósági épüle­ten kívül kénytelen működ­ni, ugyanakkor a Földhiva­tal telekkönyvi részlege még mindig épületünkben tart le­foglalva jelentős területet. E kedvezőtlen körülmények el­lenére azon vagyunk, hogy a tőlünk telhető legjobban szolgáljuk azt a szép és fele­lősségteljes hivatást, amely­re állítottak bennünket. TÓTH ZOLTÁN ♦ A Népköztársaság nevében! Tárgyal a bíróság (Kerényi László felvétele) IS DEM .. ... ft m IA P a bíróságon Nem hívásra, nem idézés miatt látogattunk el a bí­róságra. Magunktól men­tünk, szenzációs eset híján is, kíváncsiságból. Ismereteinket, tapasztala­tainkat megosztjuk az olvasóval. I pártfogói felügyelet ». .N . ­# Ez az a ház ... 1973. július 1-én lép életbe az új Büntető Törvénykönyv. Ennek 82. paragrafusa a párt­fogói felügyeletről szól. „Párt­fogói felügyelet elrendelésének van helye, ha a feltételes sza­badság, illetve a próbaidő ered­ményes elteltéhez, az elkövető rendszeres figyelemmel kíséré­se szükséges. Ideiglenes elbo­csátás esetén a pártfogói fel­ügyeletet el kell rendelni** — rendelkezik az új Btk. A párttogói felügyelet lényegéről, annak tartalmáról dr. Batta Miklós megyei bírót, büntetés- végrehaitási felügyeleti bírót kérdeztük. — Az új Büntető Törvény- könyv életbe lépésével ilyen irányú feladatunk csak hat- ványozódni fog, hiszen a jö­vőben nemcsak a büntetés­végrehajtás felügyeletét el­látó bíró, hanem maguk a bíróságok kötelességét is ké­pezi a pártfogói felügyelet elrendelésének megfontolása. Mindezek azt a kötelezettsé­get róják a bíróságra, hogy az elítéltek életmódját, élet­vitelét alaposabban derítsék fel, mert csak ennek tisztá­zása mellett lehet az utó­gondozott számára, szabadu­lása után — újabb bűncse­lekmény elkerülése érdeké­ben — az általános és a kü­lönleges magatartási szabá­lyokat meghatározni. — Az utógondozásnak biz­tosítani kell — mégpedig hatékonyan — a szabadság- vesztés büntetésből szabadult személyeknek a társadalom­ba való beilleszkedését úgy, hogy az ehhez szükséges fel­tételeket is megteremtsék. Ennek érdekében a fővárosi és a megyei bíróságok mel­lett főhivatásban jogás?, vagy pedagógus végzettségű hiva­tásos és társadalmi oártfo- gók működnek. A Miskolci Meevei Bíróságon hivatásos pártfogó jelenleg kettő van, számuk rövidesen négyre Meglepetés a tárgyaláson Szangvinikus alkat vagyok, minduntalan kihozott a sodromból a tárgyalásokon a ta­núvallomások közötti ellentmondás. Hogy mondhatja Kiss valamire, hogy az fehér, amikor Nagy rózsaszínnek látta, Kovács meg éppen halványkéknek? Hajlamos vol­tam elfogadni a magyarázatot: oly sok idő telik el a per és a tárgyát képező eset történése között, hogy a tanúk elfelejtik a részleteket, emlékezetük eltorzítja a valósá­got. Ám egy alkalommal olyasminek vol­tam jómagam is szem. és fültanúja, ami rádöbbentett: bizony, nem az idő torzít em­lékezetünkben ... így történt: A bíróság tanácsvezetője felfüggesztette a tárgyalást — ebédszünet. Együtt lépdeltünk lefelé a lépcsőn, bíró, ülnökök, ügyész, ügy­védek, s ráadásnak én. Az előcsarnokban egy férfi hözöngött, s amint meglátta a bí­rót, rátámadoít, sértegette, kezet emelt rá. Az eset olyannyira példátlan volt, hogy az ügyészség azonnali, gyorsított eljárással le­folytatandó büntetőpert kezdeményezett a a támadóval szemben. A tárgyalásra még aznap délután sor ke­rült. Tanúként természetesen mindazokat beidézték, akik jelen voltak az esetnél. Még egyszer leirom: tanú volt egy ügyész, egy ügyvéd, két népi ülnök. (Rám nem volt szükség, hiszen akkor ki irta volna meg?) Ezen a tárgyaláson ért a meglepetés. A pár órával korában történteket ugyanis még csak véletlenül sem tudták ketten egyfor­mán előadni. A részletek hibádztak. Mert: igen, a vádlott támadott, sértegette a bírót és tudta azt, hogy bírót sérteget. De: hogy miként támadott? hol állt a vádlott, hol állt a sértett? szó szerint mit mondott a vádlott? melyik kezét hogyan emelte? ütött is, vagy csak akart? ki mit tett abban a 15—20 másodpercben, míg az egész lezaj­lott? — ezeket már ki-ki másként mond­ta el. Az volt a legcsodálatosabb az egészben, hogy mindenki hajlandó lett volna az életét tenni rá: valóban úgy történt az egész, aho­gyan ö adta elő. Maga a sértett, az igen nagy tapasztalatú bíró sem tudta teljes pon­tossággal rögzíteni a történések sorrendjét, az apróbb részleteket. És természetesen az én emlékezetem is csalt. Mindez pedig alt­kor derült ki. amikor a vallomások elem­zése, összevetése után a tényállást össze­gezte a tárgyalást vezető bíró. Akkor döb­bentünk rá, hogy elsősorban nem az idő távlata torzít, hanem a látásmódunk. Mást- mást jegyeztünk meg és mást-mást tartunk az emlékezetünk számára rögzítésre lénye­gesnek. És azóta csak még jobban tisztelem az Ítélkezőket. Nekik kell összerakni a tanú- vallomások mozaikjaiból az igazságot, hogy Justicia mérlegének serpenyője ne billegjen. R. É. emelkedik. A társadalmi pártfogói hálózat Borsodban korábban kiépült, mintegy 356-re tehető azoknak a szá­ma. akik segítik munkánkat. A hivatásos pártfogók köz­vetlenül végeznek utógondo­zási teendőket, irányítják az utógondozásban részt vevő társadalmi pártfogók tevé­kenységét, ugyanakkor ösz- szehangoljáfc azoknak a szer­veknek és szervezeteknek a tevékenységét, amelyek utó- gondozási feladatokat látnak el. — Az általános szabályok — hol köteles lakni, dolgozni stb. — nem mérvadóak. A különleges magatartási sza­bályok között említhetem: szórakozóhelyek, italmérő­helyek látogatásától eltiltás; előírható, hogy 22 és 06 óra között otthon köteles tartóz­kodni; hogy lakóhelyét csak a hivatásos pártfogónak tett előzetes bejelentés, illetve annak engedélye alapján hagyhatja el; rabkeresmé­nyének, munkahelyi bérének egy ré.sze letiltható, a pártfo­gó részére átutalható, aki ezen összeg felhasználását el­lenőrzi. — A büntetés-végrehajtási intézeteik előterjesztése alap­ján 1978-ban 131 szabadulót, 1976-tól összesen 235-öt he­lyeztünk pártfogói felügyelet alá. Ennek időtartama 1—3 év közötti. A kívánt célt saj­nos nem minden esetben si­kerül elérni, amit bizonyít: 1976—78 között 36, pártfogói felügyelet alá helyezett sza­badult követett el az utógon­dozás ellenére is újabb bűn- cselekményt. Ám e számadat egyben azt is mutatja: nagy többségüknél a pártfogói fel­ügyelet elérte a kívánt célt. (tóth) Találkozó a 99-esben Sok vihart megért már a bíróság 99. számú tárgyaló- terme. Olyan zsongás azon­ban még a közvéleményt leginkább felháborító ügy tárgyalásakor sem volt itt, mint pénteken. Ekkor ren­dezte nyugdíjastalálkozóját a bíróság szakszervezeti bizott­sága. Valamennyi meghívott eljött, hogy találkozzon az egykori munkatársakkal, az akkor még „dédelgetett”, ma már csaknem nyugdíjba ké­szülő utódokkal. Meleg hangú köszöntő sza­vak dr. Lukács László szb- titkár és dr. Varga János el­nök részéről, kedves műsor a 27. számú Általános Iskola tanulói jóvoltából, majd meg­hitt hangú, fehér asztal mel­letti beszélgetés. Talán mon­dani sem kell, pillanatok alatt előkerültek az emlékek, az együtt töltött évek öröme, s bosszúsága...

Next

/
Oldalképek
Tartalom