Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-12 / 60. szám
( a miskolciaké a szó Miskolc, Belvárosi lakótelep Mégis teknőben mosunk? Kissné megszólja Nagynét, merthogy megvette a fridzsidert, s mégis teknőben mos. Ez egy vicc. Az viszont nem, hogy drága pénzért megépítjük bérházainkban a korszerű szemétlcdo- bókat (s nemcsak kényelmi szempontok miatt, hanem elsősorban közegészségügyi okokból írja elő építésüket a szabályzat!). aztán kézben és liften szál- lítiuk le a kukákhoz a szemetet. Nem tudom, kinek hogy tetszik, de nekem egyáltalán nem — ez a visszalépés. Ka látná ezt a sze-kezet tervezője, szégyenleté- ben visszaadná az érte kapott pénzt. Vajon senkinek nem tűnik fel, milyen hihetetlen nagy pazarlás ez? Hiszen egyik oldalról százezreket, milliókat dobunk ki az ablakon a ledobok megépítéséért, a án — miu'án egyre-másra lezár ’álc ereket — a liften való s: ~ űrszállítással pocsékoljuk az á-amot, veszélyeztetjük a közegészsége*, baktériumokká!, kórokozókkal telepi jük be a liftfülkéket. E rovatban az utóbbi hetekben folytatólagosan közölték a lakáshasználattal kapcsolatos jogsza- b”’vékát. Szerelném tudni, van-e o'- n jogszabály, amely megen- £f-d5 ezeknek -r igencsak d^éga — '-egeteknek a :. s ha igen, milyen esc'ben? R. A. hárítására viszont azonnal intézkedni kell. Azokat a szemétledobó fülkéket, amelyekben tűzvédelmi felszerelések vagy berendezések vannak, sosem szabad lezárni. Csupán a legalsó szinten — a ledobó fogadóterét csukhatja kulcsra a házfelügyelő, amennyiben guberálók ellen védeni kell. Korábbi gyakorlat volt, hogy a MIK, bérlői részére, tárolásra kölcsönözte a félemeleti ledobóhelyiségeket. Ennek a gyakorlatnak a felszámolása azonban már folyamatban van. Az ingatlan- kezelő vállalat illetékeseinek tájékoztatása szerint: ha a. jövőben az ellenőrzések során jogtalanul lezárt szemét- ledobókat találnak, a házfelügyelőket ezért szigorúan felelősségre vonják. Mi hol van? Ügy látszik, nem vagyok kellően tájékozott bizonyos dolgokban, ezért fordulok Önökhöz kérdésemmel: miért nem közlik a miskolci újságok az egyes rendezvények pontos helyét, címét, miért szorítkoznak csupán a rövidített címek közlésére? Gondolok a DH február 27 -i számában megjelent híradásra, amelyben közölték: Alkotó Ifjúság címmel kiállítás nyílt a Kl SZÖV-székház tanácstermében ... Vagy a márciu, 5-i — hél- 1ói — s-ámban Az első artol.hck címmé1, ismertettek egy kiállítást, amely a Városi Könyvtár József Attila Klubkönyvtárában látható. Nem tudom, kötelessége-e mindenkinek tudni, hogy hol vannak ezek a helyiségek a városban. liehet, hogy illenék. Ám ne feledkezzenek meg róla: Miskolcon is nagy az idegenforgalom, sokan üdülnek a környéken. Ha tehát a rendezvények helyének pontos címét is közölnék — csak zárójel- oen gondolom — hiszem, hogy szaporodna a látogatók száma. Dr. Ács Sándor Miskolc, Bársony J. u. 19. sz. [Koszcnjük olvasónk észrevételét, amely teljesen jogos. Ígérjük: megkeressük a megoldást. A szerk.) A Zamatnál a helyzet változatlan * Ilyen jogszabály nincs. Sőt. Amennyiben a szemétledobó működik, semmi körülmény között sem zárhat ■ le az ajtajai. Dugulás eseljn is csak a hiba elhárításának időszakára lehet lezárni, a hiba elA MISKOLCIAKÉ A S70 Rovaive/eiő- Rádvánvl Éva Leveleim: Déli Hírlap «/erkesztfiséee ,3*7 Miskolc Bairsy-Zsl1tns7kv út 13. Telefonszám: 18-221 # A múlt esztendőben cikk jelent meg a DH hasábjain arról, hogy a Szentpéieri kapui Zamat ABC-áruház földszinti nyitott folyosórészét elzárják copolit üveggel, s ezáltal megszűnik a „nyilvános W. C. és utcai kocsma jelleg a gyermek- játszótér közvetlen közelében”. Azóta azonban nem történt semmi, bár az áruház illetékese úgy nyilatkozott, hogy örömmel venné a majdani elzárt területet raktározásra, s erre a célra a szükséges pénzösszeget is biztosítja. Aztán ismét megjelent egy cikk arról, hogy mégsem lehet elzárni az említett területet, mert csúfítaná a városképet. Hát kérem: nem tudom, hogy a jelenlegi helyzet mennyire „szépíti”. A fenti fotó tanúskodhat az ott uralkodó állapotokról. Különösen kórházlátogatási napokon érdemes megnézni. Hiszem: egy helyszínelés után rögtön kiderülne, vajon a jelenlegi állapot rútít-e jobban, vagy az. ha ez megszűnne. Kérésünk csupán az lenne, hogy az újabb döntésig ne kelljen várni megint egy ével. Gyulai Ferenc műszaki ellenőr Miskok, Katowice u. 21. sz. Ne is tagadjuk: megtanultunk panaszkodni. Olykor jogos a zokszó, máskor jogtalan. Amit most elmondok, azt is annak érzem. Sőt, egy kicsit dühít is ... Szó szerint idézek egy levélből: „Kisgyermekes szülök többen panaszkodnak a Szentpéteri kapui gyermekkórház látogatási rendszere miatt. A szülők hidegben, esőben egy nyitott függőfolyosón telefonon (ha működik) beszélhetnek a gyerekekkel. Egy telefonra négy gyerek jut, a kisebbek nem is tudják kezelni a készüléket, egymás kezéből kapkodják és csak sírnak. A hozott ajándék, szükségleti tárgyak bejuttatása a gyerekekhez nehézkes. Hosszú so- rakozás után az ápolónő csak a hozzátartozó gyerekek csomagjait veszi el. Az orvosokkal is nehéz felvenni a kapcsolatot”. Mielőtt pontról pontra megvizsgálnánk a panaszt, hadd mondjunk ki valamit. Európa bármelyik országában elfogadnának egy ilyen modern és rendszerében is nagyon korszerű gyermekkórházat. Itthon pedig külön áldást jelentene, ha ilyennel rendelkeznének nagyobb városaink. Csak ennyit erről. .. S most lássuk a lényeget. Fura szülő az, aki a gyermeke látásáért nem visel el egy kis hideget a függőfolyosón, amely nyilván nem kizárólag tervezői ötlét, hanem bizonyos egészségügyi okok is közrejátszottak abban, hogy így építették meg. Például a kintről hozott baktérium — kint is marad, hogy más okot ne említsünk... Telefon. Csak az ablak választ el a gyerektől, ott van előttem, közvetlen közelemben, látom az arcán még a lázrózsákat is. És ió, hogy ott van közöttünk az áblak. A beteg gyermek szervezete könnyen reagál a fertőzésre. Tény, a telefon elromolhat. Miként otthon is. Megjavítják. Nem a „látogatási rendszerben” van a hiba, ha néha éppen ebben az időpontban nem jó a készülék. S az sem tragédia, hogy négy gyerek jut egy telefonra. Azt csak a szülő hiszi, hogy kikapkodják a kagylót egymás kezéből. Odabent ők türelmesebbek (és megértőbbek?), mint idekint a szülők. És továbbá, ha a panaszkod ók megfigyelték, láthatták, hogy a kicsi is tudja kezelni a készüléket, ha fei tud kelni és képes odamenni az ablakhoz. A nagyobbak mindig segítik őket — amire egyébként nem túlságosan szorulnak rá. hiszen tulajdonképpen csak fel kell emelni a kagylót. Az ajándék — ha nem tilos az! — bejut a gyerekhez. Hogy csak az az ápolónő viszi be, amelyik a gyerekekhez tartozik? Ebben az a jó, hogy egy-egy ápolónő nem két-három tucat gyereket gondoz. Ha pediglen többen is vannak, ritka eset lehet az A napokban kezembe került a Miskolc városi Sportfelügyelőség 1979. évi tömegsport versenynaptára, s ennek 13. öldalán azt olvastam, ajtó előtti sorakozás. Hiszen ők is készülnek a látogatási időre; mi történne, ha a szülők áradata bezúdulna a gyerekek közé! Épp az ezt megakadályozó rendszer az, ami indokolt és dicséretes. És végül: nehéz felvenni az orvosokkal a kapcsolatot. Lehet. Mert az egyik talán éppen akkor a műtőben van, a másik vizsgál, a harmadik is a munkáját végzi. Pont akkor, amikor látogatás van. Akkor is. De végül is soha, eddig egyetlen szülő sem maradt orvosi tájékoztatás nélkül a beteg gyermeket illetően. * Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy ne panaszkodjunk, ha kell. De csak akkor, ha jogos! Ebben az esetben nem. E sorok írója azért is állítja ezt határozottan. mert éppen téli hónapokban, tehát hidegben, ott, a függőfolyosón, az ablak közbeiktatásával, telefonon beszélt már gyermekével. S az sen. adott panaszra okot, amit az ablakon keresztül nézve látott ott bent, abban a kis, a külvilágtól okkal elzárt környezetben, ahol a legrosszabb esetben egy-egy szobában, mindössze négy gyerek vár rá, hogy visszakapja egészségét. a— nogy: az Augusztus 20. strand minden nap reggel 6 órától este 8 óráig tart nyitva. Örültem a jó hírnek, mivel évek óta csak ígérik, hogy az uszoda- és strandhiányt legalább a nyitvatartás megoldásával próbálják enyhíteni a meglevő létesítményeknél. Múlt kedden azonban hiába mentem este a munkaidő után a strandra, mert zárva volt és semmi nyoma annak, hogy este 6 óra után nyitva lenne. Sőt! Mint mondják. 17 óra után még jegyet sem ad ki a pénztáros. Elgondolkodtató: ha már az Augusztus 20. strandon nem lehet úszni munkaidő után, miért nincs biztosítva a miskolci. egyetlen fedett uszodában hetente legalább háromszor — hétfőn, szerdán, pénteken — napi két órácska arra, hogy a tömegigényeket is szolgálják, s ne csrk azok jussanak be, akik versenyszerűen úsznak vagy vízilabdáznak. Miskolc úszó- és vízilabdasportja még nem vívott ki olyan nagy elismerést, hogy miattuk a város dolgozó tömegeit kizárják a fedett uszoda használatából. Az Edzett ifjúságért mozgalom fejlődése érdekében is tenni kellene már vaamit! A versenynaptár tanúsítja: a városi sportfelügyelőség szeretne is tenni a tömegsportért. Csak valahol ez nyilván elbicsaklik. Hevesi Sándor Miskolc, Középszer u. 75 sz. Cipőkanál a zsinóron Az ősapánkról elnevezett cipőboltban lábbelit próbálok. Próbálnék. Mert tessenek csak figyelni! Nagykabátban ülök a kis széken. A székről lelóg. pontosabban ahhoz zsineggel erősítve a cipökanál, de oly rövidre fogva, hogy zsinórostól, kanalastól alig érinti a földet. S maga a felhúzó-segítő szerkentyű is akkorka, hogy egy gyengébb képességű orvos még a mandulámat sem tudna vele megvizsgálni. No, szóval ülök és próbálgatok. Emelem a sarkam, hogy a közte és a félcipő közötti távolság elérje a kanalat Nem megy. A tenyeremből kicsúszik a kanál, s a bütyköm szorul a sarkam és a cipő kérge közé. Azannya! — szisszenek fel fájdalmasan. Aztán előbb a cipőt húzom közelebb a székhez, majd a széket a cipőhöz, de a zsinóron fityegve, jön vele a kanál is. Meleg van. Érzem, a hátamon folyik a víz Meg máshol is. Na mindegy, próbálkozzunk cselesebben. Leteszem az aktatáskámat a földre, a táskára a cipőt, a cipőre a lábam, pontosan úgy, nem bele, mert az így se megy. Megtorlóm az arcom. És nézem a táskámat Valaki rálépett. Persze. Es voltam. Előttem már mások is próbálták a cipőt... Lesek, nem látnak-e. Látnak. Sőt engem figyelnek. Mintha direkt várnák, hogy ez a krapek mindjárt felteszi a bal csülkét a székre, s úgy próbálkozik a cipővel. Persze, úgy jó is volna, mert az ülőkéhez láncolt kanál odáig el is érne. De azt nem lehet... Fordítok magamon is, a széken is. A kanál is jön! Csak a cipő nem. Kár. Jó kis cipőnek látszik, azért a hétszázért. Mi az, hogy jó, meg is veszem! Csakazértis! Állok fel, a szék utánam. Ja, valahogy a zsebembe akadt a kanál. Sebaj, viszem a cipót! Ám mi lesz, ha szűknek, rövidnek vagy hosszúnak bizonyul!? S akkor jött a mentöötlet. Hazamegyek cipökanálért! De. hogy szabályos legyen a cipővásárlás, rákötök egy zsinórt is Legalább akkorát, hogy egy óvatlan pillanatban, amikor senki nem veszi észre, ebből levágva kipótoljam a kurtára méretett .,hivatalosat”, ne kelljen hasraesnie annak a kedves vevőtársamnak, aki utánam próbál. Hálára nem tartok igényt. —ó Saabó Lajos u. 39. Papíron van — a valóságban nincs!1 Falra hányt borsó A közelmúltban olvastam a DH-ban — e rovatban — egy olvasójuk levelét, amely a Tiszai pályaudvar környékén uralkodó helyzettel foglalkozik. Az M. A. által leírtakkal —, óh, de már hányszor leírtakkal! — messzemenően egyetértek, s gondolom, mások is így vannak vele. Valóban helyes lenne, ha az illetékes (netán illetékesek) szolgálati gépkocsival, esetleg gyalog körülnéznének azon a téren. Sok meglepő dolgot tapasztalnának. Ki tudná megmondani, hányszor írtak a helyi lapok azokról a „tengerszemekről”, amelyek esős időben díszítik a Széchenyi út és Kazinczy utca kereszteződését. Ki tudná megmondani, hányszor olvashattuk a Bajcsy-Zsilinszky út és a színház környéki villamossínek mellett levő életveszélyes útburkolatról? Ki számolta meg az állítólagosán szakszerűen elvégzett útburkolat-javításokat, amelyek a javítás után rosszabbak, mintha hozzá sem nyúllak volna? (Lásd: Szemere utcai javítást, ahol a javítást másnap már javították!) Ki számolta meg az ígéreteket, melyek szerint az illetékesek intézkednek. hogy nőnapra, pedagógusnapra, s a ballagások időszakára ne emelkedhessen háromszorosára a virág ára. Már úgy értem, hogy egyik napról a másikra. Mert a sajtó igen sok hibát, visszásságot feltar, amelyek azonban sajnos, többnyire orvoslás nélkül maradnak. Falra hányt borsó a megjelent kritika, s hosszan lehetne „szemezni” ezeket a falra hányt borsókat. Volt olyan időszak, amikor egy-egy. hiányosság, netán közérdeket sértő, súlyos mulasztás sajtóban való közlése után az érintett vállalat illetékese azonnal riadót fúvatott, s pánikszerű gyorsasággal helyrehozatta a hibát. Tévedés ne essék: nem a sajtótól tartottak, hanem a sajtó nyilvánosságától, az olvasok táborának közvéleményétől. . .. . . c Sokszor beszélünk - sajnos, csak beszelünk - az apró bosszúságokról, amelyek a napi munka előtt egyik-másik emberben ,,felvi- szik a cukrot”, befolyásolva egész napi munka kedvüket, idegállapotukat. Aztán panaszkodunk, hogy ideges a bolti eladó, a hivatali ügyintéző, a tanító néni stb. Ám tenni édeskeveset teszünk ezeknek az apró, de bosszantó hibáknak a mcgszüntetescert. r . Tudom, hogy a vállalatoknál is van millió apró gond, melyekről az utca embere nem tud, nem is tudhat. Am azt is tuáom, h gy mulasztást követ el az, akinek számtalanszor * hiányosságokra, mégsem tesz ellene semmit. F,g£~í™en. J*1l«iptves/é- ia a kritikát. Mint például az, aki elnézi, hogy hetek óta «letvesze íves kátvúk tátongianak a Tiszai pályaudvar előtti körforgalmi utón. Könnvú annakf aki szinte fejből tudja, hogy a varos melyik re- szén számíthat egy alattomosan húzódó gödörre, amelyre, szín sz“raui,tt‘ _llto,an|a ne ha eev városunkban nem ismerí?«1 irt ezen5 vándorol bele az esti homályban egy-egy ilyen kráterbe, másnao már elítélhetjük az újságban megjelent hír alapjan, mondán az útviszonyokat figyelmen kívül hagyva vezette gépkocsiját. Kár hoirv arról nem olvashatunk az újságban, hogy azt a »>f g^lmetlenSveze[őt” aM a városban mindenütt megtalalhato krate- rekét csigalassúsaggal javíttatja ki, mennyire »“ntettek!^ ^^ . Miskolc Csak ha jogos!
