Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-12 / 60. szám

Tegnap ragyogó tavaszi időben kezdődött meg a Bor­sod megyei Természeibaráí Szövetség új, jubileumi jel­vényszerző túrasorozata. Szervezett természetjáróink ezúttal a szomszédos Mátrá­ban túráztak, felejthetetlen élményeket szerezve ismét. Parádfürdő, vasárnap dél­előtt. A híres Czifra-istálló szép lovait, s a Kocsi- és Hintó- múzeum különlegességeit ez­úttal miskolci természetjárók csodálják. A diósgyőrieket Lendeczky Katalin, a Kilián- déli Általános Iskola pedagó­gusa vezeti, s természetesen itt vannak tőle elválasztha­tatlan „gyermekei”, tanítvá­nyai is. — Ez a 15—20 gyerek'ihát ’ valóban megszerette a tu­risztikát — mondja. — Most is a vonattól idáig gyalog jöttünk. Megérte, mert a Ko­csi- és Hintómúzeum ritka­ságaival életre szóló élményt, az iskolai tanulmányokhoz sok új ismeretet ad. T uristaszereiékbe öltözött miskolci bányász természet- járók érkeznek a múzeum­hoz. — Mi már három napja a Mátrában vagyunk — mondja Hídvégi Emil és Bán­jáig Béla. — Két nap alatt mintegy 50 kilométert gya­logoltunk. Most a Kékesről jövünk . . . Recsken, a bányász műve­lődési ház nagytermében egy tűt se lehetne elejteni. Pe­dig még mindig érkeznek tú­rázó csoportok. — Nem fogunk beférni — mondja a diósgyőri Kerényi József. S mintha csak őt akarnák ieazolni. a MVSC-s természetjárók egv csoportja érkezik meg Zámborszky Zoltán vezetésével. Jó néhá­ny an kint rekednek, amikor a teremben megkezdődik a műsor. Ki volt dr. Lénárt János, akinek emléke előtt tiszteleg- * nek most a borsodi és He- “ vés megyei természetjárók? Feldebrőn született 1896-ban Katonáskodás után földraiz-, történelemszakos tanári dip­lomát szerzett, s azután Nyír- 1 egyházán, majd Egerben tanított, igaZgatóskodott. Utóbbi városban mintegy fél évszázadon át élt! Ki­váló tanár, kiváló úttörő­vezető, kiváló ifjúsági ve­zető. Tenyerénél jobban ismerte a Mátrát és a Bükköt. S kiváló kulatója volt az egri várnak is. Nyolc évvel eze'őtt, május 11-én halt meg. A két megye ter­mészetjárói örökre szívükbe zárták emlékét, miként ta­nítványai is, akik valóság­gal bálvánvozták. S mit kell tudnunk Recsk- ről, a magyar rézércbányá­szat fellegváráról? íme, né­hány adat az előadásból: Az első érckutatások az 1850-es évek végén kezdődtek Recsken és környékén. Az 1950-es évek végén már évi 80—90 ezer tonna rézérce: bányásztak itt. Ma már nine termelés a régi bányában Mégis, Recsk ismét a szak­emberek érdeklődésének a középpontjába került. 1961- től folynak az intenzív, a kor­mány által hárc-m éve ki­emelt beruházásként elis­mert mélyszíni kutatások, 800 —1358 méterre a földfelszín alatt. Az adatok többnyire titkosak. Az már azonban bi­zonyosnak látszik, s el is mondható, hogy a mélyszinti recski rézércbánya a világ 15 legnagyobb rézbányája között lesz termelésével ... A yelős előadásokat a he­lyi úttörők programja egészí­ti ki, majd Lendeczky László. a BTSZ elnöke ismerteti: a égközelebbi jubileumi jel- ányszerző túra április 4-én Horaljaújhelybe indul. { Móré Józsefjei, az ismert portemberrel és pedagógus ,• szakfelügyelővel összegezzük: a Borsodi Szénbányák termé­szetjárói által szervezett első jubileumi jelvényszerző túrá­ra 552-en jöttek el! Közöttük — s ez nagyon nagy dolog, hiszen Recsk-Parádfürdő nincs közel Miskolchoz — 14 iskola ODK-körének mintegy .’00 tagja . .. Fiatalságunk szívesen ismerkedik a hazá­val, ha erre lehetőséget biz- ; tosítanak számukra. (nyikes) Nyilvánvaló: munkásnak lenni rang. Egy kutatómér­nök ismerősöm fizetése nem éri el az ötezer forintot. Ugyanott egy-egy vegyipari szakmunkás, átlagos keresete, jutalmakkal, prémiumokkal együtt felül van a hétezren, nemegyszer eléri a tízezer forintot. Egy jó nehézgépke­zelő a FÖLDGEP-nél hat­hétezer forintot keres. Ötezer forint a nem keresett szak­mákban sem számít nagy ke­resetnek. Munkásnak lenni ezek szerint elismert rang, s következne ebből, hogy a pá­lyának a szülők szemében Színe és Nincs miért „kiülni”? A hagyományos paraszti életforma kutatója, az etnog­ráfus érdekes tapasztalato­kat szerzett egy eszak-ma- gyar országi kis faluban. Egyebek között megállapítot­ta, hogy megszűnőben van a „kiülés” divatja. Van ugyan még néhány kispad a kapuk mellett, de az öregeknek ma­napság már nem az a fő szó­rakozása, hogy mustrálgassák az utcán járó-kelő fiatalokat, „kibeszéljék” a párokat. Érdekesebb a tévé? Talár ez is közrejátszik. A kutató azonban egészen más, első olvasásra kissé meglepő ma­gyarázatot kapott a falu idős lakójától: „Ma már a szé­gyen eltűnt.” Hát igen. A kispadon ülők fő szórakozásé az volt. hogy meg” ' 'k. k' kit kísér a bálba, ki kire néz — melegebben — és aziár ítélkeztek. Akit egyszer ; száiukra vettek — ‘.■•’djuk ez: az ismert nótából is — az megnézhette magát. A szok- nvavadász fiúnak, a csaoodár lánynak gyorsan rossz hír» támadt, és más kiút alig ma - radt számára, mint törvénye­síteni a közszájon forgó kap­csolatot. Manapság, azt hiszem, az éles szemű öregek is nehe­zen igazodnának el az ifjak utcai viselkedése alapján. Ha például megfigyelnének egy ifjú párt, amint — hogy is mondjam csak? — tevékeny tanújelét adnák kölcsönös vonzalmuknak, világos nap­pal. az úttest kellős közepén, akkor még korántsem lehet­nénk biztosak afelől, hogy szándékuk komoly. Már úgy értem, hogy a házassági szán­dékuk komoly. Sajnálom a szegény idős falusiakat, hogy kénytelenek megelégedni a tömegkommu­nikáció elektronikus eszközé­vel, a televízióval. Mert lát­hatnak ugyan sok huncutsá­got a képernyőn is, de még- ;scsak más, ha csak Sophia Loren csalja meg a férjét Mastroiannival, mintha Ki Bencénét lehet gyanúsítani sógorával, Bikás Mihállyal. És mi van városon? Kis- padok itt nemigen voltak ré­gen sem, az új lakótelepek betondzsungeljében élők pe­dig legfeljebb a közvetlen szomszédaikat ismerik. A má­sik ház lakóinak magánélete — micsoda világ' — rejtve •»arad számukra, egészen ad­dig, amíg például konyha­kés'el nem zavargó'; ja a ház- >mb körül hitvesét a féltő kény férj. Ez azonban vi­szonylag ritkán fordul elő — talán mert a konyhakések sm az igaziak már —, és gy lakóhelyén egy jóízűt sem pletykálhat az ember. Igaz, hogy estelente a lép­csőházban nem mindig csak a kukák tornyosulnak egy­máson, de ki figyel oda? Nem ismerjük a „búcsúzko- dókat”, s ha ismernénk is, nem jelent semmit, szóra sem érdemes az egész. Mielőtt azonban az erköl- c.ök vaskalapos őrének tűn­nék. sietek közölni, hogy én nem sírom vissza a régi idő­ket, régi erkölcsöket. Sőt! Azokat a kispadokat is tűz­re vetném, amelyek még itt­ott fellelhetők. Persze, nem eredeti formájukban, hanem mondjuk, párnázott széknek, szkáj-huzatú fotelnek álcáz­va. Hogy hol találhatók ezek az újmódi, de pletykálkodás­ra nagyon alkalmas ülőalkal­matosságok ? Természetesen nem a kiskapuban, és nem is a bérházak bejáratánál, ha­nem a különböző irodákban. Használóik nem „kiülnek", ha­nem ..beülnek” — néha egé­szen jó pozícióba — és vígan cserélgetik az információkat. A hírbörzén viszonylag ala­csony áron kél el az a közle­mény. hogy a szép Galamb- dúczyné szeme mostanában nagyon karikás, és úgy hírlik, hogy a férje is vedeli a pálin­kát. Sokkal érdekesebb, ha például már azt is hozzáteszi az illető, hogy vedeli ugyan a pálinkát Galambdúczy, de lem akárhol és nem akárki­vel. Ez esetben jó odafigyelni arra, mit mond, kire hivat­kozik — mint a férje régi ? harcostársára, a család jó ba- j átjára — az árnyékos sze- I mű asszonyka, és bizonyos következtetéseket lehet le­vonni abból is. ha e hivatko­zások gyakoriságával1 egye­nes aránvban nőni kezd a prémiuma. Szóval, nem tűnt el telje­sen. csak némiképpen válto­zott, új tartalmat nyert a ré­gi népszokás. De ezt én is csak úgy hallottam, és na­gyon kérem, maradjon köz­tünk! Vagy ha mégis tovább­adnák, akkor legalább ne hi­vatkozzanak rám! (békés) • # Hová lett a szakma rangja? A forgácsoló szakmunkások is gyakori szereplői az álláshirdetéseknek. (Kovács Attila felvétele) is vonzó értékei vannak. Így van-e? Nagyüzemi személyzetis: — Utánpótlásunk döntő módon a megye különböző területeiről, falvakból kerül hozzánk. A munkásgyerekek többsége nem választja a szü­lők mesterségét. Valamikor egész dinasztiák dolgoztak egy-egy üzemben, most ez már nincs így. Szakoktató: — Elkedvetlenítő, de tény: vannak szakmák, nem is rosszul fizető szakmák, ame­lyeknek az utánpótlása nem­csak számszerűen megoldat­lan. A gyerekek már az is­kolából úgy indulnak el, hogy szakmunkástanulónak eleve csak azok jelentkeznek, akiknek a tanulmányi ered­ménye gyengébb volt és nem mertek máshova jelentkezni. Nos, ha egy gyerek tizenhá- rom-tizennégy éves korában az általános iskolában az át­lagosnál gyengébb eredmé­nyeket ér el, akkor annak- a képességeivel is baj lehet. Kivétel van, de csak kivé­tel... Tanár: — Nem az a baj, hogy a gyerekek vidéki iskolákból jönnek, hiszen vannak kitűnő kisiskolák, hanem az, hogy innen is a gyengébbek jön­nek. Egy apa monológja H. J. kőműves és szoba­festő szakmával rendelkezik. Többszörös kiváló munkás, három gyerek édesapja. így számol: — Nórika okos, jól is ta­nul, belőle tanárt szeretnénk. A két fiúval több baj lesz. Jancsiból lehetne akár mér­nök is. érzéke van hozzá, de gyengén tanul. Valamilyen szakközépiskolába szerettem volna küldeni, de ... Marad £f (!?) gimnázium, hátha megjön az esze közben. Pis­ti élelmes, kereskedelmibe küldöm ... Egyik se legyen tróger. mint az apjuk . . . T. Imre kohász: — Azt mondtam az asz- szonynak, hogy mind végezze el a gimnáziumot, aztán majd meglátjuk. Mire felnő­nek. annyit összerakok nekik. hogy ne legyen gondjuk az indulással... G. Z. nehézgépkezelő: — A fiam tizenhét eves. Gimnáziumba jár. A lányom általános iskolás. Hetedikes és tanítónő akar lenni. Nem, arra nem is gondoltunk, hogy bejövünk Miskolcra. Mind a két gyereknek kész lesz a háza, mire akkorák lesznek. A telek már meg is van, valamennyi anyagot is vettem. A fiú elmehet ná­lunk az erdészethez, vagy ki­tanulhatja a gépkocsiveze­tést, ahhoz lenne is kedve. Jogosítványa lesz. Ha bevo­nul, kitanulhatja ... A diploma bűvölete Tény, hogy különösen a vi­dékről naponta bejáró, vagy a hetente ingázó szakmunkás szülők számítanak sokan úgy, hogy anyagi bázist te­remtenek a gyerekeknek ott­hon. Még azok is, akiknek a gyereke szakmát tanul, olyan szakmát keresnek (önmagunk becsapása lenne elhinni, hogy szakmát a gyerek keres!), amellyel otthon is boldogul­hat a fiú vagy a lány. Az, hogy a szülői álmokból ki­kopott az „én utamat járja” kívánság, ellentmond a szak­munkás tényleges, fizetés­ben, elhelyezkedési lehető­ségben meglevő rangjának. Gyermekével magára ma­radt asszonyok óriási dicsé­rete volt nem is olyan régen az a mondat: „Minden gyer­mekének szakmát adott.” Ma az sem számít dicséretnek, ha egyedülálló nő, két-három gyereket nevel úgy. hogy azok leérettségizzenek. Ma a gyermeknek — ez a közvé­lemény elvárása — valamit adni kell. Lakást, mire nő­sül, autót, amikor leszerel... Egyedül az egyetemi, főisko­lai diploma tartotta meg a rangját, jóllehet, egy fiatal diplomás közel sem keres annyit, mint egy tizennyolc éves szakmunkás. Még éle­sebb az eltérés, ha azt írom: közel sem keres annyit, mint a vele egykorú, de már évek óta szakmunkásként dolgozó fiatal. (Folytatjuk) BARTHA GÁBOR Foglalkozása szakmunkás Mi leszek, ha nagy leszek? Kőművest, ácsot, lakatost, gépkezelőket keres nagyvál­lalat . .” ..Villanyszerelőket, targon­cavezetőket. hegesztőket, au­tószerelőket, karosszéria-la­katosokat felveszünk ..” Nincs újság hirdetés nél­kül, nincs hirdetés választási lehetőség nélkül. Valójában aligha van olyan szakma, amelyben nehéz lenne az el­helyezkedés. Aki nem érzi jól magát egy munkahelyen, válogathat. Munkást keres kis- és nagyvállalat, jó né­hány szakmában munkást keres a kisiparos, az intéz­mények sora. Rang és elismerés n Hirdetések: „Esztergályost, lakatost, villanyszerelőt keresünk bu­dapesti munkahelyre. Mun­kásszállás van ...” * Tegnav délelőtt rendezték meg a Hajdú Bihar, Heves. Borsod Vágnád, valamint a Sza­bolcs-Szatmár megyei szakmunkásképző intézetek énekkarainak teriVeti bemutatóját. Zúg jón dalunk” címmel. A tizennégy kórusból három képviselte városunkat-: a 100.. 101. és a Ili sz. SzaJimun . t'-képző I t -elé. (Képünkön a ,,százegyesek” leánykára énekel Barta Péter karnagy vezényletével.) A 100. sz. „Pataky István” Szakmunkásképző álla’ megren­dezett immár hagyományos kórusversenynek a Vasas Művelődés' Központ adott otthont. MrgkexdóaöH a jelvénysirrió lúrasorozal Ragyogó időben. Recsken

Next

/
Oldalképek
Tartalom