Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-05 / 54. szám
Hamarosan fizetik Nyereség itt és ott (Folytatás az 1. oldalról.) © Miskolci Vasipari Szövetkezet, Fehér Miklós elnök: — Az előző évi szintet tudtuk csak elérni. Annyival dolgoztunk jobban, hogy egyes energia- és alapanyagáremelkedéseket ki tudtunk gazdálkodni. Bérfejlesztésre viszont a tervezett 6 százalékkal szemben 7,8 százalékot fordítottunk — ezért bérfejlesztési adóra egy kisebb nyereség összegét, 456 ezer forintot kellett befizetnünk! —, így végül a felosztható nyereségünk 500 ezer forint körüli lesz. Ezt a szövetkezeti tagok osztalék, illetve nyereségrészesedés formájában kapják majd meg. © Diósgyőri Gépgyár, dr. Énekes Sándor vezérigazgató: — Dolgozóink előtt ismeretes, hogy vállalatunk 1978. első fél évében veszteségesen gazdálkodott. A második fél év javuló munkája eredményeként 113 millió forint nyereséget értünk el, amellyel veszteségünk megszűnt. Ez a nyereség a vonatkozó rendelkezések szerint 8,3 millió forint részesedési alap képzésére adott lehetőséget, amely részben fedezi a kollektív © Lenin Kohászati Müvek, Herendi Rezső műszaki igazgató: — Elkészült az elmúlt évi gazdálkodás mérlege, ami azt mutatja: az 1977. évi 482 millió forintos nyereséggel, s az 1978-ra tervezett 480 millió forinttal szemben 529.3 millió forintos nyereséget értünk el. Az ebből képezhető részesedési alap 27 millió forint, ami 10 napos átlagnak felel meg. A kifzetendő összeg természetesen a vállalatnál eltöltött évek arányában emelkedik, avagy csökken. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a törzsgárdatagokról sem, a kollektív szerződésben rögzített összeget valamennyi törzsgárdatag megkapja. A számok azért nem véglegesek még, mert a vállalati szak- szervezeti tanács keddi ülésén dönt ennek jóváhagyásáról. A nyereségrészesedést a tervek szerint március 14-én fizetjük. © Méretes Ruházati Szövetkezet, Kucsma András elnök: — Szövetkezetünk március végén tartja közgyűlését. Azt azonban már most tudjuk, hogy a felosztható nyereségünk 522 ezer forint lesz. Ebből differenciálásra 52 ezer, osztalékra 94 ezer, a törzsSzövőnő (Kovács István felvétele) Tanácstagi beszámoló és lakóbizöltsági újjáválasztás 1979. MÁRCIUS 5-ÉN 17 ÓRÁTÓL Rózsa Kálmán városi tanácstag, a városi tanács elnöke a 7. sz. választókerület lakói részére beszámolót tart, ezt követően pedig a lakóbizottságok újjáválasz- tására kerül sor a Gépipari Szakközépiskolában. Kun Béla út 10. sz. alatt. 13-9-8 Esték a közéletért Nem hirdetik öles plakátok, csak rövid levelek, hirdetmények készültek, és nagyon sok meghívottat csak szóban értek el, estéink mostanában mégis gazdagok közéleti izgalomban. Akár idézőjelbe is tehettem volna ezt az utolsó szavamat, hiszen bármennyire is igaz az állítás, nem érint annyi embert, amennyit érinthetne, amennyit érintenie kellene. Estéről estére, hol itt, hol ott kerül sor tanácstagi beszámolókra, és ezeken a beszámolókon választják meg az új lakóbizottságokat is. összegyűlnek 80-an. 100-an, 120-an, mert több ezer ember közül ennyien érnek rá, mert ennyi embert érdekel az a szőkébb közösség, utca, ház. lépcsőház, amelyben él. Kevés-e ez, vagy sok? öt éve a legutóbbi lakóbizottsági választásokon bizony az is előfordult, hogy a választásra alig többen mentek el, mint ahány embert meg kellett választani. És mi tagadás: ma is sokan élnek Miskolcon olyanok, akiknek fogalmuk sincs, hogy ki a lakóbizottsági elnökük, hogy ki képviseli őket a tanácsban. Hihetném, hogy ezek az emberek azért nem mennek el. mert nincs kérésük, panaszuk, javaslatuk, mert ők teljesen elégedettek? Nos, ha beszélget velük az ember, akkor ők a leghangosabb panaszkodók. Ok nem szeretik, ők kritizálják ezt a várost, a házukat, és ők mondják, hogy „itt másképpen kellene valamit csinálni”. Tulajdonképpen nekik szeretném elmondani, hogy milyenek valójában ezek a közéleti esték. Csütörtökön este kérdezgettem a 32-es választási körzet tanácstagi beszámolójára érkezőket, hogy ki, miért jött ei, ki mit vár. remél a beszámolótól, a vitától és a választástól. Gáspár Sándorral, a körzeti tanácstaggal egy héttel korábban találkoztam, amikor éppen adatot gyűjtött a beszámolójához, a tanács után a népfrontosoknál is, mert kijegyezte magának mindazt, amiről a választói kérdezhetik, mert közéleti emberként kötelességének érezte, hogy válaszolni tudjon. Aztán hallgattam a rövid beszámolót. Tényeket közölt, adatokat sorolt fel, kendőzetlenül jelzett gondokat. Valójában nem is előadás volt, hanem hangos töprengés mindarról, ami az embereket érdekelheti. Ott a Tetemvár környékén például az utcák helyzete, az építések és a bontások ügye, és számos más dolog. Hallgattam a kérdéseket is. Alig volt olyan, aki, ami magánügyben való kérés lett volna. Közügyekről beszélgettek az emberek, s ha van is olyan rossz érzés bennünk, hogy beszámolni már tudunk röviden, de kérdezni még nem, végighallgattam egy jó beszélgetést. szerződésben vállalt kötelezettségeink teljesítését. Felügyeleti szervünk vállalati eredményeinket jelenleg vizsgálja. Döntéséről — ennek alapján a kifizethető nyereségről — időben tájékoztatni fogjuk dolgozóinkat. gárdatagság elismerésére 94 ezer forint jut, s a kereset arányában szétosztható nyereség 282 ezer forint lesz. A A közgyűlés után kézhez is kapják dolgozóink az őket megillető összeget. T. Z. Az Északmagyarországi Vegyiművek iparjogvédelmi irodájának adatai szerint egy hónap alatt, ez év januárjában, 13 újítási javaslat született a vállalatnál. A 13 javaslatból kilencet elfogadtak, - nyolcat már be is vezettek. Színe és ...vagy paszulyt öntözzünk? Az irodalmi anekdota szerint, az egyik szerkesztő így sürgette Jókai Mórt az ígért tárca megírására: „Hallja az Ur! vagy regényt írunk, vagy paszulyt öntözünk” ... Jókai ugyanis irodalmi munkássága mellett lelkes kertész volt, svábhegyi villájának kertjébe maga ültette a fákat — különösen szerette a hársat —, gyümölcsöt, rózsát oltott, lugast nevelt, büszke volt rá, hogy maga szűrte borral vendégelhette meg barátait. Munka előtt bejárta kis birodalmát, és a napi penzum teljesítése után metszőollót, kertikapát forgatva újította fel legendás munkabírását. De nem Jókai művészetéről és hasznos szenvedélyéről akarok én most értekezni. Az idézett mondat olvastán támadt gondolataimat szeretném megosztani Önökkel, azt is kockáztatva, hogy nem mindenben értenek egyet velem. Manapság nagy divat a kertészkedés, és széles körben hódít sok más hobbi: van. aki minden hétvégén az autóját bütyköli, mások kisállatot tenyésztenek, ismét mások régi könyveket, nép- művészeti tárgyakat, bélyeget. szalvétát, gyufacímkét gyűjtenek. Eeyik szenvedélyt sem becsülöm le, sőt — nem röstellem bevallani —. néha még irigylem is azokat, akiket szombaton és vasárnap hasznos foglalatosság vár a kiskertben, vagy a műhelynek berendezett fészerben. A baj ott kezdődik, hogy — mint gyakran tapasztalom —, sokak számára ez a másodlagos tevékenység kezd fontosabbá válni, mint választott hivatásuk. Háromnégy mondat után elakad a szavuk, ha munkájuk iránt érdeklődik az ember — legfeljebb akkor válnak beszédessé, amikor a „főnököt” lehet szidalmazni —, de akár órákig is lelkesen magyarázzák az új kocsi, az épülő ví- kendház, esetleg a maguk telepítette szőlő előnyeit. Ők nem kedvük, munkabírásuk felújítását remélik az egyébként szép, hasznos házi foglalatosságtól, hanem egyre inkább életcélt látnak benne. A munka számukra csak kötelességszerű robot, a keservesen múló perceket, órákat számolva várják a műszak leteltét, hogy végre azzal foglalkozhassanak, ami igazán érdekli őket. Nem ellenérv, hogy ez is jobb a kocsmánál, a bamba semmittevésnél. a tévé-rágóguminál! A hobbi életcéllá válásáért nemcsak magukat a szenvedély rabjait hibáztathatjuk. Meglehetősen sok köztük az olyan ember, aki pályakezdőként még hivatásnak tekintette. szerette kenyérkereső munkáját, de időközben megutáltatták vele a munkatársai, felettesei. Irigységből. féltékenvségből nem hagyták, hogv kibontakozzon, sikerélményeket szerezzen, örömét lelje abban, amit csinál. Az sem bizonyos, hogy a társadalmi munka- megosztásnak ezen a fokán mindenkinek sikerül odakerülnie. ahol — a szó igazi értelmében — alkothat. Hálás téma manapság — a pályaválasztás ürügyén — szembeállítani az íróasztalnál és a termelésben végzett munkát, természetesen az utóbbi javára. (Csak mellesleg: akik a leghangosabban szónokolnak, többnyire szintén íróasztal mellett ülnek). Szeretném, ha elhinnék, hogy nem az „iránytartás” kényszere mondatja velem —, aki szintén íróasztal mellett ülök —, hogy számos középszerűvé fásult hivatalnokról derül ki & barkács- műhelyben, mennyire ügyes keze van. Itt magára talál, magabiztossá válik, mert engedelmesen szolgálja minden szerszám és anyag. Vajon nem vitte volna többre, nem lenne boldogabb, elégedettebb ember, ha annak idején — talán a szülők unszolása ellenére —. a szerszámot, a gépet választja? Természetesen az is balga, aki feltételezi, hogy minden üzemi dolgozót tökéletesen kielégít a munkája, de — a tévedés jogát továbbra is fenntartva —, megkockáztatom: a pótkielégülést keresők között aránylag több az értelmiség:. Jókai imadta és — egy tudós színvonalán — ismerte a természetet. Ám az pillanatig sem lehetett kétséges számára, hogy a tárcaírás vagy a paszulyíermesztés az igazi hivatása. A méhek zömmögő szárnyán — tőle tudjuk — alkotó képzelete emelkedett a magasba, és a madárfütty hallgatása közben regényének újabb fejezetét fogalmazta. S mindezt, amit az állatokról, növényekről tudott, beleépítette életművébe. Nem kell ahhoz írónak, alkotóművésznek lenni, hogy a helyükre kerüljenek bennünk a dolgok, s tudásunk, szenvedélyünk javát választott hivatásunknak áldozzuk. (békés) Hagyomány már az I/4-es pártalapszervezetnél, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntik az alapszervezet női tagjait. Így lesz ez most is. Műsoros nőnapi ünnepségüket március 5-én 17 órakor tartják az I/4-es területi pártalapszervezet Széchenyi úti helyiségében. Rendőrségi közlemény A Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság vezetője 1979. március 6-án, 9—12 óra közötti időben fogadónapot tart. (Miskolc I., Rudas László u. 14. ÍI. emelet, 15. számú szoba.) Nem tudom, hány olyan ember van Miskolcon, akit ne érdekelne, hogy megjavítanak-e egy liftet, vagy lesz-e park a gyerekének, hogy betömik-e a járdán a kátyút...? A tanácstagtól, és a tanácstagoktól mindenütt, minden kérdésre választ kap a kérdező, még akkor is, ha a kérdésre néhány napot várni kell, és az levélben érkezik meg. Körülbelül nyolcvanan voltunk, nyolcvan ember ment elégedetten, vagy ha nem is elégedetten, de egyféleképpen megnyugodva haza. Hadd tegyem hozzá mindehhez: a több mint kétórás vitában a beszámoló éppen úgy szült javaslatot, mint ahogy javaslatokat szültek a kérdések is. Tisztázódott egy jó vitában, hogy mi az, amit az emberek szeretnének, és megfogalmazódott, hogy miből, mikorra, mennyi teljesülhet. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy akik eljöttek, azoknak érdemes volt eljönni. Második napirendi pontként került sor a lakógyűlési választásokra. Kissé rossz érzéssel írom, hogy talán nem egészen jó ez a sorrend, hogy az emberek addigra fáradtak, hogy jobb lenne ihagát a választást korábbra tenni, ez még azzal a nyereséggel is járhatna, hogy a vita résztvevői közül néhá- nyan, akkor már közös érdekek választott képviselőjeként, nagyobb felelősséggel szólhatnának. Persze ez formai kérdés, ellene és mellette is lehetnek érvek. Talán a vitát is megérné, hiszen a most megválasztott lakóbizottságokra nagyon sok rangos feladat vár. Egyetlen mondattá fogalmazva azt mindhatnánk, hogy ők a lakók jó érzésének érdekképviseleti szervei. írtam korábban, hogy hétköznap estéink gazdagok közéleti izgalomban. írom jó érzéssel, hogy többen vagyunk, mint voltunk korábban. írom kedvetlenül, hogy lehetnénk többen. BARTHA GÁBOR ★ Az elmúlt évben tizenkilenc vietnami szakmunkás érkezett a Csepeli Művekbe szakmai gyakorlatra. Hat szakma képviselői ismerkednek a csepeliek munkájával, munkamódszereivel. A Csepel Müvek különböző gyáraiban a szakmájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Képünk a Vas- és Acélöntödék 1. sz. vasöntödéjében készült, ahol a motorok forgattyúsházainak homokformáit készítik; Búi Ngoc Can és Vu an Canh az öntvények magját állítja össze. (Fehér József felvétele) ajánlatai Művelődési házaink a mai napra is bő rendezvényválasztékot kínálnak a művelődni, szórakozni vágyó nyugdíjasoknak. Akit érdekelnek a jogi érdekességek. meghallgathatják dr. Tímár László előadását a központi nyugdíjasklubban (Vasas). Címe: „Érdekességek a jogalkotás és a gyakorlat köréből." Ma este 6 órakor kezdődik A sakkozást kedvelők az Oprendek Sándor pártszervezet .nyugdíjasklubjában játszhatták vagy szurkolhatják végig a ma kezdődő és 17-én záruló sakkversenyt. Akik a hangulatos szórakozást részesítik előnyben, kötetlen klubfoglalkozáson vehetnek részt a perecesi „Jó szerencsét!” nyugdíjasklubban. Fellép a DVMK népi zenekara is. Kezdete: délután 5 óra. A női pártiadat kiszörtk