Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-05 / 30. szám

Ma még a matematika... A IV. „E” a Közgazdaságiból ♦ Három és fél év nem nagy idő, de a képekről is kiderül: az első kettő készült korábban. Három és fél év mégis idő... (Kerényi felv.) Idestova négy éve, hogy egy önkormányzati napon lefény­képeztük a Közgazdasági Szak- középiskola első „E” osztályát. Három éve, hogy a Közgazda- sági Szakközépiskola körül nagy riadalom volt; a század- fordulón épült, salakbeton- alapanyagú régi házról egy igazán nem szép napon kide­rült, hogy életveszélyes. Azóta reggel nyolckor öt kürrij ező iskolában kezdenek el tani a- ni. Egy félév még, és a régi önkormányzati nap matrózblú- -us lányai utoljára veszik fel az érettségi tiszteletére a mat­rózblúzt. Most napi hat órán keresztül kék köpenyben ülnek a 6. számú Általános Iskola egyik (vagy másik, ahogy adó­dik) emeleti tantermében, és az a véleményük, hogy az esz­tendők során egészen külön­böző napok váltogatták egy­mást. Ez például, amikor a hajdani képeket mutogatjuk nekik, és a véleményüket kér­dezzük, szintén egy a sok kö­zül, még akkor is, ha más. Iskolai riporthoz mindig kevés a napilapnál dolgozó újságíró ideje, sejtem csak, hogy milyen sokféle gondo­lat kapcsolódik egymáshoz a fotók fölött összehajló lány­fejekben; jól őrzik az eszten­dőket, és sokáig csak a szo­kottnál szélesebb gesztusok, ők tudják, mit rejt a moso­lyuk, az izgatott suttogás be­szél róla, hogy élmény a régi önmagunkat . viszontlátni. Kovács Erilca sem beszél so­kat, mikor megszólal: — Olyan sok minden tör­tént, felnőttünk, mások let­tünk __ Nem lehet ezt el­mondani. Arra viszont, hogy nehéz volt-e a négy év, mór gyor­sabb válasz érkezik, és az osztály rábólint Gyarmati Ági lakonikus válaszára: — Az száz százalék, hogy nehéz volt. Az iskola külön­ben sem könnyű, de ahová mi járunk, a gyors, és gép­író tagozat idegen nyelvi agazata, az tényleg ... A most harmincegyes lét­számú osztályban többen kezdtek 1975-ben. Páran ki­maradtak, férjhez mentek, és van a lányoknak szomorú emlékük is; a tragikus bal­eset áldozatává lett Endrész Marikát biztos, hogy nem felejtik el. Bár nem ők emlí­tik, Puskás Imréné igazgató sorolja a bánatot is az esz­tendők munkája és öröme mellé. — Matematikát tanítok itt elsős koruk óta, ismerem az osztályt. Hogy matematiká­ból mit tudnak, az majd ki­derül, ' de számomra nemcsak ezért érdekesek. legalább ilyen tanulságos vöt megfi­gyelni a folyamatot, amíg fe­lelősségteljesen gondolkodó nővé vált a kislány. Persze, hogy ezt minden középisko­lás korosztályra el lehet mondani, de éppen ennek az osztálynak az esetében sok jellemző motívum van. Az iskola öt tagozata közül az övéké az, ahonnét a legtöb­ben dolgozni fognak érettségi után. Az elmúlt évek ta­pasztalatai és ennek az év­folyamnak az üzemi gyakor­latai bizonyítják, hogy a ná­lunk végzett gyors- és gép­írókat, különösen pedig a német, illetve angol nyelven értőket, ezen az ágazaton végző lányokat akkor is fo­gadnák, ha ötször ennyit tudnánk képezni. Mindőjük- re legalább három állásaján. lat jut. Más kérdés,- hogy meg is érdemlik a figyelmet és az érdeklődést. Az iskola és a IV. „E” lányai között is sok a vidéki, bejárók, kollé­gisták. Az elsősnek a nagy­várost is meg kell szok­nia a napi hat óra, iskolában töltött idő mellett. A szakközépiskolában min­dig a szakma a nehéz, a sa­ját osztályában gyorsírást tanító Deák Ferencné szerint is: —• Hetenként hat gyors-, öt gépírás órájuk van, ehhez két jegyzőkönyvvezetési, két idegen nyelvi gépírás jön, te­hát a heti harmincötből 15 óra szakmai. Ez kemény do­log, és azt hiszem, nyugod­tan tarthatjuk felkészültnek őket négy év után. — És még milyenek négy év után? — Ez az első osztályom, amit érettségiztetek, kedve­sek nekem. Elsőben félénkek voltak, másodikban nem so­kat csináltak, az valamikép­pen közömbös év. Harma­dikban már figyeltek, ne­gyedikben tudatosak. Tudják, hogy mit akarnak. Közgazdasági, jogi egye­tem, óvónőképző a tovább­tanuló hat lány célja, hu­szonötén dolgozni fognak. A somsályi Leskó Mariann megy közülük haza, hogy egy év múlva a sárospataki tanítóképzőbe kérje a felvé­telét, huszonnégyen úgy tud­ják most, hogy Miskolcon lesz a munkahelyük. Sokan azt is tudják már, hol fog­nak dolgozni, ami Simon Éva szerint azért jó. mert ha ma­rad .is szorongás (az ismeret­lentől), a biztos tudat biz­tonságérzetet ad. Mások azt gondolják, amit Gyarmati Ági: — Mindegy, hogy hol lesz az az állás, csak jó kör­nyezet legyen. Hagyják az embert, hogy nyugodt körül­mények között végezze a munkáját. A többiek hallgat­tak, míg a jövőjükről kér­deztem őket. Csak akkor volt általános és egyöntetű he­lyeslés, mikor így hangzott a kérdés: — Mi jelent több izgalmat: az érettségi, a felvételi, a várhtó munkahely, vagy a holnapi matematikaóra? Ha valaki nem jött volna rá, ezúttal közlöm: a mate­matikaóra ma még fonto­sabb. MAKAI MÁRTA Osztrák vendégművészek hangversenye Ma: koncert A Miskolci Nemzeti Szín­házban ma este fél nyolckor kezdődik a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar hangversenye, Mura Péter vezényletével. A műsorban közreműködik Gál Károly (hegedű), Bianki Iván (gordonka), Davidov Szergej (oboa). Halász István (fagott) és Rőczey Ferenc (zongora). A Zrínyiben a Glória A Molnár Béla Ifjúsági Ház szervezésében ma dél­után a Zrínyi Gimnázium­ban vendégszerepei a Glória együttes. A „Szomszédaink — bará­taink” hangversenysorozat keretében holnap este 7 órai kezdettel a Kossuth Művelő­dési Ház kiállítótermében osztrák művészek vendégsze­repeinek. A műsorban fel­lépnek: Martin Sieghart (gor­donka), Eugen Jakab (zongo­ra), Alois Brandhofer (klari­nét). Martin Sieghart 1951-ben született Bécsben. s hatéves korától tanult zongorázni és orgonázni. Csellótanulmá­nyait 1965-ben kezdte a bé­csi Zeneművészeti Főiskolán, s 1972-ben szerzett diplomát. A koncerteken szólistaként és kamaramuzsikusként sze­repelt már számos európai országban. 1975 óta a Bécsi Szimfonikusok szólócsellis- tája. Eugen Jakab 1943-ban szü­letett, Pinkafeldben. Zongo­ratanulmányait a bécsi Ze­neművészeti Főiskolán vé­gezte, s 1969-ben kapott dip­lomát. A grazi Zeneművésze­ti Főiskola zongora-tansza­kának vezetője, majd 1974- től a főiskola professzora. Szólistaként és kamaramu­zsikusként egyaránt ismert. Alois Brandhofer a Bécsi Szimfonikusok első klariné­tosa. ’ A neves osztrák művészek hang verseny műsorán Beetho­ven Trió klarinétra és zon­gorára (B-dúr, op. 11.), Liszt Vízijátékok zongorára, De­bussy Szonáta gordonkára és zongorára, Rudolf Jettel Há­rom groteszk szóló klarinétra, Brahms Trió klarinétra, gor­donkára és zongorára (a-moll, op. 114.) című művei szere­pelnek. Ki ne lelőne kíváncsi arra, hogyan döntenek egy-egy könyv megjelenéséről; hogyan lesz a kéziratból előadás? Az olvasót, a nézőt minden érdek­li, ami „titok”, vagy amit ti­toknak vél. Hálás a kulissza- titkokért, a jó (és a rossz) ízű pletykákért, ha beavatottnak, jól ériesültnek tudhatja magát. De áll ez — minek tagadni? — a „szakmabeliekre \ az érde­keltekre is. Mert „a” művé­szetben van valami titokzatos, \ ila ui nem mindennapi, nem közönséges, valami „lila köd”, ami csodálatot vagy borzon­gást vált ki. Ez a csodálat fo­gataira ki romantikusabb lendü­letű eleinkkel az operaprima­donna kocsijából a lovakat, ez a (már kissé hisztérikusai)!)) rajongás pingálja az imádott popsztár képét a blúzokra, tri­kókra. ez íratja a hódoló le­velek tízezreit. Páskándi Géza és Száraz György péntek este látott tévészatírái ezt a bálványo­zást, illetve magát a bál­ványt vették célba. Félő azonban, hogy nem találkoz­tak a közönség megértésével. Nem, pedig egyszerűen azért, mert nem is értette meg a néző a szakmabelieknek szánt célzásokat, fintorokat, amelyek eleve feltételezik a fentebb említett tájékozott­ságot, beavatottságot Tény például, hogy sok gyatra, ol­vashatatlan könyv is megje­lenik — versből meg külö­nösen nagy dömpingben —, s ez a tény valakik „lelkén szárad”. Az is igaz — tegyük hozzá —, hogy maga a kri­tika sem „teszi a helyére” ezeket a köteteket, nem in- * 1 ” Művészet\ óh! formálja, nem segíti az olva­sót. Magyarán: van egy mi­nőségi szint, amely alatti könyvekről egyszerűen nem ír a kritika. Az olvasó eltanácstalano- diK, mert úgy véli, hogy ami már megjelent, amire „ráütöt­ték a pecsétet”, az garantált minőség. Nos, nem mindig az. Páskándi jelenete szerint azért, mert a lektorokat ilyen-olyan szempontok és személyek rángatják jobbról és balról. Lehet, hogy így van, hisz valóban jelennek meg gyatra verskötetek. Az is tény, hogy nincs szerző, aki — pláne költő! — elis­merné, hogy zöldséget írt. Nincs hát könnyű dolga a kiadói lektoroknak. Versírói ország vagyunk... A jelenet azonban minden igazsága mellett is hosszú volt és túl­írt, amit aztán a színésze némi játékbeli túlzással pró­báltak kompenzálni. Ez pe­dig mindig az írói mondani­való ellen hat. Sajnos, ezt kell mondanunk Száraz György színház-szatírájáról is. „Színház nélkül nincs kö­zönség” — mondta az igaz­gató (Horváth Gyula), s eb ben valóban benne rejlik a színházi életünk kritikája, ti. önkéntelenül is indukálja a ki­egészítő mondatot: közönség nélkül sincs színház! Tény viszont, hogy a kettő: a szín­ház és a közönsége nem min­dig találja meg egymást, s ez nálunk nem jelent bukást, ami önmagában is paradox, abszurd helyzet! Száraz úgy látja, hogy a darabválasztás- ban, a műsorpolitikában ke­resendő az ok. s ez is igaz. De megfricskázza a „rende­zőközpontú” színházat is, s ezt sem alaptalanul. Nem járnak jobban a színészek ;em. akik nem tudják a da- rabot, es mozdulni se tud­nak a sokat szidott renuezö nélkül. Az is igaz, hogy a tévé se tud mit kezdeni a színházzal, sehol annyi gü- gyögö-bárgyú kérdés, mint éppen a színházról készült műsorokban ..megkapja hát a tévé is a magáét. Valami mégis elsikkadt mindkét szatírából. M'ntha a szerzők annyira tele lenné­nek keserűséggel, hogy mar nevetés és nevetletés közben is elcsuklik a hangjuk. Ám­de az is lehet — s ez a való­színűbb —. hogy a tévé nem tud mit kezdeni a szatírával. Gyakorolnia kell még ezt a műfajt, mert igenis szükség van rá! A jóízű, a felszabad dító nevetés tisztítja a légu- takat, s — ez sem elhanya­golható! — a gondolkodást is! Abból pedig sosem lehet elég sem a könyvkiadóknál, sem a színházi berkekben, se sehol máshol az életben, közéletben ... ! (horpácsi) HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 12.50: Zenei érdekessé­gek az elmúlt hét műsorából. — 14.39: Körvadászat. Karinthy Fe­renc novellája. — 14.54: Édes anyanyelvűnk. — 15.00: Hírek. — 15.10: Farkas Ferenc: Asztali muzsika. — 15.20: Bányászdalok. — 15.28: Hívogató. A Gyermek­rádió irodalmi újságja. — 16.00: Útközben. — 16.05: Alíredo Kraus operaáriákat énekel. — 16.30: Szocialista brigádok aka­démiája. — 17.00: Hírek. Útköz­ben. — 17.10: Nóták. — 17.50: Mi­kor jön újra? — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Búék. — 1979! — 20.19: Panoptikum. Verseit el­mondja: Weöres Sándor. — 20.25: Színes népi muzsika. — 21.00: Fehéren-feketén. Rádióiölyóirat 5. szám. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Bruno Wal­ter vezényli a Columbia Szimfo­nikus Zenekart. — 24.00: Hírek. — 0.10: Pataki László táncdalai­ból. Petőfi rádió: 12.00: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 12.30: Hírek. — 12.33: Kis ma­gyar néprajz. — 12.38: Tánczenei koktél. — 13.25: Vallomás. Varga Rudolf rádiódokumentuma. — 14.00: Kettőtől ötig... A Rádió kívánságműsora. — 17.00: Taka­rékoskodjunk, de hogyan? Far­kas Zoltán műsora. — 173.0: ötö­dik sebesség. Ifjúság — politika r ■' w* - _ pr, i V V 1 1 r — kultúra. — 18.30: Hírek. — 18.33 : Zeneközeiben. — 19.29: Szocioló­giai figyelő. Konfliktus és har­mónia. A mikrofonnál: Andics Jenő és Rozgonyi Tamás. — 19.59 : Az európai v popzene csillagai. Andreas Holm. — 20.30: Hírek. — 20.33: Senki többet? Harmad­szor! Szellemi árverés a 20-as stúdióban. — 21.50: Népdalkörök országszerte. Bag. — 22.10: örök­zöld dallamok. — 23.00: Hírek.— 23.15: Részletek Sullivan—Gilbert operettjéből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Hétről hétre, hétfőn este ... A stúdió zenés maga­zinja. Közben: El szeretném mondani. Paul ovi ts Ágoston jegyzete. A műsort szerkeszti: Antal Magda és Nagy István. — 18.00—18.30: Eszak-magyarorszagi krónika. — Sport. — Félix Szlo- vacsek szaxofonon játszik. — Hírösszefoglaló. — Szemle az Észak-Magyarország, a Déli Hír­lap és a Heves megyei Népúj­ság holnapi számából. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE Ragadozó madarak Szí. amerikai film 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Másfél helyár! Kezdés: í'4, hn6, 8 órakor KOSSUTH A nő illata Szí. olasz film 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! Kezdés: í3, hn5, '7 órákor KOSSUTH, éjszakai vetítés Ragadozó madarak Szí. amerikai film 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Másfél helyár! Kezdés: 9 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB Hurrá, nyaralunk! Mb. szovjet film Kezdés: 15, í'7 órakor TÁNCSICS A fej nélküli lovas Mb. szí. szovjet film Kezdés: f4, t'6 órakor TÁNCSICS FILMKLUB Hurrá, nyaralunk! Mb. szovjet film Kezdés: 18 órakor FÁKLYA Bobby Deerfield Szí. amerikai film Kezdés: f4, í6 órakor FÁKLYA FILMKLUB Érintés Szí. svéd film 16 éven felülieknek! Kezdés: f8 órakor SZIKRA Hatholdas rózsákért Szí. magyar film Kezdés: 3, 5, 7 órakor PETŐFI , A farkas nyomában Mb. szí. szovjet film Kezdés: f5, f7 órakor KRÜDY Mimino Mb. szi. szovjet film Kezdés: 6 órakor TAPOLCA, ADY Felkavart víz Szi. amerikai film 16 éven felülieknek! Felemelt helyár! Kezdés: 7 órakor ADY ENDRE MOV. HÁZ, KLUBMOZI A hajók a kikötőben robbannak Mb. szovjet film Kezdés: 4, 6 órakor PERECES Kalózok Jamaicában Angol film Másfél helyár! Kezdés: 6 órakor HÁMOR Srácurak Mb. csehszlovák film Kezdés: 6 órakor SZIRMA Srácurak Mb. csehszlovák fili» Kezdés: f6 órakor KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — Kb. 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.27: Szocioló­giai figyelő. Konfliktus és har­mónia. — 8.57: Angot asszony lánya. Részletek Lecocq operett­jéből. — 9.44: Miért szalad akis patak? Gyermekversek zenével. — 10.00: Hírek. — 10.05: MR 10— 14. iskolák — őrsök — barátok. — 10.35: Kozák Gábor József né­pi zenekara játszik, Sándor Ju­dit népdalokat énekel. — 11.00: Rosanna Carter! és Tito Gobbi énekel. — 11.39: Az élet komé­diásai. Jókai Mór regénye rádió­ra alkalmazva. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Németh János cim bal mozik. — 8.20: Tíz perc külpolitika. —8.30: Hírek. — 8.33: Társalgó. — 10.30: Hírek. — 10.33: Zenedélelőtt. Televízió, 1. műsor: 9.00: Tévé­torna. — 9.05: Iskolatévé. Köz­ben 9.30: Melyiket az ötezerből? Pályaválasztási műsor gyerekek­nek. A VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 70. sz., bejárat a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél autóbuszvezetőket képez ki A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltételek: • betöltött 21 éves életkor, • legalább 8 általános iskolai végzettség, ® „C” kategóriára érvényes vezetői engedély, 0 2 éves hivatásos igazolt tehergépjármű-vezetői gyakorlat, 0 büntetlen előélet. Jelentkezés 1979. február 5. és 10. között a személyforgalmi üzemnél (földszint, 13. szoba). J

Next

/
Oldalképek
Tartalom