Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-22 / 45. szám

Csinnadratta nélkül Atlétikáról, másképpen Régi igazság — szentencia is —, hogy, akinek nem inge, az ne vegye magára. Leszögezzük: nem vesszük magunkra, de nem mehetünk el szó nélkül az Atlétika című szaklap feb­ruári számának néhány meg­állapítása mellett. A Magyar Atlétikai Szövetség sajtófigye­lő szolgálata a Népsportot, a Magyar Rádiót és a Népsza­badságot emeli ki, mint olyan fórumokat, amelyek kellően foglalkoztak atlétikai kérdések­kel. A Déli Hírlap 1978-ban^va­lamennyi atlétikai eseményről beszámolt — a megyei kategó­riába tartozók közül egyedül, a helyszínről tudósított az or­szágos atlétikai bajnokság­ról (!) —, négyrészes sorozat­ban ismertette Miskolc város atlétikai életét, elemezte a mis­kolci szakosztályok munkáját, bírált, de néhány javaslattal is élt. Ennyit erről... Aminek viszont feltétlen örülünk, az az, hogy a szak­lap a MASZ különböző ki­mutatásait az olvasók ren­delkezésére bocsátotta. És mivel az Atlétika csak ke­vesekhez jut el, szükséges­nek tartjuk, hogy az adatok között tallózva, a népesebb olvasótáborhoz eljuttassunk olyan — kevésbé közismert — tényeket, amelyek isme­rete újabb híveket szerez­het a miskolci atlétikai élet­nek, az atlétikának mint alapsportágnak. Kezdjük talán a kevés­bé látványosabb adatokkal! Borsod megyében a legma­gasabb az elnökségi létszám, szám szerint 13. A megyék között a 8 szakedzővel is az első helyen állunk, és a 88 edzőt sem előzi meg egyet­len megye sem. Miskolcot két kiemelt szakosztály szempontjából érdemes na­gyító alá venni. Az „A”-ka- tegóriás DVTK és a „C”-ka- tegóriás MVSC a mérvadó. A DVTK 19 edzővel dolgo­zik (ennél több a BHSE és a Csepel szakosztályának van), a szakosztály költség- vetése 1 millió 500 ezer fo­rint (ennél több van a BHSE-nek, a Csepelnek, az Újpesti Dózsának és a Bp. Vasasnak). A 172 minősített sportolónál többel viszont csak a BHSE büszkélkedhet (a felnőtt I—III. o., az ifjú­sági arany, ezüst, bronz tar­tozik ide). A Csepel mögött a DVTK szerzett legtöbb pontot az EB-n, illetve az IBV-n. Többször írtunk ar­ról, hogy a diósgyőriek a bajnoki pontszámot tekintve másodikok, a minősítési pontokat tekintve a harma­dikok a magyar élmezőny­ben (hogy a MASZ ezt ösz- szeadta, az az ő dolga — egyébként így is a harma­dik helyen áll a DVTK). Ami a szakosztályi edzőkeL | illeti, a MASZ ebben az évben — első ízben — bő­vített rangsort készített. Le­mérték, hogy egy-egy edző saját szakosztályában hány eredményes versenyzőt tu­dott felkészíteni a magasabb minősítési szint megszerzésé­re, illetve az eredményes nemzetközi szereplésre. En­nek megfelelően az értéke­lés tényezői: a magasabb minősítési pontok és a nem­zetközi szereplésre adott többletpontok (EB, IBV). Fa­zekas Miklós ebben a rang­sorban a második helyen áll 275 pontjával, de az élme­zőnyben van Tamás Zoltán is (130). Bánhídi Béla, Raáb Tibor (97—97 pont) sincs túlzottan leszakadva. A jók között illik említeni még Farkas Ferencet, 82 pontjá­val. Jó az utánpótlás-nevelés is: a sportiskolái szakosztá­lyok tavalyi értékelésében a Bp. Honvéd és a Salgótarjá­ni TC mögött 3. a DVTK 321 ponttal, kiváló minősítéssel (a 321 pont összetevői: el­lenőrző verseny 140, serdülő „B” 41, serdülő „A” 70, szá­zalékos 70 pont). A „C”-kategóriás MVSC a MASZ összesített rangso­rában ebben az évben a 31. lett (1975-ben a 73., 76-ban 60., 77-ben 39. volt). Csak az SZVSE előzte meg. Két vá­logatott kerettagja volt az utánpótlás, illetve az ifjak között. Az említett edzői rangsorban pedig Kispál Já- nosné 93 pontjával igen elő­kelő helyen áll. D. TÓTH BÉLA Kosárlabda NB II Vereséggel mutatkozott be a MEAFC * + Vasárnap, 18-án készült ez a felvétel Bánkúton, a 3-as sí­pálya aljában. Tegnap arról kaptunk hírt, hogy még mindig van'— igaz, eléggé összetömörült — hó két pályán. Kérdés: mennyit romlik a minősége a következő hét végéig? Ma ismét nemzetközit játszanak Honvéd Papp J. SE — FK Palics 4:1 (0:1) A szurkoló meglehetős dilemmában volt. Először azon törte a fejét, „hová is tegye” az FK Palicsot. Ta­valy azi hallotta, hogy a Pa­lics — otthon — 3:2-re ver­te a DVTK-t. Ebből arra kö­vetkeztetett, hogy ez egy NB I-es csapat. Fogta tehát ma­gát, és kiment a tegnap dél­utáni mérkőzésre, amikor a DVTK vendégeiként itt tar­tózkodó jugoszláv labdarú­gók a Honvéd Papp J. SE NB Il-es csapatával talál­koztak. Itt azt hallotta, hogy a Palics C-ligás, azaz har­madosztályú együttes. El is hitte volna, ha nem lát egy keményen, időnként jól is futballozó csapatot, amelyik az első félidő végén 1:0-ra vezet. Aztán mégiscsak el­hitte, mert az elfáradó jugo- szlávok ellen a Honvéd az utolsó 12 percben (!) négy gólt ért el. (Ma egyébként már nem lesz ilyen gondja szurkolónknak, hiszen az biz­tos, hogy a csehszlovák Ho- monna II. osztályú — akik el­len a Honvéd Papp J. SE 14.30-kor a népkerti pályán játszik újabb nemzetközi mérkőzést.) A Honvéd Papp J. SE a teg­napi mérkőzésen a következőket szerepeltette: Szögedi (Mező) — Kemenczei (Bakos), Szilágyi, Farkas, Fodor (Konrád) — Gre­gor, Osváth, petrovics — Tokár, Mohácsi, Szép (Répási). A „Vörös Csillag” pályán, Diósgyőrben, jobbára sár-, pon­tosabban salak-, latyakdagasztás folyt tegnap délután. Jórészt ez volt az oka annak, hogy az első félóráról nem tudtunk szinte semmit sem feljegyezni — bár ehhez némi köze a vendégcsa­patnak is volt. Merthogy kemé­nyen védekezett, s időnként még mezőnyfölényt is tudott terem­teni. Az első játékrész utolsó negyedórájában azután élénkült a játék, s a vezetést a vendegek szerezték meg. A 32. percben megingott a hazai védelem, s a vendégek középcsatára két védőn túljutva lőtt közelről a hálóba, 0:1. Az ellentámadás szabadrúgás­sal végződött, amit Petrovics jól lőtt meg, de a jugoszláv ka­pus a léc fölé ütötte. A szöglet helyzetet eredményezett a Palics kapuja előtt, de azt többen is elhibázták. Majd ha elfáradnak — volt az általános vélemény —, s nem is gondoltuk ekkor, mennyire rá­szólnak a nagyon hajtó Palics kritikus szemlélői, a 23. perc­ben zajlott le az első igazi tűzi­játék — a II. félidőben —, de ez még nem hozott eredményt. Egy perc múlva Mohácsi a kapu torkából emelte fölé a már gól­ba tartó (!) labdát. Tizenkét perc volt hátra, amikor Gregor éles beadása a kapusról lepattant, s Tokár közelről kiegyenlített (1:1). Két perc múlva Tokártól indult az akció, s Bakos közre­működésével jutott a labda a nagyszerűen kiugró Répási elé, aki elegánsan elgurított a jugo­szláv portás mellett — a háló­ba (2:1). Üjabb két perc, és is­mét zörgött a háló. A 37. perc­ben Tokár ívelt pontosan a jó ütemben felugró Mohácsi fejére, aki a jobb alsóba „bólintott” . . . (3:1). Na, ennyi volt „betervez­ve”, jegyezte meg mellettem a szakosztály vezetője, Dzurkó Er­nő (akiről most is szeretnénk elmondani, hogy sokat segít szerkesztőségünknek, mind a hírverésben, mind a távoli mér­kőzésekről szóló beszámolói: közlésében). Arra már ő sem számított, hogy 12 perc alatt négy is sikerülhet. A „tréfát” Mohácsi követte el, amikor a 43. percben belőtte a negyediket is (4:1). A vendégek a végere nagyc:.i elfáradtak — jelzi ezt a Gondu játékvezető által adott két sárga lap is —, s a Honvéd győzelme így, s ilyen arányban is meg­érdemelt. A Honvéd Papp J. SE tehát ma ismét nemzetközi találkozót játszik — mint előbb már je­leztük —, fél 3-kor a Népkert- ben — a DVTK Il-t 5:0-ra verő Homonna ellen. A Palics egyéb­ként szombaton ismét pályára lép Diósgyőrben, s a DVTK ve­gyes csapata lesz az ellenfél. (h. k.) Sokan voltak kíváncsiak tegnap a MEAFC NB Il-es férfi kosárlabdacsapatának hazai bemutatkozására az 1979. évi bajnokságban. Az egyetemisták a Fazekas ut­cai általános iskola torna­termében a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola együtte­sét fogadták. A tavalyi csapatból — sajnos — kivált a két center, Lestár és Busák, így a vendégek voltak magassági, fölényben. Eperjessy Gyula edző a következő ötöst küldte a pályára: petrucsik 17, Tóth 11, Suba 4 (ő játszott cen­tert). Fodor 33 (!), Lórin ez 13. Csere: Ágoston. — Palicz, Juhász 1. Belley—Pázsitka sípjelére jól is kezdett a hazai csapat, a 3. perc elejére elhúztak 5:0-ra. Ez­után Petrucsik percei következ­tek : remekül tört be, irányított, és kosarakat is dobott. Fodor következett utána, és távoli ko­saraival sikerült az előnyt nö­velni. A félidő közepétől azon­ban rendre kimaradtak, a tem­pók, sokasodtak az eladott, il­letve a meg nem játszott lab­dák, így a vártnál szorosabb eredménnyel, 41:29-cel fordiilhat- tak. A második félidő első két per­ce a főiskolásoké volt. Amíg az első félidőben semmi sem jött be beállásunknak, addig közvet­lenül a kezdés után ötször ta­lált a gyűrűbe. Kipontozódásáig majdnem húsz (!) pontot dobott. A hatodik perc végén már egyenlíteni tudtak a rengeteg hibával játszó egyetemisták el- tan (49:49), majd a vezetést is megszerezték: 51:53. Ettől kezd­ve felváltva estek a kosarak. A MEAFC két játékosra „szűkült”: Petrucsik és Fodor mellé nem tudtak felnőni a többiek (az vi­szont más kérdés, hogy az utolsó percben ők is hibáztak, nem is keveset). Az utolsó perc kezdetén 78:79-re alakult az ál­lás, majd így fejeződött be: 79:79, 79:81, 79:82. Ez utóbbi egy­úttal a végeredmény is. Röplabda iVB I TFSE—MVSC 3:0 (11,11,3) A Testnevelési Főiskola kérésére előrehozták a női •öplabda NB I. péntekre ki­A hazaiak közül csak az em­lített két játékost lehet dicsérni. A két miskolci (!) játékvezető rendkívül korrekten fújt. } írt MVSC—TFSE találkozó­A végeredmény tehát: meafc .• ját. Annak ellenére, hogy —Nyíregyházi TK 79:82 (41:29). 5 (d. tóth) I hétköznap volt, mintegy száz néző gyűlt össze az MVSC­Sakk-sarok A XIX, sz. feladvány megfejtése .Jó néhány olvasónk a megfej­tés mellett észrevételeit is közli. Ezeknek ritkán tudunk helyet adni, most azonban mégis meg­tesszük. Ugyanis ennyi kedves, meleg hangú, elismerő mondatot eddig még nem olvastunk. Volt aki a feladvány színvonalát emelte ki, mások a szellemessé­gét. Talán Kalafusz Zoltán mon­datával összegezhetjük olvasóink véleményét: „Kitűnő feladvány, remek szórakozás!” A megoldás — a sötét kény­szerlépései miatt — nem volt túlságosan nehéz akkor, ha a világos kulcslépésére, a Val-re rájöttek. Innen három változat lehetséges, három változat vezet el a mattig. Val, c3, 2. Va2 -b c4; —J—, c5 ; 4. Va8 matt. Val d3; 2. Vc3, e3; ; 3. ed:, e2; V c4: matt. A B változat egyik alfaja a 3. lépéstől jön létre, addig azonos. 3. ed:, e4, 4. de: és matt. O 1. Val, e3, 2. Vhl -f, e4, 3. VhS -K «5» 4. V#7 matt. pálya tornatermében, hogy megnézze a mérkőzést. Az első játszmában már lát­szott, hogy jobbak a főiskolá­sok. Pedig — Molnár révén — magasabb leütővei a hazaiak rendelkeztek. Meg is szerezték az első három pontot, sőt l0:6-ra is vezettek. Ezzel azonban előt­ték a puskaporukat, és a játsz­ma végéig csak statisztáltak. Egyedül Szabóné játékát lehet kiemelni. A második játszmában ki­egyenlítettebb küzdelem folyt a pályán — de jó játék nem alakult ki. Mindkét csapatnak meg kel­lett harcolnia egy-egy pont el­éréséért. Az MVSC küzdőszelle­me dicsérhető, és talán Szlovák emelkedett egy árnyalattal a többiek fölé. A harmadik játszmában telje­sen visszaesett ,a hazai csapat, ekkor nem volt egyenrangú el­lenfele a budapestieknek. Csak néhány labdamenet mutatta, hogy azért a látottaknál több van a miskolci gárdában. A mérkőzés jegyzőkönyve: MVSC—TFSE 0:3 (—11, —11, —3). Vezette: Juhász—Gallai. MVSC: Szabóné, Szlovák, Perecsi, Pusz­ta. Molnár. Laib. Csere: Páz- mándi, Fejes, Urbánné. Edző: Homola György. Reménysugár rák betegeknek Az interferon — a sejtben keletkező fehérje —, amely­nek sokáig csupán vírusgát­ló tulajdonságait ismerték, talán felhasználható lesz rák­betegségek kezelésére is. A daganatsejtek tenyésze­teivel végzett biológiai vizs­gálatok azt mutatták, hogy az interferon gátolja e sejtek növekedését. Ha ugyanis rá­kos daganatokban szenvedő állatokba injekciózták, daga­nataik növekedése lelassult. Ha az állatoknak röviddel a daganatsejtek átvitele előtt adnak interferont, akkor ez­zel a sejtek elburjánzása megakadályozható. Az inter­feron tehát gátolja a tumor­sejtek növekedését, egyelőre még ismeretlen módon. E kísérleti eredmények alapján rákbeteg embereken is kipróbálták az interferon hatását. Az első klinikai vizsgálatokat a stockholmi Karolinska kórházban végez­ték. Ritka csontdaganatban szenvedő betegeket kezeltek interferonnal. Az ilyen bete- . gek 80 százalékának — a műtét (többnyire a beteg vég­tag amputációjának) ellené­re — a tüdejében egy éven belül áttétek fejlődnek ki, amelyek rövidesen halált okoznak. Stockholmban 25 ilyen beteget kezeltek a mű­tét után másfél esztendeig interferonnal; 60 százalékban még két év múlva sem vol­tak áttétek. A kezelésnek mellékhatása nem volt. Akiket Marlene Dietrich szeretett Egyik fényképén Joseph von Stern- berggel, aki felfe­dezte és a Kék an­gyal „bolond Lolájá­val” világsztárrá tette, a másikon ba­rátjával, Chaplinnel, aztán Remarque, alatta Hemingway és a másik oldalon Jean Gabin társasá­gában látható a ha­gyományos Marlene- mosollyal. Ezek a képek illusztrálják (több más felvétellel együtt) annak a cso­dálatos életnek epi­zódjait, amelyek a 77. évét betöltött Marlene Dietrich ön­életrajzában foglal­nak helyet. A nyu­gatnémet Stern Ma­gazin kezdte meg most ennek a me­moárnak a közlését és elöljáróban mint­egy „ízelítőül” mu­tatja az előbb is­mertetett képeket, a művésznő egyes kor­szakait jellemző mondatokkal. A né­metországi időszak tulajdonképpen rö­vid, hiszen 1930-ban lett világsiker a Kék angyal, és Marlene 1933-ban, Hitler ura­lomra jutásakor, már *el is hagyta Ber­lint, ahol egy rend­őrtiszt, majd annak halála után egy hi­vatásos katonatiszt gyermekeként nevel­kedett fel. Mindket­tőt elvesztette 1911 és 1916 között. Ön­életrajzában a valódi és a mostohaapa alakja szinte össze­mosódik. A nagy korszak tehát tulajdonképpen Amerikában kezdő­dött, ahol a háború kitörésekor front- szolgálatra jelentke­zett és látható is a Stern fényképén egyenruhás „amik” között ő maga is, hasonló öltözékben. „Amerika befogadott, amikor Hitler Né­metországát otthagy­tam, tudtam, nem­csak elfogadni kell valamit, de adni is kell érte” — indo­kolja frontszolgálatát emlékiratában. Még egy kép jellegzetes: a 30-as években ő tette népszerűvé a nőket nadrágban, és egy ilyen képen is látható. És aztán felvonul­nak a férfiak, akik jelentős szerepet ját­szottak életében: nem is megvetendő gárda. Alig ér véget a háború, Jean Ga­bin partnere egy filmben és egy ideig az életben is. „Sze­rettem. Jó volt és megértő, ahogy min­den nő óhajtaná. Csak később vesz­tettem el. Amikor visszajött, én hagy­tam el, azaz nem is: ő hagyott el engem” — írja erről a kor­szakáról, hogy aztán Hemingway - kor­szakát úgy jellemez­ze: „szerelmünk ha­tártalan volt”. Végül Remarque, — a „Nyugaton a helyzet változatlan” világhí­rűvé lett regény író­ja, akinek „A Dia­dalív árnyékában” című másik regé­nye is jól ismert ná­lunk —, akit — mint írja — „követtem, mii* ^lyfc megismer­tem, még csak azt se kérdeztem, hová”. Maga Remarque „A Diadalív árnyéká­ban” című regényé­ben pedig arról be­szél, hogy „Marlene hideg, világos arcá­ba mindent bele le­hetett álmodni, olyan volt, mint egy szép, üres ház, amely lehetett palota, vagy egy utcalány bar­langja is, attól füg­gött, mit érzett va­laki vele kapcsolat­ban.” Mi utoljára a „A vád tanúja” című filmből emlékszünk rá, és nem is tudjuk elfelejteni alakítását: teljes életet élt a politikai közéletben és a magánéletben egyaránt. (MÁTÉ IVAN) Viszontlátásra Boney M! * Hatalmas érdeklődést váltott ki a Boney M együttes de­cemberi moszkvai vendégszereplése. A napi két koncert el­lenére a rajongók töredéke részesült abban a szerencsében, hogy kedvenc együttesét láthatta.- Az együttes Moszkvában legjobb dalait adta elő. A Melogyija szovjet hanglemezcég kiadja legnépszerűbb számaikat, a Szovjetunió központi te­levíziója pedig „A Boney M Moszkvában” címmel filmet ké­szített róluk. Az együttes tagjai az újságíróknak adott nyi­latkozataikban kiemelték, milyen szeretettel fogadta őket a moszkvai közönség, milyen nagy élményt jelentett számuk­ra első szovjetunióbeli útjuk. Az együttes vezetője elmon­dotta, hogy szeretne visszatérni az olimpiai játékok idején Moszkvába..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom