Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-21 / 44. szám
Premier a felvonuláson? \ J A •• ff •• •• •• M Ittorooromot kalapálnak Sütemény, 4 millió forintért Évről évre több cukrászterméket állít elő az egyébként évek óta változatlan körülmények között dolgozó Napsugár cukrászda mellett működő sütőüzem, a Miskolci Vendéglátó Vállalat 906-os egysége. Tavalyi tervük 3 550 000 forint volt, amit az üzem — elsősorban a Petőfi Sándor szocialista brigád szorgalmas munkája révén — 3 774 000 forintra teljesített. Az idén viszont már 4 000 000 foíjnt értékű süteményt kell sütniük. Az üzem és a szocialista brigád ezt a feladatot is vállalta, januári eredményük is ezt mutatja. Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az üzem 16 évvel ezelőtt az idei termelésnek mindössze ti- zedrészét sütötte, azaí: 400 000 forint értékű süteményt... f JSélui sok a víz, gyakran több víz kell Az új gát kiállta a próbát (Folytatás az 1. oldalról) Válaszolva a kérdésekre és kérésekre Vincze József, az OVH elnökhelyettese elmondotta: a természeti események bizonyos fokig új helyzetet teremtenek. A vízfolyásokon az árvízszintek magassága és hevessége rendkívüli védekezési niun- ! kálatokat igényelt, s egyben a védművek továbbfejlesztését kívánja. Vegyük csak példának a Bodrogot, amelynek árhulláma 33 centiméterrel járt fölötte az 1974. évi maximumnak, s ha egy évtizedre tekintünk vissza, ez a növekedés meghaladja a 80 centimétert is. Előrelátásunknak volt köszönhető, hogy a bal parton az őrszolgálaton túl szinte semminemű beavatkozásra nem volt szükség, az új gát kiállta a próbát. De, ha már itt tartunk, azt is el kell mondani: egyelőre nem tudunk a jobb parton hasonló töltéserősítési munkát végezni. Az évente rendelkezésre álló, mintegy 1,7 milliárd forintot az elsőrendű fő védvonalak kiépítésére kell fordítanunk, oda, ahol népgazdaságilag is fontos vagyont védünk. Ezért is szükséges, hogy érvényt szerezzünk annak az elynek: alacsony, veszélyeztetett területen ne engedjünk építkezést! Pillanatnyilag nincs mód arra, hogy a veszélyeztetett településeket állandó árvíz- védelmi töltésekkel megvéd- jük, csak provizórikus megoldásokra gondolhatunk, s ez vonatkozik a Sajó menti települések egy részére is. A mederrendezésekről szólva, az elnökhelyettes kiemelte: mind Ózd, mind Mezőkövesd épületeinek védelme megkívánja, hogy mielőbb rendezzék az érintett patakok medrét. Ám anyagi lehetőség — ma még úgy tűnik— csak a VI. ötéves tervidőszakban valószínű. A vízellátásban Borsod helyzete egészen sajátos, mondhatni szélsőséges. A világszínvonalú ellátástól a közegészségügyileg veszélyeztetett településekig az egész skála megtalálható. Távlatokban éppen ezért úgy tűnik: kiemelt társulati fejlesztési program kialakítása válik célszerűvé e megyében. Miskolc ivóvíz-ellátásának felülvizsgálatát az év végéig elkészítik az illetékesek. Az is köztudott, hogy 1980-ban 12 000 köbméter, vagy ennél nagyobb mennyiség belép a BRV-től. Ugyanakkor garancia van a sajólá- di és a Keleti Csúcsvízmű kivitelezésének határidőre történő elkészítésére is. A tanácskozás végén Ve- zse Sándor hívta fel a figyelmet néhány égetően szükséges feladatra. így például: a Bodrog jobb partján több olyan települést is elöntött az idei ár, amelyeken korábban soha nem volt víz. Meg kell mielőbb oldani Sárospatak, Tokaj, valamint a Tisza mentén a Tiszapalkonya és Tiszabábolna ártéri területein levő épületek védelmét. Fel kell mérni, hogy a Sajó mityen arányban veszélyezteti a 19 érintett települést, s sorolás alapján kell a véd- műveket megépíteni. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Sajó magas árhulláma többször okozott már gondot Miskolc keleti iparvidékén is. A tervtárgyalást összegezve, ár. Ladányi József arra kérte a jelenlevőket: kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a vízellátás ma még meglevő gondjain túl, másik jelentős gondunk, az ár- és belvíz elleni védekezés is mielőbb megoldódjék. Ez természetesen nem várható rövid idő alatt, ám meg kell találni a módját annak, hogy mindig lépjünk egyet előbbre. Jelentős kérdés az is, hogy Miskolc ivóvízellátásának távlati terve megvalósuljon, mint ahogy az is: mielőbb megoldódjék a városi szennyvíztisztító befejezése, s az itt képződő iszap elhelyezése. TÓTH ZOLTÁN Élmény lesz A bányászklúbban (Széchenyi út 28.) csütörtökön délután 4 órai kezdettel Balogh Béla vállalati főmérnök novokuznyecki bányalátogatásáról, Áll János elektromérnök, műszaki tanácsadó pedig „Négy és fél év Algériában” címmel tart élménybeszámolót A szélhámos farsangja Kedves Hölgyem! Megtisztelt, hogy velem osztotta meg tzíve titkát. Igaza van, hogy ilyesmit csak mi, nők tudunk egymással megbeszélni. Igen, arra a lélcktipróra gondolok, aki házassági hirdetésbe burkolva szédíti a magányos női szíveket. A kitétel természetesen a lakás, mert ő a nagyma- muskájánál szűkölködik. A szívtipró ismeri a gyengébb nem lélektanát, jól tudja; társtalanul élni egy lakásban nem életprogram. Nos, ön okos nő, aki hamar átlátott a szitán, azaz a csábító ritkaszövésű hálóján. Mert ugye, feltűnt, hogy az első randevún a saját presszóbei) költséget sem tudta finanszírozni. Jómódúnak vallja magát, magas hivatalt betöltő nagybácsikára és rokonokra hivatkozik, s a saját titkos küldetéséről rejtjelezve beszél, azaz a személyazonosságijába csak a munkahelyváltozások rovatáig engedélyez betekintést. Persze, elkábithatta volna önt a jó megjelenésű, magas, karcsú lovag és lehengerlő stílusú szövege. De megértem, hogy zavarta a mindig szeszes leheiete, és az, hogy a jómód ellenére mindig kérege- tett. Hol ötven forintot, hol italt követelt. Meggondolkodtatta az is, hogy rövidtávú, de nagy reményeket ígérő kapcsolatuk során több hölgy társaságában is látta, s a jelekből ítélve egyik sem az anyukája, sem a nagymamája nem volt. Tulajdonképpen azért jött cl, hogy a nők nesztora legyen. Ha módja lenne rá, városszerte terjesztené: hölgyek, vigyázat! Igaz, hogy farsang van, de ez a jó „forma”: csak álarc. A nagy szélhámosé. OLÁH ERZSI Történt, hogy a KISZ iuia- kolc városi Bizottsága a Járműjavító KISZ-eseinek segítségét kérte. Az úttörövasút két kocsijának rendbehozásái vállalták is a járműsök. — Úgy gondoltuk, hogy kipofozunk két kocsit — mondja. most már végre mosolyogva. Apró Lajos, a járműjavító KISZ-titkára. — Aztán rájöttünk, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű ... Varga Zoltán igazgató: — Bevallom, hogy megijedtem, amikor megláttam a két romos teherkocsit. Azt se tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá. Semmiféle technológiát, rajzot nem kaptunk. A két kocsi javítása legalább há- romezer-hatszáz munkaórát kívánt, ráadásul nem is akármilyen munkaórákat... Zsebeházi Ferenc, a párt- bizottság titkára: — Ráadásul, ha már vállaltuk, akkor szeretnénk jót is adni... A két romos kocsiból az egyik frissen festve, lakkozva már majdnem készen áll. A másik vázzá bontva mutatja, hogy a vállalkozás valóban reménytelennek tűnhetett... — Szakember kellett. A fía_ talok egy része így máshol dolgozta le a vállalt órákat. Anyag kellett, terv kellett, több műhely munkája kellett. Dohány Sándor: — Amikor engem bíztak meg a szervezéssel, megijedtem, pedig a művezetők nem könnyen ijedeznek. Az természetes, hogy ezt a két kocsit is ugyanolyan gondossággal, vasútbiztonsági szempontból hibátlanul kell megcsinálnunk, mint bármelyik másikat. Az is, hogy valami nagyon szépet akartunk csinálni. Az igazgató: — Ügy fogtuk fel, és úgy fogjuk fel, hogy az a két kocsi az üzem ajándéka, tehát mindőnk ajándéka a nemzetközi gyermekév tiszteletére. Van dolgunk elég, de ez a két kocsi valamiképpen közös üggyé lett... Siklósi László szb-titkár: — Előbb úgy volt, hogy március 21-re készítjük el a kocsikat, de a feladat ehhez túl nagy volt. Május elsejére viszont készen leszünk . . . Dohány Sándor művezető és ebben az esetben „diszpécser”: — Előbb! Legalább egy hétté] előbb, mert az elsejei felvonuláson már szeretnénk „vinni” a kocsit. Szeretnénk megmutatni azoknak, akiké lesz... A járműjavítóban már „sztorija” is van az újjávarázsolt panorámakocsinak. A társadalmi munkájukat máshol ledolgozó fiatalok mentek volna kocsinézőbe, de a kocsin talán legtöbbet dolgozó Pelle Gézáék nem engedték oda őket, mert „nem szabad azt bepiszkítani!”. — Hogy áll a másik kocsi? — Körülbelül harmincszázalékosán vagyunk kész. Eddig 1372 órát fordítottunk a két kocsira, de ehhez még jött a kommunista szombatokból is. — Értékben? — Nehéz megmondani, hiszen ha mindent számítanánk, ha úgy számolnánk, mintha egy megrendelést teljesítenénk, akkor több lenne, de így is: egy kocsi, önköltségi árakat számítva, úgy száznyolcvanezer forintba kerül. — Mi mindent lehetett volna csinálni helyette? — Nem számoltuk, de eny- nyi kedvvel talán nem is csináltuk volna a mást. Itt most fiatal és idősebb egyformán érzi, hogy gyermekörömöt kalapáltunk. (bartha) Az iráni vihar 5. Ajatollahok, liberálisok, kommunisták A 35 milliós Irán lakosságának 90 százaléka mohamedán vallásé. Az iszlám síita szárnya — más irányzatokhoz hasonlóan — azt vallja, hogy az állami és a társadalmi életnek a Koránra kell épülnie. Az Iránban a hetedik században megjelent vallási irányzatnak azonban nincs „pápája”, csak több egyenjogú vezetője. Ezek az ajatolla- hok, a vallás és a farszi nyelv szóhasználata szerint „isten választottjai”, akik elvben egyenlőck, s nem ismerik el az uralkodót a legfőbb vallási vezetőnek. Ez ad alapot ahhoz, hogy fellépjenek az államrend és annak vezetője ellen, ha az szerintük nem tartja be a vallási előírásokat. A vallási vezetők a népi mozgalom kezdete óta gyakran hivatkoztak az 1906-ban elfogadott alkotmánynak arra a cikkelyére, amely kimondja, hogy a vallási vezetőkből álló különbizottság felülvizsgálhat minden olyan döntést, amely ellentétben áll az iszlám törvényeivel. Az egyház \ tehát óriási mozgósító erőt jelentett egy olyan országban amelynek lakossága döntő többségében írástudatlan volt, s a mintegy nyolcvan- ezer mecset a véleménynyilvánítás — tegyük hozzá, hogy nemcsak a szigorúan vett egyházi véleménynyilvánítás — fórumává vált. A korábbi polgári ellenzék nehezen meghatározható, laza tömörülés. Tagjai között megtalálhatók a Moszadik- kormányzat akkori hívei, a polgárság képviselői, liberális gondolkodású értelmiségiek, s nem utolsósorban azoknak a családoknak a képviselői, akik a császári önkény következtében veszítették el kiváltságaikat, s az utóbbi időben volt katonatisztek, sőt tábornokok is csatlakoztak hozzájuk. Ennek a csoportosulásnak a kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Front, amelynek főtitkára, Karim Szandzsabi az ideiglenes kormány külügyminisztere lett. A Mozgalom elnevezésű haladó szervezetet írók, újságírók és művészek hozták létre. Vezetője, Ali Szajed Dzsavadi író az ideiglenes kormány belügyminisztere. A balszárny legtekintélyesebb képviselője Iránban vitathatatlanul a Tudeh (kommunista) Párt, amely 1920- ban alakult meg Iráni Kommunista Párt néven, de 1925ben Reza kán, a most megbuktatott császár apja rendeletileg betiltotta. „Tizenhat esztendei illegalitás után, a második világháború idején a nemzetközi munkásmozgalom fellendülésének periódusában Tudeh (Nép) Párt néven alakult meg ismét és az 1943-as választásokon 10 parlamenti mandátumot szerzett. A második világháborút követő első — 1947-es — választások előestéjén a párt vezető kádereit letartóztatták és kivégezték, majd 1949-ben magát a pártot is újból »illegalitásba kényszerítették. A pórt azóta külföldről végezte a szervező munkát. Ennek ellenére, különösen az olajbányákban és 'az ipari üzemekben jelentős tömegbefolyásra tett szert, ami a győzelemre jutott tömegmozgalom idején is megnyilvánult. Legutóbbi felhívásában a párt a legalizálás igényével lépett fel. Khomeini és környezete jövőbeni szándékainak és céljainak ágyik fok* mérője lesz, vajon hozzájárul-e a Tudeh Párt szabad működéséhez. (Vége) KANYÓ ANDRÁS
