Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-29 / 24. szám
me a miskolciaké a szó A tájékoztatás felelőssége A Déli Hírlap december 13-i számában azzal a hírrel örvendeztette meg avas-déli olvasóit, hogy január 1-től 130-as jelzéssel gyorsjárat indul a lakótelepről a Diósgyőri Gépgyárba. A Miskolci Közlekedési Vállalat ezenkívül azt tervezte, hogy megváltoztatja a 32-es busz útvonalát, és sűríti mindkét járatot. Bár naiv reményeim és együgyűségem miatt barátaim már többször megintettek, január 2-ának reggele házunk ablakánál talált. Kellemes újévi meglepetésre számítva vettem szemügyre, hogyan lép életbe a közlekedés új rendje. Nos, semmilelc meglepetés nem ért, semmiféle új rend nem lépett életbe. A buszok ma is ugyanúgy járnak, mint decemberben, és senki sem tartotta fontosnak, hogy a nyilvánosság előtt időben megmagyarázza, miért hiúsult meg a terv. Január 10-én felhívtam hát a közlekedési vállalat igazgatóját. Én: — Másodika óta keressük a 133-ast, de sehol sem találjuk. Ö: — Mi viszont azt a két utcát keressük, amelyek megnyitása okvetlenül szükséges a járat indításához. És megtudtam, hogy a meglepetés végső soron azért maradt el, mert a Vörösmarty utcát mindeddig nem nyitották meg a forgalomnak. Az igazgató újabb határidőt nem mondott. Kerestem tehát tovább az illetékest, s a városi tanács közlekedési csoportvezetőjétől kaptam is szakszerű magyarázatot, amelynek lényege, hogy az ügy mennyire bonyolult szakmailag, szóban milyen nehezen közölhető. A magyarázatot csakugyan nem értettem, ám kitartottam a javaslatom mellett: mégiscsak el kellene árulni az avas-délieknek, hogy mi az új terminus. Konokságomat zokon vette. Elgondolkodtam. Csakugyan: hogy jövök én ahhoz, hogy feljegyezzem az engem vagy környezetemet érintő ígéretet, határidőt, aztán annak lejártával érdeklődjek, netán nyilvános indoklást várjak? Egyáltalán: terhelheti-e felelősség azt, aki betarthatatlan ígérettel vagy határidővel ámítja egy városrész lakosságát? Vagy: miért nem szólnak időben azokról a feltételekről, amelyek híján a határidő csak ígéret marad? Létezik-e olyan, hogy tájékoztatási felelősség, s ha nincs, nem kellene-e törvényt hozni róla? De ha hoznánk ilyen törvényt, képesek lennénk-e betartani? Hisz már most betarthatnánk ezt az íratlan törvényt —, ha nagyon akarnánk. V. József Miskolc, Engels u. 5. sz. Városi tanácstagok fogadóórái 1979. február 1. Gáspár Sándor, Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat, Szent- péteri kapu 5—7., 17 órától. 1979. február 4. Rózsavölgyi József, I 5. párt- alapszervezet, Kassai u. 86., 18 órától. 1979. február 5. Bumbera László, Költő u. 23., Ifi órától; Dr. Gyimcsi Béla, 111. kér. Hivatal, II. em. 3. szoba, Marx K. u. 96., 14 órától; Harhai József, Mosolygó A. u. 17., 17 órától; Hell István, Virág K. u. 4.. 17 órától; Kiss Mártonná, Ka- csóh P. u. 8. sz. a. óvoda, 12 órától; Koltai Zoltán, öregek napközi otthona. Nagy S. u. 34., 37 órától; Majoros Ferenc, I 6Í párt alapszervezet. Tanácsház tér 2.. 16 órától; Molnár Miklós, lakásszövetkezeti iroda, Katowice u. 7., 18 órától; Nagy Káí*olyné, Rozgonyi P. u. 6., 18 órából; Papp Gyula, Hl 10—11. pártaiap- szervezet, Győri ka»u 57., 18 ódától; Somcssy Katalin, 15. pán- alaoszervezet. Kassai u. 86.. 18 órától; Schön Péter, tűzoltólaktanya. Kerpely A. u. 12.. 17 órától; Szaniszló Bálint. Benedek n. 7.. 17 órától; Sztrelcsik Ferenc, Jegenyés u. 4., 17 órától: Tó-h Imre, j 3. pártalapszervezet, Tízes honvéd u. 21., 17 órától. 1979. február 6. Csetneki Józsefné, ni 14. párt- alapszervezet, Győri kapu 123., 17 órától; Kerepesi Ferenc, I.SZAKTLRV ig. titkárság, Zsigmondy u. 2., 18 órától; Koval Pál. 16. pártalapszervezet, Tanácsház tér 2.. ltí órától; Tasná- di László, bAÉV munkaügyi osztály, Magyar—Szovjet Barátság tér 2., 18 órától; Vindt Márta, Brigád u. 18., 17 órától. 1979. február 7. Budai Barnáné, III 12. pártalapszervezet, Árpád 11., 18 órától; Sebők Ferenc, Közdomb 11. 46., 17 órától; Sóváry Sándor, II. kér. Hivatal titkársága, Csaba vezér u. 53., 8 órától; Vágó Péter, Fazola H. utcai Alt. Iskola, 17 órától. 1979. február 10. Novak Bertalan, Vologda u. 6,, 17 órától. Ki garantál a a garanciát? Vettem egy Mekalor olajkályhát tavaly októberben, egyéves garanciával. Azóta sajnos rájöttem, hogy ezt a garanciát nem lehet komolyan venni. Már két ízben szorultam a szerviz szakembereire, ám mindkétszer ugyanúgy hagyták itt kályhámat, ahogyan volt. Legeljcbb megpumpálták az olajvezetéket. olyankor fellobbant a tűztérben a láng, és minden maradt a régiben. A fűtőolaj szennyezettségét okolták miatta. Szóltam a főnöküknek, kértem: küldjön már megfelelő szakembert, de azt mondta, hogy neki csak ilyen van. Végül egy lakatos barátomat kértem meg: ugyan, nézze már meg, mi lehet a baja ennek a drága portékának. Kivette az adagolót, megtisztította, rendbe- tette az úszót, azóta jó. Az adagolás besza-t bályozását nem végezték el a szerviz szerelői... Kisnyugdíjas ember vagyok, meg kell gondolnom, hogy kisiparoshoz forduljak-e a javítanivalókkal a jótállási időn túl is. Hát még akkor, amikor garanciális levél van a birtokomban! Nem tudom. hogy melyik hatóság, állami szerv garantálja a garancia ér. vényesülését. Ezúton szeretném felhívni a szives figyelmét rá: meg kellene találni a módját, s rászorítania szolgáltatókat a garanciális kötelezettségek .pontos és jó teljesítésére. Zsadányi József Miskolc, Lyukóvölgy 6. sz. Újítási javaslat Bárány Gyula, Miskolc, Kabar u.: A panaszolt kutyát őrkutyának vitték a csőszerelő vállalat telephelyére. Ha megkötik, nincs értelme. hogy ott legyen — mondták. De mert a telephely illetékese is indokoltnak tartja a környéken lakók kérését, ígérik: megoldják panaszukat. Lendeczky László, Kurucz u. 37. sz.: Leveleit mindig örömmel vesz- szük. A legutóbb érkezettet is közöljük, javaslataira választ kérünk, s azzal adjuk közre. Mit tegyek? — jeligére: Forduljon a lakóterülete szerint Illetékes tanács kereskedelmi osztályához. Gyűjtőkereskedői igazolványt csak ott kaphat. A MISKOLCIAKÉ a szó Rovatvezető: Radvánv' Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 15?- Miskolc Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefooszám: 18-221 Fél éve vagyok abban a „kellemes” helyzetben, hogy naponta kétszer — egyik vagy mindkét gyermekemmel a karomban-kezemben — botladozom a Bagolyvár előtt az úttesten. Az I. kerületi tanácsi hivatal volt épületét ugyanis azóta bontják, s emiatt járda nélkül maradt a Vörösmarty utcának ez a szakasza. A Bagolyvár oldalán levő járdát törmelék bontja, használhatatlan. A másik oldalon viszont nincs járda, noha szükségképpen kellene, lévén az úttest forgalmas. Ha csak engem érintene, akkor is bosz- szantana, ámde korántsem csak rólam van szó. Iskolás, óvodás gyermekek kényszerülnek hasonló helyzetbe, no és a felnőtt járókelők soka' sága. Mondom, bontják az épületet — meggyőződtem róla —, dózer dolgozik a porta belsejében, s tolja kifelé a törmeléket. Belülről — kifelé! Mégcsak véletlenül sem fordítva kezdték. Ezennel tisztelettel újítási javaslatot terjesztek az épületbontók elé: próbálják meg fordítva. Kintről befelé haladva bontani, takarítani a területet. Nekik minden bizonnyal mindegy. Ám az ar- rajáróknak — higgyék el — korántsem! Varga Józsefné Miskolc, Eötvös u. 4. sz. Elszomorító szemlélet ic K. E. miskolci olvasónk kívánságának eleget téve tartottunk „helyszíni szemlét’’ a Kinizsi utcában. Az itt látottak meglehetöesen elszomorították kislétszámú brigádunk tagjait. A lakók által elmondottakból kitűnt, hogy a Miskolci Köztisztasági Vállalat dolgozói meglehetősen rapszodikusan ürítik a szeméttároló konténereket. Előfordul, hogy egy héten két-három alkalommal is jár itt a begyűjtőkocsi, de a képünkön látható szemétgyűjtő két- hete nem találkozott a vállalati dolgozókkal. Nem tudjuk maradéktalanul megdicsérni a 16. számmal jelzett ház felügyelőjét sem. A törvényes rendelkezéseknek fittyethányva, nem gondoskodik a gyalogjáró tisztántartásáról. Kéz- vagy lábtörés nélkül nehéz ezen a szakaszon gyalogosan áthaladni, ezért, akinek erre vezet az útja, inkább a veszélyt vállalva, a közutat választja. Szerencsére most tél van. Elgondolni is rossz, milyen járvány- veszélyt rejtenének magukban ezek a szeméttárolók kánikulai időszakban... A házfelügyelők jogairól és kötelességeiről A rovatunkhoz érkező panaszok között igen sok van olyan, amely arra utal, hogy a bérlők túlnyomó többsége nincs kellően tisztában a házfelügyelők jogaival és kötelességeivel. Sokak kérésének teszünk eleget azzal, hogy megpróbáljuk összefoglalni a házfelügyelők jogainak és kötelességeinek lényegét. Az építési és városfejlesztési miniszter 17 1972. (X. 13) ÉVM sz. rendeletével szabályozta az egyes hózkezelői szolgáltatások ellátását. Ez a jogszabály rendelkezik a házfelügyelők alkalmazásával kapcsolatos előírásokról, tekintettel arra, hogy az ingatlankezelő szervezetek házkezelői szolgáltatásaikat részben a házfelügyelői rendszer keretében oldják meg. Miskolc megyei város Tanácsának 8 1973. sz. rendelettel kiegészített 4 1968. sz. rendelete szintén tartalmazza a lakóépület felügyeletével, rendben és tisztán tartásával kapcsolatos tennivalókat. Ezekbőr a feladatokból azokat emeltük ki, amelyek köz- érdeklődésre tarthatnak számot. A házfelügyelők munkaideje a munkaterületükhöz tartozó feladatok ellátásához rugalmasan igazodik. A rendelkezéseknek megfelelően heti egy alkalommal (vasárnap) pihenőnap illeti meg őket. azonban ekkor is kötelesek elvégezni az épület előtti járda tisztítását, szükség esetén a síkosság megszüntetését. (Különös tekintettel az ónos esőre, s a havazásra!) A házfelügyelő a bérlőkkel történt külön megállapodás alapján, az alábbi tevékenységeket láthatja el: — a lakásban, nem lakás céljára szolgáló helyiségben bérlőt terhelő javító-karbantartó munkát végezhet; — személyes jellegű megbízásokat teljesíthet (küldemények átvétele, megőrzése stb.); — a bérlőt terhelő különféle dijak 'befizetését vállalhatja: — a házkezelői szolgáltatással összefüggő egyes tárgyakat (kapukulcs, felvonókulcs stb.) készíthet és értékesíthet. Ebben áz esetben a díjazás mértékét a házfelügyelő és a lakáshasználó közö* szabad megállapodás határozza meg. A munkaköri kötelezettségek három fő területe: a ház kezelésével kapcsolatos feladatok, a takarítás, tisztántartási kötelezettségek, s a bérlőkkel . kapcsolatos feladatok. Ezúttal a takarítással, az ingatlan tisztántartásával összefüggő kötelezettségről szólunk, rovatunk következő számában folytatjuk részletes tájékoztatónkat. A házfelügyelő feladata a lakóépület előtti járda takarítása, minden reggel 6 óráig. (Télen a havat naponta szükség szerint, többször is el kell takarítania, azaz a balesetveszélytől mentessé tenni a járdát.) — a folyosó, lépcsőház. kapualj, közös használatra szolgáló helyiségek naponta egyszeri seprése, és legalább hetente egyszeri felmosása; — negyedévenként az egész épületre kiterjedő nagytakarítás; — a rágcsálók, férgek irtásával kapcsolatos hatósági rendelkezések elvégzése; — járatonként a kukák kirakása, ürítésük után azok fertőtlenítése, majd visszahelyezése. biztosítva ezzel a szemétszállítás zavartalansáKiss Sándorné Avas-délen lakó olvasónk • panaszolta levelében, hogy az Expressz étteremben két adag pirított burgonyáért 8,40 helyett — lévén 4,20 egy adag — 9,60- at kért tőle a pénztáros. Reklamált, mire azt a választ kapta; jó, akkor fizessen annyit. „Tudom, filléres ügy, de az utóbbi időben úgy veszem észre, hogy terjednek az ilyen filléres „tévedések”. De mert velem együtt nagyon sok ember nehéz, becsületes munkával Hol volt, hol nem volt Hónapok óta rendkívül rapszodikusan kapjuk meg az előfizetett sajtótermékeket. Hol a Nők Lapjáról feledkezik el a posta kézbesítője, hol a Képes Újságról, hol az Eszak-Magyarország- ról, vagy éppen a Rádióújságról. Előfordult, hogy bérházunk egyetlen lakójához sem érkezett meg a napi sajtó. Többször reklamáltunk már ez ügyben, ám úgy tűnik, hiába. Nem lehetne kicsit kiegyensúlyozottabbá tenni a kézbesítést? Matula István Miskolc, Zombori u. 3. sz. Luterán Béla, a posta hir- laposztályának vezetője elnézést kér a Zombori utca 3. sz. alatt hasonló módon járt előfizetőktől is. Az utóbbi időben sajnos gyakori volt azon a területen a kézbesitö- csere, az újonnan oda irányított kézbesítők nehezen tudtak eligazodni a címzettek között. Egy hete azonban sikerült egy igen ügyes és lelkiismeretes asszonyt oda- irányítani; bíznak benne, hogy a továbbiakban nenn lesz ok a panaszra. keresi meg a mindennapit, úgy gondolom; érdemes lenne szóvá tenni. Már csak azért is, mert ez a „sok kicsi sokra megy” nálunk is. Mínuszban!” — írta olvasónk. Az étterem vezetője, Varga Barna, miután kivizsgálta a panaszt, elnézést kér Kiss Sándornétól. A ' pénztáros ugyanis valóban tévedett, úgy látta, hogy a burgonya tetején zaft is van, ezért kért több pénzt érte. S mert rájött tévedésére, ezért válaszolta, hogy rendben, akkor fizessen csak 8,40-et a vendég. Ha ez volna az egyetlen ilyen jelzés olvasóink részéről, tula jdonképpen nem is érdemelne nyilvánosságot az eset. Az utóbbi időben azonban szaporodik a hasonló jellegű, filléres- torintos „tévedéseket” panaszoló levelek, bejelentések száma szerkesztőségünkben is. Hentesüzletben, tejboltban, cukrászdában tévednek fillérekkel, olykor forintokkal is. A vevő kárára. És őszintén szólva, nemigen borulnak a nyakába annak, aki észreveszi és szóvá is teszi. Az eladók, pénztárosok elvárják a méltányos megértést — sokszor joggal —, hiszen üzleteinkben nagy a forgalom, sokfelé oszlik a figyelem, fárasztó a munka. A jóhiszemű tévedés jogát nekik is meg kell adni. Csakhogy ... Ahol nincs kitéve az árcédula, pontatlanul mérnek, ott nem hiszünk a jóhiszeműségben. Gyanakvóvá válunk és okkal. Azt gyanítjuk; ott nem akarják, hogy idejében együtt számoljunk velük. Jóllehet, ez volna az egyetlen útja-módja a gyanakvások kivédésének. Együtt számolni közös érdeke vásárlónak és eladónak. A belkereskedelmi törvény megszületése óta különösen. (r) Számoljunk együtt!
