Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-15 / 12. szám
mm A város vizeit a megyei KÖJÁL laboratóriumában veszik vizsgálat alá. Megisssuk a vízesést is A természet visszaüthet Bonyolult, drága masina árulja el, mennyi a viz ammónia-, nitrit- és nitráttartalma. Ha sok van belőle. veszélyt jelez. Városunk ivóvízellátása szempontjából — földrajzi adottságaiból adódóan — abban a kedvező helyzetben van (volt), hogy a Bükk hegység keleti peremén fakadó, évtizedek óta kitűnő minőségű vizet szolgáltató forrásokból nyerheti (nyerhette) a közműves vízellátást. Amilyen szerencsés körülménynek tekinthető a város szomszédságában fakadó fofrások közelsége, ugyanakkora problémákat adó tény. A karszt- források vízhozama, sőt bizonyos vonatkdzSstoäh ”a' v?z^ minőségük is a mindenkori meteorológiai tényezők függvénye. Egyszerűbben: ha esik az eső, hull a hó — bőségesen zuhog az áldást adó víz; ha nem. úgy szomjazunk A gravitációs rendszer hátránya, hogy városrészek isszák el egymás elől a vizet. Miskolc szomjas város. A Tiszára tekint Egy hat évvel ezelőtt megjelent tanulmányban olvastam : „Nagy mennyiségű csapadék, illetve lassúbb olvadások alkalmával ezek a források heteken, sőt néhány hónapon keresztül olyan bőséges vízhozamot produkálnak. ami a város vízigényét többszörösen is kielégíthetné. Víztárolókkal azonban nem rendelkezünk — bár természeti adottságaink lehetővé tennék.” Mindez mennyiségi probléma, de már figyelő szemünk a Tiszára tekint. A mennyiségi problémákon túl csak a víz minősége, ami aggasztóbb lehet. A téma, a miskolci vízminőség kiváló ismerője dr. Bársonyos Jenő, a városi KÖJÁL vezető főorvosa. Olmützben a speleológiai világkongresz- szusra — amely a karszttal és a karsztkutatással, foglalkozott — is eljutott általa a miskolci vizek híre. Német nyelvű előadását bronzplakettel jutalmazták. De ahány fórumon csak lehetősége nyílik, felkiáltó mondatokban teszi szóvá: azok a forrásaink, amelyek évtizedekig kitűnő minőségű vizet szolgáltattak, lassan, de annál biztosabban elszennyeződnek. Klór nélkül nem meny Egy kis vízminőség-történelem. Az 1955. évi vizsgálatoknál a tapolcai források vizében a 70-es csiraszám mint legmagasabb értékszám szerepelt. 1969-ben 380-ra emelkedett, 200—300 coli-bacillus, 1970-ben már ezres tételszámú az összcsíra. a coli-szám elérte a 424-et. 1972-ben pedig már olyan vizsgálati eredményt is kaptak, ahol a coli-bacillusok száma 900 volt. Ezek az értékek azóta megháromszorozódtak. A kanszt másképpen viselkedik, mint a normális talaj; a víz átjutva a járatokon, minden szűrőhatás nélkül kerül a rendszerbe. Erős klórozás nélkül' fogyaszthatatlan lenne. A jelenleg alkalmazott klórozási módszer eredményes hatása vitathatatlan ugyan, de a fogyasztásra kerülő ivóvíz jellegzetes szaga és íze a víz élvezeti értékét igen kellemetlenül befolyásolja. Városunk a karsztforrások vizét semmiképpen sem nélkülözheti. A főorvos állás- foglalása. hogy fel kell kutatnunk és meg kell szüntetni a szennyeződések okait, mert a jó minőségű ivóvíz nemcsak közegészségügyi, de igen fontos gazdasági érdek is. Kísérlet sóval Segítőtársuk meglehetősen kevés. Néha úgy érzik, az ár ellen úsznak. Megisszuk országunk egyetlen vízesését is. Igaz. ha jeles vendég érkezik, tudunk művízesést produkálni. De az év nagy részében száraz a Lillafüreden áthaladó patakmeder. A turisták jóvoltából szemétgyűjtővé vált, jön egy zápor s be- 8 mossa a szennyet. De szomo- ] rú tény az is, hogy ezekre a I problémákra higiénikusoknak I kell a figyelmet felhívni. Előfordult Miskolc vízügyi : gyakorlatában, hogy pénzkímélés címén ipari víz csordogált a fürdőben. Vagy minden előzetes engedély és teryek nélkül, szintén „takarékossági” okokból, az ivóvíz-csöveket a patakmederbe fektették, ami magába szívta a szennyvizet. Kész fertőzésveszély. Számtalan helyen a csapadékvíz-csatornára kötik — illegálisan, vagy fél- illegálisan — a szennyvízvezetéket. Kérelem, pecsét, pénzesutalvány és kész az engedély. így folydogál szennyvíz a Pece medrében is, tovább a Szinvába és így tovább .. . Egy beszédes kísérlet: a Bükkszentlászlón at csörgedező kis patakba konyhasót tettek. A szakemberek várták, lesték, hol is bukkan majd elő. És amire számítottak, a tapolcai forrásokban jelentkezett. A következtetés: a csapadékvíz belemossa Bükszentlászló minden ház- és állattartási szennyét a patakba. Bükkszentkereszten is, van már vezetékes víz, csak szennyvízelvezető nincs hozzá. A vezető főorvos óhajtása: ne jussunk el odáig, hogy a vízszennyeződés létkérdéssé váljon. Mert a természet ott üt vissza, ahol tud. s talán olyankor, amikor nem is várjuk. OLÁH ERZSI Tervszerűen foglalkozik ,a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság sárospataki erdészete a Bodrogközben, valamint a hegyaljai és hegyközi területeken nyár- és fűzfaligetek telepítésével, gondozásával. Ebből a két gyorsan növő puhafából — a tölgy-, bükk- és gyertyánfákhoz hasonlóan — ugyanis szintén számottevő mennyiséget szokott exportálni. Az elmúlt évben a 34 millió forintos termelési értéküknek jelentős hányadát tette ki az. export, ezért az 1979-es exportjukban is több tízezer köbméternyi nyárfát kívánnak régi tőkés partnereiknek szállítani. Élénk kapcsolatot tartanak fenn a jugoszláviai papírgyárakkal is, amelyek szintén több ezer köbméternyi nyárfarönköt dolgoznak fel — Zemplénből. Városi tanácstagok fogadóórái 1979. I. 15. Halász András, III/5. pártalap- szervezet, Gorkij telep 1., 17 órától; Keszthelyi Zoltán, Kemény Jenőné és Sári László, 1/7. párt- alapszervezet, Kisfaludy u. 35., 18 órától. 1979. I. 16. Dr. Iglai Tibor, 1/7. pártalap- szervezet, Kisfaludy u. 35., 18 órától; Nagyné Tóth Margit, Arany J. u. 35., 17 órától. 1979. I. 18. Piukovics József, 6. sz. Általános Iskola, Fazekas u„ 17 órától. 1979. L 19. Boda Józsefné, Felszabadítók u. 2., 17 órától íruit, árak nélkül Tapasztalatból mindenki tudhatja, de egy ellenőrzés a közelmúltban be is bizonyította, hogy a boltokban kapható áruk égy részén nem tüntetik fel az árat, másik hányadán pedig nem egyértelmű, vagy egyenesen hibás az árfeltüntetés. Pedig több mint tíz esztendeje érvényben van az a kormány- rendelet, amely előírja, hogy ártáblákkal, árcédulákkal — különféle módszerekkel —, de egyértelműen, írásban kell közölni a vásárlókkal, melyik termák mennyibe kerül. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség hat megye és a főváros mintegy 700 üzletében tartott ellenőrzése igyekezett felderíteni a hiányos, vagy hibás árazás okait. Megállapította például, hogy a legtöbb visszásság a hentesáruknál tapasztalható. Ami azért is nagy hiba, mert bizonyos felvágottakat, szalonnákat a vásárló nem tud egymástól megkülönböztetni, könnyen eladhatnak neki értéktelenebb fajtát — drágábban. A hentesáruk többségének hatósági ára van, ezért az ár feltüntetése az ipar feladata. Igen ám, de hiába írják rá egy rúd párizsira, vagy kenőmájasra, hogy mennyibe kerül, a vevő nem éppen azt a darabot viszi haza, amelyen az ár olvasható. Ezért mégis 'a boltosoknak kell — kellene — minden árucsoporton ártáblát elhelyezniük! Ezt azonban — hol hanyagságból, hol hátsó szándékkal — olykor elmulasztják. Ha. sonló a helyzet a sajtok többségével is: a sajtkarika szeletelésénél az ár eltűnik, s számos esetben hiányzik az ártábla is. Némely mélyhűtött terméken egyáltalán nincs ármegjelölés, amit azzal magyaráz az ipar, hogy az előállításkor még nem tudták, hogy az árut exportálják-e, vagy belföldön értékesítik. Ismét más a helyzet az iparcikkekkel, amelyeknek többsége árjelzés nélkül érkezik a boltokba. Ezek árát általában a kereskedelmi vállalatok alakítják ki, és a raktárakban vagy a boltokban kell azt feltüntetni. Megtörténik azonban, hogy a boltosok nem tudják — vagy nem akarják? — a szállítólevélen szereplő adatokat az áruval egyeztetni, azonosítani, és így például a II. osztályú termékre is az I. osztályúnak az ára kerül. Tény, hogy az általában amúgy is túlterhelt kereskedelmi dolgozóknak igen kevés az idejük a gondos árfeltüntetésre. Vannak boltok, ahol az alkalmazottak munkaidejének negye, dét-felét is leköti az árazás. A boltvezetők ezért létszám- hiányra is hivatkoztak, amikor az ellenőrök fényt derítettek a hibákra. Bár védekezésüknek van alapja, szabálysértés ese. tén a bírságtól mégsem lehetett eltekinteni. Nyolcvankilenc bolti dolgozóval, vezetővel szemben folytattak le eljárást, és összesen 47 800 forint pénzbírságot róttak ki. Ahol folyamatosan követtek el árdrágítást, ott a jogtalan többletbevételi is elvonnák a vállalatoktól, vagy szövetkezettől. Ám mindettől a vevő helyzete nem sokat javul, hiszen a hibák gyökerei, okai a bírságok kifizetése után is fennmaradnak. Mit lehet, mit kellene tenni? Felvágottaknál, sajtoknál és más olyan termékeknél, ahol nem lehetséges minden darabon az árfeltüntetés, arra kell törekedni, hogy az ipar előre becsomagolja a termékeket, és árazva juttassa el a kereskedelembe. Mivel ezután is marad egy sereg termék, amelyen a boltosoknak kell az árat jelezniük, ezt a munkát kell megkönnyíteni, gépesíteni. A lehetőség adott: a vállalatok, a szövetkezetek vehetnek egyszerű, olcsó árjelző gépeket, amelyekkel gyorsabb és könnyebb ez a munka. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség valamennyi vál. falattal, szövetkezettel ismertette a vizsgálat tanulságait, és közölte javaslatait. Nem hallgatta el, hogy az enyhén szólva vegyes tapasztalatok birtokában az ellenőrzéseket tovább folytatják, mindenekelőtt a fogyasztók érdekelnek védelmében. GÁL ZSUZSA Színe és Mint cseppben a tenger... Mint aki dolgát jól végezte, elfordult a faltól és szemében a hála forró könnyeivel, indult is volna tovább. De megállította egy rendőr és rövid, de igen velős oktatást tartott arról, hogy mire használható az utca és mire nem. Az elméleti továbbképzést bírság követte. E történetke szenvedő alanya személyesen panaszolta el nekem kalandját, és bevallom, nem volt könnyű hivatalos, komoly arcot vágni hozzá. Különösen a következő kérdéshez: — Megengedhető-e társadalmunkban, hogy az egészségügy a gazdasági haszonnal kapcsolódjon össze? — Csak nem gondolja, hogy a tisztes testület haszonszerzési szempontoktól vezéreltetve intézkedik hasonló esetekben? — kérdeztem vissza. — Isten őrizz! Távol áll tőlem e gyanúsítás. Egészen másról van szó. A kínos eset a diósgyőri piac mellett játszódott le. Törvénytisztelő állampolgár vagyok, azt is tudom, mi az illem, ha ittam is korábban egy-két üveg sört. Higgye el, hogy csak a sürgős szükségnek engedtem. Futólépésben közelítettem meg a piacon levő nyilvános vécét, ám zárva találtam. Ma már tudom, hogy kora délután mindig becsukják. Tehát jószerivel csak abban a napszakban üzemel, amikor a piacon az adás-vétel folyik. Ez gazdasági tevékenység, a másik egészségügyi. Így értettem én kérem, hogy ösz- szekapcsolódik a kettő, s ez szerintem megengedhetetlen. Kénytelen voltam igazat adni a panaszosnak. Hozzátéve, hogy történetében — mint cseppben a tenger — tükröződik az egész város illemhely-helyzete. Ritkán beszélünk róla,, mert azt hisz- szük, periférikus probléma. Valójában központi, mert a város központjában is sokszor arra kényszerül az ember, hogy vendégnek álcázva magát, betérjen valamelyik eszpresszóba és lesütött szemmel, gyors léptekkel kéresz- tülvágva a termen, eltűnjön a függönnyel leplezett ajtó mögött. A személyzet persze nem veszi jó néven az átlátszó manővert, és aki nem vállalja a rosszalló tekinteteket, félhangos megjegyzéseket, az visszafelé jövet odatelepszik valamelyik asztalhoz, hogy elfogyasszon egy alibi-kávét. Miért kevés a nyilvános vécé? Az illetékesek szerint azért, mert költséges a beruházás. Ráadásul építőiparunk — rutin hiányában — nehezen birkózik meg a feladattal, ha netán megrendelést kap. Bizonyság erre a tapolcai nyilvános vécé, mely — a rossznyelvek szerint — csak addig működött, amíg meghitt hangulatú kis avatóünnepség keretében, elvágták a szalagot. Meg nem erősített hírforrások szerint, az átvevő bizottság néhány tagja ki is próbálta és elégedetten nyugtázta az eredményt. Valószínűleg akkor dicsérték utoljára az alkotókat, mert röviddel később elöntötte a talajvíz a föld alatti helyiségeket és le kellett zárni a közhasznú létesítményt. Nyilvánosságra máig sem hozták, mi folyt tervezés és kivitelezés ürügyén, miért zúdult a helyiségbe az elnyelő-kapacitásánál jóval nagyobb víz- mennyiség. De ha — mint sokak nevében remélem — ki is javítják a „kiemelt üdülőhely” föld- és színvonal alatti illemhelyét, még mindig azt kell mondanom, hogy kevés, édeskevés. Mintha az új lakótelepek tervezői is megfeledkeznének arról, ami egyébként napjában akár többször is eszükbe jut. Mert én nem hiszem, hogy csupán pénzkérdés ez. Egyébként az észszerű takarékosság is azt diktálja, hogy inkább egy ösz- szegben áldozzuk e nemes célra azt, amit a házfalak vakolatának idő előtti elszíneződésével, majd lehullásával úgyis elveszítünk. (békés) Nyárfaí exporí Zemplénből >
