Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 11. szám
I Térdnadrág és flanelling Tízen innen, (ízen túl Sok vád éri a ruházati ipart, hogy kevés divatos holmit gyárt kisgyerekeknek. Ami a boltokban kapható, az egy kicsit öreges, s csak ritkán praktikus holmi. A Magyar Divatintézet tervezői szívügyüknek tartják a gyerekek hétköznapi és ünnepi viseletének modernizálását. Két együttest mutatunk be ezek közül. A lányoknak való sportos összeállítás iskolába és kirándulásra egyaránt alkalmas viselet. A nadrágszoknya gvapjúszövetből, az ing pamutból készült. Mindkettő anyaga azonos színű, más léptékű kockás. A mellény sertésvelúr, kötött díszítéssel Kontinensünk idei választásai közül különlegesen érdekes a közös piaci országok úgynevezett „Európai köz- tyűlés”-ének megválasztása. Nyugat-Európa 180 millió választópolgára június 7— 10-e között első ízben közvetlen szavazással választja meg a 410 tagú parlamentet. A Közös Piacot létrehozó római szerződés 1957-ben ugyan mäh kimondta egy ilyen testület létrehozásának szükségességét, de d' tagországok közötti ellentétek miatt csak most, 22 év múltán kerülhet sor annak megvalósítására. A választói jog nem egyenértékű: Luxemburgban például mindössze 60 000, míg a Német Szövetségi Köztársaságban 736 000 választóra jut egy képviselő. Az „Európai közgyűlés” hatásköre nagyon korlátozott lesz: így nem várható, hogy segítséget nyújthat a tagországoknak legégetőbb problémáik, mint az infláció és a munkanélküliség, megoldásához. Törvényeket nem hozhat, és az EGK legfőbb szervének, a miniszterek bizottságának nem adhat utasításokat. Pénzügyileg pedig csak a 32 milliárd márkás közös költségvetés végrehajtását ellenőrzi. (Ez pedig alig 5 milliárddal nagyobb, mint például az NSZK egyetlen tartományának, Bajorországnak a költségvetése.) Mégsem mondhatjuk, hogy a választás teljesen érdektelen. Hiszen először válik lehetővé, hogy kilenc' országban egy és ugyanazon a napon szavazzanak arányos képviseletben olyan nemzeti listák alapján, amelyek ezen országok mindegyikében különböző formákban létező irányzatokat tükröznek. Más szavakkal: kilenc ország szintjén szavazhatnak a választók a kommunistákra, a szocialistákra, a liberálisokra vagy a kereszténydemokratákra. Ezek a pártok persze országonként más-más színezetűek. Gondoljunk csak arra, hogy például az olasz kereszténydemokraták együttműködnek a kommunistákkal, míg az NSZK-beli CDU, de különösképpen a CSU a szociáldemokratákkal szemben is ellenséges. Hasonló eltérések mutatkoznak más vonatkozásokban az angol konzervatívok és a francia gaulle-isták között. Ez tükröződik abban, hogy máris két választási szövetséget igyekeznek szervezni: az Európai Demokratikus Uniót és az Európai Néppárés két zsebbel, elöl három gomb fogja össze. A nyakkendő ugyancsak sertésvelúr. A kamaszfiúknak való ösz- szeállítás darabjai a tweedből készült térdnadrág, amelynek egyik szárán platnis, kétgombos zseb van. A flanelling fölött kordbársonyból készült az ugyancsak két óriás zsebbel díszített lem- berdzsek kötött ujjal, gallérral és övpánttal. A réteges öltözködés jegyében készült modellt még kiegészíti egy zöld lódén mellény, amely kifordítva is viselhető, mert a bélése kord. Praktikusságára jellemző, hogy ez a lélekmelegítő a lemberdzsek nélkül, az ing fölött is hordható. tot. A liberális pártok két végletét a reakciós olasz és a progresszív színezetű dán párt képviseli. Franciaországban és Belgiumban egyébként 3—3 különböző liberális párt működik. A nyugat-európai baloldal pártjai közül a 11 szocialista, illetve szociáldemokrata párt is egymástól eltérő programokat hirdet. Míg a francia szocialisták bizonyos antikapitalista jelszavakat is zászlajukra tűztek, az NSZK szociáldemokrata pártja ezeket elveti. A brit munkáspárt vezetőinek egy része magával az EGK-val is szemben áll, míg a nyugatnémetek nemzetek feletti, valódi parlamenti jogkört szeretnének adni a megválasztandó közgyűlésnek. Ezt viszont nemcsak az angolok, de a francia szocialisták (és nemcsak a szocialisták) is erélyesen visszautasítják. Nyolc közös piaci ország kommunista pártjai képviselőinek (Írország kivételével) brüsszeli tanácskozásán megállapodtak abban, hogy bár nincsenek illúzióik a megválasztandó parlament hatékonyságát illetően, mégis részt vesznek a választási harcban. Lehetőséget látnak ugyanis arra, hogy ha a baloldal megfelelő képviseletet nyer, az eddiginél nagyobb befolyást gyakoroljon az Európai Gazdasági Közösség egész politikájára. Választási programjukban mindenekelőtt a monopoltőke válságpolitikája elleni harcot hirdetik, a foglalkoztatottság fenntartásáért, a demokratikus és szakszervezeti jogokért. a nemzetközi feszültség csökkentéséért és a leszereléT sért szállnak síkra. A különös választási harc előcsatározásai már folynak. A részt vevő országok tömegei azonban alig mutatnak érdeklődést, mert nem látják érintve közvetlen érdekeiket és nem várhatják, hogy az új Európa-parla- ment valamit is megold égető gondjaikból. Győztes gyorsírók Országos gyorsíróbajnokságot rendeznek február 24-én Budapesten, ahonnan a legjobbak továbbjutnak a július 21—27 közötti belgrá?- di nemzetközi gyorsíróbajnokságra, az INTERSTENO kongresszusra. A budapesti versenyen Jakab Andrásné, a Közgazdasájgi Szakközép- iskola tanára és Bíró Jánosáé, a Nemzeti Bank dolgozója képviseli megyénket. Ugyanezen a versenyen — mellyel egyidőben rendezték meg valamennyi megye hasonló bajnokságát — a vállalatok csapatversenyében gyorsírásban országos 11. helyezést ért el a vállalatok között a BÁÉV csapata (S20- gedi Margit, Balogh Éva és Stark Gézáné). A miskolci Közgazdasági Szakközépiskola a közhivatalok versenyében országos 8. lett, a csapat tagjai voltak: Jakab Andrásné, Kocsis Erzsébet és Tóthné Gyulai Mária, valamennyien az iskola tanárai. GÁTI ISTVÁN Kapós a A Balatoni Halgazdaság ódörögd-pusztai pisztrángos- telepén első ízben fordult elő, hogy a medencékben tárolt összes 25—35 dekás, úgynevezett árupisztrángot eladták. A HALÉRT több mint 13 vagonnyi élő pisztrángot vásárolt meg, és enpisztráng nek túlnyomó többségét a TERIMPEX útján exportra küldi. A telepen nagy forgalmat bonyolítanak le, van olyan nap, amikor 30—40 mázsa pisztrángot raknak speciális, erre a célra átalakított tehergépkocsikba. Lesz-e szava az Európa-parlamentnck? Nem biztos, hogy szanálást jelent! Építési tilalom December végén hirdetés jelent meg lapunk több számában a következő szöveggel; „Értelítjük a Miskolc város területén ingatlantulajdonnal rendelkező lakosokat, hogy a 10 1977. (I. 28.) ÉVM számú rendelet 18. S-, 19. g-ában foglalt rendelkezések szerint a város területe rendeltetésszerű fel. használásának biztosítása érdekében a város meghatározott részeire építési tilalmat rendeltek el az illetékes I. fokú építésügyi hatóságok. Az építési tilalmat elrendelő határozatnak és a tilalom alá vont földrészletek jegyzékének közlése közszemlére tétel útján történik. A határozat és a jegyzék a földrészlet helye szerinti kerületi hivatal hirdetőtábláján 1979. január harmincadlkáig tekinthető meg. Az építési tilalmak ezen jegyzék alapján — a határozat jogerőre emelkedése után — az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) bejegyzésre kerülnek. A kifüggesztés megtekintésére ezúton is felkérjük az ingatlantulajdonoso. kát.” z A hirdetést Miskolc megyei város Tanácsának építési és közlekedési osztálya adta fel, s január első napjaiban valamennyi kerületi hivatalban megjelentek az említett jegyzékek, amelyek előtt az érintettek csoportokba verődve tárgyalták, mi is lesz ingatlanuk sorsa. Egyesek tudni vélték, hogy rövidesen szanálják őket, mások fellebbezést emlegettek — amihez egyébként joguk van —, megint mások kisajátításról szóltak. Felkerestük Dombi Sándort, Miskolc megyei város Tanácsa építési és közlekedési ósz- tályának városrendezési csoportvezetőjét, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre. — Mi indokolta az építési tilalmat az érintett területeken? — Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya 1970-ben jóváhagyta Miskolc város általános rendezési tervét. A most megjelent építési tilalmi rendelkezésünk tulajdonképpen e rendezési tervet tükrözi. A kormányhatározat ugyanis kötelez bennünket arra, hogy az ilyen tiltott területeket felülvizsgáljuk. készítsük el a város újrafelmérését. Ennek kapcsán telkekre menően, helyrajzi számok alapján kigyűjtöttük azokat az ingatlanokat, amelyekkel hosszú távon terveink vannak. Az érintett területeket ugyanis ipar- vagy zöldterületnek, állami lakásépítésre, vagy intézményterületnek szándékozunk igénybe venni. — Jelenthet ez azonnali kisajátítást, szanálást? — Csak elenyésző esetben. Mint említettem, a telkekkel hosszú távon vannak terveink. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy egyes, tilalom alá eső telkek szanálása csak az ezredforduló után kezdődik meg. De erről bővebb felvilágosítást az illetékes kerületi hivatal szakigazgatási osztályán kaphatnak az érintettek. — Az építési tilalom mindenfajta építésre vonatkozik? Gondolok itt a fenntartásra, állagmegóvásra . . — A jogszabályok szerint egyedi kezdeményezésre a tilalom alatt álló területeken is biztosítjuk a fenntartásra, állagmegőrzésre irányuló építési kezdeményezéseket. Természetesen olyan esetben, ha tudjuk, hogy az ingatlan rövid időn belül szanálásra kerül, erre sem adunk ki engedélyt. E kérdést azonban csak egyedileg, az illetékes kerületi hivatalban lehet eldönteni. — Végezetül mire hívná fel az ingatlant vásárolni szándékozók figyelmét? — Az utóbbi időben nagyon sok ingatlan került át más tulajdonába, s nem egy esetben előfordult, hogy az eladó eltitkolta, hogy ingatlanja építési tilalom alá esik, szanálásra kerül. Az új' tulajdonos minden követ megmozgat, hogy építési engedélyt szerezzen, mondanom sem kell — hiába. Ezzel az államigazgatásban dolgozók idejéből is sokat rabol el. nem is beszélve arról a fölösleges fáradságról, amelyet önmagának okoz. Mindettől minden ingatlant vásárolni szándékozó megkímélheti magát, ha a vásárlás előtt 39 napnál nem régebbi telekkönyvi szemlét kér, ahol okvetlenül fel van tüntetve, hogy az ingatlan szanálási területre esik-e. Legyen az közeli, vagy távoli jövőben tervezett szanálás . .. T. Z. Utazás a gyémánt körül Kutyák és helikopterek + Az egyik óriás: a Hope-gyémánt De Beers gyémántbirodalmában egyszer-egyszer valóban megesett, hogy egy bányász megpróbált elszökni egy általa talált nagyobb kővel. Arra is volt példa, hogy a merész vállalkozónak sikerült kijutnia a szögesdrótíal körülvett bányaterületről. De vagy gyorsan elfogták az illetőt (ma már a hagyományos kutyákon és fegyveres járőrökön kívül helikopterek és katonai terepjárók cirkálnak ezekben az övezetekben), vagy a tettes, kincsével együtt, elpusztult a bányavidéket környező sivatagokban. GOMBOSTŰ A KAZALBAN A gyémántbányászat bizonyos értelemben olyan művelet, mintha gombostűt keresnének szalmakazalban. Minden karát (emlékszünk: egyötöd gramm) nyersgyémánthoz — ez persze sta- tiszfakai átlag — fél tonna földet kell megmozgatni a De Beers bányabirodalmában. A megtalált kövek a híres kimberley-i osztályozóba kerülnek. Itt méret, fény, súly, tisztaság, forma és számtalan egyéb szempont alapján osztályozzák a nyersgyémántokat. A De Beers csiszolással nem foglalkozik, egyszerűen nincs rá szüksége. A kövek Kimberley-ből Londonba kerülnek — méghozzá gondosan összeállított csomagok tartalmaként. Nos, ezek a csomagok nemcsak a zárt, arisztokratikus gyémántszakma sajátosságairól, rejtelmeiről mondanak el sokat, hanem a tőkés struktúra egészéről, a sokat emlegetett monopolhelyzetekről is. A HÁROMSZÁZAK A De Beers már említett londoni eladási központja, a CSŐ ultramodern épülete a híres saj- tóuíca, a Fleet Street közelében van. Nos, ebbe az épületbe évtizedek óta mindössze 300 gyémántra gv kereskedő képviselője nyerhet bebocsátást, senki más. Ezek a cégek előre jelzik Rim- berley-nek szükségleteiket, ennek alapján — de távolról sem tökéletesen engedelmeskedve a vevők kéréseinek: — állítják öszsze még Dél-Afrikában a nyers- gyémántcsomagokat. Ezek után Londonban, a CSO- centrumban évente mintegy tíz alkalommal megjelennek a Háromszázak képviselői — csak ők, csak ott és csak akkor! — és elviszik csomagjaikat. Csaknem százéves hagyomány, hogy válogatásra nincs módjuk: vagy elfogadják, persze a De Beers által kért árral együtt, az egész csomagot, vagy otthagyják (ez azonban szinte nem fordul elő). A Háromszázak által elvitt csomagok tartalmának zöme Londonból a világ három nagy csiszolóközpontjába, Antwerpenbe, New Yorkba vagy Tel-Ávivba kerül. BECSÜLET? Hatalmas értékekről lévén szó. mindhárom csiszolőköz- pontba csak személyes ajánlással lehet bekerülni, és aki egyszer valahol akárcsak gyanússá válik, soha többé nem helyezkedhet el a gyémántszakmában — hiába akarná megpróbálni tízezer kilométerrel odébb. Ebben a szakmában semmit sem ismételnek gyakrabban, mint a „becsület” fogalmát. Arról azonban sosem esik szó, hogy az egész szakma több vonatkozásában is — a becstelenségen alapszik. És azon felül, amit rajtuk a De Beers keres, tehát .csak a londoni CSO-közpqnttól számítva, minden egyes gyémánt háromszáz százalékkal drágábban jut el a folyamat végéhez, a vevőhöz, aki általában szintén milliomos, és aki még mindig nem jár rosszul. Richard Burton tíz esztendeje egy 69,42 karátos briliánst vásárolt akkori nejértek. Elizabeth Taylornak, egymillió dollárért. Ez a diádéin általában széfben hevert, néhány premierre felvette a színésznő. A kő becsértéke 1879 első napjaiban, szakemberek szerint négymillió dollár. (Vége) HARMAT ENDRS
