Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-12 / 10. szám

Utazás a gyémánt körül Talpalatnyi föld.. Bélyeggyűjtés A MABfiOSZ tudományos mun­kaközössége egybe kívánja gyűj­teni a magyar bélyegekre vonat­kozó, eddig ismeretlen adatokat. Ezért kérik a gyűjtőket, hogy a magyar bélyegek tüzetes vizs­gálata során észlelt különleges­ségeket (nyomdai rendellenessé­gek, változatok, bélyegzések, díj- jegyesek, érdekes bérmentesíté­sek és más fii afél iái érdekessé­gek) közöljék írásban a munka­közösséggel. Azt tervezik, hogy ezeket az adatokat gyűjteményes munkában adják közre. A közér­deklődésre számot tartó felfede­zéseket ismertetik a Filat éli ai Szemlében. Feltételezhető, hogy a kutatómunka során számos helyt érdekesség is napvilágra kerül. A Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál a múlt év második felében kezdte meg működését az önálló bélyeggyűjtő kör, s azóta örvendetesen növekszik a taglétszáma. Az alakuló ülésen Kilián Bélát, a nyomdavállalat igazgatóját választotta meg a tagság köri elnöknek, míg tit­kárnak Csanálossi Bélát, pénz­tárosnak Bat-ta Máriát, a Borsod megyei Lapkiadó vállalat dolgo­zóit. , V. Gy. Hirdetés A kanadai Winnipeg egyik cége titkárnőt keresett. En­nek érdekében a helyi sajtó­ban a következő apróhirde­tést adták fel: „Sürgősen ke­resünk olyan titkárnőt, aki­nek külseje olyan, mint egy kislányé, olyan energikus, mint egy férfi, és olyan szor­galmas, mint egy hangya”. Elsőként a cég igazgatójának felesége jelentkezett... Egy lóért ,tíz ... Ne maradion parlagén! Az értelmező szótár sze­rint a parlag: művelés alá még nem vett, vagy műve­letlenül hagyott földterület. A legutóbbi felmérések Bor­sodban több mint hatezer hektár területet találtak műveletlenül. A Borsod me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság tegnapi ülésén tár­gyalta a parlagterületek hasznosításának helyzetéről összeállított jelentést. Sok vagy kevés ez a hat­ezer hektár? Volt ennél több is, volt úgy, hogy ke­vesebb. A terület mindenko­ri nagyságát az időjárási vi­szonyok, a belvizek, árvizek is meghatározzák. Mert a gondosan művelt, de víz­pusztította táblák is parlag­nak számítanak. Helyigényes fejlődés Az elmúlt évek átlagában évente 30—40 ezer hektár művelhető föld maradt mű­veletlenül az országban. Ez még akkor is sok, ha figye­lembe vesszük, hogy a mű­velhető terület Magyaror­szágon 6.7 millió hektár. És a termőföld egyre fogy. Megbízható fölmérések sze­rint 1961-ig évente 16—17 ezer hektár termőföldet vontak ki a művelés alól. (Ütépítés, városfejlesztés, gyártelepítés, üzembővítés stb.) Azóta ez a folyamat önmagától lelassult, illetve adminisztratív intézkedéssel lelassították. Részint lerak­tuk az infrastruktúra fej­lesztésének helyigényes alapjait, részint szigorodtak a föld, termelésből való ki­vonásának feltételei. Az az alapelv, hogy min­den talpalatnyi hasznosítha­tó földet hasznosítani kell. A napi gyakorlat nyelvére lefordítva ez nem minden­ki számára jelenti ugyan­azt. Egynémely mezőgazdasági nagyüzem közgazdasági am­bíciókkal megáldott agronó- musa Így érvel: — Minek fogjam művelés alá az el­vadult parlagföldeket? Meg­munkálásuk, följavításuk költséges, s a gyenge ho­zam csak rontja a nagy­üzem átlagtermési eredmé­nyeit. Nemcsak a tanács gondja! A borsodi hatezerből 2500 hektár a tanácsok, s más, nem mezőgazdasági szerve­zetek, intézmények és vál­lalatok fennhatósága alá tartozik. A gazdák nem na­gyon tudnak mit kezdeni a földdel. A szakértői véle­mény szerint a műveletle­nül maradt területek legin­kább a hem földrendezett községekben, a nagy zárt­kertekkel rendelkező tele­püléseken találhatók. A mindenkori magas borsodi arányt növelik az árvízve­szélynek kitett területek, vagy az olyan akciók, ame­lyeknek nyomán egyik nap­ról a másikra föloszlanak a községi szakszövetkezetek. A tanácsnak gondot jelent a parlagföld. Az elszigetelt parlagföldek gazdaságosan nem vonhatók nagyüzemi művelés alá. A rendelkezé­sekben üdülőterületté nyil­vánított részekre tartós földhasználat nem adható, s néhány évre még a hobbi- kertész sem fektet nagyobb pénzt és energiát a terme­lésbe. A jogszabályok ugyan lehetőséget adnak az elha­gyott parcellák cserével, vagy földrendezéssel való egyesítésére, de ez sok em­ber. sok vállalat sokfajta ér­deke miatt gyakran kivite-r lezhetetlen. A cél az, mint utaltunk rá, hogy föld né maradjon hasznosítatlanul. Ez nem je­lenti azt, hogy minden par­lagföldön búzát, vagy éppen kukoricát kell termelni. Adott esetben a hasznósítás legjobb, legésszerűbb mód­ja legelővé, kaszálóvá ala­kítani a korábban feltört, de gazdátlanul hagyott föl­det. Máshol / az látszik cél­szerűnek. hogy az erdőtől ellopott sovány erdei földet vissza kell adni az erdőnek. Hegyalján nem lehet yila Másként fogalmazódnak meg a tennivalók a törté­nelmi Tokaj-Hegyalján. Nem lehet vita, anyagi kér­dés: hogy mi legyen a me­redeken pusztuló, gazdasá­gosan most sem művelhető, gazdátlan szőlőkkel. Tokaj- Hegyalja nemzeti kincs. Megengedhetetlen, hogy a rohanó víz pusztítsa a he­gyet, az idő málassza szét a szőlőkarókat; hogy elvadul­jon a borok királyát és a királyok borát termő sok hegyaljai kiskert. Itt nem lehet, nem szabad gazdasá­gosságot számolni. Egy Stra­divari milíiószor többet ér, mint egy hangszergyárból frissen kikerült hegedű. Pe­dig látszatra egyformák, négy húrjuk van, s egyiket is, másikat is vonóval kell megszólaltatni. Mégis, mek­kora a különbség! Hegyalján nem lehet vita! A hajdani szőlőskertek nem maradhatnak parlagon, s szőlőt kell telepíteni a sző­lő helyére. (brackri? STOP! KÖZLEKEDÜNK! Újít szoláltatásokat lemez az Miki A De Beers gyémántcég a dél­afrikai apartheid-rezsim legna­gyobb valutaszerzője cs egyben a fekete, olcsó munkaerő leg­nagyobb kizsákmányoló ja. Mi­közben a cég tíz esztendő alatt) megtízszerezte profitját, a bá- bányában, kegyetlen körülmé­nyek között dolgozó afrikai munkások fizetése gyakorlatilag stagnált. Fentebb említettük, hogy Kim­berley már egy évszázados múltra tekinthet vissza. 1869-ben Dél7Afrika Orange nevű akkori búr „szabadállamában'’ egy sze­gény farmer 83 karátos nyers­gyémántot talált. A krónikások feljegyezték, hogy a szerencsés megtaláló kincsét egy lóért, tíz ökörért és 500 darab birkáért adta tovább cey Van Niekerk nevű kereskedőnek, akinek a családja azóta is ennek a gyé­mántnak a hasznából él — fe­jedelmien . . . vqt*'.: Eletet mentett Életmentő emlékéremmel tüntették ki Neubauer Ist­ván. budapesti általános is­kolást, aki 1978. augusztus 12-én a csepeli kavicsbánya vizéből élete kockáztatásával kimentette a fuldokló Tabi Istvánt. A kitüntetést Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke tegnap adta át \ Az elmúlt év végen a Ma­gyar Autóklub Borsod megyei Szervezetének tagsága néhány híján elérte a ti ezret (ebben a számban nincs benne az önáltó ózdi szervezet jóval több mint ezres létszáma). Ezzel klubszer. vezetünk előkelő helyre tor­názta fel magát az ország autó­klub-szervezetei között, noha még nincsenek kihasználva a lehetőségek, hiszen a megye személygépkocsi-állományához viszonyított létszám, vagyis a szervezettség lehetne jóval na­gyobb is. A lé(számnövekedés már 1977-ben megindult (ami­kor pedig országosan visszaesés volt tapasztalható), s nem két­séges, hogy elsősorban a Győri kapui műszaki állomás „belé­pése” révén. A további létszám­növekedésben tavaly is orosz­lánrész jutott a műszaki állo­másnak. — Tavaly több átalakítást végeztünk — mondja Árvái István, a műszaki állomás vezetője. Üj vártermet alakí­tottunk ki. s megteremtettük a feltételeit az időszakos ha­tósági műszaki vizsgáztatás­nak. Meg kellett oldani a vizseálócsarnok szintezését, a korszerű vizsgálóakna kiala­kítását, s a többi szükséges berendezés, műszer beszerzé­sét, beépítését, a zárt tech­nológiás vizsgáló rendszer kialakítását. Emellett nekünk, tanúsítóknak és ügyintézők­nek is vizsgáznunk kellett. Mindebben sok-sok segítséget kaptunk a KPM Autófelügye­letétől, s még kapunk most is. Jegyzőkönyvek, jegyzőfüze­tek tanúsítják: az elmúlt év­ben mintegy 7800 személy- gépkocsin, jóval több mint 14 ezer különböző vizsgála­tot végeztek a műszaki állo­máson! Ebben nincs benne a műszaki vizsgáztatás. — November 22-től decem­ber 31-ig 110 darab személy- gépkocsit vizsgáztattunk. Ezek közül 17 nem felelt meg a követelményeknek. Mintegy 20 személygépkocsit itt, a műszaki állomáson hoztunk rendbe. A visszauta­sítások zöme a vizsgáztatás megkezdésének első idősza­kára esik. amikor sokan még azt gondolták, itt könnyebb a vizsga, mint máshol. Pedig nem. hiszen a mű­szaki állomáson ugyanolyan niűszerek mérnek, mint pél­dául Hejőcsabán. A cél itt is ugyanaz: csak megfelelő mű­szaki állapotban levő autók közlekedjenek az utakon. Ez mindannyiunk érdeke 1979- ben is. Borsodban az idén további taglétszám-gyarapodással számolnak a Magyar Autó­klub helyi vezetői. Nemcsak a műszaki vizsgáztatás beln­MINDEN SARKON dítása miatt, hanem annak révén is, hogy űjabb szolgál­tatásokat vezetnek be. Ilyen lesz például tavasztól a sza­badtéri autómosó, önköltsé­gi áron — reggeltől estig — bármikor, bármely klubtag lemoshatja az autóját. A 3 rtszes szabadtéri mosó szom­baton és vasárnap is igénybe vehető lesz. Tervezik a klub­nál, illetve a műszaki állo­máson a létszám bővítését is, hiszen a tagság gyarapodása nagyobb kapacitást kíván. Szó van arról is, hogy eset­leg a nyújtott műszakok mel­lett (amelyek reggel 7-től este 8 óráig tartanak), há­rom műszakra térnek át. Tá­volabbi cél a személygépko- csivezető-oktatás beindítása, ám ennek feltétele, hogy a műszaki állomás tovább bő­vüljön létesítményekkel a jelenlegi helyén. — Hisszük — mondja Ár­vái István —, hogy a jövő­ben a Győri kapui műszaki állomás méginkabb betölthe­ti majd feladatát, s még több autóst vonz a szervezet köte­lékeibe. Ny. I. ▼ A fából készült, tetszetős kis melegedőház. A hét végén már ezt is használhatják. (Dr. Molnár Adorján felvétele) 28-án síkarnevál Hízik a hó Tegnap délelőtt már húsz­centis hó volt Bánkúton és a turistaháztól kapott tájé­koztatás szerint, még mindig haVazott. Szálláshely mar nincs a hét végére, de étel­ben, italban nem lesz hiány, felkészültek a síelők, kirán­dulók rohamára. Meleg teá­val és forralt borral is vár­ják a vendégeket. Természetesen működnek majd a felvonók és — ez új­donság —. az új melegedő­Búnkúton házat is lehet már használ­ni. Lassan hagyományossá vá­lik a jelmezes síkarnevál. 28-án, vasárnap rendezi a síklub. Jelmez- és hószobor- építő verseny, valamint pá­ros síslalom szerepel a prog­ramban. A meghívó utolsó mondata: „Jó kedvet • min­denki hozzon magával, jó le­vegőt és havat mi biztosí­tunk!” Briliánsok egy előkelő ékszerüzlet kirakatában Ezzel a kővel kezdődött Kimberley környékének az a korszaka, ami legfeljebb az észak-amerikai Klondike ne­véhez fűződő aranyláz „hő­fokához hasonlítható. A mai Kimberley körül (a helység egyébként egy akkori brit gyarmatügyi minisztertől nyerte a nevét), először csak néhány durva sátor tűnt fel, ezt viskók, majd rendesebb házak követték. Néhány hó­nap múlva egy egykorú lap riportere szerint „már meg­különböztethetők voltak egy kialakuló település utcái, ter­mészetesen minden sarkon legalább egy korcsmával és nyilvánosházzal...”. Az újonnan érkezők nem egyszerűen jöttek, hanem áradtak a világ minden tájá­ról és úgy ellepték Kimber- leyt és a környékét, mint a hangyák. A hasonlat annál jogosabb, mert korabeli fel­jegyzések szerint, „gyakran beomlottak az utcák, a raj­tuk levő épületekkel együtt, annyi alagutat ástak a gyé­mántláz megszállottjai”. A BRIT JÖVEVÉNY Már az első hónapokban két holland származású — búr — fi­vér, a De Beers testvérek bir­tokában volt a legnagyobb kon­cesszió, bányászati engedély. Hamarosan feltűnt azonban egy angol üzletember-kalandor, a brit kolonializmus egyik legen­dás alakja, Rhodesia névadója, bizonyos Cecil, (később a ki­rálynő „érdemeiért” lovaggá ütötte, tehát Sir Cecil) Rhodes. Ez az akkoriban mindössze harmincesztendős férfiú a sa­ját gátlástalanságával, kétségte­len képességeivel, no meg a brit expedíciós csapatok segítségével gyorsan gazdasági-politikai biro­dalmat épített ki Afrikának ezen a részén is. Pénzzel, erő­szakkal, fenyegetéssel „rendet csinált” Kimberley káoszában, ami ezúttal Is annyit jelentett, hogy a nagy hal felfalta a ki­sebb halakat. Rhodes a két búr fivértől is felvásárolta a koncessziót, de meghagyta az eredeti De Beers nevet, amely azóta is fogalom a gyémántszakmában. Kimberley lett az az erőd, amelyből Rhodes kiterjesztette hatalmát a térség tágasabb vidékeire. 1905-ben Transvaal államban, a mai fővá­ros, Pretoria mellett, az egyik bányából előkerült a történelem mindmáig leghatalmasabb ékkö­ve, a 3106 karát súlyú (!) férfi­ököl nagyságú Cullinan-gyémánt. Csiszolás után az óriásból ki­lenc, önmagában is nagy brili­áns, 96 kisebb ékkő és 10 ka- rátnyi, csiszolásra még mindig alkalmas töredék lett. A kilenc kő közül a legna­gyobbat, az 530 (!) karátos Af­rika Csillagát és a második leg­értékesebbet, a 317 karámos Cul- linan—II-nek elkeresztelt brili­ánst a Brit Korona „vette ma­gához”. NEMCSAK MUNKAEREJÜKET... A mai De Beers alig ha­sonlít jobban a Rhodes-Kora- belihez, mint az egykori Üj­Amszterdam a mai New Yorkhoz. A cég bányabiro­dalma Transvaaltól Namíbiá­ig húzódik. A bányászok — döntő többségükben színes bő­rűek —, nemcsak munkaere­jüket adják oda nagyon olcsón a cégnek, hanem fizetésük szinte egészét is: az alkal­mazottak a cég üzleteiben vásárolnak, a cég házaiban fizetnek lakbért, a cég mozi­jaiban és korcsmáiban szóra­koznak. A testet és lelket ölő robot után a barakkok előtt be­szélgető férfiak között legen­dák élnek egy-egy meggaz­dagodott bányászról. Ezek valóban csak legendák. De Beers több ezer(!) fehéret és félvért alkalmaz, akik a mez­telenre vetkőzött, bányászo­kat érkezéskor és távozáskor ellenőrzik, akik ipari kame­rarendszer segítségével figye­lik a bányászok minden moz­dulatát. HARMAT ENDRE (Következik: Kutyák és he­likopterek)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom