Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-08 / 6. szám
Jk Nyékládházi utcarészlet Nyék Iád háza ’79 Nagyközség, vá rosköze Iben Ha Miskolcról indulunk el, mehetünk akár vasúton vagy az országúton, alig 15 kilométerre a várostól van Nyék- ládháza. Az útról a hegyre kapaszkodó szőlőket, a vasútról a nyéki tavakat mutatja a nagyközség. Aki nem lusta, és leszáll, az a hegyoldalon megcsodálhatja a gondozott kerteket, vagy az egyre inkább hétvégi házakat, üdülők koszorúzta tavakat. Fél évszázada még két község volt itt, ma a „ládházi” részen vannak a nyéki tavak. • EGY KICSIT VÁROS Pongrácz néni, a vasútállomás újságárusa igazít el: — Nincs már itt kérem se .,Nyék”, se „Ládháza”. Nyék- ládháza van. Csak az idősebbektől hallani az egykori két faluról. Meg aztán ez város egy kicsit... Szécsényi László tanácselnök: — Nyékládháza nagyközség, 4500 lakossal. A lélek- szám évek óta állandóan emelkedik. Miskolctól 15 kilométernyire vagyunk nagyközség. és ez jó is, meg rossz is. — A jó? — Közel a város. Nincs, és nem is lehet nagy eltérés a város és az itt élt életforma között. Nem nagyon tudok olyan házat, ahol ne lenne televízió, régóta nem épül olyan ház. ahol ne lenne rövidesen berendezett fürdőszoba is... Az innen ingázók üzemi munkások, a munkahelyeiken tanfolyamokon vesznek részt, tanulnak ... A továbbtanuld akaró gyerekeiknek ipar1 szakmák sokaságából lehe1 válogatni, nem kelt kollégium. hiszen 'nnen Miskolcra beérni időben sem több. mint M R'1 ■> fh ról beérni a centrumba, Miskolcra. — A rossz? — Ilyen közelség mellett érthető, hogy a nagyközség kereskedelmi forgalma kisebb. Konfekcióárut, tartós fogyasztási cikket, de még élelmiszereket is sokan Miskolcon vásárolnak. Más: a példa közel van, a lakosság igényei természetszerűleg magasabbak, anyagi eszközeink viszont korlátozottak. A rosszhoz sorolhatom, bár nem egyértelműen az, hogy ez a nagyközség hajnalonként szegényebb lesz vagy 1100 emberr 1. az ingázókkal, akik Miskolcra vagy Leninvárosba indulnak el. Közöttük nagyon sok olyan ember van. akik bent, a munkahelyükön kiváló társadalmi munkások. közéleti emberek, mi viszont itt jószerével elveszítjük őket, mert elérhetetlenek. Mindezektől függetlenül: a nyék- ládháziak szeretik Nyéklád- házát. • ÖRÖMÖK, GONDOK Ha valaki látja a nyékládházi hajnalt vagy az estét, az indulókat és az érkezőket. akkor megért valamit abból, hogy a falu élete már szinte városi. A DI- GÉP. az LK.M és sorolni lehetne még néhány gyárunkat. A falu életén a félezernyi diák, akiknek Miskolc az „alma mater”. A tanácselnök: — Az előbbiekhez hadd mondjam hozzá, hogy nemcsak mi. vagyunk közel Mis- kolchoz, hanem Miskolc is hozzánk A környező községekből és a városból száz és száz ember utazik naponta Nvékládházára. A Mezőpa- lel munkásai, a KPM üzem- mémöksés dolgozói, a Ue- iőmenti Állami Gazdaság közoontiának emberei. az OVIT-telep munkásai, a költségvetési üzemünk dolgozói. a kavicsbányászok ... — Mit jelentenek a helyi üzemek? — Nagyon sokat. Építettünk egy tizenkét tantermes iskolát. Tizenegy millió forintot kaptunk a megyei tanácstól. huszonegy millióba került az épület és a berendezés. Majd két évvel korábban készült el, mint ahogy eredetileg tervezték, és ehhez minket jórészt a helyi üzemek segítettek. Remélem. hogy ilyen nagyobb segítséget nem kell kérnünk, de egv-egy tanácsi költség- ; vetés olyan szűkös, hogy például a kültúrház működtetéséhez. a sportkör munkájához ezután is számítani keli a segítségre. Más dolog, és azt hiszem, hogy ez nagyon lényeges: itt nem lehet községpolitikát csinálni úgy, hogy elfelejtenénk a város közelségét. Nemcsak forintban van értéke annak, hogy a mi iskolánk építésekor itt, Nyékládházán, DI- GÉP-es brigádok dolgoztak, több mint félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek el... El lehet képzelni, hogy mennyire más j volt nekünk társadalmi munkát szerveznünk helyben, ha a DIGÉP példájá- < val politizálhattunk. • HÉT TÓ, ÖTSZÁZ HÁZ A Hét tó bisztróban a jegyzeteimet rendezgettem, és azt hiszem, nem véletlen, hogy öt percen belül megszólítottak. A vendégek kérdezték, hogy én mit csiná- | lak, én visszakérdeztem, | hogy ők mit írnának Nyék- ládházáról. Mondták: írja a bányát, írja a Mezőpanelt, írja a tavakat, írja azt, hogy itt most miskolcia' is építenek, hogy nem egy ember van, aki már a városból költözött hozzánk ... Mondták: írja azt, hogy a tanácsnak í terve van a hét tóra. írja a majd ötszáz hétvégi házat, írja a-. .. Mi kell ahhoz, hogy egy S közösség jól érezze magát? j Gondolom az, hogy legyen valami, amire okkal büszke lehet. Mindig legyen valamiféle sikerélménye. Szécsényi László tanácselnök : — Mi szeretjük magunkat. és mindent összevetve a város közelsége nyereség. Pongrácz néni a vasútállomáson: — Ha maga tényleg a Déli Hírlapnál dolgozik, akkor mondja meg. hogy ne az esti 6-os vonattal küldjék azt a 80 példányt, amit küldenek, mert én eladnák akár százat is. ha megjönne délre ... Hát maguk nem tudják, hogy mennyi miskolci van idekint? (bartha) A SZÁLLÍTÓK ÉS A RAKODÓK A HIDEGGEL DACOLNAK Vaiutázók, csencselök Csákányai „feji” a cukorrépát A szállítás, a ki- és berakodás tegnap sem szünetelt Győr-Sopron megye vasúti csomópontjain. A legtöbb helyen tűzifát, szenet raktak, mintegy 300 vagonnyit. Ez ugyan kevesebb, mint a hétköznapi. mégis jelentős segítség a folyamatos ellátáshoz. A Petőházi Cukorgyárban a dermesztő hidegben is elszállítottak több mint 300 vagon répát. A gyár munkája a hidegben is zavartalan, s elérték a 320 vagonos átlagos feldolgozási kapacitást, ami mintegy 10 százalékos túlteljesítést jelent az eddigiekhez képest. Somogybán, Kaposvárott viszont a zord téli napok erősen nehezítik a répa feldolgozását. így a tervezettnél lassúbb ütemben folyik a munka. A gyár dolgozói emberfeletti munkát végezve küzdenek a téllel, hideggel; a vagonokból majdnemhogy csákányozással tudják csak „kifejteni” az összefagyott répát. A MÁV Szegedi Igazgatóságának dél-alföldi munka- területén a mínusz 10 Celsius körüli hidegben gépekkel is nagy feladatot jelentett tegnap a 330 vagon cukorrépa rakodása és szállítása. Igaz, ezzel finiséhez érkezett a mezőgazdasággal összefüggő legnagyobb idénymunka. Tegnapig 800 ezer tonna répát küldtek a feldolgozó üzemekbe, annyit, mint tavaly az egész szezonban. A bő termésből azonban még 90 ezer tonnányi szállításra vár. Emellett tegnap további jelötfős feladat volt a területre érkezett nagy mennyiségű építőanyag, műtrágya, a fűtőolaj fogadása, rakodása: ezen a napon több mint 2100 vagon különféle anyag rakodásáról gondoskodtak a kemény hidegben is helytálló szegedi vasutasok. Utazni jó. Az egyszerűsödött útlevél-rendelkezések mind a szocialista, mind pedig a tőkés országokba utazók előtt szélesre tárják hazánk határainak kapuit. Bővültek a mi kiutazási lehetőségeink, s egyidejűleg megnövekedett érdeklődést tapasztalhatunk hazánk iránt is. A ki- és beutazók többsége világot látni indul és érkezik. Elhatározásait a jószándék és a megismerés vágya vezérli. Nem mehetünk el azonban szó néllkül azok mellett sem, akik különféle számításoktól vezérelve folyamodnak útlevélért. Határainkon a tavalyi év első kilenc hónapjában mintegy 45 millió forint értéket foglaltak le a vámszervek. A bűnözésnek ez a módja enyhén emelkedő tendenciát sejtet, s azt mutatja, hogy nem kevés az anyagi előnyök megszerzése érdekében útra kelők száma. Rajtavész-e minden próbát tevő? Többségük igen, még akkor is, ha, esetenként túljut a vámosokon. Álljon itt igazolásul két példa. Az egyik egy lengyel állampolgár esete. Ügyében nemrég hirdetett ítéletet a Fővárosi Bíróság. Európai útját csempészéssel kötötte egybe, s bár Bécsből sikerült Pestig menekítenie egy jókora zacskó kvarcórát, ám a Keleti pályaudvarnál már szemet szúrt és lefülelték. A második történet szálai is a fővároshoz kötődnek: egy nyugati útra készülő férfi kéz alatt próbálta megtetézni a Nemzeti Bank adta valutát. Szakértelem híján — ráadásul jóval a hivatalos árfolyam fölött —, hamis pénzt vásárolt külföldiektől. Legendaszámba menő rémtörténetek keringenek olyanokról, akik idegen országban próbáltak szerencsét „illegális valutával”, tény azonban, hogy aligha örültek nekik. És ami természetes: ezek az esetek az itthoni bűnüldöző szervek előtt sem maradnak titokban. A külföldön tartózkodó magyar állampolgár szabadsága minden percében köteles tiszteletben tartani hazánk törvényeit. S ha vét ellenük, számíthat rá, hogy elmarasztalása itthon sem késik soká. Képviseleteink bármikor rendelkezésükre állnak, jogaikat védik és érvényesítik. Ám természetesen nem lépnek fel azok mellett, akik összeütközésbe kerülnek a törvénnyel, akár gépkocsikarambolról, akár történetesen női fehérneműk eltulajdonításáról van szó: felelni itthon is kell! A megnövekedett turizmus bizonyos ágazatokban a bűn- cselekmények számában is tetten érhető. A „valutázás” és a „esencselés” mellett szólni kell a mind gyakoribb közlekedési balesetekről is. A külföldiek leggyakrabban az előzés szabályait és a sebességkorlátozási előírásokat szegik meg. Ebben az esztendőben kétmilliónál is több külföldi rendszámú gépkocsi rótta hazánk útjait, s amikor fokozott figyelemre intjük kiutazóinkat, joggal várjuk ei ugyanezt az érkezőktől is. A turizmussal kapcsolatos ügykezelésünk évről évre egyszerűsödik. A Belügyminisztérium útlevélhatóságai tavaly a szocialista országokba utazni kívánók kérvényeinek majdnem mindegyikét kedvező elbírálásban részesítették, s a nem szocialista országba utazni szándékozók űrlapjaira is csak alig 4 százalékban került az elutasítás megjegyzés. Ennek a csekély töredéknek is elsősorban devizalehetőségeink miatt kellett elodáznia kirándulását. A megnövekedett lehetőségek azonban egyidejűleg felvetik a nagyobb felelősség követelményét. A ki- és beutazóktól egyaránt elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben az előírásokat. Az útlevelekkel kapcsolatos új törvényerejű rendelet kimondja, hogy a magyar állampolgár külföldre utazása jog. Ám — mint minden jog —, ez is kötelességekkel párosulva teljes... S. i. Színe és Sikamlós téma Äfft a lurkó a műjégpálya deszkapalánkjánál és vágyakozó szemmel nézte korosölyázó társait. Nála szomorúbb ember ezen a napon csak egy akadt a jégtükör mellett: az édesapja. Karácsonyra is megígérte — Télapó nevében — a korcsolyát fiacskájának, ám a kívánság most sem teljesülhetett. Korcsolya ugyanis nemhogy Miskolcon, de még Kassán sem vásárolható mostanában. A papától tudom, hogy szomszédaink sportszerüzleteit is „kifosztották” a miskolciak, amióta megnyílt a pálya. „Rosszul működik a KGST” — próbáltam tréfával elűzni bánatukat, de képtelenek voltak méltányolni igyekezetemet. Nyilván így vannak ezzel mindazok, akik nem értik, miért nem vette észre hazai és külkereskedelmünk. Hogy országszerte épülnek a műjégpályák. Lassan tömegsporttá válik a korcsolyázás — legalább a nagyobb városokban —, ám ehhez megfelelő eszközök is szükségeltetnek. Pontosabban: szükségeltetnének. Igaz. hogy ifjúságunk idején még megfelelt a régimódi, „tekerős” is, de mára elhasználódtak az öreg korcsolyák. és ha itt-ott akad is még egy pár rozsdás a padláson, használni aligha tudják. Cipőiparunk ugyanis manapság alig gyárt olyan lábbelit, amelyik kibírja az ilyen erőpróbát. A vékony, ragasztott talpak könnyen leválnak „sima” használat közben is. És nemcsak korcsolyából van hiány. A minap reggel a rádióban nyilatkozott a sportszereket forgalmazó nagykereskedelmi vállalat igazgatója. Elpanaszolta, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket hokibotból, sílécekből sem. Amennyit külföldről vásárolnak — túl azon, hogy drága —, édeskevés. Kiderült a pesszimista hangú nyilatkozatból, hogy valaha készített téli sporteszközöket. így például síléceket, hazai vállalat is. De. ki tudja milyen megfontolás alapján — csak nem ezt nevezik a gyártmánystruktúra tökéletesítésének? — a termelőberendezéseket eladták Csehszlovákiának. Ez még nem is lenne baj, ha a szomszéd államból tudnának annyit vásárolni, amennyire szükség lenne. Erről azonbar szó sincs. Ugyanez a nagykereskedelmi vállalat korábban töredelmesen beismerte, hogy szűkös a játékválaszték, tetemes importtal sem tudják tökéletesen pótolni a hiányt. Pedig az importjátékok általában igen drágák. A közelmúltban ugyanezen a helyen tettem szóvá, hogy azért az árért, amiért az egyébként szép, NDK-ban gyártott játék-gyermekkocsikat megvásárolhatja a szülő, olyat is kaphat, amelyikben igazi babát lehet tologatni. Akkor tréfásan azt mondtam, hogy ezzel az árpolitikával népesedéspolitikai tervünk teljesítésére, netán túlteljesítésére biztatja a szülőket kereskedelmünk. A téli sporteszközök hiánya miatti panaszokat azonban még viccel sem lehet enyhíteni. Jó vicc, igazán jó vicc csak az lenne, ha végre nálunk is gyártanának korcsolyát, sílécet, hokibotot. egyebet. Az induló tőkét ki lehetne egészíteni mondjuk azzal a szellemi és anyagi erővel, amit az „Egészséges edzett ifjúságéri” mozgalom, illetve a nemzetközi gyermekév népszerűsítésére fordítunk. Valamennyivel kevesebb plakát, brosúra jelszó, és ugyanennyivel több tett, korcsolya, síléc, hokibot! (békés)
