Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-22 / 18. szám

I a miskolciaké a szó Nem viccből találták ki... Városunk lakótelepeit járva fedeztem fel, hogy — bár egyáltalán nem új, de rohamosan szaporodó — furcsa szo­kás hódít Miskolcon. Történetesen arról a jelenségről kívá­nok szólni, hogy a paneles épületekben létesített szernctle- dobó berendezések használatát — illetékesek, vagy magu­kat erre illetékesnek valló személyek — megtiltják. S a tila­lomnak érvényt is szereznek. A szemétledobó nyílásokat szin­tenként belemezelik vagy egyszerűen a helyiség ajtaját be­zárják, nem törődve azal sem, hogy az ott elhelyezett tűz­oltó berendezéseket hozzáférhetetlenné teszik. Nos, az egész intézkedés valahogyan nem tetszik nekem, s ennek több oka van. Mindenekelőtt hivatkozni kívánok az 5 1974. ÉVM számú rendeletre, mely az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) közzétételéről szól. Az OÉSZ 92. § 3. bekezdése így kezdődik: „Szemétledobó berendezést középmagas és magas épület­ben kell létesíteni.. A hivatkozott ÉVM-rendelet hatálya egyébként kiterjed az állami szervekre, társadalmi szervezetekre és az állampol­gárokra egyaránt. így aztán, amikor a tervezői vállalat köteles azt megter­vezni, a beruházó vagy a tulajdonos lizet is annak kivitele­zéséért — építési költsége darabonként 270—300 ezer forint — nem értem, hogy egyesek önhatalmúlag hogyan térhetnek el egy országos előírás alkalmazásától. így írtam, hogy egyesek, ugyanis vannak még házfel­ügyelők a városban, akik lelkiismeretesen takarítják a lc- dobókat, és ügyelnek a központi szemétgyűjtésre, és nem hol­mi aláírásgyűjtő akciókba kezdenek, és nem, egyébként erő­sen kifogásolható lakógyűlésekre hivatkozva próbálnak sza­badulni „piszkos” teendőiktől. S mit szól a tűzoltóság a meglevő, de lakat alatt őrzött tűzoliócsapok esetéhez? Fentieket mindezek után figyelmébe kívánom ajánlani a MIK, a MÉSZÖV és a Tűzoltó-parancsnokság illetékeseinek, hogy hassanak az egyénieskedőkre, és a kifogásolt szemét­ledobó berendezéseket alakíttassák vissza rendeltetésszerű használatra, hiszen azt nem viccből találták ki! Fekete Péter Miskolc Pusztába kiáltott szó maradt Stoben a rovatban tavaly november 13-án Sz. Gy. Mis­kolc aláírással az alabbi ked­ves sorok jelentek meg egy fotó alatt: „Szívünkből és szívünkhöz szol a Volán 3. sx. Vállalat távolsági busza­in,a lenti felhívás: .Kérik a Uatalabb utazókat, adják át helyüket az idősebbeknek, a kisgyermekes anyáknak természetesen a terhes asz- szonyoknak — betegek­nek ... Hisszük, hogy nem marad pusztába kiáltott szó...” Az elmúlt évtizedek alatt a tanulás, az anyagi javak gyarapítása sokaknak elvon­ta a figyelmét az emberség­ről. Pedig ennek a felbecsül­hetetlen értékét is meg keli tanítani a fiatalokkal, hogy ne csak anyagiakban, de emberségben is gazdagod­hassunk. Lendeezky László Miskok:, Kuruc u. 37. sz. Kétségbe vonják a gyerekek becsületét... Hazajövet az iskolá­ból, bementem a bolt­ba. Karácsony előtt történt ez az eset. Be­mentem és' nézelődtem, mit is vehetnék a ka­rácsonyfára. Az egyik polcon ezüstdiók vol­taic. Mivelhogy alzasz- tójuk is volt, gondol- ‘ tam, ez jó lesz. A ko­sárba tettem 8 darabot és kiszámoltam, meny­nyibe kerül. Nem akar­tam az összes zseb­pénzemet rákölteni. s ezért visszatettem egyet. Odamegyek a pénztárhoz, hogy kifi­zessem az árát. Oda­jön egy eladó hozzám és megkérdezi: Vissza­tettél egyet? Meri én 8-at láttam a kosarad­ban. Igen, de mem akartam elkölteni a maradék zsebpénzemet ' és visszatettem egyet. Biztos? — kérdezte az eladó. Tudtam, hogy nem hisz nekem. Mert utána végignézte a zse­beimet. Én sosem lop­tam, csak a magamét vettem vissza, ha va­laki elvette._ Én gyerek vagyok. De mégis. mit szóljon hozzá az em­ber? Felnőttnél meg merné lenni az illető? Szabó Katalin 5. osztályos Miskolc, Szentpéteri kapu 81. (Katalin levelét szó szerint közöljük. Ja­nuár 17-én küldte ro­vatunknak. “A*~ önérze­ten esett sérelem- mély. Nem árt elgondolkodni felette egyes kereske­delmi dolgozóinknak.) Kedves Sz. Gy. Két hónap eltelte után, mint sokat uta­zó, sajnos, azt kell írnom, hogy a szép és jó kezdemé­nyezés sajnos mégis „pusztá­ba kiáltott szó” maradt. A távolsági buszokon is ugyan­az a helyzet, ami volt. Az utazásra Váró fiatal ugyan­úgy töri magát az ülőhelye­ket elfoglalni, mint addig tette. Nem számít az idős ember, a gyermekes anya, csak az, hogy nekik is ugyan­olyan jegyük és bérletük van, mint másoknak. Valaha volt egy udvarias- sági szabály, amely előírta az előzékenységet. De hol van már az? Pedig —, mint haladó hagyományt! — ezt is meg kellene tanítani most is, még gyermekkorban. S hiszem, hogy meg is tudnák tanulni gyermekeink, aho­gyan megtanulják a KRESZ abc-jét. Csak törődni kellene vele. Elkezdeni az ískola'oan, az ifjúsági szervezeteve ben. A felnőtteket neveli a ta­nács, a MÁV, a hivatalok, lassan már a szórakozóhe­lyek is. Tiltják a dohány­zást, az italozást... De ki tiltja a fiataloknak? Sok-sok iskola kapujánál megfigyel­hető, hogy a tanításról kife­lé tartó diák már égő ciga­rettával lép az utcára. Mi­ért ...?! Úgy vélém, adósok va­gyunk gyermekeinknek az udvariasságra való nevelés­sel, s ők később adósságukat tovább növelik majd saját gyermekeiknél. A MISKOLCIAKÉ a szó Rovatvezető: Rádványt Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősébe ssn Miskolc. Bafcsv-Zsilinszkv ót 15. ' Telefonszám: 18-221 Nem havas az Avas Tavaly télen sok panaszra adott okot az Avas-déli lakó­telepen az,, hogy nem takarították az utakat, a lépcsősorokat. Örömmel jelenthetjük: idén már nem havasak az avasi lép­csők. íme. Kovács Attila Miskolc Kell fizetni vagy nem kefl fizetni? Lassan négy éve lesz, hogy vá­sároltam egy MZ 150 köbcenti­méteres motorkerékpárt. Annak rendje-mód.ia szerint levizsgáz- íattam, bejelentettem a gépjár­mű-nyilvántartóba, megkötöttem rá a biztosítást, nyugodt lélek­kel használom is azóta. Most azonban nagy mérgem van mi­atta. Tavaly — 1978. — december 22- re ugyanis beidéztek a nagy­községi tanácsra, gépjármű- besorolás végett. Mint tisztelet- tudó állampolgár, az idézésre meg is jelentem. Legnagyobb meglepetésemre közölték velem: gépjárművem adóköteles, ezért december 31-ig fizessem be négy évre visszamenően a motor adói­ját, 1150 forintot. Ha ezt nem te­szem, bírságot rónak rám. Nem tettem, legkivált, azért, mert az ünnepek előtt nem szá­mítottam ekkora anyagi megle­petésre. De azért sem, mert tu­domásom szerint csak a 156 köb­centistől nagyobb motorkerék­párok után kell adózni. Ebbéli hitemben ugyan megrendített az ügyintéző, aki egy Házi Jogta­nácsadót nyomott a kezembe, amelyben sajátszeműleg is ol­vashattam: 1977. január 1-től adóköteles a 150 köbcentis mo­tor Is. Félreértés ne (essék: nem ki­búvót keresek. Csak éppen a következő dilemmám megoldásá­hoz kérek segítséget: 1. Nem sajtóhiba-e a lulajdon-i képpen nem hivatalos — ám kétségkívül népszerű — Házi Jogtanácsadóban ez a köbcenti- megjelölés? 2. Ha 1977. január 1-én lépett életbe a rendelet, miért kelj 1975-ig visszamenően fizetnem? A válaszra nyilván nem csak én volnék kíváncsi, hanem raj­tam kívül minden bizonnyal so­kan. Hisz az alatt a negyedóra alatt, ami; a tanácson töltöttem ez ügyben, rajtam kívül még három — 150 köbcentis —- mo­tor tulajdonosa hitetlenkedett az ügyintéző által közöltek fölött. Horváth József Alsózsolca, Lévay J. u. 19. sz. varaszunk: valóban sajtó­hiba lehetett, de nem a köb- centit hibázták el, hanem a dátumot. A 3 1966. PM sz. rendelet ugyanis már 126 köbcentilől rendeli adóztatni a motorokat. Adójuk ekkor évi 120 forint volt. Ezt mó­dosította a 48/1972. PM sz. rendelet, amely 1973. január 1-töl 300 forintra emelte a kismotorok adóját. Ettől kezdve az állampolgároknak már bejelentési kötelezettsé­gük volt, az úgynevezett ön- adóztatás is érvénybe lépett. Az adót egyébként 5 évig visszamenően kérhetik az adóhatóságaink. A 48/1972. PM sz. rendelet a Pénzügyi Közlöny 1973. évi 2. számá­ban megtalálható. Az adóté­telek a közlöny 12. oldalán olvashatók. Karácsonyi emlék # A belvárosi lakótelepen jó néhány fenyőcsemetét megkur- titottak az ünnepre készülök. Ac ünnepi fácskákat ugyanis néhányan a lakótelep parkjából szerezték be. S éppen a fe­nyőcsemeték csúcsát vágták le. Eszük ágába se jutott nyil­ván, hogy a megcsonkított örökzöldek talán már soha sem heverik ki ezt az amputálást. Formájuk már nem lesz az igazi. Ezúton üzenjük nekik: ha címüket közük, jövőre inkább kül­dünk nekik. Virgácsot. L. József Széngáz a Győri kapuban Választ várok tatarozás’ügyben Ilyentájt nemcsak a válla­latoknál készülnek mérlegek, de a magánember is szám­adást készít az elintézett és még függőben maradt dol­gairól. így találtam elintézet­lenül egy kérdést, amelyre a DH hasábjain ígértek vá­laszt nekem. Ezt a kérdést a miskolci rádió októberi Fó­rum-műsorának tettem fel telefonon, s így hangzik: Hány évenként köteles ta­tarozni az ingatlankezelő vál­lalat a kezelésében levő há­zakat? Mivel a műsoridőbe nem fért bele, ígérték: majd a DH-ban közlik a választ. Ám azóta is hiába várom. Pedig ez nemcsak engem ér­dekel, de házunk többi lakó­ját is. A MIK igazgatója a mű­sorban — ha jól jegyeztem meg — egy másik, hasonló kérdésre válaszolva valami olyasmit mondott, hogy a ta­tarozások 14 év után esedé­kesek, ám általában csak 18—20 évenként tudnak en­nek eleget tenni. Ügy látszik, ez a válasz ránk nem vonatkozik, mert — noha az utcai frontot 1075-ben kikozmetikázták (ahogyan a főúton majd’ mindegyiket) — lakóházunk belső világát legutóbb 24 év­vel ezelőtt érte éz a megtisz­teltetés. Látszik is rajta. Nádpadlót mutat az eresz, lépcsöházunk avítt, piszkos, a falakról hámlik a vako­lat .*.. Félreértés ne essék: nem a lakások felújítását igényel­nénk, hiszen mi azokat rend­ben tartjuk. De az udvari belsőt is jó lenne hozzá iga­zítani a városképhez. A választ tehát rendület­lenül várom. Nagy Judit Miskolc, ' Tanácsház tér 4. sz. Nyíri István, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igaz­gatója olvasónk kérdésére ál­talánosságban csak ugyanazt tudja válaszolni, amit a Fó­rumban elhangzottakra is adott. A Tanácsház tér 4. számú épület belső tatarozá­sáról azonban jelenleg még nem tud pontos felvilágosí­tással szolgálni. Annyi bizo­nyos. hogy az ötödik ötéves terv hátralevő időszakában még nem kerül rá sor. A vállalat szakembereinek el­képzelése szerint esetleg a hatodik ötéves tervben meg­szépítik az udvarbelsőt is. Ezt azonban csak a felújítási tervek jóváhagyása után ál­líthatják majd biztosan. Ol­vasónk tehát pontos választ csak 1980 első felében kap­hat kérdésére. Lakótelepünk igen sok la­kója szenved ismét a Lenin Kohászati Művek kéményei­nek füstjétől. A széngázszag — ami a déli óráktól estig szinte állandósult — szinte már zárt ablakok mellett is elviselhetetlen. S hiába szi­geteljük ablakainkat, a fi­nom koromszemcsék mégis bekerülnek belső párkánya­ikra. Nehezíti helyzetünket a sa- lakkiöntő hely is, amelyről csak annyit: ott olyan álla­potok uralkodnak, mintha még a század elején élnénk. Rovatjuk hasábjain szeret­nénk köszönetét mondani az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat üzemor­vosi rendelőjében dolgozó asszisztensnőnek, Hegybíró Miklósnénak. Ö az, aki leg­közvetlenebbül gondoskodik egészségünk védelméről, ta­nácsokkal lát el bennünket segít egészségünk visszanye­résében azzal is. hogy bead­ja az előirt injekciókat. Igen nagy segítség ez nekünk, hi­szen megment bennünket at­Sokszor gondolunk arra, hogy ha a Hejöcsabai Ce­mentműnél megtudták olda­ni a környezet védelmét, itt miért nem lehet valami meg­oldást találni rá. hogy mi is viszonylag tiszta levegőben élhessünk lakásainkban, ha már ide építették őket. Hiszem, hogy nen^-sak a magam nevében kérndtem az LKM vezetőitől: gondoljanak egyszer erre ír Kiss Károlyné Miskolc, Vászonfehérítő u. 62 sz., s a 64., 66. sz. ház lakói tói, hogy munkaidő után ne­tán sorakozzunk a körzeti rendelőben. Nálunk — a négyezer dol­gozót foglalkoztató vállala­tunknál — egyedül végzi ezt a munkát, igazi odaadással, nagy-nagy hivatástudattal. Ezúton szeretnénk hálánk­ról biztosítani. Köszönjük ne­ki fáradozásait. ÉÁÉV bcrosztáJy dolgozói Miskolc Köszönet az üzemi asszisztensnőnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom