Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-14 / 294. szám
a miskolciaké a szó Sok az elektrolakatos az LKM-ben? Rendreutasítottak! Több mint hárum éve dolgozom a Lenin Kohászati Müvekben mint clcairolakatos — vagyis c.u^a.amuucrciKiezis-s/.ereio. Illetve: csak iticn Oktober 10-ig voltam gyakorlatilag az, mert az épületkárban* tattá gyáre,;ysdgncl etioi kézi,ve — művezetőm utasítására — lakatos beosztásba helyeztek, ahol küzpontiiütés-szerelést kellett végeznem. JOIlehet, almoz a szakot, hoz nem értek, nem tanultam, nem is Ismerem. Szakmunkas-bizonyítványom tanúsága szerint is elektronika, tos vagyok. .nivet az áthelyezés íelől meg sem kérdezték a véleményemet, a vállalat munkaügyi uöniooizouságaiioz torúuitain, kérve: vizsgálják • elül ezt az egyoldalú munkaszer öués-mödositást, s hatálytalanítsák ezt a rám nézve sérelmes intézkedést* A vállalati munkaügyi dümöoizoítság felülvizsgálati kérelmemnek helyt adott, s az az Iliig, november 3-ati kelt határozatával kötelezte a vállalatot, hogy helyezzen vissza eredeti munkakörömbe. A határozat Indoklásé-an hangsúlyoz'-'k: „A munkáltató súlyosan sértette meg az Ml. 21. § (1) bekez désében foglalt előírást, mely szemű a táiiatat es a uo.guzo a i;.unkaszcrzöüL»t csak kvzoa megegyezéssel módosíthatja. Az Mt. V. 23. § (1) bekezdése azt is előírja, hogy az. áthe'yezést minden esetben írásba kell foglalni és az áthelyezel időpontját is. Ugyanezen törvényhely 23. jj (3.) bekezdése kimondja, ha az áthelyezés olyan munkakörbe, vagy munkahelyre történi, amelyre a dolgozóval munkaszerződést nem lehetne érvényesen kötni, ennek megállapítása után őt eredeti munkakörébe vissza kell hc.yezni. Minthogy a dolgozó tanult szakmája elektrolakatos (erós- áramúberendezés-szcrelő) és nem egyszerűen csak lakatos vagy géplakatos, továbbá akarata sem irányult arra, hogy őt központi- lütés-szerelö munkakörben loglalkoztassa az üzem, valamint a munkáltató több mint 3 éven át villanyszerelő munkakörben foglalkoztat, ta. a döntőbizottság a rendelkező részben foglaltak szerint határozóit.” Miután november 12-én kézhez vettem az Írásban foglalt MDB- határozatot, vártma, hogy majd csak történik valami. S miután semmi sem történt, megkérdeztem: végül is mi lesz velem? A válasz) várjak soromra, a vállalat a határozat ellen még 30 napon belül fellebbezhet. Váriam. A 30 nap is letelt. A változás annyi, hogy most már lakatos sem vagyok. Ugyancsak megkérdezésem nélkül segédmunkás munkakörbe ,,helyeztek”. ■ Most már csak arra volnék kíváncsi, vajon oly* sok elektrolaka- tosa van-e az LKM-nek, hogy rám nincs már szükség, s hogy vajon ivelhet-e még lejjebb a „karrierem”? Áes László LKM-dolgozó, abaújvári lakos Hídvégi László, a Lenin Kohászati Művek munkaügyi dönlőbizott- ságának elnöke sajnálkozását fejezte ki az Ács Lászlót ért sérelem miatt, s tájékoztatást adott arról, milyen módon lehel érvényt szerezni az MDB határozatának. Eszerint: 1. kérheti a bizottság segítséget, amely felszólítja a munkáltatót a határozat végrehajtására. Ha ez nem vezet eredményre: 2. a Miskolci Munkaügyi Bíróságtól kérheti a határozat végrehajtásának elrendelését. Ezenkívül: 3. panasz- szal fordulhat a Miskolc városi és járási ügyészséghez is. Véleményünk szerint': a legegyszerűbb az volna, ha a vállalaton belül szereznének érvényt az MDB határozatának. A magunk részéről hisszük: a munkahelyi vezetőket a vállalaton belül is meg tudják győzni helytelen állásponijukréL Vasárnap délután rendre- utasitottak. Egy olasz film megtekintésére készültem másodmagammal a Kossum filmszínházba. Már az előző napon — szombaton — megváltottam a két jegyet. A jegykezelők „hitelesítették” a belépőket, tehát igyekeztünk elfoglalni a helyünket. Ott azonban már ültek. S nem véletlenül. A két fiatalembernek ugyanis valóban oda szólt a jegye. A miiénk is, csakhogy — az előző napra, azaz szombatra. Méltatlankodtunk persze; mire hívták az üzemvezető-helyettest, akinek már- az első szava elutasító, sőt rendreutasitó volt. Pardon helyett dorgálást kaptuifk, amiért a szombati belépővel akartunk a vasárnapi előadásra belógni. (Vasárnapi szórakozásnak ez nem is rossz, ugye?) Meg kell adni, azért a „főnöknek” egy dologban igaza volt: miért nem néztük meg a jegyen a keltezést? Igaz, erről a mozi alkalmazottai is — akiknek pedig kötelességük lett volna — megfeledkeztek. Tévedni emberi dolog. Az udvariatlan viselkedés azonban már nem tévedésből fakad. Apropó; alighogy kiutasítottak bennünket a moziból, egy házaspár is erre a sorsra jutott. Igaz, nekik a szinEz is eredményi?) tén háromnegyed ötre kért jegy fél háromra szólt... Temesi László Akut problémám, hogy vettem egy külföldi akkut. Olyat, amit nem kell feltölteni, csak bele a savat és egy óra múlva már felbőghet a gép. Viszem a szakemberhez, mert csak úgy érvényes a garancia, ha bélyegzővel ellátott szakember önti bele a savat. Ha én önteném bele, biztosan nem lenne jó, mert szódavízzel keverném, hogy spóroljak, és nem a lyukakba önteném a savat, hanem a pótkerékbe. Ja, és nincs bélyegzőm. A bélyegzővel ellátott szakember beleöntötte a savat és javasolta, töltsük is, * art nem biztos, hogy előre lüitöltötték! Töltötte. Másnap kiderült, hogy mi tanultuk a fizikát, az akkumulátor pedig tudta. Két cellája zárlatos volt Vittem vissza az Autóker- be. Negyedóra alatt kicserélték. Nem rokonom, nem ismerősöm a vezető, csak olyan, aki olvasta a bélyegzővel ellátott szakember írását a zárlatról és — cserélt. Viszem azt is savaztatni. mert ha én..., akkor stb. Néhány óra múlva kiderült, hogy ennek ugyan egyik cellája sem zárlatos, .de mindháromban egyformán Lassan uszodának is megfelel lahol visszaveszik a vevőtől a hibás árut, szó és vita nélkül. Sőt az üzembe helyezés díját is visszafizették. Ma tehát már akkor is visszacserélik a hibás árut, ha az valóban hibás. Van eredmény. Sajnos még hibás áru is. A csere viszont már hibátlan. Egyes helyeken. Ez is eredmény . — B. J. Miskolc i Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radvanyi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv 15. Telefonszám: 18-22J nincs nafta (nafta alatt is kapacitást kell érteni). Minden jó, ha másnapra feltöltődik, és igy is történt. Rá ne szóljak, ez már jó. Velem örült az üzembe helyezést végző autószerelő is, és örömében elmondta, hogy van egy garanciális időn belül használhatatlanná vált tévéje, gáztűzhelye és még valami, de erre már nem emlékszem, mert azóta is azon töröm a fejem, miért gyártunk. forgalmazunk olyan termékeket, amelyek garanciális javítóhálózata majdnem annyit dolgozik, mint a gyártók. Ha nem ezen gondolkozom, akkor az jár az eszemben, miért kell a feltöltést igénylő akkumuláLakóépülelünk előtt — úgy véljük — csőtörés van az ivóvízvezetékben. Emiatt pincénket és a felvonöaknát elárasztotta a víz. A liftet ezért december 1-én lezárták. Azóta gyalog járjuk — naponta többször is — az emeleteket. A lakásfenntartó szövetkezet illetékeseihez fordultunk a kérdéssel: vajon meddig kell még túrázni a tíz emelet között? Azt a választ kaptuk, hogy nem tudják, hiszen a vízműveket már értesítették a hibáról, ám onnan még nem érkezett meg a szerelő. Azóta is időről időre kiszivattyúzzák a vizet a pincéből s a liftaknából, ám újra és újra megtelnek. Vajon meddig kell még várnunk, hogy figyelembe vegyék végre a jelzéseinket? ritási művezetője, Kirsch György adta: A Középszer utca 11. sz. alatt lakókat helytelenül tájékoztatták, a hiba elhárítása ugyanis nem a vízmüvekre tartozik, s erről éppen a bejelentést követően kint járt szerelő győződött meg. A vizára, előtt ugyanis semmiféle csőtörést nem találtak. A hiba oka tehát valahol máshol van. Hogy hol. azt nem sikerült megállapítani, mivel a belső pincehelyiségekbe nem tudott bejutni a szakember. Nem volt kulcsa a lezárt helyiség ajtajához. S nem tudott a szükséges kulcshoz hozzájutni sem. ígéri: értesítik a Iqkásfenntartó szövetkezetei, hogy fogadjanak a hiba elhárítására kisiparost, vagy állapodjanak meg torért is annyit fizetni, mint a szárazon töltöttért? A két bosszantó gondolat Gulyás István Miskolc Középszer u. 11. sz. IX. em. valamelyik szövetkezettel. A javítást ugyanis nekik kell elvégeztetniük. A lakók teközti szünetekben pedig an- Olvasónk kérdésére a vá- ■ftk örülök, hogy végre va- löszt a vízmüvek hibáé Lkakat forduljalak bizalommal a lakásszövetkezethez. Még mindig divat a mini! Örömmel jelenthetem, hogy 1978-ban még mindjg divat a mini. Felfedeztük már —bár nem volt nehéz — a mini- zsemlét, a mini-citromot, a mini-sárgadinnyét. Néhány nappal az év vége előtt — ennek ellenére jóllehet nem utolsóként — bemutatjuk a mini-mandarint. Mint minden előző társa, ő is büszkélkedhet különleges méretével — átmérője 35—38 milliméter —, és azzal is, hogy az ára olyan, mint a felnőtt társaié. Bár ő — a mini-mandarin — nem tehet az osztályon felüli árról, annál inkább a kereskedelem, amely nem veszi figvelembe ezt a tényt és az ide vonatkozó „belker.-rendeletet”. Van ugyanis egy előírás, miszerint a déligyümölcsöket is lehet osztályozni az átmérő, a héjvastagság és az íz függvényében. Természetesen ezek után „osztályos” áron kellene forgalmazni őket. Ha ez a mini-mandarin I. osztályú — a 27 forintos ára az —. akkor valószínűleg a mércével lehet baj. Ennek ellenére bízom abban, hogy jövőre megváltozik a szemlélet és talán születik egy Mini Törvény, amely szerint a mini árut mini áron kell eladni. 1 Fekete Péter Nemcsak görbe a kifli... Hadd dicsekedjünk — panaszkodjunk — egy kicsit: gyarapodott szerkesztőségünk közadakozásból létrehozott magángyűjteménye. Félreértés ne essék. mindkét állítás igaz, hiszen nem akármilyen darabokból tevődik össze a ritkaságszámba menő gyűjtemény; olyan péksütemények ezek, amelyekbe a pékek a technológiai előírásokban meg nem nevezett tárgyakat is belesütöttek. Van már zsemlénk több méter madzaggal, ugyanez deres igástól származó lószőrrel, kiflink fogvájóval, egy másik kisebb nyársnak is beillő pálcával, egy harmadik pedig rozsdaette csavarral. Ezeket az' emberi fogyasztásra szánt, de végül is bemutatási tárggyá lett darabokat kivétel nélkül olvasóinktól kaptuk — köszönet értük —, akik rendszerint megjelölték a boltot is, ahol vásárolták. Most azonban bennünket sem kímélt a sütőipar; itt helyben, a sajtóház büféjében szolgálták ki azt a kiflit, amelybe — szó ami szó, a pékek fantáziája kimeríthetetlen, — egy darab vattát sütöttek bele. Ezzel kapcsolatban egy kérdést és egy fenntartást engedjenek meg nekünk — mármint a fogyasztóknak — az illetékesek. íme az első: hogyan, s főként honnan kerülhetett ez az „idegen anyag’’ a tésztába? S a második: ne csodálkozzanak azon. ha ezentúl félünk feltörni — a Ibeleharapásró nem is szólva — minden péksütemény. Mert ki tudja, hogy legközelebb milyen, kiflibe vagy zsemlébe sütött tárggyal lepnek meg bennünket — veszik el az étvágyunkat — a pékek ... (kcglovich) Három döbbenet Egyik barátom a közelmúltban gyakorlatilag értéktelen dolog — reklámcédulák — átadására kérte meg az egyik kazincbarcikai bisztró pincérét. Pár nap múlva el akartam vinni a reklámcédulákat. — Ki tudja, hol van már az! Letettem ide és mit tudom én, hol van?! — mondta a pincér. — Nem tudja véletlenül, hogy ki lopta el? — Hogy-hogy ki lopta el?! Valaki elvitte. Három dolog döbbentett meg. Először az. hogy valaki átvesz valamit és azt egyszerűen „leteszi”. Miért vette át? Ha viszont átveszi, legalább ne tegye szem elé, olyan helyre, ahonnan lopnak. Mert mindent lopnak! Ez döbbentett meg másodsorban. Teljesen értéktelen, felnőtt számára használati értékkel nem bíró, gyerekes dolgokat is. Meglátják, viszik. „Valamire jó lesz, ne legyen ott” — alapon. Legjobban azonban az döbbentett meg. ahogyan felháborodott a pincér a „lopás” szóhasználaton. Némi igaza van. Valóban megváltozott az a fogalom, amiért nagyon régen levágtak egyes primitív népek az ember kezét, vagy örök bélyeget sütöttek rá. Ma az „élhetetlen” jelzőt sütik rá arra, aki mindent boltban vesz, semmit sem visz haza az irodából. Megél a jég hátán is az, aki ezzel szemben nemcsak magának, hanem eladásra is termeltet „svarc”-ban. Ugyanakkor: levetkőztetik az önkiszolgáló boltban a kétforintos csokoládét ellopó gyereket, aki esetleg csak apukat utánozta — kicsiben. Mert apuka éppen két kanna benzint szerzett olcsón egy másik bácsitól. Az viszont nem lopott, hanem „visszaélt” a laza ellenőrzéssel. Egy alkalommal szemtanúja voltam egy presszó W. C.-jében az egészségügyi papír zsebbe tételének. Azt hittem, ez a pitiáner lopások csúcsa. Tévedtem, mert a papirt legalább használni tudta az illető. A reklámcédulák viszont kicsik és ragadnak. Nemcsak a tolvaj kezéhez... Bérezés József Hol az a rács? % Fazelcas utca 7. Ezt a házat már lebontották. A kapu vasrácsa ebek harmincadjára, legjobb esetben a MÉH-be került. Nem sajnáljuk a régi Miskolcot, de értékeit — igen. Nem lehetett volna megmenteni az utókornak a hajdani mesterek remekét? _ . (Farkas Ida felvétele)
