Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-02 / 284. szám

Kezdetben voltak az egerek A kitüntetésről nem beszéltünk A hang valamelyest hason­lít ahhoz, mint ha egy gyu- toszólot végighúz az ember a doboz oldalán. Kis serce­gés-pattogás, és néhány mil­liméterrel a műanyag vonal­zó fölött felvillan a Glim- lámpa. Bármennyire is meg­szoktuk mindennapjainkban az elektromosság jelenlétét, tetszik, hogy ezúttal mi idéz­tük elő a „csodát". Mégpe­dig nagyon egyszerű módon; a filléres vonalzó intenzív dörzsölésével. — S miért nem ebonitrúd- dal? Alighogy kimondom, már bánom is a kérdést, ami­vel csaknem teljesen kime­rítettem természettudományos műveltségem. Dehogy is le­hetek én partnere a szakem­bernek. Ó azonban a kezem­be ad egy ebonitrudat (cse­lekedve gondolkozzunk!), s biztat, hogy dörzsöljem. A ta­pasztalat (ez itt a kulcsa mindennek) azt bizonyítja, hogy az ebonitrudat intenzí­vebben és hosszabban kell dörzsölni a parázsfényű lám­pa felvillanásáig, mint a vo­nalzót. — Persze, ez nem valami nagy felfedezés — siet érté­semre adni Kuli István. — Az már inkább, hogy egy darab ebonitrúd árából több vonalzót is vehetünk, s ninf csenek beszerzési gondjaink sem. Az iménti név említésekor a beavatottabbak kitalálhat­ták, hogy játszadozásunk színhelye csak Pereces lehet, hi*»en az rtservi iskolában vé­geznek mar több mint más­fél évtizede mindenféle kí­sérleteket. A kényelmes sarvbgvi ha­tóságok nyugtalanításara — írhattam volna még néhány évvel ezelőtt. Most azonban már nincs helye az iróniának. Mindenki tudja, hogy a kí­sérletek a korszerű iskola megteremtéséért kezdődtek, s n'z eredmények egész iskola­rendszerünket gazdagítják. Tulajdonképpen azért sza­ladtam ki Perecesre, hogy gratuláljak az iskola igazga­tójának Munka Érdemrend­jéhez. (Tényleg nagyon örü­lök az elismerésnek, s ezt azért kell itt elmondanom, mert ott nem jutott rá idő, .pedig egy tél napot együtt töltöttem Kuli Istvánnal az iskolában.) De mielőtt bármit is mond­hattam volna, már dörzsölni kellett a vonalzót, utána pe­rlést tartott tegnap a Mis­kolc megyei városi-járási Né­pi Ellenőrzési Bizottság. Első napirendi pontként dr. Szigeti Tibor jelentését hall­gatták meg a vállalati és szövetkezeti kulturális ala­pok felhasználásának helyze­téről, az 1977. és 1978. költ­ségvetési év időszakáról. A vizsgált vállalatoknál, szövet­kezeteknél — December 4. Drótművek. Borsodi Sörgyár, Unió ÁFÉSZ, íelsőzsolcai Le­nin Mg. Termelőszövetkezet, Nagymiskolci Állami Gazda­ság, HCM. Vörösmarty Mű­velődési Ház. ÉÁÉV. Volán 3. sz. Vállalat. MÁV Jármű­javító Üzem — általánosan megállapítható, hogy az el­múlt években nagyobb ta­pasztalatra tettek szert a kul­turális alap felhasgnalását, dig böngészhettem a hatodik osztályos tankönyvet. Erről csak annyit, hogy rendkívül korszerű, nagyon szemléletes, úgynevezett munkakönyv. Születése körül neves szak­emberek. főiskolai tanszékek bábáskodtak. De mégiscsak könyv, vagyis nem lehet vele sem elektromosságot előidéz­ni. sem a testek mozgástör­vényeit mérni. Vagyis terem­teni kell a tankönyvhöz egy olyan tálcakészletet, melyet minden gyerek maga elé te­het, s a különböző eszközök­kel kipróbálhatja, hogy iga­zat mond-e a könyv. Pere­cesen már régen nem divat a prelegálás, demonstrálás; a tanár itt munkatárs. Ez mind’ szép, de hát egy tálcakészletet összehozni nem könnyű. Beszéljenek a tények. A TANÉRT csak most kezdte gyártani az első osztályos természetismerethez tervezett Kuti-l'éle tálcákat. (Hogy mennyi idő kellett hivatalos elfogadtatásához, arról most nes essék szó.) De hát a TA­NÉRT nem bírja kapacitás­sal. Egyszóval Perecesen már a hatodik osztályos fizikatálcá­nál tartanak, s az ország többi iskolájában még azt sem merik remélni, hogy a tanév végére minden elsős­nek lesz természetismereti tálcakészlete. Talán másolni keltene — most már csak másolni —, hogy legyen felszeretés ad­dig is, míg az ewrtéwkos TANÉRT-készitmények min­denhová megérkeznek. Kürti István közzétette a doku­mentációt, mire néhány is­kolában így okoskodtak: meg­csináltatjuk a tálcát a szü­lőkkel. Nem kis munka, nem kis pénz — nagy felháborodás. — Mondd, milyen volt a ti első természetismereti tálcá­tok? — kérdezem. Valahonnan előkerül egy primitív fadobozka, debát ab­ban is éppen úgy található vas textil, fa, cukor, s még ki tudja, hányféle (más-más tapintású, fajsúlyú és színű) anyag, mint a TANÉF.Tszép kivitelű műanyag tálcáján. — Ezeket a dobozokat po­litechnikaórákon készítettük annak idején. A gyerekek gyakorolták az illesztést, emy- vezést, szögezésf (vagyis a tantervi előírásoknak megfe­lelő feladatokat), miközben tudták, hogy hasznos munkát ellenőrzését illetően: a szak- szervezetek véleményezési, egyetértési és döntési jogkö­rüket jól gyakorolják. Sze­rény mértékben emelkednek, ám a központi várakozástól elmaradnak a kulturális cél­ra fordított összegek. A vizsgálat tapasztalata szerint nem mindenütt gya­korolják kellő hatékonyság­gal ellenőrzési jogaikat a vállalatok, a szakszervezetek, a számvizsgáló bizottságok, ebből adódóan a pénzügyi, számviteli elszámolásban és nyilvántartásban bizonyos hiányosságokat, egy-két he­lyen még szabálytalan el­számolást is tapasztaltak. Az általános megállapítások után az előadó részletesen ele­mezte az egyes vállalatok, szövetkezetek tevékenységét, azaz a kulturális alap fel- haszualasal. végeznek; nem kerül tűzre vagy szemétre a készítmé­nyük. Nézd, mindegyiken ott a név is. Ez a fiú például, aki ezt a dobozt enyvezte, szögezte 15 évvel ezelőtt, ma már mérnök. — Akár keménypapírból készült (rekeszekre osztott) tálcával is ei lehetne kezde­ni ? — Hát persze! Csak egyet nem lehet: várni a sült ga­lambot. — Tudom, hogy a nagy szakmai sikerek ellenére (Studexpo, TANÉRT-szerző- dés stb.), az elsős tálcád anyagilag nem sokat hozott. — Ha én mindig a pénzre gondolnék . . . — És ez a most készülő hatodikos fizika? — Ilyen jó tankönyv alap­ján —, s ennyi tálcakészlet után — már nem okoz na­gyon nagy gondot. Azaz még­is csak okoz. Mert például ki kell találni, hogy miként le­het. viszonylag olcsón. Már az is valami, ha ebonitrúd he­lyett vonalzót veszek. De en­nél sokkal jobban örülök, hogy az 1200 forintos mér­leg helyetti. — ami szükséges a kísérletekhez —. találtam egy alig több. mint 200 forint árú NDK-gyárttnányú mérle­get. ami kicsi. eserfcéAihus, és még a folyadékok súlya ás mérhető vele. Aatán nézd: a nyeles! leafűtartóval mi vas­reszeléket száltálunk, s mi mindenre jó egy Írógépsza­lag- vagy egy diafilmóoboz. Ezek a tantermi dobogók a régi hajópadlóból készüllek. Ezt a nagy a-s'óartd egv má­sik iskola mar kiselejtezte . . . A kitűnően felszerelt ka­binetekről már korábban ír­tam. Perecesen 15 esztendős a szakiamét mi oktatás. Azt is elmondtuk, hogy milyen léét beiül ez a 96 éves épület Dehát hogyan kezezted? — Az úgy vort, hogy évti­zedekkel ezelőtt, •— mikor még madzag volt itt a ki­lincs húzója, és egerek légiói tanyáztak a falak között —, leszakadt a rozoga falépcső. Hát ezt ugye meg kellett csinálni. És utána mást Azóta mindig kell valamit csinálni. Most éppen ezt a hatodikos iálcakészleief a fi­zikához. S ha egyszer úgy erezném, hogy nincs semmi dolgom, akkor nagyon meg­ijednék ... (gyarmati) Lengyel színházi napok A varsói Powszöchny Szín­ház vendégjátéka nyitotta meg a lengyel színházi és ze­nei napok rendezvénysoroza. tát tegnap a Vígszínházban. Az előadás előtt Tóth Dezső, kulturális miniszterhelyettes köszöntötte a Viktor Zyn len­gyel kulturális miniszterhe­lyettes vezette küldöttséget és a lengyel művészeket, köz­tük a világhírű Andrzej Waj­da rendezőt. A lengyel művészek de­cember 5-én és 6-án Miskol­con vendégszerepeinek, a Poznani Színház művészei a Pécsi Nemzeti Színház ven­dégei lesznek majd. A lengyel színházi és ze­nei napok keretében tegnap több vidéki színházban tar­tottak bemutatót. Az előadá­sokon lengyel vendégművé­szek is közreműködtek. I általatoknál, szövetkezeteinél NEB-iilés a kulturális alapok felhasználásáról Kabátok az uj szezonra Ismerkedjünk az 1978—79- es kabátformákkal, miután elég nagy változásokon megy át ez a fontos ruhadarab. Semmi baj nincs, mert több régebbi forma lett újból di­vatos. Az úgynevezett ..fiús” ká­bái elővehető a regi ruha­tárból, valamint a redingot vonalú is. Ezek mindegyike testre szabott, válUömésekkel készült. így az erősebb csí- pójűeknek is előnyös. Az ingkabát és a rövid, combkö­zépig érő sportos jellegű ka­bátok továbbra is divatosak. A bő vonalú kabátok sbk szellemes húzással, rakással szabottak, ezek a testtől el­állónk. Divat a pelerin is, még a kabát tetején is — azonos anyagból —. amely viszont egyenes, úgynevezett tu bus vonalú. Rajzainkon néhány újdon­ságot figyeljenek meg: 1. Tweedből vagy velúr­szövetből igen csinos fiúka­bát, amelyet dísztűzésekkel tehetünk mutatóssá. 2. Vállhajtásokkal készült. kissé trapézvonalú, „fiaush” kabát. A gallérja és kézelője sűrű tűzésekkel. Az álló nyak alatt keskeny pánttal záró­dik. 3. Egyenes vonalú kabát, legombolható pelerinnel. A gallérja kis formátumú, fer­dén bevágott zsebei vannak. 4. Béleletlen kivitelben ké­szült kabát, mélyített rag- lánujjakkal. amelyek kes­keny kézelőbe fogottak. Bőr­övvel vagy szabadon, öv nél­kül is viselhető. Anyaga le­het kordbársony, velúr vagy teveszőr jellegű szövet. Hétfőn a miskolci rádióban Itami közlekedési mvziiúsor December 4-én, hétfőn es­te 5 óra 1« perctől jubileu­mi közlekedési magazinmű­sort sugároz a Magyar Rá­dió miskolci stúdiója. Immár 200. alkalommal jelentkezik az „Emberek, utak, jármű­vek'’ című műsor, amelyben több helyszínes élőadás lesz, s megbízhatósági autévef- senyt is rendez a stúdió. A hallgatók megismerked­hetnek a megye közlekedési és baleseti helyzetével, a Mis­kolci Közúti Igazgatóság út­építési programjával, a Ma­gyar Autóklub miskolci mű­szaki bázisával és szolgálta­tásaival, a Volán 3-as szá­mú Vállalatának éves tevé­kenységével. A 200., jubileumi adas al­kalmából rendezett megbíz­hatósági és KRESZ-autóver- seny rajtja és célállomása a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár melletti parkoló­ban lesz. Nevezni lehet La­da típusú magán- személy- gépkocsikkal, három gép­osztályban (I. géposztály 1200 kcm, II. géposztály 1300 kcm. III. géposztály 1500—1600 kcm). Nevezesl díj nincs. Nevezés a rajthelynél 14 órától 14 óra 30 percig. A versenyzők utast nem vihet­nek magukkal. A verseny ót-, vonalát, feltételeit és értéke­lésének módját a rajt előtt ismertetik. (A lakott terü­leten megengedett legna­gyobb sebesség túllépését ki­lométerenként 10 hibapont­tal büntetjük!) A kategória legjobbjait ér­tékes díjakkal jutalmazzuk. A versenyről és eredményei­ről az adásban adunk tájé­koztatást. Magyar Rádió miskolci stúdiója A közéletiség jegyében A decemberi Napjaink Harmincnégy évvel ezelőtt szabadult fel Miskolc, és még nem is idős az a nemzedék, amely a város történetének legjelentősebb napját megél­te. Bárczy Janos, a Magvető Könyvkiadó gondozásában jövőre megjelenő könyvében meg is írta; az évfordulót kö­szöntve. A béke első miskolci napja címmel ebből az em­lékiratból közöl részletet a decemberi Napjaink. A ma gondjaival két írás foglalkozik ebben a lapszám­ban. Brackó István még tör­ténelmi tényekkel is alátá­masztja igazát, és sok, szomo­rú mai adattal bizonyítja: nemcsak áldást jelent szá­munkra, hogy Észak-Ma- gyarország iparvidék. Min­dennapi kenyerünket bizto­sítja, de ahogyan már a cikk címe is jelzi. Mindennapi le­vegőnk annál nagyobb ve­szélyben van. Bariba Gábor Művezetők című riportjában a termelésben nélkülözhetet­len emberek, a műszaki ve­zetés és a munkások közötti kapcsolatot tartó művezetők mindennapi kötélhúzásairól ír. Arról, hogy a munkát el kell végezni, a termelésben fennakadás nem lehet, de az ember nem gép, és a műve­zető is ember, akinek a szak­értelme mellett idegei is van­nak, sőt szeretné, ha elfogad­ható közérzete is lenne. A környező országok iro­dalmi életét ezúttal is több írásban mutatja be a lap. Elöljáróban azokkal ismerteti meg olvasóit, akik hosszú ideje tolmácsolják népüknek a magyar irodalmat: Jerzy Robert Nowak lengyel mű­fordítóval Pap Pál. a bolgár Georgi Krumovval Toso Don- csev és varga Csaba beszél­getett. Nyelvünk kertjében munkálkodók címmel a cseh­szlovákiai magyar nyelvtu­dományról Dobay Béla, Milan Rúfusról, a kortárs szlovák irodalom kiemelkedő alkótó- járól 50. születésnapja alkal­mából Zimonyi Zoltán ír. A magyar irodalomtörténetet a Szokolay Károly által közzé adott Szabó Lőrinc-levelek képviselik, élő irodalmunk egyik rétegét A derékhad prózája címmel Pomogáts Béla' elemzi. A közelmúlt bemutatója volt Goethe Clavigo című drámája, amelyről annak idején nem éppen hízelgőén emlékeztek meg a kritikák. Goethe maga sem volt büsz­ke erre az ifjúkori próbálko­zására, Sas Györgynek pedig a cikke címében feltett kér­désre — Clavigót adni kell? — egyértelmű nem a vála­sza. Azért, mert az író ki asz- szikus, nem biztos, hogy min­den betűjét márványba vésve kell az utókorra örökíteni és a Miskolci Nemzeti Színház előadásával a mű nem lett jobb. Annál több gondot oko­zott színpadra állítása, mert ahogy Gyarmati Béla A szí­nészi hitel próbái című írá­sában kifejti, címszereplőjét, és a játék törvényei szerint minden színészét hálátlan erőpróba elé állította. Annál hálásabb témája volt Feledj/ Gyulának, — aki Lenke y Zoltán rajzairól, és Tusnádi Attilának, aki Az elismerés útján címmel Kmetty Já­nos prágai kiállításáról ír. Hasonlóan hálás té­ma a Benedek Miklósé, mert elég a címre egy pil­lantás — Mit lát jól a ha­lottlátó? —, hogy a putnoki asszony mesterkedéseiről szó­ló film fogadtatásáról, és a kapcsolódó véleményekről szóló cikknek több pillantást is szenteljen az olvasó. A szépprózát Gergely Mi­hály rövidesen megjelenő regényének részlete (Költő és király), László Lajos Omlás című elbeszélése képviseli. Kiemelnénk Papp Lajos és Vaderna József nagyobb lé­legzetű verseit. *5*­»

Next

/
Oldalképek
Tartalom