Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-11 / 291. szám
a miskolciaké a szó Miért járnak autók a Népkertben?! Nagykabátban nézzük a. tévét pulóvert veszünk a pizsama föle Amióta téliesebbre fordult az idő, megfagyunk a lakásben. Nagykabátban nézzük a tévét, pulóvert húzunk a pUsa'iia fölé, mert nem akarunk tüdőgyulladást kapni... — ezt a belvárosi lakó clcp- röl panaszolták többen is. Amióta megkezdődött a fűtési szezon, csupán egyetlen alkalommal emelkedett lakásunkban a hőmérő higanyízái.' plusz IS Celsius- fok föle ... — az avasi lakótelepről Kiss o árulómé tette szóvá. :;.‘í,7 fokos lázzal, betegen feküdt két kiesi unokám — egyik 1U hónapos, másik 27 hónapos —, s lakásunk h mérséklete nem érte ei a 14 Celsius-fokot, december 7-én clcltu. i. Magamból kikelve hallgattam a Távfűtőmű egyik dolgozójának telefonon adod tájékozta. ás át, amely szerint üzemzavar miau áüt le a fűtés. Kikeltem magamból, legkivált azért, mert nekem idén ezt már többször elmondták: hol javítási hibákra, varratminőség ökre, egyebekre hivatkozva. Tavasszal azonban azt ígérték, hogy olyan pontos kaibaji- tarlási ütemterv alapján vizsgálják felül és javítják Ki a fűtőrendszert, amely garancia a téli hőszolgáltatás zavartalanságára. Nem tudom, hogy hol van a hiba — az ütemterv volt-e rossz, vagy a végzett munka minősége. De végül is nem valamiféle istencsapása ez, amit ölbe tett kézzel, tehetetlenül kell elv* cinünk ... — az osz- szekötő városrészben lakó egyik nagymama háborgott, amikor személyesen adta elő p íaszát. Aztán olvastam a Déli Hírlapban a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat főmérnökének, a december 7-i fütéskimaradás okáról szóló tájékoztatóját. Kimondta: a nyomásvédő berendezés az LKM—belváros közötti vezetékszakaszon három helyen meghibásodott. „A táv- fíítő-geiincvc/.eték Gyula utcai, Tompa utcai és a Zrínyi Gimnázium udvarán levő aknájába telepített nyomásvédelmi berendezés mondta fel a szolgálatot...’* És ekkor kapcsoltam: minden bizony- nyal ennek az e! őre jelzését láthattuk sok-sok nap óla a Győri kapuban. A vasgyár felé vezető úttesten — a Gyula utca magasságában — szinte elvesztünk a párában, amely egy vízaknából hömpölygőn a magasba. Ismétlem: napokon át minden arra járó láthat ta. akár gyalogosan, akár gépjárművel, vagy villamoson közlekedett. Ez az akna már —, ha jól emlékszem — a hibát megelőző hét végén előre jelezte, hogy valami baj lehel a fűtővezetékkel, vagy akármivel, ami a fűtőrendszerhez tartozik. Amikor pedig 7-én kora délután arra jártam, láttam, hogy már nemcsak gőz, hanem forró víz folyik az úttesten — akkor a másik oldalán. Én nem értek hozzá, s főként nem vagyok tisztában azzal, miféle ellenőrzési rendszert alakítottak ki a vezetékek biztonságos üzemeltetéséhez. Csupán a nyilatkozatból tudom most már, hogy ..Éppen tíz nappal ezelőtt történt egy felülvizsgálat, amelynek alkalmával újra hitelesítették a berendezéseket .. .*’ (Mármint tíz nappal a nyomásvédő berendezések meghibásodása előtt.) Elképzelhető, hogy akkor még nem gőzölgőit az a bizonyos akna. Persze, tíz nap alatt igen sok minden történhet —. aminthogy történt is —, ezért lehetett ..váratlan” a 7-i üzemzavar. Ügy vélem, a közbülső időben néni volt senki, aki a gőzölgő akna környékén járt volna a távfűtőmű szakemberei közül. Jóllehet, nem ártana, ha netán kissé gyakrabban megtekintenék ezeket az objektumokat. S akkor esetleg nem volna olyan sok telefonpanasz, amely zavarja a szakembereket a hibaelhárításban. Egyébként csak annak örülök, hogy a nyilatkozatban végül is néni mondták ki: minden felelősség a telefonon panaszkodókat terheli, hiszen „késleltetik a zavarelhárítást*’. Higgyék el a szakemberek: a panaszosok boldogan lemondanának erről a „késleltetésről”, ha — nem volna okuk panaszra! (r) Csendes öröm Ágyúszó és csinnadratta nélkül, új kis bolital gazdagodott az Avas-déli domboldalunk, a Bokányi Dezső utcában. Vásárlás szempontjából mi sem vagyunk elkényeztetve, így minden csillogó és kevésbé fényes ötletet — mi, háziasszonyok — örömmel veszünk. A beharangozás nélkül, szerényen megnyílt zöldség-gyümölcs boltban minden föznivaló megtalálható, ezért az itt lakók és a környékbeliek köszönetét tcilmácsolom a ZÖLDÉRT Vállalatnak. Távol all tőlem, hogy vérszemet kapva ötleteket adjak, de az illetékesek szíves figyelmébe ajánlom, hogy igen nagy ez a domboldal, és más utcákban is ugyanúgy örülnének egy-egy ilyen kis üzletnek, mint mi, a Bokányi Dezső utcában. Barabá« Ott óné Avas-dél Műemlék?- !"• ; 'rvvn1: ősi csomóvontja 'ölé ez az iiveg- h v'ntha '1-ory műemlékké akarnák nyilvánítani 0 r' — '-’ii ]r- - -’7-i!# „irány Mio nyot”. Ifjabb miskolciak (- 1 •0 -1 f.. th»c már. hogy ez micsoda, hiszen annyi ée sz ' - 'len i véJt. A villany rendőrök automatizáltsága 1 mgszünlzttc ' \ 'oó ‘ Ám bont'só 'I nyílván eí'eledkez- tiiilk, jóllehet csúnya, akadályozza a forgalmat is. Jobb lenne megválni tőle. Végre lebontani. Kovács Attila Még egyszer a „Döglött aknákról” Ebben a rovatban tavasszal olvashattunk az úgynevezett „miskolci döglött aknák"-ról, vagyis azokról a közúti lefolyókanálisokról, melyek rendeltetésük szerint arra volnának hivatva, hogy esőzés alkalmával a felszíni csapadékvizet a szennyvízcsatornába vezessék. A cikkíró kifejtette, hogy egy város köztisztaságához szorosan hozzátartozik a csapadékvíz-el folyók rendszeres karbantartása. persze ott, ahol adnak a rendre, ahol szívügy egy város rendje, tisztasága. A csapadékvízelfolyó-kanáliso- kat régen úgynevezett „csartonás emberek” tisztították, felemelve a rácsos fedelet, s egy arra rendszeresített lapáttal szedték ki az üledéket. Ma már olyan városokban, ahol megoldott az elfolyók rendszeres karbantartása, locsolókocsik magasnyomású vízsugárral mossák át az elfolyókai. A tavasszal megjelent cikk óta csak annyit változott a helyzet, hogy még több elfolyó tömődött el (több köztisztasági alkalmazott gondosan bele is söpri a szemetet), még több felső ruhanemű kerül a tisztítóba, egy-egy esőzés után. Mivel városunkban ez a köztisztasági probléma továbbra is megoldatlan marad, a következő „újítást” nyújtom be: a közeljövőben építendő miskolci közutakat (az északi tehermentesítő útnál már figyelembe vehető) készítsék el felszíni csapadékvís-elfolyók nélkül. Az így megtakarított jelentős összeg után járó tetemes újítási díjamat alapítvány formájában helyezem letétbe a Miskolci Patyolat Vállalat köz- 'pontjánál. a csapadékvizek felcsapódásából származó beszennyezett miskolci polgárok ruháinak kitisztítására. Természetesen kivételt csak azok képeznek — vagyis a díjtalan ruhatisztitásból ki lennének zárva azon illetékesek —. akiken múlik a miskolci „döglött aknák” rendben tartása. Szívem szerint őket esőzés esetén kötelező sétára külde- ném a miskolci közutak járdaszegélyére. Hadd részesüljenek- a mulasztásaikból fakadó, s felcsapódó szennyvizeic áldásaiból. Gyürki László Furcsa felirat hívja fel magára a figyelmünket a Hámor étterem előtt, a Szinva partján: FÜRDENI HATÓSÁGILAG TILOS! Elnézést kérek az előttem ismeretlen hatóságtól, amely ekként akar engem a tisztálkodás gyönyöreitől megfosztani. Ezúttal ezt a tilalmi táblát figyelmen kívül hagyom, és a jövőben is vígan fogok pancsikázni a fürdőkádban 'Ha netán arra akarták volna felhívni a figyelmet, hogy a Szinva piszkos vizében ne lubickoljunk, úgy közérthetőbb módon kellett volna a feliratot megszövegezniük.) Tisztelettel: tű Rendszeres és háborítatlan gépjárműforgalom zajlik a Népkert sétaútjain, a műjégpálya vendégei újabban egyenesen a zöld területeket használják parkolóként. A népkerti autózók a KRESZ-t, a környezetvédelmi törvényt és a normális emberi jóérzést egyaránt sértik, rongálják továbbá a sétautakat és a parkot, és végül, de nem utolsósorban, veszélyeztetik a park gyalogosainak testi épségét. Ezért ismételten és nyomatékosan ajánljuk a hatóságok figyelmébe az ügyet! Pusztai Éva Nem feledkeznek meg a nyugdíjasokról Koromnál, s helyzetemnél fogva sok nyugdíjas ismerősöm, barátom van. Vajmi ritkán fordul elő, hogy arról hallanék körükben: volt vállalatuk, munkahelyük a nyugdíjas-találkozón jutalomban részesítené őket. Talán éppen ezért érzem még jobban a figyelmesség súlyát, r ^ az én volt munkaadó vállalatom tanúsít irántunk, nyugdíjasok iránt. A Voran 3. sz. Vállalatáról van szó, ahol idén is a vacsorával egybekötött találkozón adták át a lehetőségekhez mért jutalmakat volt dolgozóiknak. És higgyék el, számunkra nem a jutalom nagysága a lényeg, hanem az, hogy nem zárnak ki bennünket azokból a keretekből, amelyek rendelkezésre állnak. Magam és nyugdíjas társaim nevében ezt a gondoskodást szeretném hálás szívvel megköszönni a vállalat vezetőségének, párt- és szak- szervezetének, s az Anna Frank szocialista brigád tagjainak. Asztalos Kálmán Miskolc, Kuruc u. 35. sz. Volt miről véleményt cserélni Idén az SZMT székhazában rendezte meg vállalatunk KISZ-szervezete az ifjúsági parlamentet. Vállalatunk két megye élelmiszer- és vegyi- áru-ellátásáért felelős, nyilvánvaló, hogy munkánkat ennek megfelelően kell végezni, s természetes, hogy van is róla mindig elegendő mondanivalónk. Ráadásul a több mint 1500 dolgozót foglalkoztató Borsod—Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál a dolgozók 65 százaléka 30 éven aluli fiatal. Parlamentünk előtt Szabó József igazgató számolt be a két éve végzett munkáról, s vázolta az elkövetkező két év feladatait. Elmondta, mit vár vállalatunk a fiatal dolgozóitól, hogy a kitűzött célokat megvalósíthassuk. Hozzászólásokban természetesen nem volt hiány. A felszólalók közül többen feszítő raktározási gondjainkról szóltak) sokan a munkaerő- vándorlás okairól beszéltek, az utánpótlás hiányáról. Terítékre kerültek az újításokkal kapcsolatos gondok is. jó páran a lakásépítési kölcsönről fejtették ki véleményüket. Külön téma volt az, hogy helyes volna, ha a vállalat vidéki kirendeltségeinél is több fiatalt vonnának be a KISZ-munkába. Példaként a vállalat központjának KISZ- alapszervezetét állították. Ott a dolgozók 90 százaléka KISZ-tag, s munkájukra jellemző, hogy immár kétszer is elnyerték a Kiváló KISZ- szervezet kitüntetést. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a vállalat központjában a fiatalok között a munkaerő-vándorlás szinte megszűnt. Farkas László ÉLVEGY, KISZ-szervezet ...juszt is fogok fürödni! Ki ek kell a narancs? A napokban fültanú- ja cohu.ni egy beszélgetésmi:. Árubeszerző könyörgő ti a r,any keres edetmi vállalat illetékesének narancsért. — Próba jutok már a mi területünkre is juttatni pár ládával . .. Boltjainkban már szinte alig győznek ígérgetni vásárlóiknak uz eladók: mar rövidesen, talán két nap múlva, Lehet, hogy holnap lesz már alapon. Kínos ez. hiszen nem öröm senkinek, ha azt mondjuk, hogy nincsen. És egyébként is kérlek, gondolj bele:X elvtársnak és Z. elv- tásnönek sem tudunk adni egy kilónyit sem... ígéretekben gazdagok vagyunk, az árubeszerző is kapott ígéretet, s lehet, hogy azóta már narancsot is. Jómagam azonban nem tudtam megnyugodni. Habár nekem nem is kell narancs. Megkérdeztem X. elvtársat és Z. elvtársnőt. Nekik sem kell. S ráadásul módfelett csodálkoztak, amikor elmondtam nekik kíváncsiságom okát. Istenbizony nem tudták, hogy bárki is az ő gusztusukra hivatkozzék — a nyomaték kedvéért — ha narancsot akar. Nekik most nincs is gusztusuk rá! Az ö gusztusukat is az ébreszti fel, ha látják a kirakatban. Addig eszükbe sem jut...! S. Gy. Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 1527 Miskolc. Bajcsy-Zsilínszkv út 15. Telefonszám: 18-221 Miskolc Lenin Kohászati Müvek sz. Gr.
