Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-23 / 302. szám

I Maja Az új sakkvilágbajnoknő — Maja Csiburdanidze 17 éves grúz diáklány — Tbili­sziben, a köztársaság főváro­sában él, az orvosi egyetem elsőéves hallgatója. Maja 8 éves kora óta sak­kozik. A tapasztalt edzők ko­rán felfigyeltek a kislány te­hetségére, aki egy év alatt kezdőből első osztályú ver­senyzővé küzdötte fel magát. Nem sokkal ezután Grúzia diákbajnoka lett. A győzel­mek egymás után következ­tek: tizenhárom éves korában Csiburdanidze nemzetközi mester volt, 15 éves korában elnyerte a nemzetközi nagy­mesteri fokozatot. Látjuk-e az Expresst — ütővel? Mesélnek a jéo hátán is Ihász Gábor: „Fircov”, és: Koós a kapuban A Maja Csiburdanidze (balról) és Nona Caprindasvili a lágbajnoki mérkőzésen IiXy történt... Egy gól, amelyet szerzője nem látott Zalaegerszegen történt 1978. december ití-án, a labdarúgó NB I utolsó előtti fordulójá­nak villanyfényes mérkőzésén. A hazaiak nyomasztó fö­lényben játszottak, támadást támadás után vezettek, de a Diósgyőr nagyszerűen, hig­gadtan védekezett, s kapu­suk, Szabó László is bravú­rokat mutatott be. tgy érke­zett el a 63. perc, amikor Szántót gyomorszájon találta egy alaposan meglőtt labda; a jobbhátvédet a középvonal­nál ápolták. A hazaiak be­dobása Kanászhoz került, a középhátvéd a félpályáról megindult, majd úgy 30 méter­ről — miután minden játékos­társat fedeztek a diósgyőri védők — ellőtte a labdát. Ügy tűi*, fölé száll a lövés, ára a néhány pillanattal előbb lezúduló zápor alaposan el­nehezítette a pettyest, amely a kapu fölé érve levágódott, s a kint álló Szabó fölött, mondhatni védhetetlenül ke­rült a léc alá. Ezzel a góllal nyert a ZTE 1:0 arányban. A gól történetét a mérkőzés után így mesélte el a gól­szerző : — Végigtámadtuk az egész mérkőzést, igaz. Varadi Ottó a találkozó elején gólt sze­rezhetett volna a Diósgyőr­nek. Amikor Szántó Gabit el­találta a felszabadító rúgás, láttam, hogy összecsukíik. Oda akartam szaladni meg­nézni, mi1 történt vele. Bor­zalmasan fájhatott neki. na­gyon sajnáltam. Amikor el­indultam, felém dobták a taccsot. így azután — ugye megértik — a labdával kel­lett törődnöm. Vezettem a diósgyőri kapu 'felé. felnéz­tem, s nem láttam egyetlen üresen álló társat sem. aki­nek le lehetett volna adni a labdát. Nemegyszer kísérle­Szahadsáqon a labdarúgók A negyedik hely bizonyára még kellemesebbé teszi a DVTK NB I-es labdarúgói­nak karácsonyát. De a szil­vesztert és az Üjévet is sze­retteik körében tölthetik, hi­szen a február végén kezdő­dő tavaszi fordulóra a felké­szülést csak január 2-án kez­dik meg. teztem már távoli lövéssel, gondoltam, rászúrom, ni is lőttem a 'abdát, de amint lát­tam az ívét, megfordultam, s igyekeztem vissza a helyem­re. Ügy éreztem ugyanis, hogy alaposan fölé megy a lövés, s mert ekkor erőtelje­sen támadtunk, helyzeteink is voltak, tartottam tőle, hogy kapok a fiúktól. Azután Pé­terre, hátvédtársamra néztem, aki magasra emelt karral ro­hant felém. Visszanéztem, s láttam, hogy Szabó mögött ott a pettyes a kapuban. Nem volt időm gondolkozni, örül­ni. mert nyakamba szakadt — az egész csapat. Hát így tör­tént. hogy nem láttam a sa­ját gólomat.. (tóth) k is iliis príÉi A magyar újságíró-szövet- seg sportújságíró szakosztá­lya összesítette a hagyomá­nyos ..Az év legjobbja” pá­lyázatra beérkezett szavaza­tokat. Az év legjobb Jérfisporto- lója: MagyaV Zoltán tor­nász, 2. Buday Tamás ka­jakversenyző; 3. Gergely Gá­bor gsztáliteniszező. Az év legjobb női verseny­zője: Magos Judit asztalite­niszező, 2. Papp Margit at­léta. 3. Ambrus Marianne evezős. év legjobb csapata: férfi sakkválogatott, 2. kard­válogatott, 3. dsC vízilabda­csapata. Huszadiki. szerda számunk­ban megemlítettük: szóba ke­rült az Express zenekar jég­korongcsapatának miskolci szereplése. Most megkérdez­tük a középcsatárt és a ka­pitányt: mit szólnak hozzá? IHÁSZ Amikor hue jött, hogy Mis­kolcra jönnének, s nogy a csa­patban Ihász Gábor, valamint i\cos János is szerepel, rögtön nyomozásba kezdtünk, s hála az OtU-nak, hamarosan csöngött a i# ef on a népszerű dalszerző la­káson. — igaz a hír, hogy a szerzői toi.»at luónként felcseréli a jég- korongütövel? — Igaz, hiszen én csapatban is játszottam, még az utánpótlás vatogatottban is. — Ha Miskolcra hívnák az Express csapatát, szívesen el­jön ne? — Az nagyon kellemes dolog lenne, és határozottan tetszene. Az idén úgyis el vagyunk ha­nyagolva „hoki-ügyben”. — Koós Jánosról is hallottuk, hogy Önökkel játszik — sajnos, az ó telefonja nem felelt . . . — Persze, ö a kapus! És én vagyok a Fircov” — emlékszik a régi híres szovjet középcsatár­ra? — ördöngösen cselezek, de nagyon szolid vagyok — és nem nem is beképzelt! Igaz, 16 éves koromban abbahagytam, de ak­kori társaim közül néhányan még ma is játszanak a magyar bajnokságban. — Elnézést, most hány éves? — 32 vagyok — de nem nézek ki annyinak! Akislányok, akik­től levelet kapok, mindig azt ír­ják, hogy fiatalos képem van (nevet). — Ez évben játszottak már va­lakivel? — Még nem. — Akkor most már edzeni kellene . . . — A! Megélünk mi a jég há­tán is . . . Apropó! Solymos Tó- nival beszéltek már, merthogy ő a „menedzser”! Meg a Kangyal Feri. — Nem beszéltünk, de a Kini­zsi vezetői már tárgyaltak va­lakivel pesti mérkőzésük alkal­mával, amikor a Pomázzal ját­szottak. De váltsunk témát! Mi­vel foglalkozik most? apróhirdetéá A B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. Gazdasági Hivatala (Miskolc, Ta­nácsház tér 1.) gázkazán fűtésé­hez vizsgával rendelkező fűtő szakmunkást keres, jelentkezni a hivatal vezetőjénél, 8—12 óra között. Miskolc I. Megyei Postahivatal munkavállalókat keres 8 órás, állandó éjszakai hírlapkiosztói, valamint a kora reggeli órákban 4 órás hírlapkézbesítői munkakö­rökbe. Jelentkezés: Megyei Pos­tahivatal, Miskolc I., Kazinczy U. 16., városi hírlaposztály. KELLEMES ÜNNEPEKET, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN MINDEN OLVASÓNAK A BORSOD MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT — Feliepést nemigen vállalok, mert készülünk a nagylemezen» .»elvételére. Azt csinosítgatom, mert most már bizonyos, hogy . övidesen fölvesszük. Két kivéte.- iel saját szerzeményeim lesznek rajta. Pélaául a régeb ölek közú. új hangszerelésben a Válaszolj ne­kem, a Múiiiak a gyermekevek — ez lesz a nagylemez címadó dala —, az Elszáll a gondom . . . a Mikor az álom jön felém . . . , ezek lesznek a „régi” oldalon, s a másik felén az új szerzemé­nyek. — visszatérnénk még egy ki­csit a sporthoz! Ügy különben, „általában” edzésben van? — Általában igen. Különösen most, hogy a fellépések megrit­kultak, mindennap kint vagyok a Vasas-pályán. A feleségem vá­logatott kézilabdás, ő úgyis min­dig ott van, s így én is a kézi- sekhez járok — focizni. — Köszönöm, s remélem, hogy láthatjuk majd „Fircovot” a miskolci műjégen! — Én is . . . KANGYAL A következő telefonhívás Kangyal Ferencnek szólt — Solymos telefonszámát nem tudtuk —. s kiderüLt, hogy még ő sem hallott a dolog­ról, de az ötletet kedvezően fogadta: — Szerintem vállalnánk' — Lehetne ebből akár egy show is? — Igen, csak hogy? Az a probléma, hogy kint szinte megoldhatatlan a „hangosí­tás”. „Jégrevüt viszont el tudnék képzelni, s ebben a jégsport-szövetség segíthetne. Az oda való... Akár a mi meccsünk, bár hangsúlyozom: mi azért elég gyengék va­gyunk. — No. azért a Kinizsi sem a Fradi még, s miután az Expressnek már múltja is van .. . Tényleg, hogy ala­kult ki ez a gárda? — Én is játszottam vala­mikor. Solymos is. meg má­sok is, s aztán egyszer csak kialakult, összejött. Miért ne próbáltuk volna meg ismét? Egyébként a Dózsánál van lehetőségünk, oda járunk ki, s fogunk ezután is. Most már készülünk, mert szilveszter­kor lesz egy komoly mécs­esünk — a magyar váloga­tottal. — A magyar válogatot­tal??? — Igen! A focistákkal-.. — Ja. az más... Sőt. úgy emlékszem, ez már hagyo­mány!? — Igen. játszottunk már velük. — És az Express ..melles­leg” mivel foglalkozik most? — Nagylemezünk készül, meg rádiófelvételek. Január közepétől pedig részt veszünk egy ORI-műsorban. — Köszönöm, s bízom ben­ne. hogy létrejön a mérkő­zés! — Én is úgy vélem, s jó lenne, ha a miskolciak miha­marabb megkeresnék Sóly­most, vagy engem. Már mon­dom is a telefonszámát... MENYHÉRT Aki nem „szintén zenész”, ha­nem a sportcsarnok igazgatója, Menyhért László. Akit azért ke­restünk meg, hogy megkérdez­zük: vállalná-e a sportcsarnok egy ilyen rendezvény lebonyolí­tását? A következőket mondotta: — Már tudok a dologról, mert a Kinizsi vezetői „elővezették” a témát. Hogy vállalnánk-e? Miért ne? Természetesen „ko­moly” rendezvényként, rendes belépőjeggyel — kicsit arra is gondolva, hogy a még mindig jelentős támogatásra szoruló szakosztálynak legyen is bevé­tele —, ha már csináljuk! És nem is csak ezért, mert bizonyos, hogy nagy érdeklődés kísérne az eseményt, s ezzel újabb kitűnő szórakozási lehetőséggel szolgál­nánk a miskolciaknak. Mindezek után telefonszá­mokat cseréltünk, s kifejez­tük azt a reményünket, hogy valóban így lesz, s Miskolc új műjégpályája egy újfajta szórakozási lehetőséget kínál városunk lakóinak. Hajrá, szervezők . . .! HORVÁTH KÁLMÁN Befejeződtek az Országos Ifjúsági Kupa kosárlabda elődöntői. A MEAFC-os lá­nyok a kecskeméti csoport­ban küzdöttek, és megnyer­ték az elődöntőt. Az első helyet a kecskemétiek elleni találkozó döntötte el. ahol a miskolciak 66:57 arányban győztek. Ugyanitt a fiúknak csak a harmadik helyet si­került megszerezni a KSC és a Csőszerelő mögött ­Az edző nyilatkozik Szinte valameny- nyi napilapnál szokásos, hogy egy-egy labdarúgó­mérkőzés előtt és után a vezetőed­zők nyilatkoznak. X. Y.-t megkér­deztük, mit vár a mai találkozótól. • — Zseniális tak­tikát dolgoztunk ki. Először is olyan mezben megyünk a pályára, amin nem látszanak a számok, csak ra­dar-letapogató­készülékkel olvas­hatók le. Ezt be­építettük a bíró szemüvegébe. Az ellenfél csak nul­lát láthat. Kettőt! Másodszor 1+9-es rendszert játszunk. Az egy szem söp- rögető mindkét ci­pőjébe börtvonzó mágnest építet­tünk, automatikus kapcsolóval. A kapcsoló akkor kezd működni, mikor a labdát az ellenfél megsze­rezte. A mágnes a, börlabdát magá­hoz vonzza, a vé­dő előrerúgja. Mindegy, hogy merre és hova, mert a fű alatt előre-hátra, job b- ra-balra mozgat­ható futószalagok állnak készenlét­ben az ellenfél já­tékosainak ledön­tésére, és a rend­szert egy sztereó- televízióval egybe­épített komputer működteti. Har­madszor az ellen­fél alapvonalánál számtalan kaput képeztünk ki, úgy, hogy a pályáról céak egy látszik, az eredeti. Az op­tikai hatás azon­ban biztosítja, hogyha a labda bárhol elhagyja az alapvonalat, gól­nak látszódik. En­nek érdekében a kapust jól ragadó, speciális csirizzel leragasztjuk az eredeti kapu kö­zepébe, önműködő kioldóval, azaz a csiriz csak akkor enged, ha náluk a labda. És végeze­tül (de ezt csak zárójelben írja meg!) az ellenfél játékosainak ga- tyakorcát beken­jük labdaundor- zsírral, amitől majd „el-a-labdá- tól” kényszerkép­zetük lesz. — Ezek után — fejezte be X. Y. — azt hiszem, győ­zelmünk egy per­cig sem foroghat veszélyben. A mérkőzés után: — Persze, hogy győztek. De hát én ezt még a mérkő­zés kezdete előtt megmondtam! Fantasztikus, mit műveltek a labdá­val. Rúgták! Igen, rúgták! És saját társukhoz! Mert oda akarták! Es milyen erővel? A söprögetönk mág­nese felmondta a szolgálatot. A fu­tószalagon meg szaladni kezdtek, az ellenkező irány­ba. Igen, futottak! Tudtak! Ki hallott még ilyet a mo­dern labdarúgás­ban? De nem ez volt az igazi oka vereségünknek, hanem a játékve­zető. A 30. perc­ben ellenünk ítélt egy partdobást. Hát nem fantasz­tikus? Persze, tiogy ebből szerez­tek gólt a 90. perc­ben! Hát mit aka­runk mi, edzők, mit akarnak a já­tékosok, ha ilyen játékvezetők van­nak ... — Nincs iga­zam ...? D. T. B. Kosárlabda ÓIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom