Déli Hírlap, 1978. december (10. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-23 / 302. szám

A. „A zöld fenyőfán lágyullak a gyertyák... Karácsony a Gyermekvárosban # Még egy csillag, még egy gyertya . .. A legnagyobb karácsonyi» — ami niinuenkié — hat méter magas; s nem kevesebb, mint 12 kilogramm szaloncukor dí­szíti. Persze van rajta sok min­den más is; mindaz, amit a gyermeki fantázia teremteni tud. De ezenkívül csoporton­ként is állítanak egy-egy fát a gyerekek (szám szerint tizen­kettőt), s természetesen jutóit egy szép fenyő a betegszobá­ba is. Csütörtökön ebed után­iéi kezdve báromszáztizenkét gyerek (a legkisebbek három­évesek, a legnagyobbak már túl a tizennyolcon) készült a fenyőfaünnepre a miskolci Gyermekvárosban, mely erre az alkalomra még szebb lett, mint általában. Mindenki cso­magolt, mindenki örömet akart szerezni valakinek. Dr. Dobos László igazgató asztalán már ott díszlett 1 Vadász Jancsika szép karácsonyi rajza és Nyisz- tor Csaba kézimunkája. Ők voltak a leggyorsabbak; min­denki mást meg akartak előz­ni. A felnőttekre is átragadt az izgalom, a pedagógusok kulcsokat csörgetve (most be kell zárni egyik másik ajtót, nehogy idejekorán kiderülje­nek a titkok) siettek a folyo­sókon, az óvodások pedig a délutáni alvás után azonnal előszedték kis szekrényükből a legünneplőbb ünnepi ruhá­jukat. Ragyogtak a lakk ci- pőcskék, vakítottak a fehér blúzok, szép masni került1 a hajba, s a kicsik még egy­szer átismételték a verseket. (Nem csoda, hogy a nagy ün­nepségen, melyen részt vet­tek a szülők, patronálok, az óvodásoknak volt a legna­gyobb sikerük.) ■ ■ A munka befejeztével sok­sok felnőtt sietett a Gyer­mekvárosba; mindazok a szocialista brigádtagok, ré­gi kedves ismerősök, akik osztozni akartak a gyerekek örömében. A Gyermekváros társadalmi bizottságának fel­hívása természetesen már jó előre eljutott a különböző munkahelyi közösségekhez, s ennek eredményeként 91 ezer forint gyűlt össze ajándékok­ra. Mikor az esti órákban a különböző korú gyerekek bontogatni kezdték a csoma­gokat, kiderült, hogy a pénzt szinte könnyebb volt előte­remteni, mint a sok és sok­féle ajándékot megvásárol­ni. Mennyi szeretet és talá­lékonyság kellett ahhoz, hogy ki-ki azt kapja, amit leg­jobban várt. aminek a leg­jobban örülni tud. Mert ter­mészetesen nem egységes, uniíormizált csomagokat, tár­gyakat kaptak, hanem sok ötlettel, nagy fantáziával ösz- szeállított csomagokat. 'Az egyikből optikai játékkész­let, a másikból csengős moz­dony, a harmadikból ródli, a negyedikből expander, a száztizennegyedikből sákk- késjlet került elő és ki tud­ná felsorolni, hogy még mi minden. Míg a legkisebbek a babáknak, felfújható gumi­játékoknak örültek, a tinéd­zserkorban l^vők tetszés­sel nézegették magukat az új gézingekben, Jeans-puló-. vérekben. A csomagokat ki-ki már a saját csoportjának kará­csonyfája alatt — szőkébb családi körben — bontotta fel. Ez előtt volt a földszinti nagy ebédlőben a szép, szí­nes műsor, melyen mindany- nyiunkat szereplővé avat­tak. Tudniillik nemcsak az énekkar énekelte „tiszta szív­vel, bátran”, hogy Kis kará­csony, nagy karácsony, ha­nem valamennyi pedagógus és vendég is; mind a kétszá­zan, akik jelen lehettünk az ünnepségen. Most derült ki, hogy milyen nagy és szex-te- ágazó a gyermekvárosiak családja. Senki ,nem jött hi­vatalból; mindenki valaki­hez, valakiért látogat el a városba, mint ahogy megte­szi ezt akkor is, ha nincs ilyen nagy ünnep. A különböző szocialista brigádok tagjai — a patro­nálok — otthonosan mozog­nak a sok gyerek között; fel­mennek a csoportszobákba, itthon érzik magukat. Nincs hivatatos kérdés-felelet, csak beszélgetés van; őszinte ér­deklődő szavak, közös öröm. A látogatók is kapnak aján­dékot. mert a gyerekek a maguk módján ugyancsak készültek egy-egy kedves kis meglepetéssel. Az egyik kis­fiú (hatodikos vagy hetedi­kes lehet) büszkén mutatja fémtálcán a hat kávéspoha­rai. amit a patronálójának vásárolt. — Ugye örülni fog neki? — kérdezi tőlünk, s mi megnyugtatjuk; hát le­het ennek nem örülni. .. Találkozunk néhány csi­nos fiatal lánnyal és immár bajszot viselő ifjúval is. Az igazgató sorra kezet fog velük, ök már felnőttek; pénzkereső emberek, de ta­valy még a Gyermekváros lakói voltak. Hacsak tehetik, visszajönnek, hiszen ide jön­nek haza. És sohasem ■ üres kézzel... Mikor van egy kis szabad­időnk, az iránt érdeklődünk, hogy mi lesz majd a téli szünetben. Megtudjuk, hogy 92 gyerek utazik el a karár csonyi és újévi ünnepekre a szüleihez, nevelőszüleihez vagy rokonaihoz. Tizenöten egy-egy miskolci családtól kaptak meghívást, tizen pe­dig részt vesznek a parla­mentben rendezendő fenyő­faünnepen. A többiek bükki kirándulásokkal, mozi- és múzeumlátogatásokkal és sok más hasznos szórako­zással töltik a szünidőt. Kedvenc helyük a műjég­pálya (már van a városnak 45 pár korcsolyája), és na­gyon remélik, hogy előbb- utóbb lesz majd hó is, hogy kipróbálhassák a negyven-öt- ven szánkót, ródlit. Azt hiszem, a Gyermek- város lakói csütörtökön es­té, egy kicsit később vacso­ráztak a szokottnál, s biz­tos, hogy nyugtalanabbul aludtak, mint máskor, hiszen nemcsak a szomorúság, ha­nem az öröm is ébren tart bennünket. # Viktória legyen a nevel (Kovács Attila felvételei) (gyarmati) Köztulajdonba kerülnek Csonlváry művei A Kulturális Minisztérium szerződést kötött a Csont- váry-életmű megmentője, Gerlóczy Gedeon özvegyével és külföldi örökösével, a szá­zadforduló nagy festője mű­veinek és az életére, mun­kásságára vonatkozó doku­mentumoknak állami tulaj­donba kerüléséről. A rész­ben eddig is múzeumi letét­ben őrzött, kiemelkedő kul­turális értékű művészi ha­gyaték végleges elhelyezésé­ről és állandó kiállításáról később, a szükséges feltéte­lek megteremtése után intéz­kednek. ★ Csontváry Kosztka Tivadar műveinek zöme — mintegy tíz kép és ugyanannyi tanul- mányrajz, köztük A názáreti Mária kútja, a Balbek, a Tát­rát, a jeruzsálemi panaszfa- lat ábrázoló kép — jelenleg a pécsi Csontváry Múzeum­ban látható. A Magyar Nem­zeti Galériában őrzöttek kö­zött van önarcképe s a Ma­donnafestő című alkotása. Néhány mű a miskolci Pet- ró- és más magángyűjte­ményben található. A Céd­rusokat és több más remek­művet a Gerlóczy-gyűjte- mény őrzi. Rajzverseny és meseműsor Játékos gyermekműsorral kedveskedik a Vörösmarty Mihály Művelődési Ház a vakációzó gyerekeknek de­cember 27-én, szerdán. Dél­előtt 10 órakor kezdődik a vetélkedővel, rajzversennyel és meseműsorral tarkított program. T,— Gokota Talán szokatlan, ha egy so­rozatot szerénynek nevezünk. Tekinthető ez értékítéletnek is, de nem annak szánjuk. Mert lenne mit bírálni, számon kér­ni a tévéfeldolgozáson, ám fé­lő, hogy ez (ismét) a sztreoti- piák ismétlése lenne. Fogadjuk el' tehát, hogy egy ilyen re­gényóriást lehetetlen azonos értékű képekre, képsorokra le­fordítani. Elmélkedhetnénk a sorozat közművelődési jelentő­ségén is, s ez sem lenne ha­szontalan. Bizonyára sokan előveszik a könyvet, s akkor a sorozat már betöltötte funk­cióját. Arról szóljunk inkább, amit megvalósított a tévévál­tozat, s ez nem is kevés. Mipdenekelőtt emberközel­be hozta, átélhetővé tette a forradalmat és a polgárhábo­rút. Előbb azt a folyamatot, ahogyan Oroszország eljutott magához a forradalomhoz. (Nevezhetnénk ezt az ese­ménysort a címre asszoci­álva kálváriának is). Mert a történelem csak az utókor számára áttekinthető, tételek­be foglalható, a kortársaknak szenvedést és bizony sok-sok botladozást jelent. Alekszej Tolsztojhoz hasonlóan ha­talmas epikus hömpölygés- ként, folyóként láttatja ezt az utat: az orosz értelmiség, vagy ha úgy tetszik, a kö­zéposztály útját. Az analógia Lev Tolsztojjal és a Hábo­rú és békével nem véletlen. Gondoljunk csak például Bolkonszkij jellemének fej­lődésére, vagy Pierre Bezu- hov útjára a cselekvés válla­lásáig. A Golgota hőseinek dönteniük, választaniuk kell, jóllehet sokkal drámaibb, mert gyorsabban változó kö­rülmények között, mint Bol­konszkij éknak. Megnehezíti a döntést, hogy a forradalom­ban és a polgárháborúban nem csupán a hazaszeretetről, vagy annak hiányáról van szó. Dása vagy Roscsin is éppen úgy szereti hazáját és népét, mint Tyelepin. vagy Kátya, mégsem találják meg rögtön a helyüket. A felismerés, hogy a bol­sevikok, s csak a bolsevikok jelentik Oroszországot, csak lassan és ezernyi szenvedés, áldozat árán fogalmazódik meg bennük, s bizony nem is olyan idilli módon, aho­gyan azt a tévésorozat egyes jeleneteiben leegyszerűsítet­te. Alekszej Tolsztoj realiz­musa abban tér el Lev Tolsz­tojétól, hogy a hősök mozgá­sában nem csupán az erköl­csi indítékokat mutatja be. Nem arról van tehát szó így, egyszerűen, hogy a vörösök jók, a fehérek pedig rosszak. Jó emberek is harcolhatnak rossz ügyért (lásd Roscsin, Dása), a jó ügyet is szolgál­hatják rosszul, vagy éppen silány emberek. A lényeg más: a történelmi és a tár­sadalmi igazság felismerése, s ehhez nem mindig elegen­dő az elhatározás. Gátja le­het maga az osztályhelyzet, a származás, a neveltetés, de nem kizáró ok! Az orosz értelmiség dolgát nehezítette az, hogy sokáig tájékozatlan volt. Arra gon­dolunk itt, amire már utal­tunk is, hogy a patriotizmus éá a' forradalom fogalmai jó ideig nem kapcsolódtak ösz- sze, nem váltak cselekvő erővé. Ez magyarázza magát a polgárháborút is: Oroszor- / szág már-már 'több részre szakad; ugyanakkor éppen a polgárháború iszonyú szenve­dése és vérfürdője döbbenti rá az értelmiség javát, hogy hol is a helye. Hiszen éppen a polgári Európában kell csalódnia, amely fegyvereket küld a sokat szenvedett,' bé­kére vágyó nép és ország el­len. A forradalom ellen, amely 1917 óta Oroszországot jelentette. Ezt ismeri fel Ros­csin például, s fordítja fegy­verét azok ellen, akiket el­addig szolgált. A „jutalom” a regényben, s a sorozatban is nem csu­pán maga az ügy: az addig egymástól elszakított házas­felek az ügyben, az ügyért találkoznak. Tudjuk ma már. hogy a polgárháborút még nem a felhőtlen boldogság évei követték. Ám Alekszej Tolsztoj nem is ezt írta meg. Az élet mindenkor és minden­hol küzdelem, csak éppen nem mindegy, hogy miért. A Golgota éppen a miértre ke­reste a választ, s megmutat­ta a hogyant is. ahogyan a gondolkodó, felelős értelmi­ségi elkötelezett és ember maradhat. Mert az ember éppen azért ember, mert ké­pes dönteni, mert mindenkor döntenie kell!... (horpáesi) TŰLEVELEK SAKK — Borítékolom a következő lépést. — Helyes. A borí­tékon ne felejtse el feltüntetni az irányí­tószámot. TALÁLÓS KÉRDÉS Feldobják. leesik. Mi az? (Megfejtés: rinocé- rosz. Csak legyen, aki feldobja.) a víz alatt — Légy az enyém! — mondta magában a hal, és lerágta a horogról a legyet. A KOR NÉGYSZÖGESÍTÉSE Az igazgató emel­kedett szólásra: — Az üzemi négy­szög mai kerekasztal- beszélgetését megnyi­tom. ARANYBORJÚ Vendéglő. — Borjúszeletük van? — Hahaha! Borjú? Aranyért sincs, uram! BANKBAN — Feltűnés nélkü adja át a pénzt, ami magánál van! Ha megpróbál valakinek jeit adni, azonnal ke­resztüllövöm ! • — mondta a pénztáros, és az utolsó centig el­szedte a megszeppent kliens dollárjait. KEDVENC SZÓRAKODÁSAIM Sportopéd: lélekha­rangidős; karamell­tartó. SZÓLÁS ' Sok kis megalkuvás sokra megy. NOSZTALGIA — Emlékszel? Ami­kor először pillantot­talak meg, egy érett­ségi tablóképen... Az első randevúnk. Az első csók ... Ami­kor bemutattál a szü­leidnek ... Az eskü­vőnk. A gyerekeink. A tíz évi boldog há­zasságunk . . . Emlék­szel? — Nem. — És a válópe­rünkre ? TÁVIRAT SVÉDORSZÁGBA Inge Kjölmann. Stockholm. Boldog új évet kívánok, kedves Inge. Akinek nem in­ge, ne vegye magára. FAFEJ Fafejű ismerősöm­nek fején találtam a a szöget, ami szöget ütött a fejébe. AJÁNDÉK Ajándékot kapni — öröm. Ajándékot adni — nagyobb ötöm. Ajándékot eladni — még nagyobb öröm. ÁRNYALATOK Nem mindegy, hogy az az állat fehér bir­kák között fekete bá­rány, vagy szürke farkasok közt. ÖKÖLJOG — Ön bíráskodik a mérkőzésemen ? — önbíráskodom a mérkőzésén — felelte a vezető bíró, és a gong után azonnal le­ütötte az ökölvívót. KRIMISITETT KÖZMONDÁS Aki kíváncsi, az nem öregszik meg ANTIREKLÁM Fiatalok! Jelentkez­zetek általános isko­lai tanulónak! MADÁR Nem igaz, hogy arra várok, hogy a sült galamb a számba re­püljön. Nem szeretem a galambot. Nekem sült liba kell! EMBEREK Az ember körülnéz, sóhajt egy nagyot, és eltöpreng:1 „Biztos, hogy az embertől származunk?” NO Az, hogy egy nő könnyűvérű, még nem zárja ki, hogy sűrűvérű legyen. NEM TELJESÍTETTEM A mai napig nem teljesítettem 1978, évi tervemet, és minden esélyem megvan rá, hogy december 31-ig már nem is fogom. Sajnálattal jelentem be, hogy nem kaptam meg az idei évre be­ütemezett Nobel-díja- mat, nem írtam meg a Nagy Magyar Drá­mát, Regényt, Szim­fóniát, Humoreszket. Ezzel szemben: min­den vállalatunk, üze­münk, gyárunk a ha­táridő előtt tel’.^'et­te éves tervét. ~~«’cz szívből irigyke .ve gratulálok, (szabados) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom