Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-23 / 276. szám
a miskolciaké a szó Fittyet hányó gyalogosok Használjuk ki természetes meleg vizeinket! Munkahelyeken, baráti körökben városszerte beszédtéma, hogy Miskolc a műjégpálya megvalósításával igen hasznos sportlétesítménnyel gazdagodott. Együtt örülünk mi szülők a gyermekeinkkel, hisz’ fiataljaink egészséges, friss levegőn való korcsolyázása valamennyiünk közös érdeke. Gyermekeink élnek is a lehetőséggel, a műjégpálya látogatottsága igazolja a létesítmény jogosságát, szükségszerűségét. Örömünk azonban nem teljes, hiszen a műjégpálya, mely már kicsinek bizonyul, bizony nem elégítheti ki fiataljaink mozgásigényét. Az Edzett ifjúságért mozgalom keretében ma már halaszthatatlan szükségként jelentkezik az uszodaprogram megvalósítása. Őszintén be kell vallanunk, hogy Miskolcon, a meleg vizek városában a fürdőkultúra fejlesztésében a felszabadulás óta nem történt semmi. Azóta a város lakóinak száma majdcsak megháromszorozódott, uszoda nem épült, a strandok száma ráadásul kettővel csökkent. Ugyanakkor országszerte sokkal kisebb lélekszámú városokban ötvenmétercs, fedett versenyuszodák épülnek. Ezekben a városokban már felismerték, hogy nem elég csupán a lakások számát szaporítani, elengedhetetlenül fontos a lakosság részére az egészséges életmódhoz uszodák építésével lehetőséget biztosítani. Véleményem szerint Miskolc, az ország második városa megérdemelne egy, a kecskemétihez hasonló 50 méteres uszodát, mely kielégítené a sportigényeket, de a tömegsportolásra is tág lehetőséget biztosítana. Véleményem szerint, és ebben azt hiszem, nem vagyok egyedül, a meglevő meleg vizek felhasználásával kellene megépíteni az ötvenméteres fedettet és erre a legkiválóbb hely az Augusztus 20. strandfürdő térsége, ahol a régi remíz szanálásával lehetne alkalmas területet nyerni. Míg nem késő, jó lenne felülbírálni még egyszer a Diósgyőrbe tervezett 25 méteres uszoda létesítésének ügyét. Elhibázott döntésnek tartom, hogy uszoda épüljön olyan helyen, ahol csak hideg víz van, a vizet energiával kell melegíteni, s ugyanakkor természetes meleg vizeink kihasználatlanul folynak a város más pontján a Hejőbe, illetve a Szinvába. Az Augusztus 20. strandfürdőn éppúgy megoldható lenne az úszók edzése, versenyzése, mint ahogyan a Csorba-telepi tavon edzenek, versenyeznek a kitűnő diósgyőri kajakozok. Az uszodaprogram elodázásánál a szükséges anyagiak hiányára hivatkozni ma már Miskolcon hamisan hangzik. Helyesebben fogalmazva: sok milliót fektetünk olyan létesítményekbe, melyek sorrendiségben az uszodák után következnek. Gondolok itt az avasi ifjúsági sporttelepre, mely mindaddig kihasználatlan lesz, míg közlekedés az Avas-tetőre megoldást nem nyer. A Vasas Ifjúsági Parkba is sok milliót fektettek be jó szándékkal, s a létesítmény kihasználtsága megkérdőjelezi a szükségességét. A 25 méteres uszodára szánt költség jó indítóalapul szolgálna egy minden igényt kielégítő 50 méteres fedett versenyuszoda építéséhez, a többi milliót a miskolci nagyvállalatok segítségével, az ifjúság, a lakosság a műjégpálya építésénél tapasztalt társadalmi segítségnyújtásával össze lehetne hozni. A miskolciak a műjégpálya építésénél jelesre vizsgáztak lokálpatriotizmusból. Én úgy fogalmaznám helyesen, hogy a miskolci 50 méteres fedett uszoda létesítése nem az anyagiakon, hanem a városvezetés jó hozzáállásán, lokálpatriotizmusán áll vagy bukik. Személy szerint én az uszodáért tenni is akarok. Ezennel felajánlom, hogy három éven keresztül 50—50 munkaórát, vagyis 150 munkaórát dolgozom bármilyen, az ötvenmétercs fedett uszoda építését segítő munkában, természetesen térítésmentesen. Továbbá, ha téglajegyeket is kibocsátanak, családommal öt tcgla jegyet vásárolok az uszodaprogram megvalósításáért. Hafner Károly UKM-dolgozó Miskolc, Könyves Kálmán u. 10, sz. Változó virs'iárak a sportcsarnokban Vasárnap este fejeződtek be városunkban az ifjúsági és junior cselgáncs Európa- bajnokság küzdelmei. A sport- szerető miskolci közönség néhány napon át őszintén hódolt a cselgáncs-sportnak, sokan kerestük fel miatta a sportcsarnokot. Egy kihelyezet büfé állt a szurkolók rendelkezésére a tribün fölött. a bejárattal szemben, a jobb oldalon, örültem neki, hiszen gyermekeim hamarosan megéheztek, s ezért igyekeztünk igénybe venni a figyelmességre valló szolgáltatást. Sajnos, bosszantó tapasztalatokat szereztem. Már az első vásárláskor megdöbbentem, amikor az ártájékoztatón azt olvastam, hogy a virsli mustárral 7,70, ugyanakkor föléje piros golyóstollat felvésték: 1 dkg = 0.80 forint. Kértem egy pár virslit, majd amikor a 10 forintosomból 40 fillért kaptam vissza, megkérdeztem, vajon mennyi is hát a virsli ára? Közölték: 9.60 forint. Este ismét csak virslit vettünk. s ezt már 11 forintért kaptuk meg. Ismét rákérdeztem, mi az oka a hirtelen Keressük Pityukat Egy számunkra nagyon kedves törpepapagáj megkereséséhez kérnénk segítséget, mert magunk eddig hiába fáradoztunk. November 17-én reggel röpült ki a szobánkból, s veszett nyoma. Még reménykedünk, hogy valaki rátalált, s megmentette a biztos pusztulástól. Ha így van. kérjük: értesítsen bennünket; mi a kismadár pénzben kifejezhető értékének többszörösével honoráljuk szívességét. A madár sárga tollazatú, feje búbjára körömlakkal piros csík van festve. Szeretném néhány mondatban érzékeltetni, miért ez a ragaszkodás ehhez a kis madárhoz. Feleségem súlyos műtét után rokkant nyugdíjas, igen sokat van egyedül otthon, ez a madárka tette számára elviselhetővé a magányosságot, míg én dolgozom. Egyébként nagyon értelmes, szépen beszélő törpepa- paaáj, „aki” szinte családtagnak számított. Elvesztése feleségem ke- iélyállapotát teljesen letörte, mivel ö nevelte — tanította beszédre. Reménykedve várjuk az értesítést, hogy netán valaki rátalált, s haza- , juttatja kedves madarunkat. ■ Adorján Tibor Miskolc, Széchenyi út 49. I. em. 3. ★ Már többször olvastam a DH hasábjain városunk fegyelmezetlen gyalogosairól, de a saját tapasztalataim döbbentettek meg igazán. Ezek ugyanis azt tanúsítják, hogy a szabályokra fittyet hányó gyalogosok gyűjtőhelye a Széchenyi út. Az az út, amelyen az autósokat már agyonszabályozták. (Jármű legyen a gumiján, amelyik igazán szabályosan közlekedik rajta.) Ám az ember úgy érzi egy-egy csúcsforgalmi időszakban, hogy a gyalogosokról — legalábbis a megrendszabályozásulcról — nagyon elfeledkeztek. Hajmeresztő jeleneteknek lehetünk szemtanúi főutunkon. Keresztül-kasul, srégen és átlósan közlekednek rajta — akadályozva a fegyelmezetlenséggel az építkezések miatt amúgy is „trombózisos” gépjárműforgalmat. S ami a legmeglepőbb: hónapok óta nem hallottam egyetlenegy sípszót sem, amely legalább rendre intené őket. Már-már hajlandó vagyok azt hinni, hogy hiánycikk a fütyülő. Istók Judit, Miskolc, Tízes honvéd u. Iá. A perecesi asszonyok kérése T. József, Miskolc, Győri kapu. Igaza van. Mégiscsak felháborító, hogy egyesek mire képesek bajba jutott embertársaik láttán. Rovatunkban is többször írtunk már az önéhez hasonló esetekről — úgy látszik: nem elégszer. Szerencsére, az élet sem produkál mindennap ilyen szomorú sztorikat. ., Ötvenhármán írták alá azt a levelet, amelyben a perecesi asz- szonyok igen indokoltnak látszó kérését tolmácsolják. A kérés lényege: az esti órákban — amikor munkába indulnak, vagy munkából jönnek — a buszmegállótól télnek hazamenni a Debreceni Márton téren és környéken lakó nők. A térhez vezető út ugyanis 156 lépcsős lépcsősor, s erdős, cserjés területen vezet át. Mint írják, többeket zaklattak már a késő esti órákban. Ketten az erőszakoskodók miatt kórházba kerültek, a levél keltekor is kórházban voltak. Súlyos problémájukon segíthetne a Miskolci Közlekedési vállalat, ha a 6-os jelzésű autóbusz vonalát kiterjesztené a Debreceni Márton térre is. A Finkei úti szakaszon megoldható lenne a vonalmódosítás, s a busznak fordulási helyet biztosítana a 104. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet előtt vagy a városi tanács kollégiuma előtt levő térség. Igaz, ezzel 10—15 perccel hosszabb lenne a busz menetideje, ám az itt lakó asszonyok biztonságérzete kifejezhetetlen mértékben növekedhetne. A Debreceni Márton tértől 100—150 méteren belül lakik a levél aláíróinak mind„Illatos” a Pece „árváltozásnak”. Megnyugtattak: ez más szállítmány, ezek a virslik nagyobbak, mint a délutáni volt... Csakhogy kevés volt az egy pár virsli, ismét sorba álltam a következőért. Kértem és kaptam, most már újfent 9.60-ért. Ugyanabból az edényből, bár más kiszolgáló által. Elkezdtem töprengeni : vajon a néhány perc alatt hozhattak-e újabb virs- liszállitmányt, megfőzhették-e. s lehetséges-e, hogy ezek már kisebb virslik, mint a korábbi? Azóta sem hiszem ... Már csak arra volnék kiváncsi, hogv végül is 7.70. 9.60 vagy 11 forint-e a virsli ára. Netán valóban 0.80 forint dekája. ámbár ha dekázták volna. mérlegelni is illett volna. Ügy vélem, ez az eset nemcsak számomra tanulságos a jövőre nézve. Tanulsággal kell szolgálnia azoknak is, akik az ilyen jellegű büfék ellenőrzésére hivatottak. Igaz: mindenki a piacról él. Ám, nem mindegy, hogyan! Ugye, egyetértünk?! „Egy sportszerető miskolci” (Neve és címe szerkesztőségünkben rendelkezésre áll ) + Tudjuk: az Ady-hidi közlekedési csomópont rendezése során befedik a Pece patak most még nyitott szakaszát is. Csakhogy erre — a legderülátóbb becslés szerint is valamikor a jövő év második felében kerül sor. De hogy fogjuk kibírni addig is? Pece patakunk eme része ugyanis már erősen ..illatozik”. A pangó víz, a járókelők által beledobált gazdag választékú hulladék szinte elviselhetetlen illatokat áraszt. Belegondolni is rossz, mivé fajulhat —. ha így marad! — a tavaszi, nyári felmelegedés után. Érdemes lenne gondolkodni rajta: olykor-olykor vagy kitisztítani kellene vagy esetleg deszkával befedni a híd környéki részt. Ha így marad nyáron már elviselhetetlen lesz. Kovács Attila, Miskolc, Bokányi D. u. 10. egyike, s közvilágítással rendelkező területen érhet haza, „Az útvonal — tudjuk — elég keskeny errefelé, de ha a bányászbusz és az ipari tanulókat szállító autóbusz, valamint az élelmiszert szállító járművek fel tudnak jönni, akkor reméljük: a városi busz is meg tudja oldani. Hisszük, hogy a város gondjaihoz mérten igen szerény kérésünk teljesítéséhez pusztán emberi megértés kell. Hisz naponta 411—60 nö jár e területről a város szinte minden tizemébe dolgozni, váltó műszakban. Már a munkába menet biztonságot, megnyugvást teremtene munkánkhoz ez a megoldás” — írták a perecesi asszonyok. Kérésükkel a Miskolci Közlekedési Vállalat főmérnökéhez fordultunk. Kolozsvári István főmérnök elmondotta: ismerik a perecesieknek ezt a gondját. Sajnos, azonban megfelelő út és fordulóhely hiánya miatt jelenleg nem tudják a kérést teljesíteni. Tervezik: erre a vonalra is indítanak majd gyorsjáratot, amely a Debreceni Márton térig közlekedne, míg a rendes járatok maradnának a régi vonalon, a régi végállomásig futnának, amely túl van a Debreceni Márton téren. Hogy ezt az elképzelésüket mikor tudják megvalósítani, erre pontos választ egyelőre nem tudott adni az MKV főmérnöke. Mindezek ellenére kérjük a Miskolci Közlekedési Vállalat illetékeseit, s felügyeleti szervüket, a városi tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályát: vegyék ismét fontolóra a perecesi asszonyok jogos igényét, s próbáljanak, ha csak átmenetileg is, a gyorsjárat indításáig megoldást találni az esti vonalmódosításra. M. G. A miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc. Bajes?-Zsilinszkv ól 15. Telefonszám: 18-221 Látni és látszani Már többször és többen te*-* tűk szóvá, a Búza téri építkezés miatt kialakult helyzetet. A problémát több oldal-* ról is próbáltuk „feszegetni'; Volt, aki felülről — az Ideiglenes felüljáróval —, volt aki az Ady-híd irányából, mások a Katalin, valamint a Szeles utca felől. De bárhonnan néztük is a hónapokkal ezelőtt itt kialakult állapotot, ugyanazt láttuk. Látjuk egy régen várt beruházás mindennapi munkáját, látjuk a nehéz fizikai tevékenységet végző emberek és gépek sorát. Mindemellett azonban a délutáni csúcsforgalomban — 17 óra körül — szeretnénk látni egymást is, az Ady utcán, az „Arany kasza” üzlet melletti gyalogossikátorban, a piac sarkán levő gyalogos átjárón is. Ezenkívül az sem volna utolsó dolog, ha az említett helyeken látnánk a közlekedési akadályokat, a nyaktörő betonlyukakat, a kiálló lépcsőket és a kecsesen magasba szökkenő kábelkötegek Az Ady utca félig bontott épületei, az esetenként bűzösen füstölgő kapualjai még nappal sem nyújtanak valami biztató látványt, hát még sötétedés után. amikor a jelzett helyeken csak a kirakatok adnak sejtelmes, szemkápráztató derengést. Az f>edig, ha a zebrán áthaladó gyalogosok netán utcai világítást kapnának, szerintem külön főnyeremény lenne. A „látni és látszani” közlekedési jelszót sokan ismerik. Az autósok tudják is a megoldást, de mit csináljunk mi, „szürke” gyalogosok? Szereljünk a fejünkre néhány helyzetjelzőt, a megfelelő helyre pedig stoplámpát? Én azonban bizakodva — még mielőtt bármilyen összeggel is terhelném az amúgy is örökké deficites költségvetésemet —, kérek! Kérem az illetékeseket — aluljáróügyben nem tudom, hol vannak —, hogy szereljenek közvilágítást a Bűz* tér eme sötét sarkára! Még egy évig szükség lesz rá! Fekete Péter
