Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

Öröm és üröm

a miskolciaké a szó

Stampedlit nem! Csak féldecit...!

Szaktanácsadás a faiskolában

„Gondolom, nem az egyetlenek voltunk november lll-én este a Dominó presszóban, akik kis konyakot kértünk volna, ha kapunk. De nem kaptunk. Indoklás: rendelet tiltja, hogy „stampedlizzenek”, csak féldecit szolgálhatnak ki... A Dil hasábjain is sokszor olvastam a szesztogyasztás csökkentéséért hozott különféle rendeletekröl. Hogy ugyebár reggel 9-ig alkoholstop van a vendéglátó egységekben, hogy az utcai iszogatókat helyi, tanáesi rendelet alapján bírságolhatják, s lehetne sorolni,.. Ezek ismeretében semmiféle logikai indokot nem látok abban, hogy megszüntették a Dominó presszóban a stampedlit. Hacsak azt nem. hogy »ami elveszett a réven, behozzák a vámon«. Természetesen az alkoholizmus elleni küzdelem jegyében” — irta egyebek között a levelében V. E. miskolci olvasónk.

S mi nem akartunk hinni neki. Miután azonban a presszó vezetőjétől tájékozódtunk, kénytelenek voltunk elhinni, hogy valóban tilos „stampedlizni”, csak féldecit kaphatnak a Dominóban a vendégek. És nemcsak a Dominóban, valamint nemcsak november 10-én volt tilos, hanem országosan is így van ez az I. osztályú vendéglátóipari helyeken, 1978. január 1. óta belkereskedelmi miniszteri rendelet írja elő! Eszerint ugyanis szeszes italt kimérni csak az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített pohárban szabad. S mert ilyen méretben Magyarországon nem készül hitelesitctt pohár (?!), nyilvánvaló, hogy az egyelen megoldás marad: az I. osztályú helyeken meg kell szüntetni a 3 cl-es ürmértéket.

Hogy a többi vendéglátó helyen jó a nem hitelesített stampedli is — az más kérdés, bár izgalmas. Ha ugyanis az I. osztályba soroltakban nem tudják ellenőrizni hiteles pohár híján a mennyiséget, a IV. osztályban vajon hogyan oldják meg? Ezt is jó lenne tudni. Ám — úgy vélem — ez a kisebbik gond. A nagyobb az: vajon mennyire szolgálja az alkoholizmus elleni küzdelmet ez a rendelkezés?

Nyilván semennyire. Legalábbis ezt tanúsítja az I. osztályú vendéglátó egységek forgalma. Mert hogy 18 forintba kerül a féldeci, míg a stampedli esetleg csak 13—13 forint lenne, ez még nem riasztott vissza egyetlen vendéget sem. Bizonyság erre a HNF Miskolc városi elnöksége mellett működő nőbizottság napokban megtartott ülésén elhangzottak. Hogy ugyanis hiába a jogszabály, hiába az alkoholstop, bizony jóval 100 százalék fölé emelkedett a vendéglátó vállalatok szeszesital-forgalma. Havonta 50 millió forintot iszik el a 300 ezres város lakossága.

De hogy miért kell ezt még azzal is forszírozni, hogy aki kevesebbet fogyasztana, az is rákényszerüljön a többre...? Érthetetlen. És úgy igaz, hogy olvasónk irta: nincs benne logikai indok!

Helyes lenne felülvizsgálni az ezzel kapcsolatos rendeletét. Célját ugyanis nem érte el. Éppen ellenkezőleg!

(r)

Meddig kell még fülelni

„Igény van, tájékozottság nincs” — mondta Szenes János, a Miskolci Kertészeti Vállalat faiskola üzemágának vezetője. Arra gondolt, hogy legtöbbünk úgy keresi fel a Sajószentpéter előtt levő faiskolát: „láttam egy ilyen és Ilyen fát, bokrot, so* vényt” stb. Nevét sem tudjuk annak, amit kiskertünkbe ültetni akarunk. S hogy valóban tájékozatlanok vagyunk, a magam bőrén tapasztaltam, hiszen fogalmam sem volt, hogy a faiskolában nemcsak meggy- és almnfa, cseresznye- és körtefa kapható, hanem díszfák és díszcserjék, fenyők és örökzöldek is.

Olt állunk a faiskolában, már nincs baj a tájékoztatással, nemcsak árjegyzéket kap a vásárló vagy érdeklődő — latin és magyar nevét is közük a fáknak. bokroknak —, hanem szaktanácsot Is, mit, hová, érdemes ültetni. Ügy gondolom, a többi kiskerttulajdonosnak sem árt a tájékoztatás (az erősebb fagyok beálltáig még lehet fákat, bokrokat ültetni, természetesen örökzöldeket is) ezért faggattam Szenes Jánost.

Mondhatom, sok érdekeset hallottam a 7(1 hektáros faiskoláról, amelyben az eladási árakat számolva, 13 millió forintos a készlet. Vannak olyan hagyo- mánvos díszfák és díszcserjék, amelyeket „konténeres” szállításra neveltek. (A gyökerek és a földlabda müanypg taszkban van. Ezzel meghosszabbítják az ültetési időt ősszel és tavasszal is.) Ugyancsak az ültetési idő meghosszabbítását érik el a „vermeléssel”.

Huszonötén dolgoznak a faiskolában, a legtöbb növényt maguk szaporítják tavasszal és nyáron, de néliánv alapanyagot saját telephelyéről szállítanak ide. A kis növény aztán alkalmazkodik a helyi klímához. A na érőbb növények már nehezebben vagy sehogy sem. Ügy gondolom, ez a „tudósítás” valamennyi kiskerttulajdonosnak hasznára válik, s aki eddig hiába talpalt gyöngvvesszőért, vagy ezüst harsért, bizalommal keresheti fel a sa jószentnéteri

úton, a 10-es kilométerkőnél levő faiskolát.

Nv. P.

Miskolc

a Kossuth moziban?

A bitteremből mozivá „avanzsált" intézmény valaha talán jól l$tta el feladatát, csakhogy a berendezések az évek, évtizedek folyamán tönkrementek. Cgy látszik azonban, hogy ez csak a mozilátogatoknak tűnt fel, akik gyakran másfél helyirat fizetnek azért, hogy bosz- szankodjanak. Igaz, a néző választhat: hátra ül és élvezheti a filmet, mint látványt, de nem hall semmit, vagy előre ül, mindent hall, ám kevésbé lát. A székek ugyanis annyira recsegnek, hogy élvezhetetlenné teszik a filmeket. Kézenfekvő megoldás lenne a széksorok cseréje, de erre — úgy tűnik — a Moziüzemi Vállalat álmában sem gondolhat.

Am nemcsak a tárgyi feltételek hiánya miatt jár rá a rúd a mozilátogatókra, t's nemcsak a

Ennek a filmszínháznak a rekonstrukciójáról azonban valóban nem is álmodhatnak, lévén hogy csupán bérlői az épületrésznek. A közeli években elsősorban a Béke mozi rekonstrukcióját tervezik, kéttermes megoldással (klubmozija is lesz), gyermekmegőrzővel, ruhatárral, mesemozival. A rekonstrukcióra előreláthatóan 1980-ban kerül sor. A vállalat igazgatója mindenesetre elnézést kér olvasónktól — s filmszínházaink látogatóitól — azok miatt a hibák miatt, amelyek gondosabb, figyelmesebb munkával elkerülhetők. így például a szellőztetés hiányáért. Intézkedett. hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elp.

Horváth Árpád, Miskolc, Zsigmondy u. 2. sz.:

Türelmet kérünk. Levelere visszatérünk.

Béres József, Miskolc, Karács u. 9. sz,:

Magyarországon semmiféle személygépkocsit nem gyártunk. Volvót sem. Ha netalán önnek megvan az az újságcikk és fotó. amelyik erről szól, kérjük, juttassa el hozzánk. Mi is kíváncsiak vagyunk rá.

I.apis Józsefné, Miskolc, József Attila telep «0. sz.:

Hiába keressük, nem találjuk az elromlott utat. Közelebbi címet kérnénk a feltalálási helyéről.

Truczka! Sándorné, Miskolc, József Attila u. 62. sz.:

Levelét a Miskolci Postaigazgatósághoz továbbítjuk.

özv. Scszíák Dezsöné, Miskolc, Erdősor u. 9. sz.:

Az EMASZ Hl. kerületi kirendeltségénél senki sem jelentette be, hogy utcájukban hónapok óta rossz a közvilágítás. Panaszát továbbítottuk hozzájuk, a három kiégett izzót a mai napon kicserélik — ígérték.

Kossuth moziban. Tapasztalatom szerint ugyanis a nézőtér szellőztetése sem megfeleld. A Béke filmszínházban október 24- cn a harmadik előadást úgy kezdték, hogy az előző „túr- • nus” után ottmaradt a fülledt levegő. (Nyilván ezt akarták ellensúlyozni azzal, hogy gyors indítást rendeltek el, a nézők 90 százaléka még az előtérben \ volt, amikor már pergett a film.)

Mozijainkban nincs ruhatár, s nem ártana a sor- és széktávolságok növeléséről is gondoskodni.

Nagy Imre Miskolc, Daru u. 7. sz.

Nemcsak a mozilátogatóknak tűnt fel, hogy recsegnek a székek, s olykor rossz a filmhang a Kossuth filmszínházban — biztosítja olvasónkat dr. Hetényi György, .a Moziüzemi Vállalat Borsod megyei igazgatója. Az ülőalkalmatosság javítgatását folyamatosan végzik — ahogyan a nézőtér festését is éjszaka kénytelenek megoldani. Csakhogy nem csupán a székekkel van baj: a Kossuthban ugyanis — éppen mert nem mozinak épült — az eredeti parkettát utólag megemelték, s ez a módosítás nem időálló. Tulajdonképpen a parketta recseg oly elviselhetetlenül.

Őrizetlenül

+ Amióta a diákok elköltöztek belőle — annak pedig lassan már két esztendeje — , őrizetlenül áll a Győri kapuban az Ifjúsági Ház szomszédságában levő egykori leánykollégium épülete. Ablakait. tetőzetét, különböző alkotórészeit alaposan megrongálták valakik. Könnyűszerrel tehették — és tehetik —, hiszen őrzéséről, állagmegóvásáról senki sem gondoskodik. Jogutódja Leninvárosban van, kezelője a megyei tanács, a terület gazdája a város. Hogy ki volna az illetékes az épület őrzéséről gondoskodni — nem- tudom. Mindenesetre nagyon ideje volna intézkedni sorsáról.

Beküldte: Kovács Attila Miskolc

Az ember sok mindennek tud örülni, de leginkább annak, ha városa s/.épül, épül és praktikusabb lesz a közlekedése. Éz az utóboi talán a legnagyobb öröm. De mennyi mindent kell kiállnunk, míg elérjük a célt! Mindennap csititom magam, amikor a Búza téren járok; „ó te balga, ma még bosszankodsz, holnap viszont neked lesz jó, ha készen lesz az aluljáró. Be kell látnod, ez nagy munka, nem lehet csak úgy összevágni”. Ilyenkor összeszorílom a fogam és megvárom, amíg a rendőr átenged mint gyalogost. Bizony sokat kell várni, hiszen itt van a legnagyobb gépjárműforgalom is. Valamelyik reggel húsz perc alatt már sikerült is elérnem a villamosig. Másnap gondoltam egyet és a Katalinról elnevezett utcán át próbáltam megközelíteni azt az objektumot, ahol a villamos megáll és ahonnan elindul. No, ez sem volt rózsás út, mivel ezt már többen felfedezték és az utca túlzsúfolt. Rosszul ébredtem aznap, ráadásul még a közlekedés is felidegesített és elkezdtem töprengeni.

Eszembe jutott, hogy Budapesten a Nyugati pályaudvarnál láttam egy jó megoldást a „zebránál”. Fából készült gyalogosfelüljárót! Micsoda ötlet! Vajon mennyit törhette a kobakját, aki kitalálta? Mert itt Miskolcon nem jöttek rá. Ha már Budapesten „feltalálták”, miért nem lehet nálunk is megvalósítani?

Meddig tegyük lábainkat egyik gödörből a másikba a Búza lér felé — vagy onnan — haladva? Mert azon a Járdának nem nevezhető valamin — az is van. Ennek különösen este és esőben

„örül” az ember. Már nem >* gondolunk a fából készült felüljáróra, nem baj, hogy a lábunk majd’ kitörött, vagy bokáig vizes, az sem baj, ha a főnökünk reggelente görbén néz ránk, mert elkésünk, vigasztaljuk magunkat: bizony, így lesz még ez egy jó ideig.

V. I. A.

Miskolc

(örömmel közölhetjük,

hogy — az építők ígérete szerint — a Búza téri aluljáró átadására a jövő év derekán kerül sor. A járda állapotára viszont ezúton szeretnénk felhívni az illetékesek szíves figyelmét. Az ezzel kapcsolatos panasz ugyanis jogos. A szerk.)

Késik a vásár, tönkremegy a ház

Valahogy

így...

Később megbántam, hogy a nevüket megkérdeztem. Itt és most nem az a perdöntő. Ezért Egyiknek, illetve Másiknak nevezem őket.

Az Egyik ül az Arany - csillag presszóban. Kávét iszik, közben újságot olvas. A többi asztalnál legalább hárman vannak. Bejön a Másik, az Egyik asztalához lép:

— Elnézést a zavarásért, de minden asztal foglalt, leülhetnék?

— Természetesen.

— Nem zavarja, hogy cigarettázom?

— Nem. én is rágyújtok mindjárt.

— Parancsoljon — vesz elő egy Sophiane- csomagot —, megfelel?

— Köszönöm.

A Másik tüzet ad, rendel egy ilveg sört. ÍAz Egyik felnéz, majd nyúl a táskájáért:

— Űj ság? Ha valamelyiket nem olvasta még .. .

— Talán a Magyar Ifjúságot. Köszönöm.

Olvasnak, fizetnek, tá. voznak.

Mindennapos eset? Aligha! Bár tévednék ...

D. T B.

Még 1977 elején értesítették a Miskolc, Görömbölyi utca 77. sz. alatt lakókat arról, hogy a hatlakásos épületet a tanács megvételre felajánlja a benne lakóknak, Vártuk-vártuk, hogy történik valami, már csak azért is, mert sok minden javításra szorul a lakásokban, az épületen. Különösebb gondot nem okozott a várakozás mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a kéményünk rossz, csak a malter tartja Össze, a széngáz a helyiségekbe szivárog, baleset-, illetve életveszélyes fűteni.

Jómagam a MIK-hez fordultam, kérve, hozzák vagy hozassák rendbe a kéményt, s az ugyancsak balesetveszélyes csepegtető járdát s a lépcsőt. A válasz az volt, hogy mivel „az épület a tanács által eladásra jóváhagyott, így csak a lakhatást gátló, illetve balesetveszélyes munkákat végezheti el” a vállalat.

Sajnos, azonban ez sem történt ez ideig.1 Szerettem volna tehát tájékozódni a Borsod megyei Ingatlanközvetítő Vállalatnál hogy vajon mikor kerül sor végre a lakások értékesítésére. Legkivált azért érdekelne ezi hogy tudjam: joggal sürgethetem-e a MIK-ét a javítások miatt, vagy megcsináltassam én. Az ingatlanközvetítőnél hitegettek, hogy majd ekkor, meg akkor meg- kezdikv-awiháic értékesítései, ám enrfffc- Sínci semfhl nyoma.

Az épület állaga azóta Iá romlik, itt az újabb fűtési szezon, s vagy fagyoskodnunk kell, vagy vállalni, hogy széngázmérgezést kapunk. Nem értem: ha nem adják el a házat a benne lakó hat családnak, miért nem javítják ki a hibákat. Vagy ha nem javítják ki, miért nem adják el?

Binó Sándorné

Miskolc, Görömbölyi u. 77. sz.

A Miskolci Ingatlankezeld Vállalat igazgatója.. Nyíri István elnézést kér az épület érintett lakóitól a hibaelhárítás fcésedelme miatt. A kémény javítást korábban megrendelték egy kisiparostól. aki október 31-i határidővel vállalta a munkát. A MIK-nek sajnos, nem volt arról tudomása, hogy nem készült el. A vállalat igazgatója intézkedett, hogy saját szakembereik — soron kívül — november 20-án megkezdjék a hibaelhárítást. A lakáPiacon

Vasárnap reggel van. Nagy a sürgés-forgás a piacon. Tömeg van. Az asszonyok szemmel láthatóan igyekeznek, hiszen az ebédet még meg is kell főzni. A piac hátsó részén inkább férfiak téblábolnak. A tyúkpiacon most jobbára csak galambot lehet látni. Itt nem siet senki. Az árusok türelmesek, a vevők — vagy inkább nézők — ráérősen sétálgatnak a ketrecek között. Bámészkodnak. Nem kerül pénzbe. Bár nem értek hozzá, annyit mégis látok, hogy szépek a jószágok. Nagy tes- tüek, sokszínűek és szemmel láthatóan nem törődnek a külvilággal. Magukkal és egymással vannak elfoglalva. Némelyik erejét fitogtatva csetepatét kezdeményez, mások-férfiasságuk teljes tudatában hangosan turbékolnak, a többiek pedig lapos pillantásokkal szunyókálnak.

Az egyik férfi kezében riadtan lapul meg egy pár vadgalamb. Beszédbe elegyedek vele, mire nyolc-tíz bámészkodó

vesz körül bennünket.

— Ára? — kérdezem.

— Százhúsz a kettő — mondja szinte fagyos hangon.

Innen is, onnan is nevetés hallatszik, mire a „tulaj" magyarázni kezdi, hogy ezek nem ám holmi paraszt gerlék, hanem... Nem tudja befejezni. Az általános derültség közepette megszólal valaki: „Jó levest lehet főzni belőle”.

S az egyáltalán nem paraszt gerlék mintha csak megértenék. hogy a bőrükről van szó, hangos sziszegéssel vergődni kezdenek gazdájuk kérges tenyerében... az életükért ...

r. p.

sok értékesítésével kapcsolatban a Borsod megyei Ingatlanközvetítő Vállalat igazgatójától, dr. Koncz Bélától szerettünk volna választ kapni. Ez azonban sem telefonbeszélgetésünk, sem látogatásunk során nem sikerült. Bízunk azonban abban, hogy Binó Sándorné panaszának közlése után, a törvényes határidőn belül, válaszolnak az illetékességi körükbe tartozó kérdésre. A válaszra visszatérünk.

A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványl Éva Levélcím:

Deli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út IS. Telefonszám: 18-221