Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-13 / 267. szám
Tábla az autóbuszon a miskolciaké a szó ■■■uiHanranKHHHH Köszönjük a műjégpályát! Ügy érezzük, mint jól nevelt gyermekekhez, illik megköszönnünk a legkisebb ajándékot is. És mi most — miskolci gyerekek — igen nagy ajándékot kaptunk a város vezetőitől, a műjégpálya felavatásával... Mi nagyon szeretünk korizni, de eddig jégpálya hiányában esetleg csak görkorcsolyázhattunk! Éppen ezért nagy örömmel hallottuk hírét tavaly tavasszal, hogy városunkban is létesül műjégpálya végre. Vásároltunk is, árultunk is téglajegyet, de mi jól tudjuk: mindez kevés lett volna, ha a városvezetők, s a patronáló vállalatok nem pótolják ki a hiányzó milliókat... Most már nagyon boldogok vagyunk, hogy a csodálatosan szép műjégpálya elkészült és büszkék vagyunk rá, hogy már nekünk, miskolciaknak is van ilyen, nemcsak a dunaújvárosiaknak, jászberényieknek, debrecenieknek! Köszönjük mindazoknak, akik áldozatos, fáradságot nem sajnáló munkájukkal lehetővé tették számunkra a korcsolyázás nagy élményét! Eláruljuk: nekünk az nagyon tetszett, hogy a jégpálya az ígért határidő előtt elkészült! Nem csaptak be bennünket, nem akartak csalódást okozni nekünk! Hálából ígérjük: a város vezetői számíthatnak ránk a jövőben is. Társadalmi munkában is... Mi ugyanis nemcsak korcsolyázni szeretünk, hanem úszni is — ha volna hol. Ezen a téren még szégyenkeznünk kell a kecskemétiek előtt, akiknek olyan nagyszerű, 50 méteres versenyuszodájuk van, pedig meleg vizük sincs! Mi őszintén reméljük, hogy a városvezető bácsik hamarosan beterveznek Miskolcra is ilyet. Ha nincs annyi pénz reá, mozgósítsanak bennünket! Any- nyi téglajegyet adunk el és vásárolunk, hogy előkerülnek a hiányzó milliók! Meg minden munkát elvállalunk, csakhogy megépüljön! Csoda klassz lenne egyik nap korcsolyázni, másik nap úszni! Még egyszer nagyon köszönjük a műjégpályát! 40. sz. Általános Iskola VII.» sporttagozatos osztálya jfr Szívünkből és szívünkhöz szól a VoHn 3. sz Vállalatának távolsági buszain a fenti felhívás: Kérik a fiatalabb utasokat, adják át helyüket az idősebbeknek, a kisgyermekes anyáknak — természetesen a terhes asszonyoknak —, a betegeknek... Hisszük, hogy nem marad pusztába kiáltott szó. Mindenesetre jó látni a már erre is kiterjedő figyelem példáit. Köszönjük a 3. sz. Volánnak ... Sz. Gy. Miskolc Bonyodalmak a burgonyás kenyér körül Hisz’ ha ilyen volna...! Nem értem, hol a hiba. Nem lenne okosabb dolog, ha a fölös burgonyatermést a kenyérgyárak vásárolnák fel? Legalább jutna mindannyiunk asztalára ebből a pompás kenyérből. Miért nem gondolnak erre? Szigeti Tiborné Miskolc, Lányi Ernő u. 7. (Sokan tudják már — úgy látszik, mégis kevesen —. hogy a burgonyás kenyérhez nem egyszerűen burgonyát, hanem külföldi burgdnya- pelyhet használ a sütőipar. Ezért is drágult a különleges kenyér ára és ezért nem lehet korlátlan mennyiségben kapni Ami azonban feltétlenül elgondolkodtató: miért nem fog össze a magyar sütőipar, s vesz — közös erőből — burgonyapelyhet előállító gépet? Ilyen nagy kereslet mellett ugyanis megérné a befektetést. Netán valamiféle ötletes újítással is lehetne segíteni. Mindenesetre érdemes volna legalább a jövő évi újítási célfeladatok közé iktatni ezt a témát a sütőiparban. A szerk.) Négy gomb — fél műszak? Azért fényképeztük le ezt a kis bundát, hogy olvasóink is véleményt alkothassanak róla: vajon valóban 4 (azaz négy!) órai munka szükséges-e a képen látható 4 (azaz négy!) gombjának , és gombolójának a meg- .és felvarrásához? Dr. O. Bé- láné miskolci olvasónk kételkedett benne, s őszintén szólva, bennünket sem tudtak meggyőzni a Szűcsipari Szövetkezet szakemberei. Olvasónk ugyanis — amellett, hogy a szövetkezet I. sz. részlegénél tapasztalt, enyhén szólva udvariatlan bánásmód ellen is panaszt emelt — kifogásolta, hogy 257 forintot kellett fizetnie a négy gomb felvarrásáért, jóllehet a szükséges kellékeket (a cérnát kivéve) ő adta. A részlegvezető, s a munkát vállaló szakember bizonygatta: fél műszakba került, míg — túlnyomórészt géppel! — felvarrták a gombokat-gomboló- kat. S mert az óradijuk 50 forint 80 fillér, ezért került... Hát igen, egy kissé elszámolták magukat, egy órát még tévedtek .., csakhogy azt vajmi nehéz visszaadni, a bankon keresztül (!). A fél műszak mellett azonban rendületlenül kitartanak....! Írhatnánk a „divatos” fordulatot: nem azért a 257 formiért...(!) De lcgkivált azért tesszük szóvá az esetet, mert úgy véljük: vagy a normával, vagy a termelékenységgel hibád- zik ott valami, ahol fél műszak alatt csupán négy gomb felvarrására futja. Hogy felülvizsgálatra szorul, az bizonyos, S hisszük: a felügyeleti szerv ezt meg is teszi. Közben esetleg számolni is megtanítja a lakossági szolgáltatásra hivatott szövetkezeti szakembereket. Már csak azért is, hogy reklamáció esetén ne okozzon gondot a visszafizetés! (r) Mindenki tudja, hogy a burgonyás kenyér közkedvelt és a fél város keresi, csakhogy a sütőipar úgy látszik, mégsem tudja, mert minimális mennyiségben süti, így aztán a délutáni órákban már nem lehet kapni. Valaha már volt burgonyás kenyér, megszerettük, aztan egyszerre csak eltűnt... Közben felment az ára, kilóját 6 forintért kínálnák — ha volna. Érdekes, idén szinte egyebet sem hallunk, csak azt, hogy nagy a burgonyatermés, nem tudunk vele mit kezdeni, kínáljuk mindenfelé, csak vigyék... A lisztnek sem emelkedett az ára... Hogy miért lett 6 forint a burgonyás kenyér? Kit érdekelne, ha volna! De nincs. Tegnap délután is elindultam, hogy vegyek, ám csoda lett volna, ha kapok. Meddő kutatóutam végén — a Ki- lián-déli ABC-áruházban — . kiszolgáló kesergett: „Mit tegyünk? Mi eladnánk 5—6 mázsát is a krumplis kenyérből, de a pékség csak 50 kilót küld...” Lyukas óra . A minap Miskolc utcáit jártam. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. Órámra tekintettem volna, ha nem felejtettem volna otthon. Sebaj! Van Miskolcon köztéri óra. Az Ady-hídhoz érve, keresem az egyébként régi órát, mivel ezek mindig segítenek. Most nem! Ugyanis az óra nincs a helyén, leszerelték. Hogy miért, és mikor? ... Üjabb ötlet: van még egy óra a közelben! Ám a villanyrendőrhöz érve tekintetem az órára meredt. Ott is maradt. Az óra ugyanis fél 11-et mutatott. Jól nézek ki — gondoltam —, már ilyen hamar sötétedik? Becslésem szerint délután 5 óra volt. Nem tudom, hogy kinek a felügyelete alá tartoznak ezek az időmérő szerkezetek, de nagyon szeretnénk, ha lenne pár percük — de nem ezekkel az órákkal mérve! —, és karbantartanák, illetve karbantartásukról gondoskodnának az illetékesek. Mert a „lyukas órákat” csak a diákok szeretik ... Király István Miskolc. Vörösmarty u. Legyünk rugalmasak A minap hetente kiváltandó receptemmel mentem az Aranyszarvas gyógyszertárba. Megérkezett a hűvösebb, náthát hozó idő. állapítottam meg. mert hosszú sorok allidi» Ud. au.ahüa CaOh. .a pénztárban ülő hölgynek eppen nem volt munkája hát odaléptem hozzá. — üvegem van. kaphatnék egy három húszas blokkol. — kérdeztem bátrán, mert minden alkalommal ennyit fizettem. A receptemen is e£ az összeg szerepelt. Ránézett, megcsóválta a fejét és a „beárazó” ablakhoz küldött. Kénytelen voltam hat végigülni! azt a hosz- szú sort, ahol a receptek alapján kiállítják a fizetési cédulát, s ahol egy másik hölgy szinte gondolkodás nélkül ráírta a blokkra: 3.20. Ismét a pénztárhoz kerültem, fizetés után következett az üjabb sor, a receptek kiváltása, gyógyszerkiadás. Arra már nem is figyelek, hogy az idősebbek sorra elém álinak, hivatkozva a fájós lábukra. (Miért van ott az a néhány üres szék?) Az ablakhoz érve benyújtottam a receptet, a fizetési cédulát és az üveget. — Körülbelül egy óra múlva lesz kész — hallom az ismert mondatot, és nyúlok a biiétáérí. Mit tegyek? Sétálok a hideg, szeles időben? Menjek be üzletekbe pénz nélkül? Olyan sok dolgom lenne otthon . .. (Valahogy majd csak . . .) Az óra leteltével visszamegyek a gyógyszertárba, ahol megkapom a kívánt folyadékot . • • Sokan vannak városunkban, akik szemüveg helyett a rendkívül hasznos, jól bevált kontaktlencsét viselik. Ezek az emberek minden héten végigcsinálják az előbb említett „ügyintézést*’. Nem lehetne például a hét egy vagy két napján kész folyadékkal fogadni a kontaktlencsével rendelkezőket? Ehhez csupán annyi szükséges, hogy felmérjék az igényt és tudassák velük az időpontot, vagy időpontokat. Legalább egy sorbanállás- tól megkímélhetnék őket! Ezzel talán az egészséges emberek védelmére is gondolnának, hiszen tudvalevő, hogy a legtöbb ba- cilust a gyógyszertárban szedjük össze. Legyünk hát egy kicsit rugalmasabbak! Ézsiásné Adorján Edit Miskolc, Gyula u. 12. sz. Mar rég beletörődtünk abba, hogy a mirelit szárnyas már bőven ki van „dekorálva” szívvel. fCsoda bánja! Megy a levesbe! De legutóbb meglepődve tapasztaltam, hogy 3—4 májon kifejtőbab nagyságú, haragoszöld epe húzódott meg. A „konyhakészét” ... konyhakésszé operáltam, ám akkor egy olyan májat fedeztem fel, amelyen kipukkadt epemaradék volt. Ezt már nem lehetett felhasználni, irány a szemetesedény. Áldom az eszem, hogy a sokA MISKOLCIAKÉ a SZÓ I Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 dioptriás szemüvegemmel vettem szemügyre a májat, így megmenekültem egy kellemetlenebb „keserűségtől”. Hamar bontottam a másik csomagot is kíváncsian, mert az évek óta igen keresett csomagolt szárnyat megszüntették és a vevők kívánságára (?) nyakkal együtt hozzák forgalomba. Jusson valami azoknak is, akik a csontot szeretik szopogatni. (Árban nem is rossz a forgalmazónak.) Szóval, a tasakon feltüntetve; 50% szárny, 50% nyak, és ezzel szemben 14 feilett csirkenyak és 7 és fél szárny volt benne! Elszántan mindent bepaní- roztam, ropogósra kirántottam. s mondhatom, derűs ebédünk főszereplője, a rántott csibenyak aratta^ a legnagyobb sikert... Istók Laura Miskolc, Baross Gábor u. \