Déli Hírlap, 1978. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
• «» r8&£=»íi#ry Mi baj van Tokajban? \ AV/ies voltkincs lehetne . Az előzmények ismeretében viharosabb ülésre lehetett számítani. A Borsod menyei Tanács Végrehajtó Bizottságának minden tpgja járt már Tokajban. Hetekkel korábban megbánták a község fejlődéséről valló felmérést, s áttanulmányozhatták a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományt Kutatóintézetének alapos, okos felmérését. A tegnapi, soktémájú ülésen elsőként Tokajról volt szó. Nem véletlenül és nem érdemtelenül, s okkal! Az egyik hozzászóló. Hegyi Imre azt mondotta: — Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de a huszonnegyedik ólában vagyunk. JNa«;v Péter szőlőt vett Tokaj csaknem egyidős az országgal, az országalapitás- sal. Anonymus tudni véli. hogy Turzol vitéz, mindenki mást megelőzve, fölvágtatott „egy magasabb hegyre, amelyet^aznaptól fogra, ma- ia Turzol hegyenek neveznek". Száz évvel ezelőtt többen laktak Tokajban, mint most. Nagy Péter cár szőlőt vásárolt itt. kozák őrség vigyázott a hordókra, s kísérte a hegy levét, a borok királyát — a királyok borát Szentoé- tervarra. Manapság bagóért, bérelhető, vásárolható szőlő a Kona^z-hegy környékén. Nem kell hozzá más. csak némi aprópénz (a legjutá- nyosabb ajánlat a négyszögölenkénti tíz forintot sem éri eü). két erős kar. s — a most még sajnos, gyakran mosolyt keltő — múltmentő, hagyományőrző nosztalgia. Mert Tokaj most szegény e< elhagyatott. Te tévesszen, nem téveszthet meg bennünket az ország altalános és átlagos fejlődésének itt is tapasztatható sok nyoma és eredménye. Tokaj más. Tokaj több! Tokaj nem tud megélni borából, híréből. Pedig ez a hír: világhír. Hilöltébb szegény Alighanem többen vannak a világon olvanok. akik tudnak Tokajról, de Mag} aror- szágvól nem hallottak. Az elmúlt évben negyedmillióan fordultak meg a hajdan büszke, gazdag .Kiváltságos Tis'a-To,:a j városban". Tegnapi ülésén a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elé egy olyan felmérést terjesztettek, amelyben ez állt: ..Általános az a vélemény, hogy Tokajban egymás után érik csalódások, olykor kellemetlenségek a várakozásokkal telve érkezőket. Jelenlegi ellátottsága nem éri el a kisvárosit, sőt az átlagos idegenforgalmi település alapvető szolgáltatásaira is csak részben képes. Szállodája, üzletháza, szolgáltató- háza. művelődési központja nincs, a szennyvíz elvezetése csak kis részben megoldott, utcái szemetesek, középületei. közparkjai elhanyagoltak. vendéglátása szűkös és alacsony színvonalú, saját termésű borforgalmazása nincs, földrajzi és táji adottságai kihasználatlanok." Szégyenkezve, pironkodva írom. másolom le ezeket a soroltat. Nincs mit, nem lehet mit szépíteni a tényeken. Hegvalja szerelmeseinek szállóigévé lett mondása szerint: e mecénás hailamú város fölöttébb szegény, nem tud megélni borából, a Himnusz nektárjából. Száz palack aszú A tokaji patrióták nem titkolják. hogy valamikor az ezredforduló táján szeretnék városi rangra emeltetni Tokait. Mértéktartó vélemények szerint már az is óriási eredmény lenne, ha a község előrébb rukkolna a településfejlesztési rangsorban, s hivatalosan is betöltlfetné. mint ahogy be is tölti, egy részleges középfokú település szerepkörét, s élvezné az ez- •zel járó előnyöket. Mert Tokaj gondja most mar nemcsak a bor. A Bor- kon'binát központja különben is Sátoraljaújhelyen van. Tokai csúnyácska. elhanya- golt település: nag^' vonzása kis fogadóképességgel párosul. (A nyári, szabadtéri színházi előadás neves, rangos szereplőit csak nagy nehézségek árán sikerült éjszakára elhelyezni.. .> Igaz, épül az új, csaknem százszeméi} as szálloda. De ez még mi nd kevés. A kérdés úgy merül fel — s ezt nem először ismételjük meg —. hogy kivételezhe- tünk-e a kivételes hírű és adottságú Tokajjal? Mert: a tokaji tor nem egy a tájjellegű magyar borok közül. Tokaj nem egy település a sok hazai község között. Mit dicsér, kit dicsér, aki Tokaj -ís a tokaji dicsőségét zengi’ Voltaire száz palack aszút kapott egyik magyar tisztelőjétől. Megízlelte, s azt írta, hogy „annyi gyönyört, mint ez az ital, csak a végtelen jóságú isten nyújthat." Tompa Mihály így lelkendezett- „Hegyaljai Megáldott az Isten jó borral." Schubert zerébe álmodta a vulkános sziklák dalos nedvét. Anatole Fi ance nem mindennapi vallomást tett: „FelhajtoUam rgy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszó''ózni. A tokaji bor a feledés itala. Mily boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhavyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott. egészséges' név lak'hátik a magyar Tokajban! Mily derűs harmónia lakozhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság. értelem... Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle.” Tokaj kincs volt, kincs lehetne. Hagyományait őrizni, hírét fényesíteni jobban kellene. BRACKÓ ISTVÁN Szakmaközi sztarczeii bizottságok Borsod megyében 35 szakmaközi községi és 3 szakmaközi városi, szakszervezeti bizottság ténykedik. Együtt több mint 10 ezer dolgozót, nyugdíjast ' képviselnek. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa az idén 230 ezer forint támogatást és 15 ezer forint céltámogatást biztosított az éves költségvetésből számukra. Toló-vontató Tegnap átadták a szovjet folyami flotta részére a Magyar Hajó- és Darugyár Óbudai gyáregységének legújabb termékét, az első, 1240 lóerő teljesítményű toló-vontatóhajót. Jf. Az Észak-magyarországi Intéző Bizottság és az OTSH Elnökségének anyagi támogatásával építteti n Bánkúti Síklub a kétszintes melegedőházat. A felvétel óta már tető alá került a faházikó. A OH várospolitikai fóruma Libegövel a Bíikklse? A téli sportok kedvelői reménykedve hallgatják mostanában a rádió meteorológiai jelentését. Néhány nyugati megyében már fehérbe borult a táj, és havazást jelentettek kedden reggel a Mátrából is. És Bánkúkon? Tegnap telefonon érdeklődtünk, de a turistaházból csak azt kaptuk válaszul, hogy esővel vegyes hó esett keddre virradóra, és a vékony, fehér foltokat is rövidesen letörölte a sípályákról a délelőtti napsütés. Bánkút, és tágabb értelemben az egész Bükk közelsége nagyon sokut jelent a zsúfolt nagyvárosban élő embernek. Ha zöldre, jó levegőre, kikapcsolódásra vágyunk, akkor bizony csak itt, a hegyek között találjuk meg. Miskolc igen szegény parkokban, a zöldterületek nagysága — a lakosok számához viszonyítva — mélyen az országos átlag alatt van. Mégis irigyelnek bennünket az ország más tájain élők, hiszen keveseknek adatik meg, hogy akár gépkocsival, akár autóbusszal egy órán belül eljusson olyan tájakra, melyekért érdemes ide zarándokolni, akár még a határon túlról is. I:pül a melegedő Szívügyünk tehát minden, ami a Bükkben, a bükki kirándulóhelyeken történik. Bánkúton sokan megforduljf: Felújították a 2. számú sífelvonót, a kezelő bódéja azonban még üres. (Solymos László felvétele) ...mert divat A: Daru az Árason (Farkas Ida jelvetele) — Hallgattad a' rádióban? Persze, hallgattam! Nevettem, bosszankodtam. de meghallgattam; van, akinek százezer is telik kriptára. Igaz, hatszemélyes kriptáról van szó, carrarai márványrészekkel spékelve. De hát mégis, sok az a szúzeze r. Ismerősöm máskent vélekedik. No, nem a százezerről. Azt o is sokallja. — Nem hülyeség, öregem! A kripta, az mégis kripta! Ez a korán jött hideg cidrire kényszeríti az embert. S mert kinn állunk egy lépcső- ház előtt, megadjuk a módját: reszketünk. Tizenöt-húsz lépésnyire apró gyerekek futnak, tornaruhában. Testnevelési órájuk lehet . . . — Gondolod, a kriptában nincs hideg? — elméskednék. Ismerősöm komoly, megfontolt hangon leim. — Nem a hidegről, vagy a nemhidegről van szó... De ahogyan az a néni érvelt... Talajvíz, miegymás. S hát gondolni kell az elmúlásra is... Szóval, a kripta nem is olyan rossz ötlet. — És a százezer? — No. igen. Hát a százezer borsos összeg. De mondjuk, ha olcsóbbért is megúszhatná az ember... Tízezerből^ Minek oda carrarai márt ó ny? — Tízezer? Hiszen idomköböl se csinálja meg egy kőműves neked tízezerért. — ldomkö! Nem rossz ötlet! Bontott anyagból. Szerez az ember, mondjuk kétszázát ... Mint szakember jegyzem meg. — Kétszáz kevés. Akkor ki se lehet benne nyújtózkodni... És mondd őszintén, te a rádióriport után gondoltál először kriptára? , — Igen ... azaz, tudat alatt bennem volt. — Mintha az összes ősödet asztal korul zavarták votita, mert nem akartak méretet adni kriptaépítéshez . . . — Csak semmi gúnyolódás. Munkásembernek ma mar ez is dukálhat. A riportalany szódás volt. Szikvizes! — Talán ezért fél a talajvíztől? — Ha azt hiszed, hogy most jópofa voltál . . Szóval bontott idomköböl — a bányától kis protekcióval olcsó pénzért beszerezhető — tízezerből kijönne. És megnyugodhatna az ember , . . Futnak a gyerekek. Kettő összekapaszkodva fut. karolják egymás vállát. Utána a többi is összekapaszkodik. Az egyik megbotlik', elesik, a többi utánozza. Pedig istentelenül hideg van. Arra gondoltam: ha az a második pár nem kapaszkodik össze, akkor nincs a többinek kit követni. Ez esetben szépen futnak, nem esnek el, nem hemper- göznek el a hideg, deres avaron .. . De akadt két bolondos gyerek, s követők is. Ismerősöm még mindig morfondírozik: tízezerből, ha sikerülne olcsón bontott idomkövet szerezni, kijönne egy egyszemélyes kripta. — Te! Nem akarsz velem a gyerekek után futni? összekapaszkodva! Látod, mint ahogy ezek teszik — s mutatom a példát. — Te nem vagy normális — néz rám gyanakodva. — Nincs ismerősöd... idomkő- iigyben? — Kriptaügyben sincs! B. L. tak az utóbbi hetekben, részben, hogy élvezzék a várost hosszú hetek óta borító sűrű ködpaplan fölött a ragyogó napsütést, részben, hogy saját szemükkel is meggyőződjenek róla: vnlóban épül a régen várt melegedő a sípályák mellett. A kétszintes épület földszintjén decem- berberí már megpihenhetnek a síelők. Jó lenne, ha egy kis frissítőhöz, meleg teához is hozzájuthatnának! A pályákat és a felvonókat még az ősszel rendbehozták, kijavították, részben társadalmi munkában a siklub lelkes tagjai, és annak sincs akadálya, hogy hetente kétszer villanyfényben élvezhessék a lesiklás örömeit a vendégek, Alapos tatarozáson esett át a turistaház is. A némi túlzással „síparadicsom"-nak becézett Bánkút alapvető fogyatékosságát azonban mindmáig nem sikerült megszüntetni. Jószerivel csak azok használhatják a kilencszáz méter' magasságban levő sípályákat, akik gépkocsival rendelkeznek. Az (autóbuszok ugyanis nem kapaszkodnak fel a hegyre, és a végállomástól a tetthelyig csak fárasztó gyaloglás árán lehet eljutni. Aki megteszi az egy-más- félórás utat, annak bizony nem nagy kedve van utána felcsatolni a lécet. Há rom kötélpálya Idekapcsolódik egy érdekes híradás, amit Egerből kaptunk. A közelmúltban közös tanácskozáson vitatták meg Heves és Borsod megye erdő- gazdaságainak, erdörendező- ségeinek és a Bükki Nemzeti * Parknak a képviselői azt a tanulmánytervet, melynek megvalósítása a bánkúti közlekedés megoldását is jelentené. A Heves megyei erdőgazdaság megrendelésére, az Erdészeti és Faipari Tervező Vállalat szakemberei dolgozták ki a nagyvonalú és mégis reálisnak tűnő tanulmánytervet. Elképzelésük szerint a Bükk három turistaközpontját libegövel lehetne megközelíteni. Az egyik drótkötélpálya Szilvásvárad és Istál- lóskő között húzódna, a másik libegő a Gyula-forrástól szállítaná az utasokat a bán- kúti sípályákhoz, a harmadik pedig a kisvasút garad- nai állomását kötné össze a Bükk-fennsíkkal. Nemcsak a kényelem A program készítői nemcsak a kirándulók kényelmét tartották szem előtt. Mint ismeretes, a Bükk nagy része . nemzeti park, és a szép tájak. természeti értékek megóvása országos érdek. Igen ám, csakhogy a kirándulók túlnyomó többsége ma már gépkocsival vág neki az útnak, és a rohamosan növek- • ő járműforgalomnak áldozatul eshetnek féltett növények. állatok. Ha így megy tovább, az ős_ öreg fák alatt is kipufogógázt szagolhat az ember, az üde pázsit helyett olajtócsába heveredik, és csak füldugó alkalmazásával élvezheti az áhított csendet. A gépkocsikat tehát meg kell állítani, mégpedig minél messzebb azoktól a zöld szigetektől, melyekért érdemes, még ma is érdemes elzarándokolni a Bükkbe. A tanulmányterv szerint a libegők alsó állomásai mellett tágas gépkocsiparkolókat alakítanának ki "s innen már a kötélpályái folytatná útját a turista. Hogy mikor libeghetünk fe a Bükkbe. arra nem adhal tak pontos választ a tanácskozás résztvevői. (bekcs)
