Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

Van Ciiy brigád a téglagyárban,.* Miért maradnak Málviban? A téglagyár Mályi alatt, mint- h4 a tahihoz húzódna, s úgy bújna meg Mályi és Miskolc kö- y.ött. Az út autóbuszon a falutól Mjskolcig alig több 10 percnél. F.gy kerékpárosnak sietnie sem kell, hogy egy fél óra alatt a város szívéig érjen. Van a gvárban egy brigád, amelynek az a híre, hogy ott mindenki törzsgárdaiag. Néha­it Van húsz, legtöbben tíz évnél régebben dolgoznak ott. Kákái József gyárvezető: — Sajnos, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy nagyon sok szocialista brigád közül kellene választanom, ha azt kérdezik, hogy kiről írjanak. Néhány nagyon jó brigádunk van, Stefán Lászlóék min­denképpen a legjobbak közé tartoznak. Gresnyer József művezető: — Egy éve meg magam is a Ságvári Endre szocialista brigád tagja voltam, de nem renegát lettem, hanem a ver­senykiírásunk nem engedi meg, hogy tag legyek. Mond­hatnám talán úgy, elfogult vagyok, de az igazabb, hogy szeretem okét. Sok múlik raj­tuk a gyárban, a munkájuk színvonala sok mindent meg­határoz. Nagyon ismerik ,a gyárai, de egymást is. Hihe^ tétlenül „együtt” van az a társaság, s ez nem is csoda... — Miért nem csoda? — Olyan régen vannak együtt. Munkában, de mun­kán kívül is... A g’.vár munkaerőhiánnyal k«izd. lágyon sok jo munkást elvisz a \ áros. Azokat is, akik­nek nincs szakmájuk. Steián László brigadvezető: — Mi kisegíió üzemben va- svunk, többféle szakmából. Vil­lanyszerelők, motorszerelok, la­katosok . . . Most mar többen kettele szakmai képesítéssel. Kei­len most is a Viliatnosipari lechnikumba járnak . . . A műhelyben beszélgetünk, kö- renk gyűlnek, pontosabban kö­zös asztal kóré gyűlnek a töb­biek is. Mondatok: — kgy szakma ide nem is elég. Mindent magunk csinálunk. ■— Ha más nincs, akkor alkat­reszt barkácsol az ember ... — Lőrinc, Horváth, Bordás ,.. itt szereztünk szakmát többen is. — Meg a rutint. .. A gazuasagi vezetők a brigád egyik nagy erényének azt tart­ják, hogy jelentős értekeket ment raeg. Minden alkalmas, de mar kiselejtezett alkatreszt kisze­rel. Csak példaként: tíz selejte­zett motorból megbízhatóan üzemképessé tettek kettőt. Ügy mondják, hogy nyugtalan embe­rek. A vállalat kiváló brigádja akarnak lenni. — Aki dolgozik, azt mindig ér­heti csalódás. Nem sikerül va­lami, nem jön be egy elképze­lés . . . Ha csak egy motort is hont meg az ember, vagy gépet, aminek a rajzát sohase latra, ■vagy egy idegen nyelvű pros­pektussal birkózik, s félreért va­lamit. A mi keresetünk a gyár termelésén múlik, de egy álló gép nemcsak emiatt táj, dühít . . . — Az az igazság, hogy ez nem futószalag. Ide más kell, és ha éppen azt kérdezi, hogy jo ké­pesítéssel miért nem keresünk magunknak a közelben jobban fizető helyet? Hát ezért. A mun­ka miatt ... — Mit jelent a brigád? Valami olyat, hogy az ember számít a másikra. Ha itt bent át kell szer­veznünk valamit, mert nem egy­szer előfordul, ha szinte bai- kacs-szinten kell kiokoskodni, hogy valami, ami kell, menjen is, akkor ezt csak úgy lehet, hogy nem egyedül kínlódik az ember. Itt bent se, de ez az egész élet­re igaz . .. — Legtöbben mályiak vagyunk. Az ember munkaidőn túl is ta­lálkozik a másikkal . . . — Még családok is összejár- ••k ... Az üzemről, a gyárról be­szélgetünk, de a sok év tör­ténetéből összeáll egyféle portré a brigádról, s meg­Magyar tájak Az Adv Endre Művelődési Házban ma délután fél hat­kor az idős embereket vár­ják. Az öregek hete alkalmá­ból Magyar tájak, városok íiwwI diavetítése« előadást #.4 villanyszerélők munkája nehéz: a berendezések egy része modern, mai. naprakész tudást követel, de van még, amit „bütykölni" kell. A DH várospolitikai fóruma A grundtól a fedett uszodáig Amíg Budapesten — és a többi vidéki nagyvárosban — nyolc-tíz négyzetméter, sportolásra alkalmas terület jut egy- egy lakosra, Miskolcon mindössze öt-hat négyzetméter. Ez az arány önmagában is mutatja, hogy városunk szegény pá­lyákban, s más sportlétesítményekben, és ez a tény egyre erőteljesebben érezteti kedvezőtlen hatását mind a verseny-, mind a tömegsportban, Nem szűnünk meg panaszkodni emi­att — és jogos is a panasz —, ugyanakkor az is tény, hogy az adott lehetőségeket sem használják ki tökéletesen sem az egyesületek, sem a tömegsport szervezői. E két megállapítás között feszülő ellentét adott alapot tegnap, a jófajta indulatot sem nélkülöző vitára, a városi pártbizottság várospolitikai és ifjúsági munkabizottságának közös tanácskozásán. hökentően nagy szerepe van ebben a portréban a gyár mellett levő falunak. Az azo­nos életkörülményeknek. Ti­zenhat, jó szakmával, jó kép­zettséggel rendelkező ember megmarad a maga helyén a három és fél ezer forintjáért, holott máshol félezjerrel is kaphatna többet. És ez a ti­zenhat ember elégedett. — Van akinek itt van a felesége, van, akinek a gye­reke. — A két Csathó ... Apja meg a fia egy brigádban ... Kovács János: — Nem tudom, hogy más­hol hogy van, de nekem sú­lyos műtétem volt Pesten, Elmondani se tudom, meny­nyire csodálkozott ott min­denki, hogy mekem mindig volt a brigádból is látoga­tóm, hogy valamennyien vol­tak ott.. . Dajka Sándor: — Én építek. írja meg. hogy eddig hatszáz órát se­gített a brigád . .. — Nem ezen múlik, Sanyi, — szóltak közbe, de valaki már mesélni kezdte a közös kirándulást, s előkerültek a képek is, s ott a műhelyben, egy kis gyárban, egy nagyon nehéz és nem is a legjobban fizetett munkahelyen jóked­vű emberek forgatagába ke­rültem. mert jókedv volt ab­ban is, hogy a nem levő má­lyi kultúrházat, s a hétvégi meccset emlegettük. Mit ad az otthon közelsége a munkásközérzethez? Az ottho­nok hasonlósága a közösségte­remtéshez? Egyetlen példa leg­feljebb a kíváncsiságot felébresz­teni elég. Azt, hogy mennyit je­lent a közösségi erem lésben az életközelség, legfeljebb szocioló­gusok számíthatnák ki, de ezt általában nem számoljuk. A klasszikus, és egykor emberség­ben rangos munkáskolóniák ko­ra elmúlt, el kellett múlnia, de helyette nem kerestük az ilyen életközelség kialakításának lehe­tőségeit. Mályi véletlen példa, de pél­da, mert ez a brigád már na­gyon sokáig együtt marad. BARTHA GÁBOR Kecskeméti István, a vá­rosi sporthivatal vezetője tá­jékoztatta a munkabizottsá­gokat a sportlétesítmények helyzetéről, a már megvaló­sulás stádiumába lépett be­ruházásokról és a tervekről. / Sokévi lemaradás Az 50-es években sok sport­pályát építettek városszerte társadalmi munkában. Ám ezek jó része — különböző, sokszor elhamarkodott indo­kok alapján — időközben megszűnt. Volt, amelyiket nem gondozták, és felverte a gyom. másokat a rohamléptű városfejlesztés, lakásépítés miatt íkellett kisajátítani, ám helyettük újakat — és ez a baj! —- hosszú évekig, évtize­dekig nem sokat építettek. Tulajdonképpen csak a 70-es évek elején született néhány olyan sportlétesítmény, haj­tottak végre olyan korszerű­sítéseket, melyekkel ha nem is tudták pótolni a több év­tizedes lemaradást, néhány alapvető gondot megoldottak. Megemlíthetjük a DVTK- stadion nézőterének átépíté­sét, a városi sportcsarnok felépítését, az erenyői sport­Még mindig kevés a gép Nemzetközi an vajmi ozgatási J “ o és csomagolási konferencia Aggteleken Tegnap déle lőtt Aggtele­ken, a Cseppkő-szállóban dr. Gallai Katalin, a MTESZ Központi Anyagmozgatási és Csomagolási Bizottságának elnöke ünnepélyesen megnyi­totta az anyagmozgatással és csomagolással, ezek fejleszté­sével foglalkozó nemzetközi tudomány os-műszaki konfe­renciát. A mintegy félezer (!) részt­vevő között megkülönbözte­tett tisztelettel köszöntötte dr. Havasi Bélát, a Bor­sod megyei Pártbizottság tit­kárát. dr. Osztrovszki György akadémikust, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökhelyettesét. Kiss Dezső KPM-miniszteihelyet- test, Végh íjászlót, a MTESZ elnökségének tagját, Valaska Lászlót, a MTESZ Borsod megyei Szervezetének titká­rát. A konferencia plenáris ülé­sének megnyitó előadását dr. Havasi Béla tartotta, aki me­gyénk párt-, állami és gaz­dasági vezetése nevében kö­szöntötte az anyagmozgatás és csomagolás legjobb elmé­leti, gyakorlati szakembereit, kutatóit, a környező orszá­gokból érkezett külföldieket. Rámutatott arra. hogy az anyagmozgatás és csomago­lás gépesítésében, az egység- rakomány képzésben, a cso­magolás színvonalának növe­léséhen értünk el ugyan eredményeket az elmúlt években, ám ez csak a bíz­tató kezdet lehet. Megyénk­ben is még mindig a fizikai dolgozók egyötöde foglalko­zik például anyagmozgatás­sal, noha a minisztériumi vállalatok tavaly is 1.8 mil­liárd forintot költöttek az anyagmozgatás' fejlesztésére, korszerűsítésére, s az anyag- mozgatás eszközállományá­nak értéke már meghaladja a 7 milliárd forintot. A konferencia résztvevői nagy érdeklődéssel hallgat­lak dr. Osztrovszki György előadását is, aki az anyag- mozgatás és csomagolás idő­szerű tudománypolitikai kér­déseiről beszélt. Ö is hang­súlyozta, hogy néhány évvel ezelőtt még több mint 1 millió, ám még ma is mint­egy 800—900 ezer anyagmoz­gató dolgozott, illetve dol­gozik hazánkban. Az anyag- mozgatás óriási belső munka­erőket köt le. Ezért került be az anyagmozgatás fejlesz­tésének meggyorsítása az V. ötéves tervbe is. Érdekes előadásokat hall­hattak á plenáris ülés részt­vevői Eötvös Dánieltől, a NIM főosztályvezetőjétől, Kiss Dezsőtől, a KPM mi­niszterhelyettesétől és Far­kasfalvi Józseftől, a KISZ KB osztályvezetőjétől is. A plenáris ülés második részében. Végh László, a MTESZ elnökségének tagja adta át a MTESZ Központi Anyagmozgatási és Csomago­lási Bizottságának „Az anyagmozgatás és csomago­lás fejlesztéséért” emlékér­meket, az irodalmi és diplo­materv pályázati díjakat. A diplomaterv pályázat egyetemi kategóriájában 1. díjat nyert Terjéki Béla (Ne­hézipari Műszaki Egyetem), 2. díjat nyert Tóth Lajos (NME) és 3. díjat nyert Gyu- ricza Ilona (NME). „Az anyagmozgatás és cso­magolás fejlesztéséért” em­lékérem arany fokozatát kap­ta dr. Lévai Imre, a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem professzor-dékánja. Az irodalmi díjazottak kö­zött szerepelt a miskolci Gyöngyösi Béla és Bodnár János is. Délután a konferencia szekcióülések > formájában folytatta munkáját. Az egyik szekció á darabárus mozga­tás. tárolás és csomagolásnak a termelési folyamatban el­foglalt szerepével, míg a má­sik a termelőknek és felhasz­nálóknak a szállítási lánc fejlesztésében betöltött sze­retjével foglalkozott. Ma délelőtt a konferencia ugyancsak szekcióülések for­májában folytatta munkáját. Délután új téma is lesz: az ömlesztett anyagok mozga­tása, tárolása, rakodása és csomagolása. v (nythes) pályát, a DVTK edzősátorát es az avasx spon.paiyan.at. SenkineK sem kell különö- seooen magyarázni, hogy az a város, amelyik szukoinoaik zöldterulelekoen, parkokban, tömegsport céljára alkalmas pályakoan sem lehet gazdag. Miskolcon pedig igen szúk- keolűen mérték a tervezők az uj lakótelepeken is a pihe­nési-e, játékra, sportra alkal­mas területeket. Gondoljunk például az Avas-déli lakótelepre! Pedig ha terület van, akkor a töb­bit szíves-örömest elvégzi — némi segítséggel — a lakos­ság is: füvet vet, fát ültet, íeiallít két kis kaput, egy pingpongasztalt, és máris megmozgathatják izmaikat, tanulás vagy munka után a környéken élők. Igaz, hogy a városban ala­posan megfogyatkoztak a la­kásépítésre alkalmas terüle­tek, s azt sem vitatja sen­ki, hogy a részben társadal­mi munkában épült park, játszótér, sportpálya is apasztja. a közös bukszát, az ilyen mértékű spórolásra senki nem adhat elfogadha­tó magyarázatot. Most már rendelet szabályozza, hogy ^■ey-egy lakosra mennyi sportolásra alkalmas terüle­tet kell tervezniük a vá­rosfejlesztőknek, ám — mint minden előírás —, ez is csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. De hogj'an is állunk most az V. ötéves terv időszakára előirányzott fejlesztésekkel? A munkabizottságok tagjait elsősorban az érdekelte, épül-e végre az a fedett uszoda, melynek anyagi fede­zete hosszú évek óta felhasz­nálásra vár. Kecskeméti Ist­ván végre azt jelenthette, hogy e hónapban megkezdő­dik és 1979 végére befejező­dik az épitése a DVTK 25 méteres fedett uszodájának, melyet, a diósgyőri sportliget­ije telepítenek. E sportliget is inkább csak beszédtéma volt eddig, hiszen újra meg újra módosították a tervet, mely — többen meglepődve hallották! —, most már végleges. — Ha így van, miért nem szervezik máris a társadalmi munká­sokat, miért nem látnak hok- zá legalább a tereprendezés­hez? — fogalmazta meg vi- taösszefoglalöjában Kolláth Sándor, a városi pártbizott­ság titkára. , A tapolcait befedik Minden késedelem forint­ban is mérhető kárt okoz, tovább szűkíti lehetőségein­ket, hiszen az említett 40 millióból, ha idejében hozzá­látnak — társadalmi segít­séggel —, akár két kis gya­korlóuszodát is építhettek volna. A Gyermekváros uszo­dájának gépi berendezése vár, lassan tönkremegy, pe­dig szinte karnyújtásnyira évek óta buzog és folyik be­le a Hejö-patakba egy ter­málkút vize. Lesz 50 méteres fedett uszoda is: ha minden jól megy. két-három éven be­lül befedik a tapolcai strand versenymedencéjét, felfújha­tó műnyag sátorral. Hogy milyen nagy erő a társadalmi összefogás, arra kitűnő példa . a terven felül épült műjégpálya. De még jobban kell gazdálkodni ez­zel a hegyeket mozdító erő­vel is, hiszen városunk anya­gi lehetőségei a következő években sem lesznek jobbak, ugyanakkor tengernyi a te- 'endő mind a verseny-, mind a tömegsport fejlesztésében. A tervek rangsorolását sürgette több felszólaló, és ezt hangsúlyozta zárszavában Kolláth Sándor is. A követ­kező években tovább keli építeni az avasi sportpályá­kat, és sokáig nem várathat már magára a DVTK-stadi- on villanyvilágítással való ielszerelése sem. (békés) Bibliográfia készült Sárospatak 10 éve — cikkekben Ünnepi tanácsülésen, kiál­lítások. irodalmi, művészeti estek, vetélkedők rendezése­vei emlékezett meg Sárospa­tak társadalma ebben az év­ben a múlt század végén el­veszített városi rang vissza­nyerésének tizedik évfordu­lójáról, Ugyanebből az alka­lomból a városi könyvtár munkatársai Gyurcsák Ve­ronika könyvtárvezető irá­nyításával igen gazdag cikk­bibliográfiát jelentettek meg házi kiadásban. A könyvtár dolgozói hosz- szú évek óta rendszeresen gyűjtik a Sárospatakkal kap­csolatban megjelenő íráso­kat, s most a „kis jubileum­ra” időrendben összeállítot­ták azoknak a műveknek, tanulmányoknak, hosszabb- rövidebb cikkeknek, tudósí­tásoknak a jegyzékét, ame­lyek az utóbbi tíz évben a megyei és az országos napi­lapokban, folyóiratokban Sá­rospatakról megjelentek. Hogy milyen nagy érdek­lődés nyilvánul meg Sáros­patak iránt nemcsak me­gyénkben, hanem országszer­te is, mi sem bizonyítja job­ban. mint az, hogy az elmúlt tíz esztendőben 34 napilap­ban és folyóiratban 122 író, újságíró tollából 1666 tanul­mány. cikk, tudósítás foglal­kozott megyénk e nagy múl­tú városával. Ezt a rengeteg anyagot 131 oldalon, könnyen áttekinthető rendezésben ál­lították össze a könyvtár lel­kes dolgozói, a szerzők név­mutatójával. tárgymutatójá­val, a feldolgozott folyóiratok és napilapok jegyzékével és tartalomjegyzékkel kiegészít­ve. Az évforduló jegyében ké­szített csinos kiállítású cikk- bibliográfiát azzal a szán­dékkal bocsátották közre a városi könyvtár dolgozói, hogy „ösztönözzön Sárospa­tak történetének megismeré­sére. s a város iránti szere­tet elmélyítésére/;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom