Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

■ •'TV ' A poríré aunuk a dicsősége, akit ábrázol Szobrok a gyárban A kiállítói kicsi; amíg a kisplasztikák, plakettek for­málója megérkezett, kétszer is »égignézhettük. A precí­ziós öntő ugyanis egészen másféle formázással volt el­foglalva, és ö már csak is­meri az anyag parancsát. Ez volt az első igazság, ami nyilvánvalóvá vált Szendröi Árpádnak a 2-es te­lepi mintakészitő üzem párt­helyiségében. a Diósgyőri Gépgyár mélyén megbúvó kis épületben rendezett ki­állításán. Kiderült hamaro­san a második igazság is, amely az előzőhöz hasonlóan nem tűri az ellentmondást. Árpád bácsi csak akkor for­dította felénk gyöngyöző homlokát, amikor leült. :— Érszűkület vaa mind a két lábamban, né p bírok áll­ni — mondta, és - végig jár- tatta a szemüvegét az isme­rős és ismeretlen a rcokon. A szoba végében álló fiatalo­kat tudomásul vette, az ide­gent megkérdezte: — Miről beszéljek? Több, mint ötven esztendejének az első kettőt megtámogató igazságait alább közlöm. Harminc év erős fizikai munkában nem kis dolog, ennél már csak az nagyobb, hogy két csepeli kivételével ebből 28 a DIGÉP-ben telt el A családban ezalatt két lány nőtt fel, és több, mint húsz év múlt el azóta is, hogy az akkor még fiatal- -mber először ment el Diós­győrben a vasasszakszervezet által működteted; képzőmű­vészeti szabadiskolába, hogy a napnak a munka után meg­fáradó részét művészettör­ténet tanulásával, rajzolással és olyan ismeretek megszer­zésével töltse el, amelyek nélkül agyaghoz, gipszhez sem tanácsos közelíteni, bronzhoz pedig nem lehet. Akkor már régen tudta, hogy portrékat fog mintázni' több okból is. Tud annyit, hogy nem vall úele szégyent, a mellszobor, a kisplasztika, a plakett kis helyen is elké­szül, elfér, és ez nem mind­egy, ha tudjuk, hogy műter- ' met csak „jogosítvánnyal” rendelkező művész tud fenn­tartani. A család értette, hogy több ez valamiképpen, mint költséges szenvedély, a mo­dell pedig nem került pénz­be: kéznél volt. A nagyüzem hivatalháza + A kiállítás egy részében kisplasztikák, plakettek láthatók. Egyszerű, de nagyszerű emberek voltak.,, előtt álló Gépgyári munkás két és fél méteres alakját még a hajdani Hercz-gép- gyárban öntötték. Azóta ezt látja meg először az újfelvé­teles, és sok fiatalból lett megbecsült mester, mióta napjában elmegy mellette a gyárudvaron. Akármit nem tesznek ki nemzedékek bírá­latának, de Szendröi Árpád nem is adott ki soha akár­mit a kezéből. Münnich Fe­rencnek a Tokaji Helytörté­neti Múzeum megrendelésére készült portréja láttán a fe­leség nem akarta elhinni, hogy nem ismerte személye­sen az államférfit', meleg­hangú levele, az emlékkönyv megtisztelő bejegyzése a leg­kedvesebb emlékek közé tar­tozik. Ide tartozik Veres Pé­ter barátsága, a sok évtize­des kölcsönös megbecsülés, amely a Garadna völgyében élő hajdani Herman Ottó-ta- nítványhoz, Vásárhelyi Ist­vánhoz fűzte, és ide tartoz­nak a régi emberek, akiknek oortréja csak azért hallgat, mert a szobor más nyelven beszél Tamás Istvánról, az öreg martinászról, Litvin Jó­zsef Kossuth-díjas lakatosról, és a többiekről, akikről eny- nyit mond! — Egyszerű, de nagyszerű emberek voltak. A több mint száz portré­nak a számtalan, különböző témájú plakettsornak csak töredéke fér el a szobányi he­lyiségben, ahol a rendészet­nek a vendégeket elkísérő dolgozója, a KISZ-esek, akik az Egy üzem a közművelő­désért címszó alatt a kiállí­tást rendezték, csendben hall­gatták a beszélgetést. A csa­lódottság felhangjait (aki ennyit tud, úgy érzi, sokkal többre is képes lett volna), a belenyugvást, s egy újabb szép igazságot: — A portré azoknak a di­csérete, akiket ábrázol. (makai) A ménesgazda Az első pillanattól kezdve érzünk valami nyugtalanítót, Kovács András új filmjét néz­ve. Kisvártatva rájövünk, hogy a képsorok sötétje zavar. Kot­lái Lajos operatőr végig pisz- kosszürkcben tartja ezt a vilá­got, mely az ifjabbaknak — személyes emlékek híján — már történelem. Bennünk — akik átéltük ezeket az éveket — a félmúltból idéződnek az események. A rendező hihetet­len érzékenységgel eleveníti meg az 50-es évek világát, mi­kor az emberek — korábbi harcostársak is — féltek egy­mástól ; mikor igazán senki sem láthatott a dolgok mögé. A ménesgazda cselekmé­nye arról szól, hogy miként fulladnak be felfelé ívelő életutak, hogyan vesznek el jobb sorsra érdemes embe­rek. Bár a helyszín (egy ha- ■ tár menti méntelep, az ott dolgozó volt méneskari tisz­tekkel és a főnökként oda helyezett fiatal parasztem­berrel) eléggé extrémnek tű­nik. a rendező képes meg­mutatni, hogy az akkori vi­lágnak ebben a vízcseppjé- ben hogyan tükröződik a tenger. Korábban — a felszabadulás utáni nagy nekirugaszkodá­sok éveiben — minden sok­kal egyszerűbb volt. Az em­berek (vezetők és vezetet­tek) pontosan tudták, hogy ki kivel tart, ki ellen kell harcolni. Most minden egy­re jobban összezavarodik. Tulajdonképpen a bizalom hiánya — a túlhangsúlyo­zott éberség — mérgezi meg * lelkeket. Ma már tudjuk. hogy a volt tisztek közül — akik elsősorban kitűnő szak­emberek — a legtöbben (ez egyébként el is hangzik) al­kalmasak lettek volna az együttműködésre. Dehát egy ilyen légkörű társadalomban rendkívül nehezen tud kon­taktust teremteni a múlt em­bereivel egy jó szándékú, ám szakmai ismeretekkel és ve­zetési tapasztalattal nem rendelkező fiatalember, Gáli István, a nagy sikerű regény szerzője egyik nyilatkozatá­ban azt mondtja: „Korunk­ban nagyon különböző em­bereknek kell együtt dolgoz­niuk a világban és nem biz­tos, hogy jogosan nézzük előítélettel azt, aki ellenszen­ves az első látásra ... Az önismerethez mások megér­tése elengedhetetlen.” Sajnos, az 50-es években a dolgok addig fajultak, hogy 'nem születhetett meg az igény a mások megértésé­hez, megismeréséhez. A mé­nesgazda Busó János több­ször is nekirugaszkodik, hogy hasznos munkahellyé tegye a méntelepet, hogy kapcsolatot teremtsem az ott dolgozó emberekkel. Természetesen tele van gyanúval, kisebbsé­gi érzéssel, sokszor elragad­lak az indulatai, így megle­hetősen sok hibát követ el. Ennek ellenére mégis meg­felelő mederbe terelődhetné­nek a dolgok, csakhogy az a bizonyos „második vonal” átnyúl áz emberek — veze­tők és vezetettek — feje fö­lött, s így tragédiába torkoll­nak az események. Gáli István regénye jól megformált alakjaival és szi­tuációival alkalmat nyújt Ko­vács Andrásnak arra, hogy valódi filmdrámát teremtsen, melyben a szereplők — ki­ki kiszolgáltatva a körülmé­nyeknek — öntörvényeik sze­rint funkcionálnak. Meg­döbbentőek azok a képsorok, melyek a hatalom manipulá­cióiról adnak számot, min­dig szűkszavúan, de nagyon hatásosan. Tulajdonképpen minden szereplő rabja, fog­va tartottja saját sorsának, illetve a körülményeknek. Olyan időszak ez, mikor nincs lehetőség kiállásra, őszinte szóra. Aki egyáltalán talpon akar maradni, annak meg kell bújnia. lapulnia kell. A valódi ellenséget (mert természetesen ilyen is van) nem volna nehéz lebírni. A baj azonban az. hogy hova­tovább már mindenki gya­nús.. Busó Jánosnak nincs igazi talaja. A ménesgazda kemény, tár­sadalmi önismeretre nevelő alkotás; tanulságai messze- hangzóak. A kitűnőén fény­képezett történetet remek színészek (Madaras József, Fábián Ferenc, Bács Ferenc, Csíki András, Ferenczy Cson­gor, Horváth Sándor és má­sok) viszik sikerre. (gyarmati) műsor CSÜTÖRTÖK 19.10: Esti mese. — 19.20: Idő­sebbek is elkezdhetik. — 10.30: Tv-liiradó. — 20.00: Budapesti művészeti hetek. Beszélgetések Szókxatésszel. — 21.35: ,,9-es stú­dió-’. A szovjet tv politikai viíaműsora. — 22.20: Tv-híraűó 3. Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35:. Melódiákokról. — Közben 13.15—13.30: Házunk tája. — 14.00: Szabadpolc. — 14.30: Ma­gyart Imre népi zenekara ját­szik. — 15.00: Hírek. — 15.10: Peter Alekszander operettdalokat énekel.; — 15.28: Tudod-e? — 16.00: Útközben. — 16.10: A ma­gyar népdal, hete. — 16.35: Eli­sabeth Schwarzkopf operaáriá­kat énekel. — 17.00: Hírek. — 17.07: Diszkó, aszfalt és beton. — 17.27: A párizsi Polifon együt­tes Jannequin-madrigálokat éne­kel. — 17.37: Bemutatjuk új fel­vételeinket.» — 18.15: Kritikusok fóruma. 18.30: Esti Magazin. — 19.15: A magyar népdal hete. Kodály népdalkórusaiból. — 19.34: A hágai Residentie Zene­kar hangversenye a budapesti zenei heteken. Közben 20.25— 20.45: Mert másokért csatáztam. — Kb. 21.20: Hangszerszólók. — 21.40: A Dunánál. Történelmi fi­gyelő. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Nyugat lá­nya. Részletek Puccini, operájá­ból. — 23.10: Francia szerzők kamara muzsikájából. — 24.00: Hírek — 0.10: Dzsesszielvételek- ből. Petőfi rádió: 12.00: Fekete Má­ria és Kiss Károly nótákat éne­kel, Németh János cimbalmo- zik. — 12.30: Hírek. — 12.33: Miskolci stúdiónk jelentkezik. — 12.55: Horusitzky Zoltán: Négy balettkéD. — 13.28: Édes anya­nyelvűnk. — 13.33: Cimbalom­muzsika. — 14.00: Színe-java. Az elmúlt tizenöt év derűs műsorai­ból. — Közben 14.30—14.35: Hí­rek. — 15.30—15.33: Hírek. — 16.00: Miénk a miénk? II. rész. — 16.30: Hírek. — 16.33: Törté­neteim. — 17.00: Belépés nem­csak tornacipőben. — 17.58: A mi utcánk. — 18.30: Hírek. — 18.33: Hét végi panoráma. — 19.50: Jó estét, gyerekek! — 19.55: Slágerlista. — 20.30: Hírek. — 20.37: Szociológiai figyelő. — 21.07: A magyar , népdal hete. Százszorszép cíalok. — 21.32: A Rádió Dalszínháza. Szép Ju- hászné. — Közben 22.30: Hírek. — 22.83—22.43: Világtörténelem, dióhéjban. — 24.00: Hírek. Televízió, 2. műsor: 19.00: En francais. — 19.15: Songs Alive. — 19.30: Tv-liiradó. — 20.00: Az angyal vezeti a táncot. — 21.20: Tv-híradó 2. — 21.40—22.30: Vi­lágszínpad. Tallózás a nemzet­közi színházi élet. eseményeiben. Szlovák televízió: 16.00: Hírek. — 16.15: Gazdasági bűncselek­mények. — 16.35: Pionirhiradó. — 16.50: Pionírmagazin. — 17.30: Egy nagy ország történelme. — IC.00: Tévéfórum. — 18.40: Esti mese — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Tíz lépcsőfok az arany­hoz. — 20.20: Szeptember elején eleredt az eső. — 21.20: A rend­őrség naplójából. — 21.25: Az úton nem vagy egyedül. — 21.30: Tv-híradó. — 22.00: Pozsonyi zenei ünnepségek. Utána: Hír­adó. — 22.15: Bizalmas beszélge­tések. — 22.45: Labdarugó EB selejtező. Kiállítások: Mini Galéria (10— 18): Utcák és terek kultúrája. — Miskolci Galéria (10—18) : A Fia­tal Képzőművészek Stúdiójának festészeti kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): A XX. század magyar festészete. — Kondor Béla-emlékkiállítás. — Szolnoki művészek. — Hermán Ottó Mú­zeum (10—18) : Ember és mun­ka. — Szilágyi-gyűjtemény. — Herman Ottó-emlékház (10—18) : Herman Ottó élete és munkás­sága. — Diósgyőri vár (10—16) : A diósgyőri vár története. — Pénzek Diósgyőr életében. — Er­dei Ferenc éoítész műemléki ter­vei. — Déryné-ház (10—16) : Dé­ryné Száppátaky Róza- és Lé- vay Józseí-emlékszobák. Miskolci Nemzeti Színház (7) : A koldusdiák. FILMSZÍNHÁZAK B'CKE A Sólyom nyottnában Mb. szí. NDK film Kezdés: 14 és hnö órakor A csavargólány Szí. argentin film 14 éven felülieknek! Kezdés: 8 órakor PETŐFI Megismételt esküvő Mb. szí. szovjet film Kezdés: f5 és í7 órakor FÁKLYA Fuss utánam, hogy elkapjalak! Mb. szí. francia film Kezdés: í5 és i'7 órakor PERECES A ménesgazda Szí. magyar film 14 éven felülieknek! Kezdés: 6 órakor HÁMOR A jóncvü senki Mb. amerikai Ülni 14 éven felülieknek! Kezdes: 6 órakor PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hűek. — 8 20 • A mai nao kulturális prog­ramjából. — 8.27: A magyar nép­dal he'e. Néodalkantáták. — 8.59: .........ne gyötörd életemet-’. Ba­lassi Bálint versel. — 9.04• Kated­ra — 9.34: Gyermekeknek. Hu ur kalandjai. — 9.49: Mesemadár. D-ankó László versei. — 9.53: Lot­tósorsolás. — 10.00: Hírek. — 10.05: Hang-játék. — 10.25: Ope­raáriák. — 10.49: Észtország ma­dárvilága. — 10.59: Lottóeredmé­nyek. — 11.00: Változatok egy pá­lyára. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Az izraelita felekezet negyedórá­ja. — 8.20: Világtörténelem dió­héjban. — 8.30: Hírek. — 8.33: Csajkovszkij: Francesca da Ri­mini szimfonikus fantázia. — 9.00: Indulók, táncok fúvószene­karra. — 9.30: Lendvai Csócsi Je­nő népi zenekara játszik. — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: A zene hullámhosszán. Közben: 10.15— 10.20: Néhány szó zene ’közben. — ío.ro—10.33: Hírek. — 10.50— 10.39: Délelőtti torna. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.30—11.33: Hírek.. — 11.50: A történelem di­vatja. apróhirdetés Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok félórája. Táncoltunk, de hol? Doho* B^'a összeállítása. A ..30 éves va- gyok” című musical dalaiból. — iá oo—18.30: Eszak-ma^aror^rá«! Krónika. (Időszerű egészségügy- polüikai feladatokról tárgyaltak. — ülésezett Miskolc megyei va­ros Tanácsa. — Diákok segíte­nek a szüretelésen Egerben.) —• Klasszikus gitármuzsika. Szend- rey Karper László játszik. — Hí­rek, lapelőzetes. Televízió, l. műsor: 16.05: Hí­rek. — 16.10: Tízen Túliak Tár­sasága. — 16.50: Tévébörze. — 17.00: Telesport. — 17.25: Száza­dunk. — 18.30: Kockázat. — KOSSUTH A ménesgazda Szí. magyar film 14 éven felülieknek! Kezdés: f3, hnö és 7 órakor HE VÉS Y IVÁN FILMKLUB A homok asszonya Japán film 16 éven felülieknek! Kezdés: fő és f7 órakor TÁNCSICS 80 huszár I—II. Szí. magyar film Másfél helyár! Kezdés: f5 és £7 órakor SZIKRA Keoma Szí. olasz film Másfél helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor alias Gépirónőt azonnali belépéssel alkalmaz a Borsod megyei Lan­kiadó Vállalat. Jelentkezés: Mis­kolc, Bajcsy-Zs. út. 15. III. e. titkárság, vagy 18-223-as telefo­non. , ingatlan Háromszobás hallos, kertes csa­ládi ház beköltözhetően eladó. Érdeklődni: Miskolc, HL, Kár­páti u. 1. sz. alatt. Telefon: 74-251. Közületek részére irodá­nak alkalmas, összeköti őzöknek, orvosoknak etőnvös. Érdeklődni: a délutáni órákban. A kémfejedelem iündöklése és bukása 10. „Szükségünk volna egy igazi fér lira” A mézeshetek rövid ideig tartottak, Mrs. Reilly is ha­marosan részt vett férje fan­tasztikus cselszövéseiben. Ö maga írta erről: „Fokozato­san beavattak azokba a ti­tokzatos műveletekbe, ame­lyek az európai politika ku­lisszái mögött végbementek. Hamarosan megtudtam, mint készül minden európai fővá­ros mélyén a száműzött'ek összeesküvése országuk jelen­legi zsarnokai ellen. Berlin­ben. Párizsban, Prágában, sőt magában Londonban is a számüzöttek kis csoportjai tervezgetlek, konspiráltak. Helsinki valóságos központ­jává lett az ellenforradalom­nak, amelyet az európai kor­mányok pénzügyileg támo­gattak és amelyet tanácsok­kal is elláttak. Ebben a moz­galomban Sidney erősen ér­dekelve volt és sok időt, va­lamint pénzt áldozott az ügyrfe." Az egyik napon titokzatos látogató jelent meg Sidney Reilly londoni lakásán. Először Mr. Warner néven mutatkozott be. Bemutatta ajánlóleveleit, amelyek között szerepelt egy angol útlevél, egy garancialevél Borisz Sza- vinkovtól, a szociálforradal- már pártvezértől, valamint egy előkelő brit államférfi­tól származó ajánlólevél. Ezután „Mr. Warner” fel­fedte kilétét. Igazi neve Drebkov volt, és 1918-ban Reilly Oroszországban meg­szervezett -összeesküvő appa­rátusának egyik ötös cso­portját vizelte. Történetünk idején egy moszkvai ellen- forradalmi föld alatti szer­vezet élén állott. — Szükségünk volna egy igazi férfira — tért rá jöve­tele céljára —, egy férfira, aki tud parancsolni és utá­nanézni, hogy a dolgokat végrehajtsák, akinek paran­csai felett nincs vita, egy férfira, aki irányító, egy dik­tátorra. ha úgy tetszik, ami­lyen Mussolini Olaszország­ban ; egy . férfira, aki meg­szünteti az ellenségeskedése­ket, amelyek a mi barátain­kat ott Oroszországban szét­választják, aki vaskézzel nyúl hozzá a dolgokhoz, és - min­ket egyetlen fegyverré ková­csol össze! Az „igazi férfit” Reilly Borisz Szavinkov személyé­ben vélte megtalálni. Ez a kis, vékony sápadt, kopaszo­dó, csendes ember, aki rend­szerint jellegzetes frakkban és lakkcipőben járt, talán va­lóban a legjelentősebb em­ber volt azok közül, akik a cári Oroszország pusztulása idején a fehér ellenforradal­márok oldalán felszínre ke­rültek. Sokkal inkább lát­szott ügyes bankárnak, mint híres terroristának és kímé­letlen ellenforradalmárnak. Amikor Szavinkov Jarosz- lavlban megbukott a szovjet- ellenes felkeléssel, amely összhangban állt Sidney Re­illy Moszkvában megkísérelt államcsínyével, nagy szeren­csével sikerült elmenekülnie. Nyugat-Európába utazott, ott a fehéroroszok egyik euró­pai diplomáciai képviselője lett. Reillynek már akkor meg­tetszet Szavinkov, s sikerült összehoznia Churchill-lel. Churchill pedig elvitte a ki­szemelt új oroszországi dik­tátort Lloyd George akkori miniszterelnökhöz, aki che- quers-i birtokán egy vasár­napon fogadta őt. Hiába iparkodtak azonban Szavin- kovék és támogatóik, nem si­került érdemleges akcióba kezdeni. Amikor azonban Lenin 1924. január 21-én meghalt, az összeesküvő tár­saság új reményekre éledt. „Mr. Warner” látogatása után Reilly és Szavinkov úgy ítélték meg a helyzetet', hogy most már eljött az idő egy új, s eredményes ellenforra- da'mi lázadás megindításá­hoz. Borisz Szavinkov 1924. augusztus 10-én, miután for­ró búcsút vett Reillytől, olasz útlevéllel a zsebében elindult Oroszországba. Néhány bi­zalmas embere is vele tar­tott. Ügy tervezték, hogy a szovjet határ átlépése után azonnal felveszik a kapcso­latot a fehér föld alatti moz­galmaknak azokkal az em­bereivel, akik a határmenti városokban ' mint szovjet tisztviselők helyezkedtek el. Az ő segítségükké] aztán ha­marosan kirobbantják a fel­kelést, amelytől biztos ered­ményt reméltek. Reillv azonban hiába vár­ta, hogy a megállapodás sze­rint titkos futárral jelentést kapjon Szavinkov Szovjet- Oroszországba érkezéséről. A kém Párizsban izgatottan les­te az értesüléseket, de hiá­ba. (Folytatjuk) PINTÉR ISTVÁN I

Next

/
Oldalképek
Tartalom