Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-09 / 238. szám

Város és egyeteme Interjú dr. Czibere Tiborral, az NME rektorával-fa Dr. Czibere Tibor íróasztalánál; hivatali szobájának falán az őt megelőző három rektor portréja. (Kerényi László felvétele) Éppen egy hónapja, hogy a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen megkezdő­dött a 30. tanév. A nappali és levelező tagozaton, vala­mint az egyetem gazdaság- mérnöki, szakmérnöki és műszaki oktatói karán 2978 hallgató kezdte meg az 1978 —79-es oktatási évet. És megkezdte munkáját dr. Czi­bere Tibor, a Magyar Tu­dományos Akadémia levele­ző tagja, tanszékvezető egye­temi tanár, az egyetem nem­régiben kinevezett rektora. Vele készítettünk interjút. — Rektor úr! ön szerint mi. ért csökkent az érdeklődés a Nehézipari Műszaki Egyetem, egyáltalán a műszaki pálya iránt? Oka lehet ennek a mű­szaki értelmiség nem megfele­lő erkölcsi-anyagi megbecsülő, se, és az, hogy nem minden mérnök kap képzettségének megfelelő munkát? — Világjelenség a műsza­ki pálya iránti érdeklődés csökkenése, ám ez inkább arányaiban igaz, semmint abszolút számokban. Ugyanis egyetlen szakterületen sem nőtt az elmúlt években, év­tizedekben olyan nagymér­tékben az értelmiség aránya, mint éppen a műszaki pá­lyákon. Inkább arról van szó, hogy a kínálatnál sok­kal nagyobb a kereslet ma­gasan kvalifikált műszakiak iránt. A műszaki értelmiség fogalmába sokan beletartoz­nak, jó és kevésbé jó szak­emberek egyaránt. Nehéz, felelősségteljes munka az övék. nem az a terület, ahol könnyen lehet pénzt szerez­ni. Valóban lehetne jobb az anyagi megbecsülésük, az er­kölcsiben kevesebb hiányt látok. Azt hiszem azonban, hogy a panaszkodók nem azok közül kerülnek ki, akik hivatástudattal jönnek erre a pályára, noha igaz, hogy nem minden mérnök jut igazán mérnöki felada­tokhoz, különösen pályája elején. Ennek objektív oka is lehet, s része lehet benne az idősebb kollégák félté­kenységé uek is Ezeken vál­toztatni kell. Tényleg soka­kat elriaszthatnak az ilyen negatívumok, de nem is rá­juk számítunk igazán. Vi­szont az is igaz, hogy a nagyüzemek jobban is meg­becsülhetnék az alkotni vá­gyó fiatal mérnökeinket. Ez nagymértékben segítene a pálya vonzóbbá tételében is. — A hallgatók túlterhelésre panaszkodnak. Közismert foga­lom a Nehézipari Műszaki Egyetemen az egsizmus, azaz éppen csak átcsúszni a léc fö­lött, akár csak egy kis kettes­sel is. Mi erről a véleménye? — Az egsizmus egyes hall­gatók igénytelenségéből fa­kad, s nemcsak nálunk köz­ismert fogalom. Sajnos van­nak, akik éppen csak a szük­séges minimumra töreksze­nek. Persze ' iba volna álta­lánosítani, hiszen nagyon jó eredmények is születnek ná­lunk, osztályzatokban és tu­dományos diákköri munká­ban egyaránt. Túlterhelésre azok panaszkodnak, akik olyan életformát visznek, hogy szükségképpen agyon- hajszoltnak érzik magukat. Normális, kiegyensúlyozott munkamenetnél ezt nem érezhetik, csak hát az egye­tem nem középiskola, itt mód van az évközi nagy la­zításokra is. Furcsa módon, amikor testületileg állnak ki a hallgatók, gyakran szóba hozzák a túlterhelést, egyé­ni beszélgetések során még soha nem hallottam ezt a panaszt. Különben így volt ez öt éve és így volt tíz évvel ezelőtt is. A mostani heti óraszám átlagosan 32, az én időmben ez 56 is volt. Az a véleményem — és ezt a hallgatóink java is alátá­masztja —, hogy nem a tan­anyag elsajátítása okoz túl­terhelést, hanem a rendszer­telen munka. Minden neve­lési módszer alapja: olyan feladat elé állítani a hallga­tóitat, hogy megküzd jenek a tudásért, az eredményért. Vagyis: munkát fektessenek be. Ezt csináljuk, ezt kell csinálnunk egész életünkben. Az egyetem nem szoríthatja rá a hallgatókat a folyama­tos tanulásra, nem lehet ál­landó az ellenőrzésünk. Itt sok-sok önálló munkára kényszerül a hallgató. — Nem érzi úgy, hogv gyen­gébb képességűek a hallgatók? — Nem butul a nép! Egy­szerűen arról van szó, hogy mások a lehetőségek, mint régebben. Amikor én jártam egyetemre, a természettudo­mányos érdeklődésű fiatal­emberek vagy tanárnak vagy mérnöknek jelentkeztek. Most, hogy tágabbak a le­hetőségek, széthúzódik a ská­la. — A számonkérés na??y rés’'© írásban, zárthelyi dolgozatok formájában történik. Jó ez? — Nem jó. Egy kicsit di­vat is, de a szükségszerűség is diktálja a nagy létszámú évfolyamok esetében. Ezzel persze együtt jár, hogy a szóbeli szereplési lehetősé­geik csökkennek ezáltal a hallgatóknak, akikre pedig később nem kevés közéleti szereplés is vár. Az én időm hallgató—tanár kapcsolata kissé más volt, mi szinte mindig a professzoroknál, szóban vizsgáztunk. Ma már talán a hallgatók sem igény­lik azt a bensőséges viszonyt tanáraikkal, amit különben egyre nehezebb is megváló-' sítani. Akik pedig igénylik, azokat gyakran strébernek tartják a többiek. És ez nem jó! — Szerződés rögzíti az egye­tem és a város kapcsolatát, il­letve e kapcsolat javításának szükségességét. Mennyire „mis­kolciak” az egyetemisták? — Ami a város és az egye­tem kapcsolatának hivatalos oldalát illeti, nincs problé­ma. Nekem, személy szerint is szívélyes, baráti a kapcso­latom a város vezetőivel. Az a véleményem, hogy nekünk kezdeményeznünk kell, és nem megvárni, míg Miskolc „kijön” az egyetemre. Egyéb­ként nem hiszem, hogy len­ne hallgatónk, aki olyan el­határozással jön ide: „Már­pedig én nem illeszkedek be ennek a városnak az életé-* be.” Mégis úgy érzem, hogy lehetnének „miskolciabbak” hallgatóink. Igaz, hogy hall­gatóink kötelező tanulmányi elfoglaltsága nem kevés, s az is, hogy a város kínálta szó­rakozási, kulturálódási lehe­tőségek terén van még ten­nivaló. — Befejezésül arra kérem, beszéljen az új munkakörével járó feladatairól; nem vonja-e el az oktatástól, tudományos munkától, tanszékétől? — Igen szoros időbeosztás­sal éltem eddig is, élek ez­után is. Megszaporodtak te­endőim, de nem hagyok fel eddigi munkáimmal. Szere­tek tanítani, szívesen tartok előadásokat. Folytatom a tu­dományos munkámat is, a vízturbinák hidraulikus fej­lesztése a szakmai területem. Mind a mai napig a Ganz- MÁVAG tudományos tanács­adója vagyok, valamikor ott dolgoztam. De most a leg­fontosabb az új feladat: ma­ximálisan biztosítani, hogy rendben menjenek egyete­münkön a dolgok mind az oktatói-nevelői, mind a ku­tatási munka terén. SZABADOS GABOR ’ műsor Ma kezdődik A magyar népdal hete a rádióban Immár a kilencedik alka­lommal rendezi meg mától a magyar népdal hetét a Rádió. Különleges népzenei össze­állítással köszöntötték ma délelőtt 10.30 órakor a mű­faj híveit; a műsorban a Magyar Rádió több évtize­des gyűjtő-munkásságának legérdekesebb felvételei hangzottak el. A „Találko­zásom a népzenével” című sorozatban négy napon át a népzene egy-egy avatott is­merője — Farkas Ferenc ze­neszerző, Molnár István ko­reográfus, Erdélyi Zsuzsan­na néprajzkutató és Zámbó István karnagy — vall sze­mélyesen a népdalok szépsé­géről, művészi értékéről és ihlető erejéről. Egy másik műsor a népzenélés és a da­lolás hagyományszerű alkal­mait, a vásári, a fonóbeli és a határban énekelt dalokat eleveníti feL A hét zenetörténeti érde­kességének ígérkezik Lajtha László — Erdélyben gyűj­tött, népzenei témák felhasz­nálásával komponált — vo­nósnégyesének előadása, melyben a kiváló zeneszerző egyik levelének segítségével idézik fel a mű keletkezésé­nek körülményeit. A 24 különböző műsorból álló sorozat október 15-én, a 6-os stúdióban sorra kerülő nyilvános népzenei hangver­sennyel zárul: ezen többek között Faragó Laura, Fábián Márta, Dévai Nagy Kamilla, a debreceni Délibáb együt­tes és az Ifjú Zenebarátok Kórusa működik közre. A sorozat ismételt meg­rendezésével a rádió a nép­zene eredeti — hajdani pa­raszti — előadásmódjához közel álló stílusú megszólal­tatása mellett elsősorban azt kívánja elősegíteni, hogy a népzene színpompás daUam- és ritmusvilága más szerve­sebb részévé váljék az or­szág általános zenei művelt­ségének. HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Deli Kró­nika. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 13.35: Verounkos muzsi­ka. — 14.00: Ezeregy délután. — 14.30: Händel: B-dúr orgona ver­seny. — 14.50: Boross Lajos sa­ját dalaiból énekel. — 15.00: Hí­rek. — 15.10: Édes anyanyelvűnk. — 15.15: Magyar zeneszerzők ka­marazenéjéből. — 16.00: Hírek. — 16.05: Manon. Operarészletek. — 17.10: Lakatos Lajos cimbal­mozik. — 17.23: A pályatárs sze­mével. — *7.58: Bemutatjuk új felvételünket. — 19.15: Budapesti művészeti hetek. — 20.36: A ma­gyar népdal hete. — 21.16: Belli­ni: Norma — Norma kavatinája az I. felvonásból. — 21.30: Ami a számok mögött van. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpoli­tika. — 22.30: Alfred Cortot, Jacques Thibaud és Pablo Ca­sals triófelvételéiből. — 23.31: Kórusművek. — 0.10: Nagy Kata­lin táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00: Ifj. Burka Sándor népi zenekara játszik. — 12.53; Szimfonikus táncok. — 13.28: Kis magyar néprajz. — 13.30: Hírek. — 13.33: Őszi leve­lek. — 14.00: Kettőtől ötig... — 17.00: Ctödik sebesség. — 18.00: A kitagadott. — 18.30: Hírek. — 18.33: Zeneközeiben. — 19.45: La­birintus. — 20.00: Életed a ke­zedben van. — 20.30: Hírek. — 20.33: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét. — 21.38: A magyar nép­dal hete. — 22.13: Szovjet szer­zők operettjeiből. — 22.30: Hí­rek. — 22.33: Derűre is derű. — 23.08: Az 1978. évi Alba Regia nemzetközi dzsesszfesztivál fel­vételeiből. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Emberek, utak,\ jár­művek. 198. magazinműsor. (A 3. sz. Volán központi telepén. Hol tart a Búza téri aluljáró építése? Közlekedési úttörők kö­zött. Szerkesztő riporter: Imreh József.) — Napjaink kérdései. (Wirth Lajos jegyzete.) — Sport. — Slágerkoktél. — 18.00—18.30: Észak-magyarországi Krónika. (25 éves a Kazincbarcikai Sütő­ipari vállalat. A mezőcsáti já­rási művelődési központ őszi tervei.) — Ray Charles énekel. — Hírösszefoglaló, lap- és mű­sorelőzetes .. . FILMSZÍNHÁZAK BÉKE A szegények kapitánya Mb. szí. román film Kezdés: f4 órakor Police Python 357 Szí. francia—NSZK film 16 éven felülieknek!^ Másfél helyár! Kezdés: hn6, 8 órakor KOSSUTH Kalózok Jamaicában Szí. angol film Másfél helyár! Kezdés: f3, hn5 és 7 órakor ÉJSZAKAI VETÍTÉS Kalózok Jamaicában Szí. angol film Másfél helyár! Kezdés: 9 órakor HEVESY IVAN Fn.MKLUB Fábri Zoltán filmjeiből: Utószezon Magyar film 16 éven felülieknek! Kezdés: f5, f7 órakor TÁNCSICS Obeliszk Mb. szí. szovjet film Kezdés: f4, f6 órakor TÁNCSICS FILMKLUB Utószezon Magyar film 16 éven felülieknek! Kezdés: f8 órakor SZIKRA 80 huszár I—II. Szí. magyar film Másfél helyár! Kezdés: 4, 7 órakor PETŐFI Hollywood, Hollywood Szí. amerikai film Másfél helyár! Kezdés: f5, f7 órakor FÁKLYA A cowboy nyara Szí. csehszlovák film Kezdés: f4, f6 órakor FÄKLYA filmklub Baljóslat Szí. mexikói film 16 éven felülieknek! Kezdés: f8 órakor GÖRÖMBÖLY, KRÜDY Kedves Michele Szí. olasz film 14 éven felülieknek! Kezdés: 6 órakor TAPOLCA, ADY A sólymok vezetője Szí. szovjet film Kezdés: 7 órakor PERECES A jónevű senki Mb. amerikai film 14 éven felülieknek! Kezdés: 6 órakor MISKOLC-HAMOR Az egér és macska Mb. francia film Felemelt helyár! Kezdés: 6 órakor ADY MŰVELŐDÉSI HÁZ KLUBMOZI Lucky lady Amerikai film 16 éven felülieknek! Másfél helyár! Kezdés: 4, 6 órakor KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.27: Zenekari muzsika. — 9.00: Katedra. — 9.30: Régi híres éne­kesek műsorából. —. 10.00: Hí­rek. — 10.05: Zöngészde. — 10.20: Életed a kezedben van. — 10.50: A magyar népdal hete. — 11.07: Michael Haydn: Szerenád. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Dalok a magyar munkás­mozgalom történetéből. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hí­rek. — 8.33: Nóták. — 9.25: De­rűre is derű. — 10.00: A zene hullámhosszán. A kémfejedelem tündöklése és bukása 7. Kínos fordulat Reilly Grammatikov laká­sára rohant. Grammatikov lázasan ürítgette fiókjait, és papírokat égetett el a kály­hában. — Azok az őrültek túlsá­gosan hamar csaptak ie! — kiáltott fel, amikor Reilly a szobájába lépett. — Urickij halott, ma délelőtt 11 orakor meggyilkolták a hivatalá­ban. Idegesen, kapkodva beszélt, s közben keze lázasan dol­gozott. Apró darabokra tép- desett, majd elégetett külön­böző iratokat. — Rendkívül kockázatos továbbra is" itt máradni — suttogta. — Rám már biztosan gya­nakszanak. Ha bármit is megtudnak, az elsősorban a kettőnk neve lesz! Reilly otthagyta Gramma- tikovot, s telefonon felhívta Cromie-t. A kapitány már hallott a gyilkosságról. Uric- kijt, a pétervári VCSK fejét egy szociálforradalmár ter­rorista meggyilkolta. Cromie úgy nyilatkozott, hogy ő biztonságban tudja magát, s úgy véli, hogy Reillynek nincs oka az aggodalomra. Nyugodtan találkozhatnak. Mégpedig a szokott helyen. Vagyis a Balkov kávéház­ban. Reillynek még volt egy órácskája a találkozó megbe­szélt időpontjáig. Ezalatt megsemmisítette a nélkülöz­hető okmányokat, a nélkü­lözhetetleneket, például sif- rejét, pedig nagyon gondo­san elrejtette. Aztán ment a Balkov kávéházba. Cromie azonban nem jött. Egy ne­gyedóra elteltével Reilly már tudta, hogy késésének nem a pontatlanság az oka. Cromie-vel valami történt. A mesterkém rövid latolga­tás után úgy döntött, hogy elmegy az angol követségre, s megpróbálja megállapítani, mi is történt. A VCSK nyo­mozójának nevére szóló pa­pírok egyelőre biztonságot nyújtanak. Amikor kiment a kávéházból, ahol életében utoljára járt, figyelmeztette Balkovot: — Lehet, hogy valami baj van. Készítse elő menekülé­sét. A finn határon igyekez­zék átjutni. Az utca ostromállapot ké­pét mutatta. A Vlagyimi- rovszkij körúton a járókelők futva menekültek a kapu­aljakba, és a mellékutcákba. Vöröskatonákkal zsúfolt au­tók száguldoztak. Reilly csaknem futva igyekezett megközelíteni az angol kö­vetséget. Amikor annak az utcának a sarkához ért, ahol a követség épülete volt, hirtelen megtorpant. A kö­vetség előtt néhány holttest feküdt. A szovjet biztonsági szervek emberei voltak, aki­ket a követség épületéből lőttek le. A követséggel szemben vöröskatonákkal zsúfolt autók álltak, s az ut­cán vöröskatonák sűrű sor­fala vont kordont. A követ­ség vastag kapuját betör­ték. — Nos, Relinszkij elvtárs, eljött megnézni a farsangun­kat? — szólította meg Reilly-Relinszkijt egy fiatal vöröskatona, akivel a kém a VCSK tagjának álcázva, többször is találkozott. — Mi történt, elvtárs? — érdeklődött Reilly. — A VCSK valamilyen Sidney Reilly nevű egyént keres — hangzott a felelet. Néhány percnyi kérdezős- ködés után Reilly előtt már tisztán álltak az események. Urickij meggyilkolása után a pétervári hatóságok — ame­lyeknek bizonyítékaik voltak a terroristák és a brit dip­lomaták közötti kapcsolatok­ra — körülzáratták az angol követség épületét. Cromie kapitány lerohant a lépcsőn, és a szovjet titkosrendőrök orra előtt bezárta az ajtót. A VCSK emberei, akiknek pa­rancsuk volt arra is, hogy behatoljanak a követség épü­letébe — hiszen bebizonyo­sodott, hogy a britek vissza­éltek a diplomáciai előjogok­kal, és .kémközpontot ren­deztek be a követségen — betörték a kaput. A szorult helyzetbe került brit kémek, Cromie parancsára, tűzhar­cot kezdtek. Cromie maga agyonlőtt egy rendőrtisztet, s a követségről váratlanul megnyitott tűznek más áldo­zatai is voltak a VCSK em­berei között. Természetesen, a szovjet biztonsági szolgá­lat emberei is használták ezek után fegyvereiket. Cromie-t fejlövés érte, és összeesett. Erősítés érkezett, vöröskatonák vették körül az épületet, kordont vontak az utcán. A VCSK emberei közben odafenn, az épület­ben megtaláltak jó néhány bizonyító erejű okiratot, amelyeket Cromie-nak és társainak már nem volt ide­je és módja megsemmisíteni. PINTÉR ISTVÁN (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom