Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
a miskolciaké a szó Van tehertaxi és még sincs Három napig kísérleteztem — eredménytelenül —, hogy te- hcrlaxit fogadjak Miskolcon. Végül is „maszek” fuvarossal voltam kénytelen megállapodni. Hogy miért? Mert Miskolcon van tehertaxi és még sincs. Hogy van, az biztos, mert láttam. Hogy még sincs, az még biztosabb, mert tapasztaltam. Reggel 7 óra a Régiposta utcában. — Beáll egy tehertaxi a kijelölt állomásra. A kocsivezctö kiszól: — Fuvart nem vállalok, megyek reggelit szállítani... —és elmegy. A következő kocsi vezetője: — Csak húszperces fuvart vállalok, mert vállalathoz megyek ... Harmadik kocsi — nincs ... — Kilenc óráig egy sincs ... Tíz órakor belut egy, vezetője kérdezősködik, hogy ki mit akar. Aztán úgy dönt, hogy egyik fuvart sem vállalja és elmegy. Aztán egymás után három taxi is érkezik, egyiküket a legügyesebb várakozó elkapja, a másik kettőnek a vezetője kiszól a volán mellől: — Fuvart nem vállalok, megyek ebédet szállítani... És ez így megy egész nap. Ügy látszik, nem azért hozták létre a tehertaxi-szolgáltatást, hogy a lakosság rendelkezésére álljon. Vagyis a tehertaxi elvesztette szolgáltató jellegét. Szinte mindegyik valamelyik vállalatnak, közületnek fuvaroz. Az emberben önkéntelenül is megfogalmazódik a gondolat: ezen az áron nem érte meg, hogy csökkentették a vállalatok és intézmények saját kocsiparkját. Ennek kárát elsősorban a lakosság látja. (Bár abban sem vagyok biztos, hogy olcsóbb a tehertaxi igénybevétele a vállalatnak, mintha saját kocsit tartana.) Jó lenne, ho az illetékesek végre felfigyelnének erre az enyhén szólva furcsa helyzetre, s visszaadnák a tehertaxit a lakossági szolgáltatásnak. S ha netán valamelyik vállalatnak szüksége volna tehertaxira. álljon ki egy embere a placcra, s várjon sorára ugyanúgy, mint bárki más. Siklósi Sándor Sajókeresztúr, Petőfi u. 100. A szállítóláncban vesztegelnek? A közelmúltban négy alkalommal sikerült' romlott árut vásárolnom a lakótelepünkön levő két élelmiszer- boltból. A városközpont új szolgáltatóházának ABC- boltjában vettem két üveg Borsodi sört — ihatatlan volt. Ugyanebben a boltban vettem egy pohár tejfölt; túlzás nélkül, több hetes lehetett, mert már nem hasonlított a tejfölre, olyany- nyira összeaszalódott és büdös volt. Ugyancsak itt vásároltam 10 deka gomolya- túrót — csomagoltat —. amelynek már a színe sem volt biztató. A szappanszerű portéka íze keserű. A máKinek kell intézkednie? Miskolc-Tapolcán, a Zója u. 26. számú ház előtt csaknem egy éve folyik a víz. Az úttesten. Eredmény: veszélyessé vált az alámosott úttest. Ezért szeptember 28-án — már nem az első esetben — beszóltam telefonon a vízművek ügyeletére. hogy ugyan menjenek már ki. és nézzék meg azt a tűrhetetlen állapotot, . s tegyék végre rendbe a vízfolyást okozó csővezetéket. Még aznap intézkedtek is: estére piros-fekete jelzőru- dakkal kerítették el a veszélyes útszakaszt. Másnap pedig kiszállt a vízművek egyik brigádja, kiásott egy .ókora gödröt, aztán megállapították: ez nem az ő „asztaluk”, itt csatornaügyről van szó. És mint akik jól végezték dolgukat, a gödröt úgy-ahogy betemették, a jel- zőruv.akat is összeszedték, s elmernek. Ám, alig szedték fel a „sátorfájukat” a szakemberek, még aznap délután beszakadt a gödör egy teherautó — a 3. sz. Volán kocsija — alatt. Személyi sérülés szerencsére nem történt, s este 8 órára az autómentő ki is emelte az XE 74-73 forgalmi rendszámú kocsit... A helyzet azóta annyit változott, hogy ismét elkerítették a két és fél méter hosszú gödröt. Jöhet a következő teherautó, netán kirándulókat szállító autóbusz, aztán az autómentő. Már-mór magamra vagyok dühös, mert azóta sem síké. rült megfejtenem, hogy vajon kinek kellene intézkedsik fűszerboltból három üveg romlott sörrel sikerült búcsúznom. f Nehéz elképzelni, hogy ezek az áruk sokáig állhatnának a boltokban, hiszen magunk is látjuk, hogy naponta hányszor újra és újra fel kell tölteni a polcokat, oly nagy a forgalom. Ennyit a boltok védelmére. Igaz, a raktárakba nem lát be a vásárló. Mégis, inkább' el tudom képzelni, hogy valahol a szállítóláncban töltenek, annyi időt ezek az élelmiszerek. hogy az üzletek már romlottan kapják. Kendelényi Ilona Miskolc, Árpád u. 12. sz. Kirándulás nyugdíjas vasutasoknak Szép hagyományt folytat a MÁV Miskolci Von. tatási Főnöksége, amikor évről évre megrendezi nyugdíjba vonult dolgozói részére á kirándulással egybekötött találkozót. Idén erre szeptember 30-án került sor. Harmincötünkkel indult a különautóbusz Mezőkövesdre. ahol a gyógyvízben lubickolhattunk. Az ízletes ebéd után Egerbe vittek el bennünket, ahol igazán jól szórakoztunk. Mi, vasutas nyugdíjasok többnyire 40—45 évet dolgoztunk le a MÁV szolgálatában. Sokunk egy szolgálati helyen. Termé"zetes, ezek a sok évtizedes emlékek bőséges beszédtémát adtak számunkra. Már csak ezért sem unatkoztunk. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani a nyugdíjas-találkozó szervezőinek, a bontatási főnökség gazdasági, pirtás szakszervezeti vezetőinek ezért a gondoskodásért, azért, hogy nem felejtkeznek meg rólunk, s igazi baráti, elvtársi légkört teremtenek találkozásainknak. Farkas László nyugdíjas műszaki főfelügyelő Miskolc, MÁV-telep, 2013. nie a. gödör ügyében. Ha nem a vízműre tartozik, akkor kire? Cs. J.-né Miskolc, Kun Béla u. (Segítünk a megfejtésben. A Zója utcai vízfolyás és gödörügy a vízművekre tartozik. Tudniillik a vízművek teljes címe így hangzik: Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat. Szíves figyelmükbe ajánljuk a fenti történetet. A szerk.) A becsületes megtalálóhoz Szeptember :i-án este fél 7-kor Miskolcon a 33-as jelű autóbusz első ülésén felejtettünk egy cipzáras fekete kistáskát, benne egy kis méretű autóstáskát, összes fontos iratainkkal, fény. képekkel, s négyezer forint készpénzünkkel, amellyel téli ruházkodásunkat szerettük volna megoldani. A pénz is és irataink is pótolhatatlanul hiányoz., nak. Nagyon kétségbe vagyunk esve, hiszen egyikünk kisnyugdíjas, másikunk kis keresetű kétkezi munkás. Aki megtalálta a táskákat, a benne levő iratokból könnyűszerrel megállapíthatja, hogy ígv van. Nagyon kérjük a becsületes megtalálót, hogy a táskákat és a pénzt az iratokkal - egvütt juttassa el címünkre: Miskolc, Egyetemváros, Nagycscrmöke utca lOí). szám a’á. Ha a pénzre nagyobb szüksége van netán, mint nekünk, akkor legalább az iratokat küldje el postán. Tamás János, Ungvárszki Pálné nyugdíjas A nyomdai fiatalok klubot építenek zk. Segíts magadon, a vállalat is megsegít alapon regi vágyukat váltják valóra a Borsodi Nyomda KlSZ-fiataljai: az irodaház alagsorában klubot éoítenek maguknak, társadalmi munkában. A pinceklub építői — a nyomda fiataljai, illetve a MIK egyik ifjúsági brigádjának tagjai — nem kímélik erejüket, s amint a képen is látható: munkaruhájukat sem, a számukra szokatlan épitömunkában. Autó a parkban Gyakran olvashatunk manapság a miskolci parkok védelméről. Ügy tűnik azonban, hogy egyesek mitsem törődnek vele. Sokfelé láthatók a parkok füves területein parkírozó gépkocsik. A mellékelt felvételen csak egyetlen példa. Ennek az autónak a gazdája sem szeret gyalogolni. Jóllehet nyilván ö is tudja, hogy a kertészeti vállalat dolgozói minden évben újrafüvesítik a letarolt, kitaposott földet. Mindhiába. Pedig az VY 27-58 forgalfni rendszámú gépkocsi gazdájának, s a többi autósnak sem kopnék el a cipötalpa, ha a füves park helyett az autóparkolóban hagyná jármüvét. Gilányi Imre Miskolc, Fazola H. u. 16. sz. Törvény és kiskapu Dr. Tolnay Lajos, Miskolc, Zsolcai kapu 10. sz.: Nyugtával dicsérjük a napot... Majd a végén visszatérünk az eredményre. Kérjük, értesítsenek bennünket, ha befejeződik minden. Szakái József, Miskolc, Szabó Lajos u. 48. sz.: Keresse fel személyesen a Domus Aruház vezetőjét, aki ígéretet tett: mindent elkövet azért, hogy panasza megnyugtatóan rendeződjék. Bánhalmi Győző, Miskolc, La- tabár Endre u. 20. sz.: Külföldi lapok előfizetésével csak - a ' budapesti Központi Hír- lapiroda foglalkozik. Mivel • le. veiéből nem derül ki. hogy hol fizetett elő az NDK folyóiratára, kérjük: utólag közölje ezt velünk pontosan. Soós Dezsőné és Hajcsár Jenő, Miskolc, Erdélyi u. 2. sz.: Miskolc lakossága igen nagy örömmel fogadta az országban is példa nélküli, helyi érvényű tanácsi rendeletet, amely szerint a boltok, büfék, kocsmák környékén — általában közterületeken — helyszíni bírság terhe mellett tilos az italozás. Számtalan ..aszfaltkocsma" zárta be kapuját az intézkedés nyomán, így például a Tiszai pályaudvar szomszédságában levő fűszerbolt környéke is kitisztult. a törzs, vagy alkalmi vendégek elvonultak. Hogy hová? — A tér másik oldalára! Ügy látszik, oda nem vonatkozik a rendelet. Ez a fényképfelvétel a vasúti gyalogos aluljáró mellett készült, ahol naponta ezrek és ezrek szerzik első benyomásukat városunkról. A felvételhez talán nem kell kommentár, hogy milyet.i Ilyet! Pedig nem csupán tanácsi- hatósági jogszabály, de mi- n'szteri rendelet is tiltja az ilyesfajta „városképet”. A belkereskedelmi miniszter 19/1977. sz. rendelete — amely a szeszes ital értékesítésének korlátozásáról szól — a többi között kimondja: ■vendéglátó üzletben munkanapokon szeszes italt értékesíteni a napi üzletnyitástól reggel 9 óráig tilos! Azlár,: „A száznál több dolgozót foglalkoztató üzem környékén — a bejáratoktól számított 200 méteres körzeten belül — ita'bolt, borozó, kocsma, po- harazó és termelői borkimérés nem létesíthető”. Sajna, a mindennapos tapasztalat szerint 'úgy tűnik: ez a rendelet is jócskán hagy kiskaput, hiszen a belkeres- ’kedfelem „utcájának” csak az egyik oldalára vonatkozik. Mert amennyire igaz, hogy a képen látható utasellátó reggel 9-ig nem árusít szeszes italt, annyira igaz az is, hogy ri Tiszai pályaudvar területén nem száznál, de ezernél is többen dolgoznak. Ez a pavilon pedig a veszélyes üzemnek éppen a tövében van. Igaz; ki tudja honnan, melyik bejárattól kezdték kimérni azt a bizonyos kétszáz métert. Nyilván a „kiskapu” bejáratától... Mert az összes többi annál közelebb van. V F. P. Miskolc Panaszukat az ingatlankezelő vállalat igazgatójának tolmácsoljuk. Kis türelmet kérünk. 1 „Egy takarékos” jeligére: Igaza van. Valóban nem tu; • dunk takarékoskodni a hűvel — amikor kint is meleg van. De: várjon csak decemberig. Majd akkori A MISKOLCIAM A SZÓ Koval’ezeto: Kadványi Éva t evéicím: Déli *Tír-ap szerkesztősége SS> Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv út 15 lemtonszam: 18-22) „Bácsi, kérek egy forintot” Déltájt megyek az utcán. A Kossuth mozi előtt kisgyermek toppan elém. „Bácsi tessék szives lenni adni egy forintot.'’ (Felrémlett ifjúkorom, amikor szintén kértek. No, akkor még csak 20 fillért, legfeljebb 50-et.) — Minek az, gyermekem? „Mozijegyet venni.” (Régebben kenyeret, zsemlét, cukrot.) — Egy forintért nem, adnak mozijegyet, gyermekem. „De már van négy forintom" — mondd a szorgos kis gyűjtögető. — Es mennyiért akarsz jegyet venni? — így én. „Kilenc forintért” — vágja rá kapásból. (Igaza van, ha már jegy, legyen fó helyre szóló.) — Tudod mit, add ide a négy forintodat, veszek neked jegyet. Rendben? A gyermek állt, rám meredt, nem, szólt. — Na gondolkozz, és ha legközelebb találkozunk, megmondod, vegyek-e jegyet neked?! Mit ad a jószerencse, visszafelé menet megint elém áll a gyerek. „Bácsi tessék már adni egy forintot”. Megálltam, rámeredtem, nem szóltam. Azon gondolkoztam, vajon a gyerek arcmemóriája rossz, vagy elfeledte a javaslatomat? Lehet, hogy más nem veszi észre ezeket a kis .,mozira gyűj- tögetöket". Legfeljebb Mr. Bornew, New Yorkból, aki le is fényképezi: „Gyermek, akinek nincs egy forintja!" Pedig volt neki. Négy is. Bérezés József
