Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-04 / 234. szám

Hétközi forduló Székesfehérvárott a Diósgyőr Ma folytatódnak, s természe­tesen be is fejeződnek a „fe­hérvári napok” a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának őszi programjában. Ma ugyanis — a MÁV Előre után — a Video­ton lesz a DVTK ellenfele. A Diósgyőr már tegnap elutazott Székesfehérvárra, ahol felte­hetően sokkal nehezebb mér­kőzés vár rá, mint a korábbi években. A legutóbbi négy bajnokság fehérvári mérkőzé­sein ugyanis a DVTK kétszer nyert, egyszer döntetlenül ját­szott, s csak egyszer szenve­dett vereséget. A két győzelem a legutóbbi két bajnokságban született, s így a Vidi már há­rom éve nem dicsekedhet az­zal, hogy hazai pályán pontot szerzett a DVTK-tól. (Zárójel, ben illő megjegyezni, hogy ugyanezen négy bajnokságban a Vidi is annyi pontot szerzett Diósgyőrben, mint a DVTK náluk. Még az arány is egy­forma : 2 győzelem, 2 döntet­len, s egy vereség.) Az előbbi adatokból arra lehet következtetni, hogy most is nagy csatát vív majd a két csapat, s nincs semmi­féle reális aiapja az ilyen vagy olyan tippelésnek. Kö­zöttük minden lehetséges — itt is, ott is. Igaz, mondhat­nánk azt, hogy a DVTK mos­tanában gyengélkedik, de ez­zel szemben állhat az. hogy a Vidi sem tudta legutóbb otthon megverni a ZTE-t. Talán több súllyal esik lat­ba, hogy Szabó Géza edző nem a tervezett összeállítás­ban tudja pályára küldeni együttesét, hiszen Magyar Balázs el sem utazhatott a csapattal. Amikor Szabó Gé­zát kedden reggel — utazás előtt — felkerestük, Magyar éppen ott tartózkodott a szakosztály irodájában, s szólnia se kellett, hogy a diagnózist megállapíthassuk: alaposan meg van fázva. Olyannyira, hogy a csapat orvosa még ront gén vizsgála-1 tot is szükségesnek tartott, s megerősítette: Magyar nem játszhat. Mintegy végszóra befutott a másik maródi, Ve.* réb Gyuri is, aki szombat óta nagyobb fajta dudor vé­gén viseli a hüvelykujját. Még bemelegítéskor szerezte ezt a kellemetlen emléket, s így védte végig az első fél­időt. Mindebből természete­sen az is következik, hogy ma Szabó véd, s Novák lesz a tartalékkapus. Ezek után a sérülési prob­lémák is befolyásolták az ösz- szeállítási szisztémát, hiszen így a 4—3—3 helyett célsze­rűbb a 4—4—2, amit egyéb­ként az idegenbeli játék, s az ellenfél játékereje is indo­kolttá tesz. Szabó Géza, szo­kásához híven, ezúttal is tér­képszerűen írta le a csapat­összeállítást, megjegyezve rögtön azt is, hogy ki ki el­len .. . (Feltehető, hogy a mai Déli Hírlap nem ér el 14 óráig Fehérvárra, de azért ezt mégsem részletezzük ...) A csapat tehát a követke­ző: Szabó — Szántó, Salamon, Varadi, Kutasi, Oláh, Tatár,. Kerekes, Görgei, Szalai, Fe­kete. Pontosabban: ók játszanak ma a DVTK kezdő tizenegyé­ben, ha . . . Ha rendbe jön Szántó. Öt ugyanis még nem említettük, pedig tegnap még szintén bizonytalan volt az egészségi állapota, s ennek kapcsán a játéka is.- Nos, mi van akkor, ha.. . Erre is ké­szen állt a variáció. Akkor Kerekes lesz a jobbhátvéd, helyére pedig Tomesz vagy Tokár kerülhet. Nem túlságosan defenzív ez a szisztéma? — kérdeztük végül a vezető edzőt. A vá­lasz egyszerű és kézenfekvő volt. Nem, mert Fekete kö­zépen is tud játszani, s mel­lé — ha kell, ha támadunk — a balszélső helyére előre­húzódhat Görgei, aki mái igen sok mérkőzést játszott ezen a poszton. És akkor — Tatárral kiegészítve —- már­is támadó jellegű 4—2—4 le­het a korábbi „sündisznóál- lásból”. Mi csak annyit re­mélünk, hogy a Videoton nem támaszt majd akadá­lyokat ez ügyben... (horváth) + Jubilánsok köszöntése. Salamon — aki éppen átveszi az egyesület ajándékát — 300, Veréb 200, Tatár 100 mérkőzést játszott eddig az NB I-ben, s a középen látható Görgei az 1000. NB 1-es gólt lőtte. Ma tehát a 301., a 101. következik — s talán az 1002. gól is —, remélhetőleg „jubileumibb” já­tékkal, mint az szombaton volt.., (Szabó István felvétele) Kupaversenyt nyertek az LKM Salgótarjánban a negyedik alkalommal rendezte meg a Magyar Honvédelmi Szövet­ség a Nógrád Kupa körre- rü'ő modellező versenyt. Az jrszágos szintű mérkőzésen a Helybelieken kívül Budapest­ről, Miskolcról, Szegedről Győrből és még több más árosból a technikai sportár eg jobb három-három műve ője vett részt. Városunk modellezőit az LKM MHSZ-klubjának ver­senyzői, Tokaji Tamás mű­szaki egyetemi hallgató. Kre- -ák Iván. a TIGÁZ dolgozó- -'a és Csabai Tamás közép­iskolás képviselték. Szép remén: skkel rajtoltak, hi­szen együttesük nemrég az országos bajnokságon máso­dik — Tokaji az egyéni ver­senyben negyedik — lett, s a szóban levő kupaversenyen két évvel ezelőtt a harma­dik, tavaly pedig a második helyen végeztek. Jó helyezé­süknek reményt adott az is. hogy klubtitkáruk és edző­jük, a számos korábbi orszá­gos versenyen szép sikereket elért Majáik Károly irányí­tásával alaposan felkészültek a két napig tartó küzdelem­re. ^ Optimist vitorlások a Mályi-tavon (Szabó felv.) Optimist ben a legfiatalabb Ricsi a vízen Zsivaj, hancúr, a jól is­mert szüneti kép. Az egyen- köpenyek megnehezítik a fel­ismerést. — Hol van? — Ott, legalul. Intenek neki. Feláll, lepo­rolja magát, szalad hozzánk. Lihegve bemutatkozik: — Lackner Richárd. Foglalkozására nézve ne­gyedik osztályos tanuló. A 8. sz. Általános Iskolába jár, a 4. e-be. Különös ismertető jele: tíz­éves. * Az iskola portáján ülünk. A hatalmas székben majd el­tűnik, pedig korához képest erős testalkatú. Tekintete tiszta. Értelmes, kerek mon­datokban beszél — bár kis­sé megilletődötten. — Hogy van-e érzékem? Nem tudom. Nagyon kell fi­gyelni a vizet. Ha valahol sötétebb, akkor fel keli ké­szülni a fogadására, akkor jön a pöff (széllökés). — Mióta vitorlázol? — Vízen vagyok három­éves koromtól — magyaráz­za a világ legtermészetesebb hangján —, de egyedül csak két éve. Akkor volt egy tan­folyam. Megtanultam, és apu, anyu — akik ugyancsak a Justitiánál vannak — be­engedtek egyedül is. Aztán csak mindig egyedül marad­tam. — De a versenyre nem egyedül mégy? — Az országosra gondol? A Balatonra, a Velencére? Ha jól tudom, egyszer a mi Wartburgunkkal mentünk egy utánfutóval, egyszer meg a MÉMTE-vel. ' — Jól tudja — erősített meg „anyu”, dr. Záborszki Judit, akinek elmondtuk Ri­chárd válaszait. — Gondolom, otthon nem úgy hívják, hogy Richárd. — Ricsi ő, a fúró-faragó. Két és fél szobás a laká­sunk. a fél szoba az övé. Ki­faragja a hajótestet, aztán ragasztgat. Minden csupa... — És milyen otthon? — Milyen lenne? Mint a tízévesek. Eleven, talán túl 7 átfutás A Magjai’ Tájfutó Szövetség Galyatető térségében rendezte meg az 1978. évi váltóbajnoksá­got. A rendkívül erős terepet még a köd is nehezítette. Ezért dicséretes a DVTK női csapa­tának teljesítménye, akik baj. nokságot nyertek. Nők 19. Bajnok, DVTK: Káló A., Káló M., Korsovszky (Edző: Major Árpád) 218:58. modellezői Szorgalmuk meghozta gyü­mölcsét: csapatuk megnyerte a versenyt, Miskolcra hozta á kupát. Az egyéni verseny­ben Tokaji Tamás második, Csabai Tamás pedig az ifjú­sági korosztályba tartozók — a 18 éven aluliak — között első lett. Az utóbbi felké­szültségére jellemző, hogy eredménye a felnőttek mér­céjével mérve is figyelemre méltó. Az idősebbek közül mindössze öten tudták meg­előzni a miskolci diákot. T. I. ^ Eleven, mint a tízévesek... (Solymos felv.) eleven is. Ha valam; nem köti le, izeg-mozog. Ezért az­tán az iskolai magatartása... — Valóban rossz Ricsi? Kilián Béláné, az iskola igazgatója védi a gyereket. — Nem rossz ő! Tudjuk, jó sportoló, de nem testnevelés­tagozatra jár. Különösebb gond nincs vele. — Te milyennek tartod magad? — Tavaly hármas volt a magatartásom, de elsőben ki­tűnő voltam. — Ez utóbbit rémi büszkeséggel teszi hoz­zá. i — A hajóosztály? — té­rünk a sportra. — Az Optimist. Én még csak ebben indulhatok. Eb­ben lettem az országoson ne­gyedik, de én voltam a leg­fiatalabb ... * Lackner Richárd 10 éves. Ahhoz, hogy valaki hajóosz­tályában a legjobbak között legyen, kétszer kell az or­szágos versenyen az . első nyolcban lennie. Ö, az or­szág legfiatalabb Optimist- versenyzője már ebben az évben a negyedik lett a „ki­csik” között. Még itt bizo­nyíthat három évig . . . D. TÓTH BÉLA A Pedagógusok Szakszerve­zete Borsod megyei Bizottsá­ga 1978. szeptember 30-án és október 1-én rendezte meg a hagyományos kispályás lab­darugó-bajnokságát Kazinc­barcikán. A 12 csapat között ott volt Miskolc város együt­tese is. Három négyes csoportban bonyolították le a selejtező­ket, amelyből az edelényi já­rás, valamint Miskolc város csapata került a döntőbe. A döntő eredményei: Edelényi járás—Encsi járás 1:1, Mis­kolc város—Edelényi járás 0:0, Encsi járás—Miskolc vá­ros 3:1. A vándorkupa vé­dője ezzel — három szerzett ponttal és 4:l-es gólkülönb-' séggel — az enesi járás lett. Miskolc az edelényiek mö­gött a harmadik helyet sze­rezte meg. A delfinek segítik a vízi embereket Befejeződött a Fe­kete-tengerben élő delfinek „népszám­lálása”, melyet a Szovjet Tudományos Akadémia * szerve­zett. Jelen pillanat­ban a tenger e cso­dálatos gyermekeid nek a száma meg­haladja az egymil­liót. A tudomány bizo­nyítja, hogy a del­fin „intelligens” ál­lat. Ha az agy töb­bi részét ' összevet­jük azzal a résszel, amely „felelős” a magasabb rendű pszichikai tevékeny­ségért, akkor olyan index-számot ka­punk, amely alkal­mas arra, hogy más élőlények hasonló indexével összeves­sük. A tudósok meg­állapították, hogy ez a szám csimpánzok esetében 66. delfi­nek esetében 175. az ember esetében pe­dig 214. A delfin orsó ala­kú testével rendkí­vül gyorsan, 40—50 kilométeróra sebes­séggé! kénes halad­ni. Bőre igen moz­gékony és helyi 'idegkeordinációs ké­pességgel rendelke­zik a reagáláshoz. Ennek köszönhető, hogv vízben kilenc­tizedére csökken a súrlódási ellenállása. A delfinek egyéb rendkívüli tulajdon­sággal is rendelkez­nek. Ez pedig a hangorientáció, amely egyenértékű a visszhangos mély­ségmérő készüléké­vel. Speciális műsze­rekkel feljegyezték a delfinek által kibo­csátott hangokat, amelyek a rozsdás pántokon forgó ajtó nyikorgására hason­lítanak. Ezt a má­sodpercenként 180 „szó” sebességgel kibocsátott hangot a többi delfin két, a szemek mögött el­helyezkedő mélye­déssel fogja fel. A delfinek a halá­szok legjobb segítő­társai. Ök kergetik a halat a part felé, mutatják a halász­hajók útirányát, fi­gyelmeztetnek a vi­harra, a ködre. Egy bolgár halász­faluban, Szozopol- ban az öreg halá­szok mesélik, hogy közülük sokan kö­szönhetik életüket egy delfinnek. Evek­kel ezelőtt a nyílt tengeren egv delfin állandóan kísérte a halászhajókat, s tár­saival együtt segí­tett a halászoknak, hogy felfedezzék a makréla és a oela- midahal vonulási útvonalát. De emel­lett kiváló révkala­uznak is bizonyult. Sűrű ködben ez a delfin tévedhétetle- nöl kivezette a ha­jókat a kikötőbe. Az első ha jó előtt úszott a szozopoli kifcötő be­járatának az irányá­ba és csak akkor indult visszafelé a nyílt tengerre, ami­kor meggyőződött róla. hogy a hajók biztonságba kerül­tek. A hálás halá­szok mindig ott­hagyták zsákmányuk egy részét segítőtár­saiknak. a delfinek­nek. Egy 180—300 kilogramm súlyú, 3 méter hosszúságú delfin naponta 10 kilogramm halat fo­gyaszt el. Gyakori eset, hogy a delfinek gyerme­keket és felnőtteket mentenek meg a vízbefulladástól. A Szovjet Tudo­mányos Akadémia a Fekete-tenger pari­ján, Batumi környé­kén az oceanográ­fiai és halgazdasági kutatóintézettel kö­zösen delfináriumot létesített. Most kí­sérletek folynak an­nak bizonyítására, hogy a delfin az em­ber legjobb segítő­társa lehet a tenge­ren. Nincs messze az, az idő. amikor a delfinek postásként, mentőként dolgoz­hatnak, révkaiauz- ként, vezethetik a tengeri szállítóeszkö­zöket, segíthetik a búvárokat és a könnyűbúvárokat el­sül Ived t hajók fel­kutatásában. Igen értékes támogatást nyújthatnak az oceanológusoknak is, a régészeknek is, s természetesen a ha­lászflottáknak, mi­után ők ismerik leg jobban a hal vo­nulás útvonalait. Pihenő az őszi parkban (Kerényi László felvétele) Hirtelenkék OKTATÓ A KOCSIBAN — Majd megtanítom én magát kesztyűbe’ dudálni! RÉSZEG A SZINVÁBAN — „Amerre én járok, bá­mul a világ ...” ÖNVÁD Rontom­bontom! Az agyamat. MŰTÉT — Most mit piszmog?! Ez magának műtét? Erre vágott úgy fel?! SÍRÁSÓ MAGÁBAN — Ezt a rögöt félreteszem, ezt én dobom rá ... SÍRFELIRAT Az a buta guta hogy megütött?! NEHÉZ AZ ÉLET — Épp elég terhem van! A világot már nem válla­lom — szólt főnökéhez At­lasz, és földhöz vágta a Föl­det. (karosi) Pedagógusok a focipályán

Next

/
Oldalképek
Tartalom