Déli Hírlap, 1978. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-30 / 256. szám
Madártávlatból a miskolciaké a szó Útszéli aoróság Aki Pest felől gcpkocshal érkezik Miskolcra és a Futó utcánál balra lordul, eléri a Szpulnyik utcát, majd iái égi Mis- íolc végét jelző táblát. A déli terelöúton tovább haladva érkezik a Tapolca leié vezető ul ke . i • • • . .o e>sőbbséget kell adnia. Az elsőbbségadás ideje alatt tisztázza magaban, hogy nincs Miskolc belterületén, hiszel, a . égét jelző tábla után nincs Miskolc kezdetét jelző tábta. Ha balra fordul (Tapolca felé), akkor viszonylag kicsi a vatőszsnüségc annak, hogy gyorshajtásért megbüntetik annál nagyobb viszont, ha jobbra, azaz Miskole belváros irányába fordul el. Csak a déli terelőút táblázása rendben levő, ott ugyanis táblázzák a Kuzsin elejét, végét, Miskolc-Vargahcgy elejét, végét, jelezve ezzel többek között a sebességkorlátozást is a szerpentinen, lejtőn, ahol kevéssé valószínű, hogy a 60 km óra sebességet meghaladva közlekednének. Gondolom, ezért nem tettek ki ez ideig táblát, meri nincs Javaslom a Miskolc-Vargahegy kezdetét jelző tábláról levakarni a Vargahegy leiiratot, és akkor ezt a táblát' elhelyezni a Sznutnvik utcában, a Miskolc végét jelző tábla után Van ennél egyszerűbb megoldás is, hogy levakarás helyett hupikék színnel lefestik a Vargahegy leiiratot és így heíyezik ki a táblát. A hupikék szín irritáló hatáséra hamarabb feltűnik, hogy nincs valami rendben. Hertzes József Fura egy história A történet igaz, s ahöl megesett, ott még ma sem tudnak napirendre térni felette. A televíziós kisfilmek fesztiválja idején a belvárosi cipőboltban arra figyelt fel a vezető, hogy a képernyőről jól ismert bemondónő kérdezősködik az egyik eladótól, aki tagadólag rázta a fejét. — Rögtön felszaladt a vércukrom, amikor láttam, hogy a bemondónő távozni készül: mi a csudáért nem ajánlott számára valami mást az eladó, ha már az nem volt, amit éppen kért volna a valóban kedves és ritka vevő. Szinte futólépésben mentem a bemonrtónő után. s mondtam neki: szívesen segítek, mit kíván. Nagyon szerényen elmondta a problémáját: divatos, ámde szűk cipőt hozott magával a miskolci szerepléséhez. Annyira szűkét, hogy nem tudja felhúzni cipőkanál nélkül. A Judo-szállóban szálltak meg, ám hiába próbálkozott, ott nem tudtak neki cipőkanalat adni. Jó néhány boltban is kísérletezett már, de neru kapott. Zavarba jöttem, mert nálunk sem volt cipőkanál — eladó. Persze azért csak megoldottuk a bemondónő gondját. Ennek ellenére azóta is pirulok. És nem elsősorban a kereskedelem miatt. hiszen mi csak azt tudjuk eladni, amit kapunk a gyártó cégektől. Ám sokkal furábbnak érzem azt, hogy a Júnóban, ebben a korszerű, I. osztályú szállóban nem tudtak egy cipőkanállal szolgálni a szállóvendégnek. Ügy vélem, nem okozna csődöt hotelunknak, ha minden szobában kiakasztanának egy cipőkanalat, s — uram bo- esá’ — egy ruhakefét is a gardróbszekrény ajtajára. Hisz ennyi figyelmességgel igazán tartoznak a hozzánk látogatóknak... k (r) Kínos eset Egy aranyos kis macit vásároltam kisfiamnak a Centrum Arunázuan. Mindössze 14 forint volt. Kifizettem, aztán — hogy a gyermek nyugton legyen, míg tovább vásárolok — odaadtam neki játszani. A gyerek aztán megunta ezt is, hát. elvettem tőle és a bevásárlótáskám tetejére tettem. Nem sok idő múltán azonban észrevettem. hogy az egyik eladó igencsak nagy figyelmet szentel a macinak. Aztán még társa is akadt szemmel- tertómnak, most már egy másik eladóval együtt követtek. Rendkívül kellemetlen érzés volt ennyire a figyelem középpontjában haladni, s amikor egy rendész is megjelent körükben, nem bírtam tovább, odamentem hozzájuk, s szóltam: ha a maci miatt lettem „gyanús”, legyenek nyugodtak, a játék ki van fizetve. Még a blokkot is megmutattam. Legnagyobb meglepetésemre nem kértek elnézést sem, csupán annyit jegyeztek meg: minek adtam oda a gyereknek .. . Én is kereskedő vagyok, sok bolti szarkát „elkaptam” már, s ezért is tudom: senkire sincs ráírva, hogy tisztességes vagy tisztességtelen szándékkal nézelődik-e az üzletben. De sohasem kísér- gettem még ily megalázó módon egyetlen vevőt sem. Ha valaki felől nem voltam biztos, először megérdeklődtem a pénztárostól, hogy vajon fizetett vagy sem a „gyanúsan” viselkedő. Javaslom a Centrum eladóinak is ezt a módszert. S még azt, hogy máskor legalább vegyenek annyi fáradságot: kérjenek elnézést az alaptalanul „kí- sérgetett” vásárlótól. T. L.-né Szirmabesenyő, Petőfi u. Moszkvics a gesz enyefák aiatt Több mint egy hónapja áll egy sötétzöld Moszkvics a Mindszenti temető bejáratától 40 lépésnyire, a leszienyejált alatt. For- 'talmi rendszáma: ZH 29—96. Sérült az eleje. A „Kék fényben hasonló kocsit említettek, amivel az ismeretlen tettesek az Ofotért- ban vásároltak. Nem hagyott nyugodni a gondolat: hátha ez volt az a kocsi. Ezért — a piacra menet — a Búza téren a forgalmat irányító egyik rendőrnek elmondtam a gazdátlan gépkocsival kapcsolatos sejtésemet, ígérte: rövidesen intézkednek. A kocsi azonban azóta is ott van. Ugyanolyan elhagyatott, mint volt. Poros tetején gyerekek ugrálnak. Körülötte rengeteg gépkocsi parkol. Számomra érthetetlen, hogy még senkinek sem tűnt fel ennek a Moszkvicsnak a gazdátlansága. Özv. Nyiczki Györgync Miskolc, Tetemvár. Alsósor 19. (Lapunk zártakor meggyőződtünk róla: a sérült autó még mindig az említett parkírozóban porosodik! A szerk.) ir A megszokás gyakran elbújtatja Miskolc szépségeit. Pedig — különleges területi adottságainál fogva — szép ez avátos. A hegyek koszorújában eltörpülnek a tízemeletes házak, madártávlatból szebbik orcáját mutatja Miskolc. Grassalkovich Ferenc Miskolc, Gyula u. 20. sz. Püfölik a kukákat Két-három évvel ezelőtt kötelezték utcánk lakóit, hogy ki-ki vásárolja meg a szemétszállításhoz szükséges kukát. Mi is vettünk egyet — ha jól emlékszem — 430 forintért. Rövidesen azonban ismét 'e kell szurkolnunk ezt az összeget —, ha nem többet. Az történt ugyanis, hogy néhány hónappal ezelőtt egyik alkalommal ürítéskor beragadt a kukáskocsiba, ezért a szemétszállítók kétoldalról elkezdték püfölni az edényt, minek következtében mindkét oldala végighasadt. Panaszt emeltünk a köz- tisztasági vállalatnál, s hosz- szas l.uzavona után kijött a helyszínre egy megbízottjuk, megtekintette a kukánkat, elismerte panaszunk jogosságát. Mire azonban rákerült volna a sor. hogy ki kell cserélnie a vállalatnak a tönkrement tárolóedényt, ismét kijött valaki, megtekintette az inkriminált „műtárgyat”, s úgy nyilatkozott: azért szét, mert egy-két hasadt helyen „Kulturált” lakó Gyermekemmel naponta nagy sétákat teszek, hiszen gyes-en vagyok. Többnyire végigbandukolunk a Hoffmann Ottó utcán is a bölcsőde és az óvoda felé. Megfigyeltem, hogy a 25. számú bérház egyik földszinti erkélyéről egy hölgy rendszeresen az utcára zuhintja a szennyvizet. Hogy miért oda — hiába találgatom, nem tudok rájönni. Rejtély. Annyi bizonyos, hogy elég régóta alkalmazza ezt a „módszert”, mert az erkély alatti falrész omladozik, a mocskos víz maradandó nyomokat hagyott a vakolaton. De árulkodik e lakó kulturáltságáról a járda, s az erkély alatti parkrész is. Míg másutt virágosak az ágyások, itt a gaz uralkodik. Az egészben a legszomorúbbnak azt tartom, hogy nyilván még nem akadt senki, aki rászólt volna erre a lakóra. Jóllehet — ahogy tapasztaltam is — teljesen nyíltan, s rendszeresen míveli az összkomfortos lakáshoz egyáltalán nem illő tettét. Kiss Jánosné Miskolc A MISKOLCIAK® A szó Rovatvezető: Rádványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv út 15 Telefonszám r 18-221 meg van égetve az oldala. S hiába hivatkoztunk rá, hogy ilyen volt két évvel ezelőtt is, s érdekes módon mégsem hasadt szét, csak akkor, amikor nekiálltak püfölni. (Az említett napon a miénken kívül egyébként még két másik kukát vertek szét az utcái kban.) Következtetésünk: a köz- tisztasági vállalat nyilván meggondolta magát, s nem akarja elismerni, hogy a sálit dolgozói okozták a kárt. Csakhogy én is igazságtalanságnak tartanám, ha velem fizettetnék meg a kukaürítők „türelmetlenségét”. Nyilván volna más módszer is a püfölésen kívül arra, hogy leemeljék a beragadt edényeket. Mert higgyék el, nekünk, „kukatulajdonosoknak” sem mindegy, milyen időkö- (zönként kényszerülünk cserélgetni a pénzünkért ezeket az edényeket. Hegedűs Istvánné Miskolc, Kertész u. 39. sz. A munkaruházati boltban munkaruha nincs? Egy hónapja szaladgálok a munkaruházati boltba, hogy beváltsam a kétrészes munkaruhára szóló kiutalásomat. Ám hiába strapálom magam, nassan lejár az utalványom, meg kell újítani, s ki tudja, hogy az új terminus alatt sikerül-e megkapni rá a ruhát. Mérges vagyok, s nemcsak azért, mert hiába járok utána, hanem azért is, mert kétrészes munkaruhát például a Centrumban bármilyen méretben és mennyiségben adnának. Az utalványt azonban csakis a munkaruházati boltban lehet beváltani. Nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk ott válthatnánk be munkaruha-utalványainkat, ahol biztosítják is számunkra a portékát? — kérdezte Kiss József, a Hejőcsabai Cementmű dolgozója. Vaskó Miklósné. a munka- ruházati bolt helyettes vezetőjének válasza: olvasónk nyilván peches, mert valószínűleg mindig olyankor kereste fel a szakboltot, amikor éppen nem volt a méretének megfelelő munkaruha. A múlt héten ugyan még minden méretben tudtak adni a eresett cikkből, e héten azonban csupán 50-es mérettől felfelé biztosíthatják. Most várnak újabb szállítmányt Budapestről. Kiss József keresse fel ismét őket. minden bizonnyal beváltják utalványát. Hová lettek a padok? uk ... — kérdezi Kiss József miskolci olvasónk, aki a felvételt készítette. Válaszunk: azt mi is szeretnénk tudnil Erről bármiféle hasznos információt örömmel fogadunk. Étteremben, olaios ruhában Naponta ezrek ebédelnek a Hámor étteremben. Elsősorban a környező gyárak, üzemek, vállalatok dolgozói. Az üzemi étkeztetés lehetőségének örül mindenki: időt takarít meg vele. vállalati támogatással olcsón, kulturált körülmények között ebédelhet. Ez utóbbi jelzőt —■ mármint, hogy kulturált — mostanság azonban sokan megkérdőjelezik. Hetek, hónapok óta egy nagyobb csoport olajos, piszkos munkaruhában érkezik az étterembe. Minden további nélkül leülnek az asztalokhoz, nem is gondolva arra. hogy fél óra múlva olaifoltos széket hagynak esetleg maguk után. s később talán egy fehér szoknyát viselő nő ül a piszkosan otthagyott székre ... A környező nagyüzemekben — LKM. DIGÉP — nem szabad bemenni munkaruhában az üzemi étterembe. Helyes jó intézkedés ez. amit mindenki megértett, s amit mindenki betart és be-, tartat. Akkor — kérdezzük sokan — miért engedi meg a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat, hogv egv osztályos éttermében ólain* rutában ebédeljenek ? Ny l.-nc Miskolc
