Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-16 / 219. szám
i Szertef oszló svéd illúziók Akármelyik nyugati lapban, ha Svédországról esik szó, szinte természetes, hogy megemlítik a Nyugat-Európában legmagasabb béreket és a hozzájuk illően legmagasabb jövedelmi adókot. Előfordul még, hogy elmagyarázzák: miért zajlanak szinte szüntelenül a viták az 1976 szeptemberében uralomra jutott polgári koalíciós kabinetben. Akkor, 44 éves szociáldemokrata kormányzás után Thorn- björn Fälldin centrumpárti vezető alakított kormányt, amelyben a miniszterelnök pártján kívül konzervatívok és liberálisok is részt vesznek. Mostanában mind gyakrabban suttognak arról Stockholmban: vagy a liberálisok, vág” a konzervatívok otthagyják a kormányt, Fälldint, és ez könnyen újra a miniszterelnöki szobába viheti visz- sza Olof Palme-t, a szociáldemokrata párt vezetőjét. BETŰK A GYÁRKÉMÉNYEN Legtöbbször csak a kormánypalota, a Kanslihuset kérdéseiről írnak még gazdasági témákat érintve is nyugati lapok. Pedig történik a valóban magas életszínvonallal büszkélkedő Svédországban más is. Nem is olyan régen érdekes fényképet közölt a kommunisták lapja, a Ny Dag. A fotoriporter Grängesbergben készítette a felvételt egy felvonulásról. Fiatal nők követelték: vessenek véget a városban a növekvő munkanélküliségnek. Kép nincs róla, de újságcikkek sora számolt be — persze nem a polgári lapok hasábjain —, hogy Borasban, Dél-Svédország legnagyobb textilipari központjában, egy százhat méter magas gyárkéményre egy éjszaka hatalmas fehér betűkkel felfestették a város fiataljai a „Skaffa fler jobb!” — feliratot, azaz azt követelték, hogy teremtsenek több munkahelyet. A Svéd Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének aktivistái —■ kezükben ecsettel és fehér festékkel — nemcsak a város jelenleg kétezer, munkát kereső fiatalemberének jövőjét kívánták szolgálni harcos fellépésükkel. A polgári koalíciónak elsősorban a tőkések javát szolgáló intézkedései, éppúgy, mint az elmúlt esztendők egymást követő válságperiódusai, súlyosai} érintették a svéd gazdaságot. Fälldin és pártja az 1976-os választásodon valószínűleg azért szerzett jóval több mandátumot, mint előbb, mert azt ígérte, hogy négyszázezer új munkahelyet létesít, megállítja az áremelkedést és az alacsonyabb jövedelműek adóját is csökkentik. Más történt. Nemrég írta Bu Hammar, a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták egyik vezetője: „1977 már a harmadik esztendő volt, amikor 'csökkent az ipari termelés, és a bruttó nemzeti termék. Az iparban foglalkoztatottak száma évről évre negyvenezer-ötvenezer fővel csökken. Gyorsul az infláció üteme. A hatvanas években az árak évente mintegy négy százalékkal nőttek, a hetvenes évek első felében nyolc, majd tíz, 1977-ben pedig körülbelül 15 százalékkal. Nőtt a munkanélküliek száma. A nyílt és rejtett munkanélküliség 1957-ben körülbelül 325 000 főt érintett, 1972-ben már 425 000-t, 1977-ben pedig túllépte az 500 000-t, VISSZAADNI A PROFITBÓL A grängesbergi fiatalok és azok az ifjúkommunisták, akik a borasi gyárkéményre festették fel a munkát követelő jelszót, a könnyűiparban hihetetlenül gyorsan növekvő munkanélküliség ellen léptek fel. A szakemberek éppen tavasszal állapították meg, hogy a hajóépítés, amelyben Svédország mindeddig az egyik vezető helyet foglalta el a világon, hanyatlani kezdett. A vas- és az acélipar, a gépipar több ágazata és a faipar is súlyos nehézségekkel küzd. Bu Hammar cikkében olvasható: „A válság elmélyülésével mindinkább szertefoszlanák azok az illúziók, amelyek szerint Svédországban megteremtődött a »♦válságmentes és stabil jóléti társadalom«. Ráadásul, hosz- szú idő után először 1977- ben csökkent a munkások és alkalmazottak reálbére, s a prognózisok szerint 1978-ban tovább hanyatlik az életszínvonal. A burzsoá kormány és a vállalkozók minden erejükkel arra törekszenek, hogy a válság terheit a dolgozó nép vállára rakják át.” Augusztusban a szakszervezeti szövetség, az LO köreiben újra felvetették, hogy komolyan foglalkozni kell azzal az 1976-ban már részletesen kidolgozott tervezettel, amely kötelezné a tőkéseket a profit egy része befizetésére, egy úgynevezett „munkavállalóalapba”. Ugyanakkor terjedtek el hírek arról, hogy a liberálisok köreiben növekszik ennek az elképzelésnek a támogatótábora, s lehet, hogy éppen ezek a liberálisok segítik majd elő a koalíció bukását. MUNKANÉLKÜLI FIATALOK A stockholmi Konjunktúra Kutató Tanács nyári jelentésében volt ez a mondat: „A harmincas évek óta aligha fenyegette bármikor is ilyen nagy veszély a jólét további emelkedését Svédországban”. Ügyes fogalmazás. Emelkedést fenyegető veszélyről beszélni, amikor már a valóság: csökkenés. Lars Werner, a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták elnöke a nyár végén, felsorolva 'a legsürgősebb tennivalókat, egy beszédében az esztendő legnagyobb gondjának a fiatalok körében növekvő munkanélküliséget nevezte. Esztendőnként 75 000 fiú és lány fejezi be iskolai tanulmányait — a munkanélküliség növekvő számai ismeretében éppen az ő elhelyezkedésük válik évről évre kérdésesebbé. (-s) Villantó Költségese a horgászát? A horgászfelszerelés régebben igen kezdetleges Volt — mesélik az idősebb pecá- sok. — A háború előtt bambuszbot és tároló orsó: ez volt minden horgász álma. A bot 10 pengőbe került, az orsók ára (attól függ, hogy rézből, vagy alumíniumból készültek) 3—15 pengő volt. Csak nagyon kevesen engedtek meg maguknak ragasztott botot (30—60 pengő) és do- bóorsót (30—40 pengő). A zsinórra pedig igen kellett vigyázni: 100 méter selyemzsi- nó'ért 20—25 pengőt kértek. Milyen költségekkel jár a horgászat ma, mennyi a „beugró” egy kezdő horgász számára? Kétségkívül a háború előtti időkhöz képest óriási változás következett be a horgászfelszerelésekben. Szinte minden horgásznak van peremfutó orsólya, üvegbotja, pedig egy jó felszerelés nem olcsó mulatság. Az viszont igaz, hogy sokkal élvezetesebb velük a horgászat. Ha a pengőt átszámítjuk forintra: a felszerelés nem drágult, sőt a zsinór jóval olcsóbb lett. Kapunk már peremfutó orsót 150 forintért is, igaz, a „menő” orsók ezer forint felett vannak, mint ahogy a drága, nyugati botok, 'amelyek szerintünk nem sokkal tudnak többet, mint az NDK, vagy a szovjet üvegbotok. Egy kezdő horgász ezer forintból már „kijön”. Később persze bővítheti, korszerűsítheti felszerelését. Előbb azonban engedélyt kell váltania! ir Üvegbot, peremfutó orsó, egy kis kitartás és ügyesség, s a zsákmány sem marad el. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz © toronydaru-kezelőket, © betonszivattyú-kezelőket, valamint © „D”-vizsgás jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőket Fizetés megegyezés szerint Vidéki dolgozók részére szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodásán (Miskolc, Magyar—Szovjet Barátság tér 4. fszt. 2.) Y- Még egy utolsó ellenőrzés az indítás előtt. Horii Tesuo, a Toshiba-cég szakembere és Horváth János gépkezelő a címreállító gépet vizsgálják. Tegnaptól dolgozik Megnéztü k az: okos gépet (Folytatás az 1. oldalról) Az automata működéséről már sokat írtunk, annak csak egyes fontos részleteit ismertetnénk ismét. A levél válogató automatika után a feldolgozásra alkalmas levelek a rendezőbe kerülnek, ahol az optikai jel — a három piros csík — alapján címre- állítja őket az okos gép, majd megtörténik, a bélyegzés. Ezt követően kerül az optikai irányítószám-leolvasó rendszerbe az alkalmas küldemény. A számítógéppel kombinált egység egy másodperc alatt 8 levél irányítószámát ismeri fel, azonosítja. Itt van egyébként a rendszer egyik nagy buktatója is, hiszen jóllehet 150 ezer magyar kézi- és gépírásos címet tanítottak meg az összehasonlító egységgel, mégis előfordul, hogy 1-es helyett 2-est, 4-es helyett 7-est „olvas” a gép. No, nem a gép hibájáról van szó, mindössze arról, hogy ha a kézi címzésű borítékok piros kereteibe írógéppel ütik a számot, az automata az 1-est a talpa miatt 2-esnek, a 4-est a függőleges szára miatt 7- esnek olvassa. Ezért is kéri a posta, hogy amennyiben kézi címzésre kiadott borítékot címeznek géppel, ne a piros keretekbe, hanem azzal egy magasságba, vagy akár feljebb írják az irányítószámot, amelyet így tökéletes biztonsággal felismer az automata. Sokan kérdezték már, mi lesz azokkal a levelekkel, levelezőlapokkal, amelyeken nincs optikai jel? Nos, a rendezésnél, címreállításnál ezek a küldemények külön tárolóba kerülnek, s innen a manuális kódoló vonalra szállítják őket. Az irányítószámnak mefelelően a gép számára „érthető”, szabad szemmel alig látható kódjel kerül a küldeményre, amely a továbbiakban alkalmas az automatikus feldolgozásra. A manuális kódolóban az öt kiemelt nagyváros irányítószámát egyetlen gombnyomással, minden más helyiségét az adott négy szám lebil- lentyűzésével kódolják. A feldolgozás utolsó fázisa az irányítószámok szerinti finomrendezés. A finom szétosztó egyszerre vagy Budapest teljes kerületi postahivatalainak, vagy a 2—5, illetve 6—9 góckörzet alapján — az irányítószámok első számjegye a mérvadó — osztja szét a küldeményeket, amelyek már így kerülnek egységcsomagokba. Pullai Árpád elismeréssel nyilatkozott a berendezésről, s külön dicsérőleg szólt arról, hogy az automatát iráryító számítógépes egység monitorján félpercenként megjelenő eredmény szerint — amely a beadagolt küldemény darabszámát, az abból feldolgozásra alkalmas darabszámot, valamint százalékosan az irányítószámmal helyesen ellátott levelek arányát tartalmazza — a feladók csaknem 98 százaléka helyesen tünteti fel az irányítószámot, s talán ez a legnagyobb eredmény. A Toshiba cég szerelőjével, Horii Tesuo- val folytatott beszélgetése is meggyőzte a minisztert arról, hogy ez a gép ma a legmodernebb berendezés — Japánban is csak egy működik belőle — ugyanis a két „előd” tapasztalatai alapján fejlesztették ki a nálunk is felszerelt harmadik generációs egységet. Az automata tegnaptól dolgozik, de ne feledjük — s ezt kérte az ünnepségen jelenlevő Koczka Antal, a Miskolci Postaigazgatóság vezetője is minden borsodi levélírótól —: a gép csak akkor működik, ha mindenki közreműködik! TÓTH ZOLTÁN Szeptember 11-tői október 9-ig régiért — újat! MINDEN RÉGI FÉRFIÖLTÖNYT ÚJ FÉRFIÖLTÖNY VÁSÁRLÁSA ESETÉN 300 forint értékben beszámítunk a villanyrendőri férfi-, fiúruha konfekció szaküzletünkben Miskolc, Széchenyi út 36. sz., a Rómeó férfiruha konfekció szaküzletünkben Miskolc, Széchenyi út 119. sz., a Kazinc Áruházban Kazincbarcikán, a Sajó Áruházban Leninvárosban
