Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

Hazánkban az egyetlen Következik az utolsó negyedév Eredmények és remények (Folytatás az 1. oldalról) % Miskolci Mélyépítő Vál­lalat: Válaszol Ihász Kál­mán főmérnök: — Sajnos, az év vési haj­rá elkerülhetetlen. .Rengeteg még az előttünk álló feladat. Ilyenekre gondolok, mint a Beloiannisz utcai építkezés, amit december elsejére be kell fejezni. Ezzel egy időben kellene elvégezni a Vörös­marty utca és a Szemere ut­ca átkötését. De hogy lehet­ne ezt elképzelni hajrá nél­kül. amikor még munkaterü­let sincs? A kárpitosszövet­kezet egyik épülete még min­dig utunkban áll. s már ott vágunk a gázvezetékkel. Megállt a tudomány! Saj­nos. vannak olyan munká­ink is, amivel még erre az évre számoltunk, de még tervük sincs. Például a lilla­füredi parkolók. tgérték, hogy szeptember 30-ig meg­kapjuk a terv első részét. No és az ideiglenes déli te­relőút ... A gázvezeték húsz éve fekszik ott. de most ki­derült. hogy rossz helyen. Így hát senki nem érti. hogy az I. kerületi Tanácsi Hiva­tal előtt, s a házasságkötő terem utcáiéban rr>!°rt nem aszfaltozunk már? Várunk a gázmüvekre. Mondták, hogy megkezdhetjük az aszfalto­zást. fél utcánvj szélesség­ben. De ez nem jelent meg­oldást. • Észak-magyarországi Tr«’!'*- (1eArÁMÍt)‘*r! Vólln. lat Mályi Gyára. Válaszol: I.a ins sá""’or műszaki igaz­ratóhelyettes: — Az égetett tégla gvár- tá$i tervét 101.5 százainkra teljesítettük. Az. a célunk, hnev ez pz p'nnv toy’'S nő­jön az év végéig. Viszont erősen súit bennünket is a létszámhiány. A túlórák és a pluszműszak anyagi fede­zetének előteremtésén dol­goznunk kell. Persze, ez nem jelent év végi hajrát, csak a létszám ilv módot, történő előteremtését. Az építkezések viszont nem állnak le. A tég­laipari vállalatok az első negyedévben mindig csök­kentett kapacitással dolgoz­nak. Vannak ugyanis olyan üzemek, amelyek technológiai okokból télen bezárják ka­puikat. Ezért kell hát a töb­bieknek készletezni, most megtermelni azt. amit csak a jövő év elején fogunk érté­kesíteni. # Borsod megyei Erdő- gazdaság, Válaszol Csermely László vezérigazgató: — Év végi hajrá nálunk mindig van. Jórészt már a napokban megkezdtük, éppen azért, hogy a harmadik ne­gyedévi készletek ne marad­janak a telepeinken. Persze a mi munkánk az időjárás­tól is függ. A terveinket jó­részt teljesítettük, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az év végéig páholy­ban ülhetünk. 80—90 ezer köbméter fa kitermelése, el­szállítása és feldolgozása vár még dolgozóinkra, s termé­szetesen a karácsonyfának való fenyők kivágása. • Lenin Kohászati Mű­vek. Válaszol Szabó József, a tervosztály vezetője: — Az év eleién olyan nagy volt a hal főid: íoöuv a hen­gereltáruk iránt, hogy csak 180 ezer tonnát t"dto”'- té­vézni exportra. Az első fél évben ie!en"<ezt“k is a bel­földi igém’iők. de a harma- dik-ne<»vedik neoved^vre a kereslet visszaesett. Ez tette lehetővé egyrészt, valamint az. hó°v a heneersodak túl­teljesítik a tervet. ho<?v tő­kés exportra 215 ezer tonna hengereltárut tudunk kül­deni. Ebből 150 ezer tonnát szeptember végéig elszállí­tunk. A METALIMPEX ré­vén várunk még egv 50 ezer tonnás rendelést. Ennek el­készítése természetesen haj­rát jelenthet, hiszen novem­ber 15—20. között szeret­nénk. ha kimenne az ország­ból. Kovácsolt acélból a ter­vezett ötezer tonna helyett hatezer tonnát gyártunk. Ami a szocialista exportot illeti, államközi kötelezettségeink­nek teszünk eleget, s a ter­vezett 51 900 tonna helvett 52 200-at szállítunk ki. ter­mékcsere-kötelezettségként pedig a tervezett 78 800 ton­nát. | • Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyára. Válaszol: Liszonyi Zoltán főmérnök: — Nálunk nem lehet év végi hajrá, folyamatos üzem­ben dolgozunk. A tervünket már időarányosan túlteljesí­tettük. tonnában mérve 102 százalékra, kilométerben 101 százalékra. (Ez a kilométer- teljesítmény annyit jelent, hogy a fonónők az első há- i rom negyedévben több mint 200 millió kilométer fonalat gyártottak gépeiken.) Csak a szokott munkaerőhiánnyal küzd a Vállalat, s ez ellen sajátos módon védekezünk.' Úgymond: az univerzalitásu­kat növeljük a fonónőknek, hogy egymástól eltérő mun­kakörök ellátására is alkal­masak legyenek. Az úgyne­vezett kettős szakmájúak bére öt-tíz százalékkal több. Hogy a szép eredmények a munkaverseny-sikerekre, vagy a karbantartási javítá­si munka minőségére vezet- hetők-e vissza, nem lehet százszázalékosan kimutatni. A dicsőségnek sok aazdáia van nálunk, s ez így van jól... O. E. / Mexikói köny vek magyar egyetemnek Lovasnapok Szilvásváradon Háromszáz kötetből álló könyvgyűjteményt ajándéko­zott az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Spanyol Nyelv és Irodalom Tanszé­kének a Mexikói Egyesült Államok kormánya. A gyűj­teményt — a mexikói hét első hivatalos eseményeként — tegnap délelőtt nyújtotta át az ELTE Bölcsészettudo­mányi Karán Luis’ de La Hi­dalga nagykövet, a mexikói külügyminisztérium csoport­főnöké. a Kulturális Kap­csolatok Intézetének meghí­vására hazánkban tartózko­dó mexikói kulturális kül­döttség vezetője. A három­száz könyv nagy része ér­tékes művészettörténeti, ant­ropológiai és történelmi munka, földrajzi mappa. A hónap utolsó napjaiban, 29-én és 30-án. illetve októ­ber elsején rendezik meg Szilvásváradon az idei év utolsó lovasprogramját. A magyar fogathajtó bajnokság után a XVI. magyar hajtó derby III. évfordulójára ke­rül sor. A fogatversenyszá- mok és a lovasbemutató után különprogramot is vá­laszthatnak a nézők: lovag­lást, kocsikázást. Felújítás a Krypton­Kereskedelmi kedvezmények gyárban Óránként 30 ezer köbméter levegő Nagyarányú — körülbelül hatmillió forint értékű — felújítási munkák folynak az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Krypton- gyárában. Az üzemben, ahol hatva- nan dolgoznak, a szociális jellegű rekonstrukció során teljesen felújítják a fűtési szolgáltatást, hosszú évek óta — 1951-ben épült a Csanyik- völgyben a Kryptongyár_ — először valósul meg (előre­láthatóan még az idén) az üzemcsarnok fűtése. A csanyiki gyár az egyet­len ilyen jellegű — azaz: krvptongyártó üzem — ha­zánkban. Nem véletlenül telepítették oda, ahol van, itt a legtisztább a miskolci le­vegő, márpedig „abból él­nek”. A levegő tisztasága mellett az uralkodó széljá­rás is a gyárat „segíti”, majd’ mindig por- és szén­hidrogénmentes levegőt dol­goznak fel. Óránként 30 ezer köbméter levegőt hasz­nál fel a gyár. ennyi idő alatt körülbelül 1200 „átlag” lámpába való kryptont. és xenont nyernek. A folyamatos üzemelés biz­tosítja a korábbi évek ter­melési szintjének tartását. Az esztendő 8760 naptári órájá­ból mindössze kb. 150 óra esik ki a nemesgáz-gyártás­ból. 105 éves 105. születésnapját ünne­pelte tegnap Szombathelyen özv. Gneisz Mihályné. A pél­dás családi szeretetet és gon­dozást élvező Erzsébet néni Vas megye legidősebb lakó­ja. Négy gyermeke, 5 uno­kája, 11 dédunokája, 2 ük­unokája veszi körül. A ritka születésnapon hozzátartozóin kívül a városi tanács, a Ha­zafias Népfront, a Vöröske­reszt. a Kertész Tsz és 10 üzem. intézmény képviselői köszöntötték az ünnepeltet. A tegnapi Centrum-hétfőn az öltönyöket kínálták 20 száza­lékkal csökkentett áron. Nyilvánvalóan nem véletlenül. A szakboltokban már szeptember 11-től zajlik a „régiért — újat!” akció. A kedves vásárló behozza viseltes zakóját és pantallóját, s ezt háromszáz forint erejéig beszámítják az új öltöny árába. Aki figyeli az újságot, az a reklámokból láthatja, hogy a kereskedelem csipkedi magát. Ravaszabbnál ravaszabb, csá­bítóbbnál csábítóbb trükköket talál ki a forgalom fellendí­tésére. A mindig óvatos vásárló él a gyanúperrel, s az okot, az igazi okot keresi. Rosszul megy a bolt? Kevesebbet köl­tünk, mint amennyit költhetnénk? Csordultig tele a raktár? Vagy egyszerűen csak a kereskedelem úri gesztusáról van szó? A ZÖLDÉRT-nél dúl a burgonyavásár. Szeptember 15-től mindenfajta krumpli 1 forinttal olcsóbb. Október 7-ig tart a vas-műszaki vásár, s az ajánlat szerint bizonyos varrógé­pek, tűzhelyek, kályhák, hűtőgépek, rádiók nagy árkedvez­ménnyel vásárolhatók. A múlt hét végén fejeződött be a 20—40 százalékos kedvezményt kínáló üveg- és porcelánvásár, a hét végéig viszont a festékeket adják olcsóbban. Hasonló kedvezményes akciót szervezett a bútorkereskedelem is. A lista korántsem teljes, s az év végéig bizonyára még gazda­godik is a lista, tudva azt, hogy a kereskedelemnek az utolsó a legerősebb negyedéve. A kiskereskedelmi forgalom alakulása mindenkor roppant érzékeny műszer. Jelzi, hogy az embereknek mennyi a pén­ze, utal a kínálatra, de vall bizonyos mögöttes dolgokról is. Arról például, hogy milyen a lakosság közérzete. Megbízha­tónak, kigyensúlyozottnak érzi-e a gazdasági, társadalmi kö­rülményeket. A bizonytalanság érzése ugyanis visszafogja a költekező kedvet, s inkább a takarékbetéteket növeli, mint a boltok forgalmát. A képlet nálunk még annyiban motiváló- dik, hogy az árufőcsoportok közül messze a ruházati forga­lom a legérzékenyebb a jövedelem-, és mindenféle változás­ra. Emlékezhetünk, hogy két esztendővel ezelőtt a kiskeres­kedelem ruházati forgalma nemhogy a tervezettet nem érte el, hanem alatta maradt annak a szintnek is, melyet egyéb­ként a potenciális vásárlóerő-számítás indokolttá tett volna. Mindig az előző évhez viszonyítva, s változatlan áron szá­mítva. a tavalyi első fél év ruházati kiskereskedelmi forgal­ma gyakorlatilag nem nőtt. Most 4,1 százalékkal emelkedett a forgalom. A napi (folyó) áron mért növekedés csaknem ki­lenc százalék. Szakértői vizsgálódások szerint a vásárlói igény egyre inkább a magasabb minőségű, divatosabb, s többnyire drágább-etkkek-irányába tolódott el, s' az' Országos Piacku­tató Intézet felmérése azt is kimutatta, hogy a mindenkori, s általában túlértékelt szezonvégi vásárok a lakosság csak mintegy tíz százalékának jelentenek eseményt, s kizárólagos vásárlási lehetőséget. Éppen ezért a bevezetőben is említett kedvezményes kereskedelmi akciókat nem szabad túlbecsülni. Sem a vásárló szempontjából; hogy tudniillik számottevő életszínvonal-növelő, vagy kiegyenlítő szerepe van, sem a ke­reskedelem szempontjából; hogy tudniillik sok a felesleges portéka a raktárban. A forgalom zöme ugyanis különösebb akció nélkül, normál körülmények között, normál áron bonyolódik. S az idei év- első felében kedvezőek a vásárlói közérzetről is valló bolti statisztikák. B. I. Az emberség lépcsőfokai A székéhez támasztott bot adott nyomaté- kot a fiatalasszony szarainak. Nemrégiben még ö is kettesével vette a lépcsőket, és nem érdekelte, milyen meredek az út. Bal­esete óta azonban nehezen legyőzhető aka­dály számára minden lépcsőfok, alattomos ellenseg az. enyhe lejtő is. Az avasi lakóte­lepen él, olt pedig meredek lépcsőből van éppen elég. Tudja, hogy nem lehetett a hoz­za hasonló sorsú emberek kedvéért bizton­ságos. egyenletes lapállyá gyalulni a dom­bot. Az viszont nem került volna sem nagy fáradságba, sem nagy költségbe, hogy a leg­nehezebben megmászható lépcsősorok mellé korlátot emeljenek. Es nemcsalc róla. róluk, a bottal, mankó­val járókról vari szó! Mindannyian megöreg­szünk és rászorulunk a korlát biztonsagot, könnyebbséget nyújtó támogatására. Vajon miért nem gondolnak a minden lépésért, minden megtett méterért keservesen meg- kinlódó embertársainkra azok. akik lépcsőt, aluljárót, lejtős terepen futó gyalogutat ter­veznek. építenek? Hányszor, de hányszor elhangzott az a ké­rés is. hogy a lépcsősorok, gyalogos-aluljárók építésekor alakítsanak ki enyhe lejtőjű utat a gyermekkocsival közlekedő kismamák szá­mára. Eddig pusztába kiáltott szó volt a kí­vánság. De miért várnánk többet a tervezőktől, építőktől, amikor naponta tapasztalhatjuk, hogy az egyik kezében gyerekkocsival. a másikban tele szatyorral fokról fokra lefe­lé ereszkedő, vagy fölfelé kapaszkodó fiatal­asszony mellett közömbösen sietnek el a já­rókelők? Kinek jut eszébe segíteni, s leg­alább az egyik kezét megszabadítani a te­hertől? Álljon meg a tisztelt olvasó egy rövid negyedórára valamelyik gyalogos-átkelőhely melletti Láthatja, hogy akik fiatalok, für­gék, baj nélkül jutnak át a túloldalra. Az öregek tétovák, azonban nem ússzák meg a gépkocsivezetők trágár hangú kioktatása nélkül. Már ilyet is hallottam: „Mit mászkál az utcán az ilyen vén ...?" És aztán a busz- és villamosmegállók... Aki bírja marja-alapon zajlik a fel- és le­szállás. Jaj, annak, aki nem bírja erővel, brutalitással! Várhat a következő járműre, és a jószerencsére. Tudjuk még egyáltalán, hogy a járművek egy-egy ülőhelye fölött mire szolgál az a bi­zonyos jelzés? Igen, arra, hogy oda csak kis­gyermekkel utazók ülhetnek. Ülhetnének! Egyébként is csúcsidőszakban sokkal több a gyermekkel utazó szülő, mint ahány je­let felfestettek. Ök kapaszkodnak, ahogy tudnak, s míg ide-oda sodorja, löki, préseli őket a tömeg, elgondolkozhatnak azon, hogy a mi társadalmunk humánus, gyermekcent­rikus, és nem győzzük hangoztatni, milyen nagy áldozatot vállal az az anya, aki dol­gozik, s gyermeket nevel. Ne higgyék, hogy — amint szokás — ne tudnám néhány emberséges tett megemlíté­sével oldani a fentiek keserűségét. Azért nem teszem, mert csak ebben az írásban te­remtődne ily módon egyensúly. A bevezető­ben említett fiatalasszony éppolyan nehezen, féloldalazva, billegne fel a meredek lépcsőn a lakásig, mint eddig. Es azoknak sem ti- gaszra. szép szavakra van szükségük, akik• nelc csak figyelmességgel, előzékenységgel könnyíthetnénk a sorsukon. (bckes)

Next

/
Oldalképek
Tartalom