Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

V a miskolciaké a szó Utazgatunk Hirtelen ránt a busz. Egy néni nekem esik. majd bocsá- í ltot kér. Látja, hogy nem neheztelek, valamit szeretne mondani: — Bármennyire vigyáz is az ember, megtörténik a galiba. Pedig kapaszkodtam jó erősen. De ezek a pilóták mennek, mint a száguldó fantom. Bánják is ók, lia mindenki össze­töri magát. Bravúroskodnak ... A soförfüike mellett állok. Látom a pilótát. Ömlik róla a verejték. És tényleg bravúrosan fékez, ha egy-cgy gyalogos a busz elé lép. Megszámolom: a Tanácsház tértől a Marx térig tizenheten mentek át a busz előtt, szabálytalanul. A sofőr kétszer fékezett hirtelen, „nem törődve a buszban uta­zók testi épségével”. Hát nem felháborító?! • Négyéves lányom szerencsére n)ég nem tud olvasni, ezért tőlem kérdezgeti, hogy mi van az előttünk levő ülésre fir­kálva. Sorolom neki a beceneveket, keresztneveket, aztán za­varba jövök. Olvasni is röstellem a trágárságokat. Piron­kodva nézek szét, vajon ki betűzf velem együtt a hánya- vetin odavésett szöveget. Gyermekem nem nyugszik bele elnémulásomba. Csak for­szírozza: — Ki irta oda és miért? Ügy vélem, erre indulat nélkül kevesen tudnának vála- - szólni. Eszembe jut néhány autós ismerősöm panasza: ha kissé poros a kocsijuk, a „szellemes” barátok ráfirkálják, hogy „PISZKOS”. Jó nagy betűkkel. Lehet, hogy azok a fiatalok, akik most még a buszüléseket dekorálják, maholnap autó- tulajdonosokká válnak. Bár nem vagyok bosszúálló termé­szet, csuklás nélkül összefirkálnám a járgányukat, hogy érezzék: milyen értelmetlen az Ilyen „jópofaság”. Nagymama, nagypapa és a hétéves körüli unoka felpré- selődik a tömött buszra. Jóformán még az ajtó sem zárul be, amikor a gyerek nyafogni kezd: — Le akarok ülni! Olyan fáradt vagyok! Sokáig kell még a strandig menni?! Én le akarok ülni! Álljon már fel valaki! A két nagyszülő mosolyogva hallgatja az aranyszájú uno­kát, s rosszalló tekintetet vet az utasok felé. Pártolják a csöppséget. Egy hely végre felszabadul, a kisfiú rögtön fel- térdel az ülésre, s diadalmasan néz körül. Erősebben megnézem a két nagyszülőt. Olyan ismerősök. Igen. Már emlékszem. A múltkor is egy buszon utaztunk. Szidták a mai fiatalokat. Hogy azok mennyire neveletle­nek ... ... a fenti epizódok megtörténtek. Miskolc gyakorló uta­sai tanúsíthatják, hogy az élet produkálja ezeket, s a hozzá hasonló eseteket. így utazgatunk naponta. Lassan már fel sem tűnnek ezek a faramuci jelenetek. Szomorú tapasztalatok Az Ismerd meg hazádat mozgalomhoz híven, útrakel­tünk férjemmel és két kis­lányommal. Szombathelyről jöttünk az önök szép váro­sába. Vasárnap érkeztünk. Ismerkedésünk nem volt za­vartalan. Bementünk az úgy­nevezett Gyöngy cukrászdá­ba, hogy egy kis frissítőt, s pár darab süteményt ve­gyünk. Ám sehol egy kiszol­gáló. Nagy nehezen végre rá­akadtunk egyikökre. De rá­döbbentünk: jobb lett volna, ha vásárlás nélkül távozunk. A sütemények szárazak vol­tak, a diós kocka tölteléke pe­nészes. Kérem: nálunk, Szom­bathelyen ilyesmi elő nem fordulhat. Eladóink nagyon udvariasak és mindennap frissek a süteményeink. Hétfőn Lillafüredre menet jártuk meg. A Szikra mozi mellett leyő hentesüzletben vettünk 20 dekagramm má­jast. Nagyot néztünk, amikor el akartuk fogyasztani alig egy fél óra múlva. A májas­nak savanyú volt a szaga. Hát ennyi. Ha élünk, más­kor is eljövünk ebbe- a szép városba, megyébe. De már vigyázunk majd, nehogy be­tegen utazzunk haza. Dr. Várady Lászlóné Szombathely A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető; Radványt Éva levélcím: Deli Hírlap szerkesztősége tsz: Miskolc. Balcsy Zsilinszky úl lő. Telefon szám; 18-221 Vigh Györgyné Miskolc, Csipkés u. 13. sz. Nem lehetne Csontos Zoltán, Miskolc, He jő u. 15. sz.: Kérjük, írja meg, hogy történt-e változás azóta, ami­óta levelét elküldte. Bízunk benne, hogy nyitott kapukat döngetett. Szatmári Zoltánné, Mis­kolc: Kár, hogy nem írta meg közelebbi lakcímét. Pana­Gazdáját várja a talált pénz Körtvélyesi János, a Szentpéteri kapui GEL- KA dolgozója, az el­múlt héten — szomba­ton — a szolgáltatóház előtt pénzt talált. A bo­rítékon egy név szere­pelt: Kundrák Ferenc. Ezenkívül még egy évszám és dátum, való­színűleg az illető szüle­tésének ideje. A borí­tékra rá volt írva: 749 forint, bár benne nem annyi volt. Mivel sem lakcím, sem vállalati cím nem volt a boríté­kon feltüntetve, a talált pénzt Körtvélyesi Já­nos nem tudja kinek átadni, illetve hova el­juttatni. Lapunkat kér­te meg, hogy ezúton értesítsük Kundrák Fe­rencet; az elveszett pénzt nála — a mun­kahelyén — átveheti. Az Arany János u. 29. sz., valamint a környező házak gyermekei érdekében sürgős segítséget kérünk. Másfél éve költöztünk be az új lakások­ba, amelyeknek természetesen nagyon örültünk. Környeze- tünl. még rendkívül elhanya­golt, rendezetlen, de megér­tettük, hogy a lakótelep fel­díszítése nem megy egyik napról a másikra. Nincs rá rendet tenni? szávai csak abban az eset­ben tudunk foglalkozni, ha ezt is, s a történtekkel kap­csolatban a dátumot is köz­li. Bízunk benne, hogy pó­tolja. Nemes Gábor, Miskolc: Öntől is azt kérjük: kö­zölje lakcímét. A levelében leírtakkal egyébként foglal­kozunk. Hogy mekkora gondot okoz a közlekedésben a Búza téri gyalogosaluljáró építése, azt mindannyian tapasztaljuk. Hogy valamilyen, a jelenleginél jobb megoldásra szükség van, azt egyre nagyobb számban vallják a miskolciak, s a hozzánk látogató idegenek is. Hisszük: előbb-utóbb kitalálnak valamit a szakemberek. Hanem ahhoz, hogy az „elterelt” gyalogosok viszonylag kulturált módon közlekedhessenek, sem mérnöki fantáziára, sem különösebb anyagi eszközre nem volna szük­ség. Csupán arra, hogy rendet teremtsenek a piac közlekedő- területein. Lehetőleg még az aluljáró avatása előtt! Fekete Péter Miskolc Mi lesz az elsősök táskájában? * Nem akartam hinni a szememnek, amikor első osztályossá érett gyermekem számára a füzetcsomagot, s a szükséges tanszereket me gvettem. Előre sajnálom szegény srácokat: nem csekély súly terheli majd vállukat iskolába menet, iskolából jövet. Tévedés ne es­sék, a képeken látható „cucc” még nem minden. Ehhez jön még a tisztasági felszerelés, a tornazsák, netán külön iskolai papucs és természetesen a jókora táska súlya, mert ugyebár ennyi mindenhez egy kisebbfajta al kalmalosság nem elég. Még jó, hogy időben bevásároltam, s rádöbbentem: bizony fizikailag is fel kell készítenem a gyermekem a tan­évre. Csaknem egy hónapja kemény testedzés re fogtam a csemetém. Mert én ugyan nem cipelem helyette a táskát. Csak arra volnék kiváncsi, mit tehetnek a csenevészebb gyer­mekek szülei? Mindenesetre ajánlom: ők is kezdjék el sürgősen a testedzést. Vagy netán tudna valaki jobb ötletet? A. G.-ne Miskolc, Csabai kapu sorozo Szabadtéri ... az MKV új menetrendje egy évig érvényes. Ez időszak alatt a forgalom az évszaktól és az időjárástól függően vál­tozik. Ezért a menetrendben négyféle variációt alkalmaz­nak a járatokon, amelyekkel rugalmasan követhetik az utazási igények változásait. A négyfajta változatot — az MKV válasza szerint — nem pénz, vagy nincs rá ember. Leengedtük tehát gyermeke­inket az utcára játszani. Mi­vel azonban az előttünk levő területen időközben autópar­kírozót alakítottak ki, gyer­mekeink szívják a gázos-bű­zös levegőt. A napokban azonban egy tábla jelent meg az Arany János u. 29. számú házzal szemben, ez­zel a felirattal: „Az autópar­kírozó területén labdázni ti­los!” A tábla megjelenésének azonban régi előzményei van­nak. A házzal szemben la­kik egy idős néni, aki hosz- szú idő óta nem hagyja bé­kében gyermekeinket. Leír­hatatlan szavakat kiabál fe­léjük rácsos ablakán keresz­tül, és időnként szennyvízzel is leönti őket. Velünk, felnőt­tekkel is minősíthetetlen han­gon beszél. Ezért gondol­juk, hogy az ő kérésére ál­lították fel a fent említett táblát. Megértjük, hogy a parkí­rozóban tilos labdázni, mert balesetveszélyes. Arról azon­ban, hogy ilyen kis területen kell felnevelnünk a gyer­mekeinket, nem mi tehetünk. Ugyanakkor állandóan hall­juk és olvassuk, hogy gyer­mekeink mozgásigényét ki kell elégíteni. A kérdés csak az, hogy hol? Ha nincs le­hetőség számukra játszóte­ret vagy egy kis zöld gyepet létesíteni, akkor legalább a délutáni órákban, a telje­sen üres parkírozót használ­hatnák játszótérnek. Ha vi­szont lehetőség nyílna ját­szótér, vagy legalább egy kis zöld terület kialakítására, a ház lakói boldogan vállalják: társadalmi munkában segí­tünk. Az Arany János u. 29. sz. ház lakói (29 névaláírás!) (Megnéztük: valóban tábla tiltja a parkírozóban a labdá- zást. Ha jól értjük, a gyerme­kek tehát továbbra is „nyugod­tan” játszhatnak a balesetveszé­lyes parkírozóban. Végül is a tilalom nem az ő testi épségü­ket, hanem a parkoló gépkocsik épségét védi. A labdától ... A lakók panaszát egyébként a vá­rosgondnokság szives figyelmé­be ajánljuk. Segítséget kínáló javaslatukat isi a szerk.) tudják előre meghirdetni, mi­vel az utazási igények na­ponként módosulnak, s emi­att az indulási időpontoknál egy-két perces eltolódás adó­dik. „A négyfajta menetrend indulási időiből számítjuk ki az átlagos követési időközö­ket, melyet a menetrendben meghirdettünk.” — írta vá­laszában a forgalmi főosz­tályvezető. (Ezek után már csak azt nem tudjuk, hogy végül is kiknek készült az új menet­rend? A szerk.) ... a Miskolci Vízművek még aznap — augusztus 3-án —, ami­kor rovatunkban olvasóink szó­vá tették a „Mesterséges aka- dály”-t az alsó-hámori úton, el­távolította a közlekedést zavaró ittelzáró korlátokat. (A választ a KPM Közüli Igazgatóságától kap­tuk.) Sétatér vagy autóút? Ez lenne rövid kér­désem, mégpedig a Sza­badság térrel kapcso­latban. A téren időn­ként térzene, rendsze­resen pedig séta van, gyerekek szaladgálnak, ahogy ez már téren szokás. Nem szokásos azonban, hogy váratla­nul autók, triciklik haj­tanak be ugyanoda, a mit sem sejtő sétálók alig tudnak kitérni. Mert az autónak esze ágában sincs. Miért is tenné? — Elvégre ez állítólag sétatér. De vajon az-e? ' M. I. Hulladékot Ügy gondolom, mindany- nyiunknak nagy öröméra szolgált, hogy a tanács ra­dikálisan intézkedett a bol­tok körüli talponállók meg­szüntetésére. Ez eddig jó is lenne, ha helyette nem nyílt volna meg lakótelepünk parkjának padjain, és a két ház közötti kis játszótéren a „szabadtéri söröző". Míg a bolt körül ittak, ad­dig legalább a bolti dolgozók egy héten egyszer eltakarí­tották az italozók által ott­hagyott szemetet. De ki fog­ja a parkokból az otthagyott söröskupakokat, cigaretta- csikkeket eltakarítani? Senki! Gyere! eink játszhatnak a csikkek között, a piszokban, nyugdíjasaink üldögélhetnek délelőttönként a szeméttel körbevett padokon. Az iddo- gálást egy reggel még csak hárman kezdték meg, au­gusztus 12-én reggel 6 óra­kor már huszonketten voltak. Körülnéznek, utána a táská­ból előszedik az üvegeket, majd minden kör után újra vissza a táskába, hogy az arra járó gyanútlan szemlélő azt gondolja: kellemes, be­szélgető társaság jött össze reggeli „csevely”-partira. Történik mindez a Ságvári Endre utcában, a házgyári la­kások mellett, a parkosított területen. Minden reggel hat­tól hétig! Olykor nem ártana, ha ellátogatna ide is az el­lenőrző közeg. M. L. Miskolc a földre...-#.... mutatja a nyíl a Tiszai pályaudvar automatáján. Re­méljük, a személyzet nem paná^’:riik a sok munka miatt. Ők kérték!... de mi teljesítsük? (Fekete Péter felvétele) * Labdázni tilos!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom