Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
Széllel szemben Sáriin cs sírtáipök Fiúk, legyetek elkészülve a legrosszabbra, most indul Marci! — figyelmezteti a hegyről az indító a völgyben helyet foglaló. kollégáit, az Eger Kupa ”38 nemzetközi siklórcpülő találkozón. Bár az előbbi rádióüzenet kissé humoros, azért van némi alapja. Marci, Ordódy Márton — tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen, régi vitorlázórepülö és egyik alapítótagja a sárkányosoknak — már összetört egy gyári sárkányt. Pedig nem olcsó, átszámítva 30—40 ezer forintba is belekerül. A magyarok közül a legtöbben azért még saját építésű géppel gyakorolnak és versenyeznek. Hat ország száz versenyzője gyűlt össze Egerben, hogy egv héten át bebizonyítsa, ki tud a legtovább és a legmesszebbre repülni, a legmagasabbra emelkedni. Ez a sportág — mert már világszerte az — itthon kezdetben nehezen talált gazdára. Most a Budapesti Műszaki Egyetem és a MÉM repülőgépes szolgálata vette szárnyai alá a bátor fiatalokat. Az országban már számos helyen alakult siklórepülő csoport, így Egerben, Szentesen, Miskolcon, Veszprémben. Esztergomban. Vannak, akik már rutinosan repülnek, a kezdők azonban még csak a gépépítéshez próbálnak anyagot, főleg duraluminium csövet felkutatni. Ez ugyan nem olyan veszélyes, de egyáltalán nem könnyebb feladat. Eger mellett, a Nagy-Eged- hegyről lovagolták a szelet a laposabb lejtő felé. mert arról fújt a szél. Sárkánnyal Csak levegőt nehéz venni Ä nyári vásár első napja >jc Induláskor a hátán viszi a pilóta. repülni csak széllel szemben lehet... A legtöbb versenyző a magyarokon kívül, Lengyelországból és Csehszlovákiából érkezett, de megfigyelőként részt vettek NDK. szovjet és bolgár repülők is. A legszebb gyári építésű sárkányokkal svédek, angolok és amerikai?’* indultak. Mégis, a legtöbb jó helyezést a gépek szépségétől függetlenül a magyarok érték el „összecelluxozott" sárkányaikkal. Távrepülésben a budapesti Pandazis Péter lett az. első; 15 kilométerre a céltól, Makiár közelében szállt le. (Alig találták meg.) A magassági kupát is ő kapta: 740 méterre tornázta fel magát az 500 méteres starthelyről. Az időtartam-repülés első díja Réz Pál budapesti pilótáé lett, egy óra 24 percig vitorlázott a levegőben. A rossz időjárásra jellemző, hogy tavaly ebben a kategóriában éppen Ordódy Márton győzött 5 óra 11 perccel. A viszonylag szélcsendes, meleg időjárás volt az oka annak, hogy a hurokrepülés elmaradt. Bár helyezést nem ért el, de miskolci versenyző is részt vett az Eger Kupán, Szepesvári Sándor. (kcrcnyi) Hírünk az országban I ullósás lapokban, folyóiratokban Széles körű közérdeklődésre tarthat számot városunkban a Városépítés — az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Urbanisztikai Társaság folyóiratának — most megjelent idei 2. füzete. amely részletes tájékoztatót közöl nagyvárosaink hosszabb távú fejlesztési koncepcióiról. Ebben az összeállításban kapott helyet „A miskolci agglomeráció tá- gabb térségének fejlesztési és rendezési koncepciójavaslatai” című írás. A MISKOLCI ÖVEZET FEJLESZTÉSI TÁVLATAI Bár a cikk hangsúlyozza, hogy a távlati tervezőmunka még nem nvert végleges befejezést, a fő következtetések már összefoglalhatók. „Az agglomeráció térsége . ... 94 településre terjed ki, köztük a terület fő településhálózati tengelyeiben elhelyezkedő sarokpontokra, Kazincbarcika. T.e- ninváros és Mezőkövesd városokra is.” Az egész körzet jövőjé' illetően igen lényeges, hogy a ......... konceocióiavaslat előiránvozta a terület infrastruktúráiénak arányos fejlesztését, amely feltételezte egyúttal az agglomeráció településeinek . . . koordinált fejlesztését, az életkörülményekben mutatkozó különbségek mérséklődését is.” Kiemelten fog'alkozik az írás a közpönti város, Miskolc fejleszthetőségének kérdéseivel. „A város sokoldalú igényrendszerének maximális figyelembevételével arra a következtetésre juthatunk, hogy Miskolc lakóterületi fejlesztését úgy lobét megoldani, ha egyúttal a jelenlegi várostest szerkezetét is tágassá tesszük. A tágas, nyílt város létrehozásának feltétele a jelenlegi szerkezet fellazítása.” A javaslatok között szerepel a Csorba-telepi tavak környékének, valamint a már jelenleg is „ . . . a város alvótclepülései- ként funkcionáló településrendszernek a várostestbe való bekapcsolása.” TISZTA VIZET... A Népszabadság július 25-i számának „Tudomány és technika” rovatában szintén jövőt körvonalaz, mégpedig a vízellátás jövőjét, s a megoldáshoz borsodi modellt állít példának. „Az első regionális vízellátó rendszert Borsodban hozták létre, húsz évvel ezelőtt. Ma ez a rendszer negyedmillió lakost lát el vízzel.” A vizet ugyanis „manapság gyártják, szállítják, elosztják, ahogy azt megszoktuk a kenyér .. . esetében. „Métt lét- szükséglet a tiszta víz, s „kell, . . . mind nehezebb és mind bonyolultabb feltételek között is, mégpedig évről évre több.” Épp a borsodi gyakorlat igazolja a regionális vízellátó rendszerek továbbfeilesz- tésének szükségességét, az országrészeket összekötő vízvezeték-hálózat megteremtésének sürgetését, mert az ezredforduló táján már ,,A naponként újra és újra elosztandó vízmennyiség felét... a regionális és régióközi vízellátó rendszerek szolgáltatják majd.” összeállította: BEKECZ JÓZSEF Életet mentett Életmentő emlékéremmel tüntették ki Molnár Józsefet, a budapesti Haladás Cipész Szövetkezet dolgozóját. A kétgyermekes családapa június 4-én élete kockáztatásával mentett ki egy fuldokló kisfiút a Pécel határában levő mély vizű, hínáros Du- licskovics-tóból. Végre itt a nyár, s meleg ói idő. S az ember nemcsak a strandra mehet, hanem a nyári vásárra is. A kereskedők azt mondják, inkább a forróság, mint az eső. mert ez hozza a forgalmat. Milliós készleteknek kell Borsodban, s itt Miskolcon is gazdára találni. Aki türelmesen várt a ió időre, meg a nyári vásárra, az most mindenféle, kánikulára való holmit beszerezhet. Mindent lehet kapni 20—30 —40 százalékkal olcsóbban: fürdőruhát, papucsot és szandált, trikót, pulóvert és kartonruhát, népi ihletésű blúzokat és leértékelt farmereket. Csak levegőt nenez venni az üzletekben... •A nyári vásár zászlaia alatt hullámzik a tömeg. Mert a zászlót valamennyi érintett üzlet kitűzte. Aki elindul erre a rendkívül gazdaságosnak ígérkező bevásárló felvonulásra, nemcsak megtakarított pénzét kell magával vinnie, hanem kötélidegzetet. türelmet is. Mivel nekem egyikből sem volt túl sok. sok mindenről lemondtam. Például a Sötétkapu melletti kis butikban aranyos, kockás nyári ingek kínáltatták magukat, potom lit forintért. Ennyiért meg sem varrják. De nem fértem be. Megcsapott a forró levegő a Centrum cipőboltban, s újfent visszatartott attól, hogy felpróbáljam a kirakatból kinézett szandált. Megtetszett a lakástextilboltban egy magyaros terítő, amit 371-ről értékeltek le 2-20 forintra. De ezt nem kalkuláltam be a költségvetésbe. Amit viszont felírtam a listámra, hiába kutattam. A kisfiamnak egy-két rövidnadrágot. Ehelyett a Gólyában megvettem egy kenguru- zsebes, kapucnis, vastagköté- sü pulóvert, természetesen rendes áron. (Különben rendszeresen azon kaptam magam, hogy folyton elkalandozik a Iteklntetem. s már nem is á szezon végi vásár portékái között kutatok ) No. cL irány a Centrum! Rövid- nadrág itt sem volt. de vettem helyette pamut—viszkóza és akryl—poliamid zoknit, ami ugyancsak nem való ilyen melegben, de ősszel és télen nem lehet kapni. .Hölgyeim. csak sorban! Ezt kifejező testtartással tartotta vissza az ostromot egy eladó a villanyrendőri bőrdíszműnél. Igaz. jobbára csak műanyag táskákra aspirálhattak. De van belőle minden szín, méret és fazon. A mellette levő női konfekcióból kifelé jövet egy kislány tudni vélte: — Anya. kint hűvösebb van. mint bent. Az üzletben 40 fok körül szédelgett a higany. — Lehet, hogy felhaj tóin — mondja egy középkorú asszonyka a társnőjének, a villanyrendőr váltására várva. Amaz viszont sürgősen lebeszéli, mivel a mini már az idősebbeknek sem sikk. A barátnőt ez a mondat le is szerelte a műveletről. Egy férfiú imigyen reklamál a zsúfoltság láttán: — Miért nem dolgoznak ma az emberek? De hogy ő miért nem dolgozik, azt már nem volt, idő megkérdezni, mivel elsodorta a törne» Kasszazárás. Az első nap mtriege szerint jobban indult a nyári vásár, mint maga a nyár. S ha a vásárlókedv nem hagy alább, nem is marad raktáron a íelhal- r.io; ott nyári készlet. O. E. Sokan vagyunk Az persze véletlen, hogv a nyári szezonvégi vásár első napja az igazi és régen várt kánikula első napjára esett. Az viszont nem véletlen, hogy az utóbbi években a kereskedelemmel, áruválasztékkal szemben kritikus hangot használó sajtó előzetes tájékoztatói melegen kommentálták, s ajánlották a nagyérdemű közönség íigj'elmé- be ezt a nagy nyári bolti attrakciót. Több áru, s ezen belül több importcikk kerül az üzletekbe, s * vásári áruk értéke meghaladja az 1,2 milliárd forintot. Több is, jobb is, mint tavaly volt. Az áru miatt a vevő nem fanyaloghat. (Mól vannak már azok az idők, amikor az embereket arról kellett meggyőzni — nemcsak propagandával, hanem jó portékával is —, hogy a szezon végi vásáron kínált áruknak csak az ára csökkentett, értéke nem?) Éppen ezért időztünk fenti riportunkban, a premiert szondázva, a kiszolgálás körülményeinél. Ugyanis a vásárlás mindenkori jó hangulatát, ünnepes örömét nagyon lerontja a zsúfolt eladótér, az ide-oda kapkodó, illetve kapkodott eladó már-már személyes sertésnek számító figyelmetlensége, a hőség, lökdösődés, a pénztár előtti közelharc. Az üzleteinkben kínált áruk színvonalának túlbecsülése nélkül állíthatjuk, hogy a legtöbb vásárlóhelyen a kiszolgálás sok körülménye alatta marad a termékskála nívójának. Nem egy helyen ősöreg vályogházban kínálnak tranzisztoros rádiót. Máshol egérjárta polcokon tárolják a legkorszerűbb technikával készült konzerveket. ‘ De persze nemcsak technikai hiányosságok vannak. Az üzletek kis száma és zsúfoltsága miatt a kereskedőnek nincs ideje foglalkozni a kuncsafttal. Észrevették) már, hogy egy piaci kofa sokkal több időt és energiát fordít egy kiló alma, vagy földieper értékesítésére, mint egy műszaki kereskedő mondjuk egy hétezer forintos televízió eladására? És talán éppen a jó közérzetet adó, kényelmes, figyelmes vásár lehetőségének hiánya nyesegeti szemérmessé vásárlói önérzetünket. Figyeljék meg, hogy az a háziasszony, aki tíz fillérért órákig bolyong, alkuszik a piacon, szó nélkül tudomásul veszi, hogy a méregdrága televíziót percek alatt eladják neki. (Nemcsak a tilalmas alku miatt, hiszen fix árak vannak, hanem azért, mert így szokta meg.) Korántsem szeretnénk kedvét szegni a nyári vásár eladóinak és vevőinek. De ilyen nagy tömegeket vonzó esemény láttatja igazán, hogy milyen sokan vagyunk, s milyen kevés a bolt... B. I. Napfelkelte a Hotel Ramatyban A nyárhoz illetlenül sápadt arccal jött szembe velem állandó barátom és vitapartnerem, a népszerű Mindig Alajos. Látszott rajta, hogy fáradt, bosszús és elégedetlen, mint mindig. Most sem kellett kérdezni, már mondta is: — Ne is kérdezzed, miért vagyok ilyen morózus. Egy hetet töltöttem a Balaton partján. — Hát, a színed nem éppen olyan, mint aki a Balaton mellől jön — válaszoltam, ismét elcsodálkozva télies arcszínén. — JVern tudom, a zuhogó eső, a bömbölő, viharos szél mennyire barnítja az embert, ha az ki sem tud mozdulni a zárt helyiségből, s még bent is vacog, mert hideg van, s a balatoni szálláshelyeken nincs fűtési lehetőség. Én ugyanis egy rangos szimpozion vendégeként voltam a tó mellett. Előre örültem, amikor meghívtak. Egy teljes hét a tó partján, jó nevű nemzetközi luxushotelben, viszonylag kevés hivatalos elfoglaltsággal! Ez csak jó lehet! Nem számíthattam arra előre, hogy ezen a nyáron Medárd bátyó ennyire beváltja fenyegetését, illetve a napjához fűződő népi jóslást, amit azóta már egy állami engedélyes nyíregyházi időjárásjelző szakember is megerősített. Nem hittem, hogy pont azon a héten lesz elviselhetetlen idő,, amíg én a Balaton mellett leszek. Mit részletezzem, amikor kord délután megérkeztünk a tó partjára, napsütés fogadott. Mire a Hotel Ramaly elegáns előcsarnokában túlestünk az eligazításon, meg a bejelentkezés szertartásán, s kicsomagoltunk a szobáinkban, az ég mélykékre változott a víz felett. A szálló előtt vártunk az autóbuszra, amely a szimpozi, on megnyitó ünnepségére vitt bennünket, s arról beszéltünk, hogy essünk csak túl mielőbb a hivatalos részén, aztán usgyé a tóba, amikor megállt a közelünkben két helybeli. Néhány közömbös szót, váltottak, meg szóba került az időjárás. Azt mondta az egyik, a másik meg csak rábólintott, hogy eső jön, mert a mélykék ég errefelé azt jelenti. Már ez gyanús volt, de amikor később rázni kezdte a szél az ablakokat, meg fellőtték a kikötőben a veszélyt jelző rakétát, tudtuk, hogy nem lesz zavartalan hetünk a vízparton. Szó ami szó, egész héten kétszer jártam a strandon: egyszer, hogy megcsodáljam azokat az Északról jött külföldi vendégeket, akik ebben az időben is vígan heverésztek a homokban, másodszor meg egy tonikot ittam a strand büféjének fedett teraszán, miközben az eső unalmasan dobolt a műanyag tetőn. Hát, ezért ilyen az arcszínem. — Igazán sajnálatos, ha az ember ott van a napozást lehetőségek közvetlen közelében és mégsem tud napozni. De legalább kipihenhetted volna magad. — Pihenés? Ott? A Hotel Ramaty- bán? Ugyan!... — Miért? A Hotel Rámáig alig tízéves szálloda, felépítése országos esemény volt. Roppant előkelő, drága hely, tele külföldiekkel. Ott bizonyára minden kényelem megvolt. — Valóban tízéves a szálló, de hihetetlenül elöregedett. Megkopott a festése, a nevéhez hasonlóan ramaty lett benne sok minden. A szobák kicsik, a fürdőszoba csapjai rosszak, a lefolyók eldugullak. Az ágyak agyonnyűttek, a sodronyuk a földig lón. a tisztességes takarítás ünnepi fogalom. A személyzet barátságtalan. A hazai vendéggel különösen. A külföldiek külön szobát kaptak, a hazaiak kettesével kerültek egybe. Az én szobatársam a nelceresdházi kolléga lett, akit a tárgyalóasztalok mellől ugyan mar jól ismertem, de ágyszomszédok még nem voltunk. En korán szerelek kelni, ha nem is hajnalban, de hat óra körül már mozgok, olvasgatok. Most meg sem mertem rezzenni az ágyban, nehogy felébresszem a kollégát. U meg olyan mozdulatlanul feküdt, mint aki az igazak álmát alusz- sza. Fordulni sem mertem, mert az ágy is recsegett. Kínosan teltek a negyedórák, félórák, majd amikor a folyosón felbúgott a takarítónők porszívója, meg egyikük benyitott, hogy jöhet-e takarítást mímelni, mindketten kiugrottunk az ágyból,' udvariasan tessékeltük egymást a fürdőszoba felé. Ez aztán megismétlődött másnap, meg harmadnap reggel, sőt még a negyedik és ötödik reggelen is. Akkor tudtam meg az egyik részvevőtől, hogy szobatársam korán- kelő természetű ember, de nem akar engem zavarni, inkább ő is csendben fekszik az ágyában és türelmetlenül várja, mikor ébredek már fel én is. — Ezek után bizonyára tisztázódott közietek, hogy nem érdemes csendben heverészni a reggeli órákban. — Hogyne! El is határoztuk, hogy az utolsó reggelen közösen nézzük meg a napfelkeltét. Mi felkeltünk, a Nap azóta sem. Álltunk az erkélyen, kicsit álmosan, s borongás hangulatban néztük az eső függönyön át a ió feletti párásságot. Aztán vettünk néhány képes levelezőlapot, amely a napsütötte Balatont ábrázolta. BENEDEK MIKLÓS \
