Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-07 / 184. szám

r * ■ ■ ■■nr **"'■ r a miskolciaké a szo Figyeljünk egymásra Sokat gondolkodtam már azon — ismerőseimmel is gyak­ran beszélgetünk róla —, hogy miért nem figyelünk egy­másra jobban, miért nem alakulnak emberi kapcsolataink az elvárásoknak, az emberiesség íratlan szabályainak meg­felelően- Gyakran úgy tűnik, nem eléggé szeretjük és tisz­teljük egymást. Nem törődünk egymással. Tudom, ezzel a témával igen sok riport, s más újságcikk foglalkozott már, nem is \az a célom, hogy „bölcsen” fejte­gessem, ám úgy vélem: végre e jelenség elharapózásának megakadályozásával, e problémakör megoldásával kellene előbbre lépnünk. Igaz, ez nem matematikai feladvány, amely egyetlen képlettel megoldható, hiszen elsősorban kinek-ki- nek önmagával kellene tisztáznia: vajon bennem, az én ma­gatartásomban nincs-e kifogásolnivaló? Köztudott dolog, hogy munkahelyi kollektívában éljük le életünk jelentős hányadát. Szomorú tapasztalni, hogy kollé­gáink közül hosszabb-rövidebb időre beteggé válik valaki, netán éppen szívinfarktus miatt végleg búcsúznunk kell tőle. Egy-egy ilyen tragédia néhány napra felráz bennünket, fog­lalkozunk vele, aztán napirendre térünk fölötte, mondván: „Hja, az élet megy tovább”. S olykor ki is elemezzük: talán — ha egy kicsit jobban odafigyeltünk volna rá, ha még éle­tében észrevettük volna, hogy betegeskedik, törődött, bántja- rágja valami, s igyekeztünk volna könnyíteni helyzetén... Talán... Hiszem, hogy sokféle bajnak „orvossága” volna a munka­társi jó szó, a segítőkészség, akár csak a szándéka is. Hi­szem, hogy munkánk is tükrözné a lelki harmóniát, amely a jó munkatársi kapcsolatokból fakad, s amely végső soron eredményeink javítása mellett az egészségünk őrzését is szol­gálná. Ügy vélem, sok munkahelyen elkelne az „önvizsgálat”­Kovács La josné Miskolc Eddig a levél, amelynek sorai sejtetni engedik: valami­fajta, a témához kapcsolódó, megrázó esemény adta írójá­nak kezébe a tollat. Levelének közlésére annak ellenére, hogy közelebbi címét nem írta meg — vállalkoztunk. S nem­csak azért, mert gondolatai sokakhoz közel állnak. De legki­vált azért, mert azt mutatja: akadnak már olyanok is, akik nem elégszenek meg azzal, hogy csak „beszélgessenek” róla. Előrelépést, megoldást sürgetnek a közömbösség ellen. S ten­ni akarnak maguk is, és ehhez társakat keresnek. Módszert, ennek a „nem matematikai feladványnak” a megoldásához. Szeretnénk, ha olvasóink közül minél többen vállalkoznának rá, hogy leírják és közreadják rovatunk hasábjain vélemé­nyüket, tapasztalataikat: mit tesznek vagy mit tehetnének azért, hogy jobban figyeljünk egymásra. Várjuk leveleiket. ... szerencséje volt Északi Gyula miskolci olvasónknak, amikor a Bajcsy-Zsilinszky úti OFOTÉRT-ban is próbál­kozott a szem-„üveg” recept­tel. Ugyanis csakis a szeren­cséjének köszönhető, hogy még ott volt egyetlen üveg­lencse a recept szerinti di­optriában. A Herczeg Ferenc utcai OFOTÉRT dolgozóinak igazuk volt: csak plasztikból készül ma már a bifokális szemüveglencse Magyaror­szágon. Csak nagyritkán ér­kezik néhány darab az NDK importból, s csakis olyan munkahelyen dolgozók szá­mára, akik melegüzemben, vagy vegyiüzemben használ­ják. (Ha az egyik helyen le­het ... círfimel jelent meg ol­vasónk levele, lapunk július 31-i számában.) ... azért „Nem minden Mackó egyforma”, mert az élelmiszer nyersanyagok ára sem az. Legalábbis a szabad­piaci áron kaphatóké nem. esküszik rá: a veszprémi ol­csóbb hússaláta sem volt rasszabb mint a 4 forinttal drágább miskolci. Vajon hogy csinálják? A szerk.) Ré-busz menetrend Gondolom, még idejé­ben szólok, s javaslom: térjen vissza az T.1KV a jövő évi menetrendjében a régi, jól bevált mód­szerekhez. Már ami a formát illeti. Azt a for­mát gondolom, amelyet az 1977—78. évi téli me­netrendi tájékozatójá- nál alkalmazott. Abban ugyanis még remekül, áttekinthetően világosan és közérthetően, táblá­zatba foglalták a városi autóbuszok indítási ide­jét. Ám a május 2-án életbe lépett, 1979. má­jus 1-ig érvényes menet­rend valóságos rébusz. Nem közli az autóbu­szok indulási idejét egész napra lebontva, beéri annyival, hogy rögzíti: ennyi és ennyi percenként közlekedik a járat. Nomármost: honnan tudhatja az ember, hogy mikor kell jönnie a busznak? Honnan szá­mít a — mondjuk — húsz perc. Hordjunk magunkkal zsebkompjú- tert? Végezzünk örökké számításokat? Node kérem! Patakink csak egy van! Én nem vagyok fejszámolómű­vész ... Á. Tibor Miskolc, Szentpéteri kapu Hová tegyük? Ezért van az, hogy ami mondjuk Veszprémben 2,40- be kerül, az Miskolcon 2,70- ért kapható a Mackó büfék­ben. De ezen túl is megma­gyarázható a különbözet. Az egyik városban esetleg több húst tesznek mondjuk az orosz hússalátába, míg a má­sikban kevesebbet. Vagy másként, drágább fűszerek­kel fűszerezik. Mindenesetre a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat vezetői kivizsgálták az M. A. levélírónk-tollából közölt észrevételeket, s meg­állapították : városunk Mac­kóiban a rendelkezések sze­rint kalkulálják az árakat, s csak a megengedett hasznot számolják az árba. (Ezzel kapcsolatban M. A. levele rovatunk július 27-i számá­ban jelent meg. A válaszhoz viszont csak annyit: azért nem ártana megszívlelni M A. javaslatát, s elmenni ta­pasztalatcserére Veszprémbe a mi „Mackósainknak”. M. A. Miután új lakásba költöz­tünk, jó néhány bútorunkat is kicseréltük, némelyik pedig fölöslegessé vált. Magunk sem hittük volna, milyen rendkívül nehéz lesz megsza­badulnunk tőlük. (Ha tudjuk, talán el sem kezdjük!) A ja­vát ugyan 'sikerült potom áron „értékesíteni”, no de a vásottabbja! Ingyen sem kel­lett senkinek. — Csinálj vele valamit! — szólított fei a feleségem. No jó. De mit? Tűzifának hiába aprítottam volna, nincs kályha az új lakásban, ahol eltüzelhetnénk. A pincébe nem lehet tenni, a kukások nem szállítják el, a kocsiba sem fér be a nagyobbja, hogy kigurulnánk vele a szemét­hegyhez, amiről egyébként sem tudom, hogy hol van. Könyörögtünk fűnek-fának, ajánlják el valakinek, inkább teszünk egy húszast is a te­tejére. De úgy sem kellett. Akár hiszik, akár nem. végül is ráfanyalodtunk: a kisszekrény egyik végét az asszonyom fogta, másik vé­gét én, s nekivágtunk vala­mi zugot keresni, hogy el­rejtsük, míg a jövő tavaszi nagytakarítás alkalmával is­mét jön a lomtalanítási ak­ció ... Már csak attól rettegek, hogy felfedezik a „rejteket” s valami módon kiderül, hogy ki tette oda. Mindenesetre a húszast a fiókjába tettem, csak arra kérem a becsületes megtalálóját, hogy a szek­rényt is vigye ... M. L. Miskolc, Avas-déli lakótelep A MISKOLCIAKÉ A SZO Rovatvezető: Radvónyi Éva Leveleim: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy Zsilinszky út IS. Telefonszám: 18-221 Örömmel tapasztaltuk, hogy Misl:o!c utcáin is meg­jelentek a várost színesítő, nagyméretű plakátok. Űgy- látszik azonban, hogy nem mindenkinek „fogják a pil­lantását” ezek a reklámok. A Hunyadi utca sarkán elhelye­zett falragaszok vajmi rövid ideig tölthették be szerepü­ket. Barbár módon szaggatta — vagy szaggatták! — meg őket. Szívünk szerint kuko­ricára térdepeltetnénk a tet­test. Bár biztos, hogy kinőt­tek már a gyermekkorból. Csemetéink nem érték volna fel... legfeljebb ésszel. Hogy ilyet ne tegyenek! F. A. Miskolc, Tízes honvéd u. Gomba — keserű tanulságokkal Bár lehet, hogy nincs iga­zam, de haragszom a Búza téri vásárcsarnok gomba­szakértőjére. Tőle kértem a napokban tanácsot, hogy to­jásosán is jó-e a keserűgom­ba, amit szeme láttára vásá­rolni szándékoztam, s azt mondta: jó. Bíztam a szak- véleményben, megvettem a hófehérkalapos portékát. Gondosan megtisztogattam, abároltam — útmutatása nyomán —, leszűrtem, aztán annak rendje-módja szerint elkészítettem a tojásos gom­bát. Mit mondjak: ehetetlen volt. Gusztusos, de kibírha­tatlanul keserű. Ez eddig magánügy volna, úgy kell nekem, miért nem szerzek valami szakirodal­mat, mielőtt számomra új­fajta gombát veszek a csar­nok pincéjében. Ám valami­fajta köztanulsággal mégis­csak szolgál a história. Az­zal ugyanis, hogy jó lenne, ha felhasználási tanáccsal is ellátnák a vásárlókat a gom- gaelárusító helyeken. Tudom, a szakértőknek ez nem kö­telességük. Nem rendezked­hetnek be receptismertetésre is. Ám egyetlen tájékoztató tábla is segítene: melyik gombát miként lehet a leg- ízletesebben elkészíteni. Miből mit érdemes főzni-sütni. Sok a kezdő háziasszony, a sza­kácskönyvek pedig vajmi kevéssé térnek erre ki. Hi­szem, hogy sikere lenne egy ilyen „tablónak”. S. P.-né Miskolc Kozma Ilona, Miskolc, Győri kapu 73. sz.: Kislánya keresse fel szerkesz­tőségünket, s megpróbálunk se­gíteni a gondján. R. L., Miskolc. Gorkij-telep: Levelét köszönjük. Észrevétele nagyon jogos. Többen is kifo­gásolták. Lehet, hogy optimisták vagyunk, de úgy véljük, — s re­méljük, ön is tapasztalja majd: nem marad pusztába kiáltott szó ... A témára visszatérünk. Murányi Tibor, Bánréve, Dózsa Gy. u. 3. sz.: Kedves sorait tolmácsoljuk a strand vezetőinek. Közlésétől azonban ez alkalommal eltekin­tünk. Sokan más véleményen vannak. T. B., Lenin város: Örültünk levelének. Rovatunk legközelebbi számában - augusz­tus 10-én, csütörtökön — közöl­jük. A kötelező javítószolgáltatás és alkatrészellátás A kormány 35/1978. sz. ren­deletét a jövő év január 1. után gyártott, illetve impor­tált árukra kell alkalmazni. A jogszabály lényege, hogy az áru szokásos élettartamát — az eladástól számítottan — a gyártó vagy az impor­táló vállalat köteles meg­határozni. Az élettartam ide­je alatt a kötelező jótállás­sal árusított termékek, mint pl. lakossági központi fűtési fűtő-, folyadékmelegítő és hőkicserélő berendezés, olaj­tüzelésű kályhák; fűtési ka­zánok, kötőgép; varrógép motoros kapa: motorkerék­pár; személygépkocsi stb.. néhány háztartási villamos berendezés és készülék: hír­adástechnikai és kultúrcikk- termékek; elektronikus zseb- számológép; őrlő-hámozógé­pek; kávéfőzők stb. alkat­részellátásról és a javító­szolgáltatás megszervezéséről gondoskodni kelL Az alkatrészellátás és ja­vítószolgálat garantált ideje attól függ, hogy az áru fo­gyasztói ára 5000 forint alatt, vagy felett an. Az előbbi esetében 6 évig, az utóbbinál 8 évig kell gondoskodni a javítószolgálatról. A jogszabály a gyártót, il- let’'e az importáló vállala­tot teszi felelőssé. Felhatal­mazást kap a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, a KERMI. hogy tiltsa meg az olyan áruk forgalombahoza- talát. amelyekhez az alkat­részellátást vagy a javító­szolgálatot nem biztosították. A vásárlók olyan jogot kapnak, hogy az alkatrész- ellátás vagy a javítószolgá­lat hiánya miatt keletkézéit károk megtérítését kérhetik. Dr. Sass Tibor Meddig marad így? t(c A téma régi, a felvétel új. A tapolcai — Strand bü'é mellett levő — nyilvános illemhely 'bejáratát mutatja Má­jusban is ilyen volt, s most augusztus van üdülőhelyünkön óriási a forgalom. Lehet, hogy nem hiszik el az illetékesek, hogy ez a létesítmény nagyon hiányzik Tapolca- a szezon­ban? (Kovács Attila felvétele) Ezt nem gyet ekek tették!

Next

/
Oldalképek
Tartalom