Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-31 / 205. szám
a miskolciaké a szó Nyűt levél egy ámokfutóhoz Kedves IIP 01-06! Személyesen még nem találkoztunk, csak kocsijainkból integettünk egymásnak. Szerencse, hogy a találkozásra nem került sor, mert a hangnem, a megszólítás bizonyára más lett volna, mint így, a lap hasábjain. Hogy mindenki számára érthető legyen, röviden leírom a kedden este néhány perccel 8 óra előtt velünk történteket. A forgalomirányító jelzőlámpa pirosát látva, egymás mellett álltunk a Madarász Viktor utcában. Ön a jobb oldali, én a bal oldali sávban. Mondhatni egyszerre indultunk a zöld jelre, de miután az Ön sávjában személygépkocsik parkíroztak, kénytelen volt sávot változtatni. Amit meglehetősen szabálytalanul igyekezett is megtenni, veszélyeztetve — idézem a KRESZ-t — az élet- és vagyonbiztonságot. Fékezett, majd úgy 20 centire mögém állt, s követett. A Palóczy utcában ismét több kísérletet tett, hogy meglehetősen erőszakos modorában előzzön, ám mert az út szélén itt is kocsik álltak, le sem húzódhattam, hogy megszabaduljak dicstelen kíséretétől. Végül az Eszperantó térnél sikerrel járt ki tudja hányadik próbálkozása, ami után olyan ámokfutást rendezett a Győri kapuban, hogy gyalogosok s járművezetők szörnyülködve csapták össze kezüket, mert ilyet csak kalandfilmckbcn láttak eddig. Már aki összecsaphatta a kezét, mert bizony a többségnek igencsak oda kellett figyelni, nehogy az Ön ámokfutása a vétlenek balesetébe, netán életébe kerüljön, ön viszont Wartburgjával mit sem törődött ezzel, s érzésem szerint legalább 120-as tempóban slalomozott, kierőszakolva egy autóbusz meglehetősen veszélyes fékezését, több személygépkocsis nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseit. Amin egyébként a legjobban csodálkoztam: az ön kocsijában idősebbek is ültek, s ha magát már elragadta a fiatalkori hév, a bravúroskodás, legalább utasai figyelmeztethették volna Önt bravúroskodásának beláthatatlan következményeire. Szerencséje volt, mert ezen az estén rendőrjárőrrel nem találkozott. Nagyon szerettem volna, ha csak egy is a közelben van, legalább személyesen is megismertem volna, s név szerint is közölhetném most, ki az a miskolci személygépkocsi- vezető, aki ezen az estén veszélyeztette jó néhányunk testi épségét, vagyonát. .Kedden este nem találkozott rendőr járőrrel. Baleset sem történt. De ahogyan Ön közlekedik, mélységesen elítélendő és — véleményem szerint — büntetendő. Üdvözlettel: a ZV 48-17 (Tóth Zoltán) Ötvennégy család nevében A Testvérvárosok útja 38. sz. alatt, a II. emeleten lakásóvoda működik. Megértjük a szükségességét mindaddig, amíg másként nem tudják megoldani a gyermekek elhelyezését. Az elmúlt héten azonban — szombaton és vasárnap — kellemetlen — mondhatni tűrhetetlen! — helyzetet teremtettek. Bogárirtást végeztek. de csak az óvoda helyiségeiben. A ház lakói két napon keresztül szívták az egészségre mindenképpen ártalmas szert. Érthetetlennek tartjuk, hogyan lehetséges ilyen feleVasúti sorompó — takarásban A mályi strandra igyekeztünk családommal nemrégen. Az üdülőtelephez vezető utat vasúti sín keresztezi, amely fénysorompóval van ellátva. Ennek ellenére mi nem éreztük magunkat biztonságban, mert a magasra nőtt gizeaz az autós elől takarja a kilátást! A sok-sok balesetet olvasva, nem érti az ember, hogy a pályaőr, vagy felvigyázó miért nem figyelt még fel erre az igen veszélyes körülményre. A bőségesen ömlő eső a vadon nőtt növényeket meghtzlalta. bosszúba növesztette. de míg másból ez a szemet gyönyörködteti, itt életveszélyes. Az ajtóból ki is lehet szállni — mondhatják — meggyőződni arról, hogy amíg a szem ellát, nem közeleg vonat vagy mozdony. Ámde mire visszaül az ember, s belebújik a biztonsági övbe, a nyílegyenes pályán, a mai sebességek mellett, érkezhet bármi! Maradjunk a legegyszerűbb megoldásnál: le kell vágni, kaszálni a kilátást takaró füvet. Minél előbb! Komoly a veszély! Sárosi Pálné Miskolc lőtlen intézkedés. Köztudott, hogy hasonló esetekben a bérházak lakóit arra a napra „kitiltják” lakásaikból, s utána is csak pár órai alapos szellőztetés után lehet a helyiségekben tartózkodni. Itt pedig egész nap kénytelenek voltunk tűrni a bűzt, hiszen nem mindenki tudta megoldani, hogy egy-két napra elmenjen otthonról. Ötvennégy családról van szó, akik nevében kifogásolom ezt az intézkedést. Főként azért, hogy máskor ne fordulhasson elő. T. Istvánná Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Leveleim: Déli Hírlap szerkesztősége 35*7 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Kinek fizethető takarítási pótlék? A belkereskedelmi miniszter 1978. április 22-én hatályba lépett 6/1978. sz. rendeleté előírta, hogy 1978. május 1-től általában takarítási pótlékot kell fizetni a kereskedelmi, vendéglátóipari és nagykereskedelmi egységek azon dolgozóinak, akik takarítószemélyzet hiányában az egység takarítását maguk végzik. Ezt a rendeletet viszont nem lehet mindenhol automatikusan alkalmazni, mert ez a rendelkezés a 8/1974. Bk. M. számú rendelet egyik pontjának a helyébe lépett, amit 1974. október 13-tól mór alkalmaztak. A korábbi rendelkezés többek között már akkor lehetővé tette, hogy a béren felül fizessenek bérjellegű takarítási pótlékot. Választási lehetőséget is adott a vállalatoknak (szövetkezeteknek) abban, hogy nem bérjellegű takarítási és tisztítószer-átalányt is fizettek a dolgozóknak. A mostani rendelkezés konkretizálta a pótlék mértékét és meghatározta a fizethető legkisebb mértéket. A fővárosban, a városokban és az üdülőhelyeken 4 Ft/m-’; a kereskedelmi vendéglátásban 6 Ft/m2 a pótlék minimális összege. A jogszabály módosítása után az illetékes ÁFÉSZ-ek- nek és a ZÖLDÉRT-nek az a feladata, hogy vizsgálják meg. hogy eddig fizettek-e pótlékot vagy költségátalányt és döntsenek, hogy most fenntartják-e a régi pótlék va^y a költségátalány fizetését, vagy — ahol a jogszabály megengedi — áttérnek a legkisebb összegben megállapított takarítási pótlék fizetésére. A jogszabály szerinti pótlékfizetés máris sok kereskedelmi és vendéglátóipari egységben kedvező hangulatot teremtett a dolgozók körében. A kereskedelempolitikai célok megvalósítását — többek között az egységek higiéniáját, kulturált környezetének biztosítását — a pótlék vagy költségátalány fizetése nagymértékben ösztönzi. Ajánlatos az új rendelet szerinti pótlékjuttatást vagy a korábbi költségátalányt a kollektív szerződésben részletesen szabályozni. Dr. Sass Tibor Meddig marad így? A Lázár Vilmos utca torkolatiban lassan egy hónapja emelkedik az úttestnek több mint felél elfoglalva, ez a föld• hányás. A Miskolci Vízművek szakemberei bontoltták fel az úttestet, s, aztán megfeledkeztek róla. Vajon meddig marad így, meddig akadályozza a teherautók és szélesebb nyomsávú járművek forgalmát? — kérdezik a Lázár Vilmos utca lakói. Ki gyűjti? £ Jó lenne végre rájönni, hogy ki gyűjti az elektromos oszlopok fedőlapját? Városszerte ugyanis többfelé láttunk már ilyen nyitott, a villamos vezetékeket szabadon „kínáló” szerkezeteket. Ez a felvételünk, am ely jól ábrázolja a gyermekek számára veszélyes helyzetet, a Táncsics Mihály téren levő villamosmegállónál készült.' Jó lenne az is, ha az EMÁSZ. vagy az MKV szakemberei hamarabb felfigyelnének ezekre a hiányos oszlopokra, mint az olvasók. (Kovács Attila felvétele) „Zenés” ébresztő Augusztus 25-én reggel 5.56 órakor zenés ébresztőnk volt a Chlepkó Ede utcában. No ne értsenek félre, nem valami rezesbanda húzta a talpalávalót. A kertészeti vállalat egyik dolgozója ébresztette fel a környék lakóit a motoros fűnyírógépével. Öt, szerintem nem illetheti szemrehányás, hiszen nyilván felettesei rendelték ki, s munkáját sokakat megszégyenítő pontossággal el is kezdte. Kérdem én: vajon az őt kirendelő felettes háza előtt is a hajnali órákban kezdik a fűnyírást? Kétlem. Nekem három gyermekem van, a legkisebb 5 hónapos. Az egész család felriadt a fünyírógép zajára. Tudom, ez nem mindennapos eset. ám egy kis figyelmességei ez is elkerülhető volna. Bízom benne, hogy a továbbiakban ilyen riasztó ébresztésben nem részesítenek bennünket. Herr Gyula Miskolc, Chlepkó E. u. 2. 270 véradó a Járműjavítóban Augusztus 24—25-én a MÁV Járműjavító Üzem dolgozóinak egyötöde kereste fel az orvosi rendelőt, ahol már berendezkedtek a Vérellátó Központ munkatársai, s megkezdték a vérvételt. Az üzemi Vöröskeresztes Mintaszervezet aktivái — Lévai Ernő- né titkár irányításával — jól mozgósították a dolgozókat. Ebben az évben már eddig is 26-an adtak különleges vércsoportú vért, amikor gyors, életmentő segítségre volt szükség. Az augusztus végi két napon 90 liter vér gyűlt össze, amit 270 dolgozó adott. Többségük szocialista brigádtag. Az önkéntes véradók 55 százaléka fiatal, 30 éven aluli. A példás szervezésért dicséret illeti az üzem társadalmi szerveit, elsősorban a Min'aszervezet címet méltán viselő helyi vöröske- ■ réteseket. Pál István Miskolc Két kezünk munkáját tette tönkre Végtelen felháborodással írom ezeket a sorokat. Annak az elkeserítő „élménynek” a hatására, amelyben augusztus 26-án reggelre virradóan volt részük a Hoffmann Ottó utca 21—35. számig terjedő épület lakóinak. Házunk előtt parksáv húzódik, amit jórészt mi lakók alakítottunk ki, ültettük, s gondozzuk a fiatal fákat, növényeket társadalmi munkában. Túlnyomórészt fiatal csemeték ezek, alig egy éve kaptuk a kertészeti vállalattól. A ház apraja-nagyja minden különösebb invitálás nélkül vett részt a parképítésben, bár csákánnyal kellett a már dermedt földet fellazítani, hogy kialakítsuk a gyenge fácskák „fészkét”. Napokig ültettük a 350 tő rózsát és a csaknem 300 kicsi fát. Az önzetlen munkáért senki sem várt elismerést, hiszen mindannyiunknak jólesett ránézni a zöldellő parkra. A tenniakarás nemes és szép példája volt ez is, hiszen 80 esztendős idős néni is aKadt a lakók között, aki felajánlotta keze munkáját a kertészkedéshez. Ennek a közösségi munkának a gyümölcsét tette tönkre augusztus 26-ra virradó éjszaka egy vandál pusztító. Kitördelte, földretiporta a fákat, gyökerestől irtotta ki az apró olajfabokrokat, rózsabokrokat. Neki szeretnénk üzénni ezúton: Azt üzenjük, szégyellje magát, de nagyon. Jellemtelen „hősködő”. Jöjjön és nézze meg a „művét” nappal is; kertünkben élettelenül fék-- szenek a kicsi fák. Vajon ve- giggbftdolta-e, hogy oktalan pusztításával nemcsak a két kezünk munkáját tette tönkre, de elültette a kételkedést is: vajon érdemes-e az időnket áldozni a közösségi munkáért, ha nem tudjuk megvédeni az ilyen vandáloktól? A Hoffmann Ottó utca lakói nevében: Kovács Györgync Felénk se néz a kisiparos P. Ernő szobafestő kisiparossal megegyeztünk: ezer forintért elvállalja szobánk kiíestését. A megbeszélt időpontban el is jött — de nem ő, hanem — a „megbízottja”. Már a festéskor sem találtam elfogadhatónak a munkát, a régi minta átütött az új rétegen. A „mester” megnyugtatott: ha megszárad. nem fog látszani. Nem így lett. Száradás után is csúnya, foltos maradt a fal. Igaz, hamar — 8 óra alatt — készen volt a festés, de olyan is! Azóta már többször üzentem a vállalkozónak — mivel nem sikerült személyesen találkoznom vele — jöjjön, nézze meg az átadott munka minőségét. Neki fizettem, ő felel érte. De sajnos, felénk sert) néz, már több mint egy hete • Kispénzű nyugdíjas vagyok, az ezer forintért becsületes, jó munkát várok. Amit végeztek, nem ér any- nyit. Béres Pál Albert nyugdíjas Miskolc, Ady E. u. 20. (Olvasónk panaszát a KIOSZ körzeti csoportjának szíves figyelmébe ajánljuk. A szerk.) Monológ apáknak — Ma azért vettem ki szabadságot gyermekem, hogy bekössem a füzeteidet, könyveidet, atlaszodat, gyakorlóidat és közben arra figyeljek, van-e két egyforma méretű közöttük! Ha van, akkor az egyiket azonnal kidobom, mert az csak véletlen lehet. Ugyanis a korszerű oktatás egyik alapkritériuma. hogy mindent különböző vastagságú és minden egyéb méreteiben is eltérő füzetbe írjatok, ettől lesztek sokkal okosabbak. — Nem, gyerekem, apukádnak nem volt ennyiféle füzete, könyve, satöbbije. Volt egy kockás irkája, egy vonalas, meg egy sima. A nagypapádnak még ennyi se kellett, sőt a nagyapád nagyapjának csak egy palatáblája volt. Ö akkor járt iskolába. amikor egy bácsi kitalálta a relativitáselméletet. — No látod, már több mint a felét bekötöttem, és még dél sincs. Most a kék papírral bekötött füzeteket, könyveket beköti apukád celofánba, és azt beleerőszakolná az előregyártott műanyag borítókba, ha menne, de vagy a borító kisebb, vagy a füzet nagyobb. — Persze, hogy tudták a bácsik, milyen nagy egy füzet, csak a füzetet gyártó bácsik nem tudták, milyen nagy lesz a borító. — Dehogy vagyok ideges gyermekem, hiszen még csak a tizennyolcadik boritót rakom fel és ha a többivel is kész leszek, azonnal elrohanok egy könyvkötő továbbképzőbe, hogy még színvonalasabban köthessek neked füzetet, köthessek könyveket, köthessek gyakorlót, ellenőrzőt, köthessek atlaszt, feladatlapot, köthessek munkafüzetet és köthessek valamit valamire, mert jövőre már a kistestvéred is iskolás lesz ... Bérezés József
