Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

amaamtmumammEB a miskolciaké a szó Elúszott a Ladám Evek óta játszom havi előfizetéses lottószelvénnyel. Ki- tanú vág., ok, oar eddig meg a Icgcseuelyeob larajuyeie- uicuyt svai sikerült Knugnom- rim a.iogy a júliusi szelvé­nyen olvastam a centrum áruház tüntetését, biztosra vet­tem, hogy a mostani sorsolás aiaalmaval én, es csakis tn leszek a ooidog cada-tulajaonos. biztonság keuvéert a bc- kuiuesi határidő utolsó napján — ia <8. julius Zd-en —Küld­tem be a centrumba a levelezőlapra íeiragasziott Centrum- beiy egeket. Uondoltam, hadd kerüljön a toooieK te tejere, ne Kelljen a szerencsés kezű kis úttörőnek kényekig turnal- nia crte a tóbo ezer — vagy tízezer — lap kozott, ila a te­tejükön hever, cgyoöl kihúzza, s lehetetlen, iiogy ismét Ki­maradjak a tonyeremenybol... Naiv voltam. Kimaradtam. A meglepetés akkor ért, ami­kor „Küldönceim” visszauoztak bélyegeimet azzal, hogy mar julius Z»-an — pénteken — cíviuck a centrumból a be­gyújtó ládákat. A sarki kukán kívül tehát senova se doo- liatiak volna ... Hát így történt- Pedig én a „játékszabályt” — a bekül­dési határidőt — betartottam. Csakuogy a centrum — vagy a Sportlogadási és Lotioigazgatósag.' — annál kevésoe. Ugyanis nem hiszem, hogy íeireérlettük volna egymást. Hi­szen ha mondjuk, kapón egy üduiojegyet, ameiy augusztus ltí-tól 29-ig jogosít üdülésre, nem hiszem, hogy augusztus 28-an hazaKüluenek azzal, hogy az az utolso nap. Ezt csaK a példa kedvéért. Ha tévedek, javítsanak ki. Mivel biztos voltam benne, hogy a Uadat csak én nyer­hetem meg, újabb dilemmáin: vajon milyen cseilyci perel­hetném a beküldési határidőt megcsonkító illetékest az ilyen­formán elúszott Ladámért...? Pócs Imre Miskolc, Bajcsy-Zs. utca A kék nagy vasaló Mesterséges akadály sfe Több hete veszélyezteti a gépjárműforgalmat a lillafüredi úton — Alsóhámornál — ez a mesterséges akadály. A vízművek szakemberei — miután kijavították, újrabetonozták a megsüllyedt vízaknát — ottfelejtették a tett helyén az útelzáró oszlopot, korlátot. S bár a beton maximum 2—3 nap alatt megkötött, a feledékenység tarlós. A nagy testű jár­müvek — közöttük a városi autóbuszok is — lekényszerülnek a padkára miatta, jóllehet az éles kanyar amúgy is veszélyes. A környékbeliek szerint nappal még csak hagyján, láttatja magát a vízmű „márkajelzésével” ellátott oszlop, s tartozékai. Ám sötétedés után... ! Az oszlop tetején levő lámpatest nem működik. A kivilágítás nélküli útelzáró miatt ugyan — szerencsére! — eddig még nem volt baleset. No de muszáj azt megvár­ni... ? — kérdezik az alsóhámoriak. Meddig fogyasztható? így nevezték a pesti bu­szodat a téve egyik riport­jában. Milyen igazuk volt! Találóbban rég nem nevez­tek el járművet. Hogy vá­rosunkban még nem terjedt el e néven, csak a véletlen műve. S hogy miért, <?rre néhány példa: A Kun Béla úti jelzőlám­pánál és a Baross utcainál egy hét alatt három alka­lommal láttam, hogy a 101-es gyorsjárat teljes sebességgel ..ment át” a piros jelzésen. Egy alkalommal pedig a Ba- ross-kanyarnál, a Tiszai fe­lé „csak” négyen ugrottak a szélrózsa minden . irányá­ba, mert a piros jelzésnek fittyet hányt az autóbusz ve­zetője. A gyorsaság és a ka­nyar megakadályozott a rendszám megjegyzésében. Július 15-én, szombaton délután a Hoffmann Ottó utcát tévesztette össze az M7-essel egy szóló kék busz. Igen nagy sebességgel szorí­totta le a személykocsikat, s a nem túl szeles úttesten, csaknem a játszótér járdáját súrolva robogott el,, halálra rémítve közlekedőket, sétá­lókat és a sok kicsi aprósá­got. Egyébként is, csaknem minden jármű „megtúltoso­A kenyerünkről van szó Olvastam a DH-ban a jegy­zetet az AranyfolyosóróU Éppen azon a napon — jú­lius 29-én — magam is szemtanúja voltam, hogyan pergetik el városunk utcáin is — merem állítani — zsák- számra az aranyló búzasze­meket. Munkába menet —■ negyed hét körül — a Kun Béla úton láttam, hogy ió félzsáknyit szedett össze az eliiullajtott magokból egy ember. Legalább azt meg­mentette. A látvány nagyon szomo­rú, s egyben nagyon felhá­borító is. Hogy van szívük úgy megpakolni — bogár- hátúan — a szállítóeszközö­ket a jövő évi kenyerünket biztosító szemekkel? — S mi- ér( nem törniük el a kocsik oldalán tátongó réseket, ame­lyeken át szökik a járműről a búza? Hogy nemcsak egy­két járműről van szó. arról már azóta is meggyőződtem. A tapolcai elágazásnál — a városba befelé is vezet ez a drága „aranyfolyosó”. Érthetetlen. Oly sokat hal­lunk, olvasunk arról, mek­kora erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaság dolgozói a szemveszteség nélküli beta­karításért. Ugyanakkor az utakon mázsas^ám elfolyik. Ne hagyják! Figyeljenek er­re is. Elek Antal Miskolc, Bezerédi u. 39. sz. dik” az Eszperantó tértől a Hunyadi utcáig. Az egyirá­nyú Hoffmann Ottó utca ar­ra csábítja a vezetőket, hogy minden késést itt hozzanak be. Csúcsforgalomban —reg­gel és délután — az őrült száguldással, a szabálytalan sávváltással ijesztgetik egye­sek az erre közlekedőket. Ér­demes lenne az ellenőrzést erre az útszakaszra jobban kiterjeszteni. I. L. Miskolc, Tízes honvéd u. Híven ápoljuk nemzeti hagyományainkat, áldozunk és büszkék is vagyunk rá­juk. Olykor azonban megfe­ledkezünk rendszeres gon­dozást igénylő emlékekről. Ezek közé tartozik az avasi temetőben levő, számunkra kedves sír is: a színművész­dinasztiát alapító Latabár család nyughelye. A Miskolc­ra látogatók közül igen so­kan keresik fel az avasi te­metőt, ahol szomorú látványt nyújt a síremlék. Jó lenne, ha erre is felfigyelne végre valamelyik szerv vagy in­Apró bosszúság, de bosszúság! Feleségem megbízásából csomagot kellett volna fel­adnom a Kun Béla úti pos­tán. Nem sikerült. A hiva­tal zárva, renoválják, ajta.ian leiirat: legközelebbi felve­vőhely az Ady Endre u. 2. sz. alatt. Elgyalogoltam odá­ig, am ott sem volt „siker­élményem”. A csomagot nem vetnék fel. Mondom: kiírhat­ta volna a Kun Béla úti postahivatal ajtajára azt is. hogy csomagot csak az 1-es vagy a Tiszai oályaudvaron levő postán lehet feladni, míg a renoválás tart. Csak­hogy — mint mondták — ez nem az ő feladatuk. Csodál­koztam ezen, mivel „javasla­tomat” a renoválás alatt le­vő posta ideiglenesen áthe­lyezett alkalmazottjának terjesztettem elő. Mit vála­szolhattam hát! Jó. majd szólok a megyei igazgatóság­nak. hogy' írják ki ők... Tudom, apróság. De bosz- szant az a szemlélet amelyet az Ilyenfajta válaszok — és eljárások! — tükröznek. Hi­szen oly egyszerűen megkí­mélhetnék a fölös'eges mász- kálástól, fáradságtól az ügy­feleket. Miért nem teszik? Mező István Miskolc, Zsolcai kapu 17. sz. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírláp szerkesztősége 352? Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv út 15. Telefonszám: 18-221 f ,,B 1 ■ . . i-i Ne hagyjuk gondozatlanul! tézmény. s ha másként nem — anyagi erők híján —, tár­sadalmi munkát szervezve intézkednének rendbehozásá­ról. Magam máris -jelentke­zem: szívesen vállalnék tár­sadalmi munkát ezért, an­nak ellenére, hogv kicsi gyer­mekem van. Úgy vélem, hogy a ma emberének nem­csak a lakhelye széppé téte­lével kell törődnie, de azzal is. ahol örök álmukat alusz- szák városunk hírességei. Simon Éva Miskolc, Gagarin u. 1. sz. A Réti Hírlap 1978. július Ki­én megjelent „A lecsú nyoma- ban” című cikkhez az alábbi tá­jékoztatást adjuk: — A laboratóriumi vizsgálat eredménye szerint a termék a vonatkozó szabvány követelmé­nyeinek megfelel. Jelölése szab­ványos, megfelelő. A termék az üzletben szavatossági időn belül volt. — Az intézet által kiadott szak- vélemény az általunk vett min­tára vonatkozik. A bontott üveg A neve szép, de az ára?!... A Hungarokonzum boltjában nézelődtem az árupolcok kínálata kö­zött, s így ötlött sze­membe egy hengeres fémdoboz, rajta a fel­irat: Rozella. És az ári 50 forint. Guszta volt az adjusztálás, kezdtem né­zegetni, forgatni a por­tékát mind kíváncsib­ban, ugyan mit rejthet ez a vonzó „göngyöleg”. Percek múlva sem let­tem okosabb, a felirat­ból nem derült ki sem­mi. Tájékozódásért az egyik eladóhoz fordul­tam, ugyan mondja már meg, hogy mi is ez? ö sem tudta! Most már aztán vég­képp és mindenáron meg akartam tudni, hogy mit kínál a doboz­ban az üzlet, s megkér­tem az eladót: bontsuk fel. Nem szívesen, de egy — „Csak nem képzeli, hogy minden vevőnek felbontunk egyet?” — megjegyzés kíséretében felbontotta. Nem vettem meg. Hengeres ostya volt benne. 50 forintért sokallottam. Hogy mások ne járja­nak hozzám hasonló módon, tanácsoltam: ír­ják rá az árura, hogy mi az. A. válasz meghökken­tett: ők ezt nem győ­zik ...' Külön-külön fel- írkálni minden doboz­ra...?! Hogy mit gondolt ró­lam az eladó — nem tu­dom. Én mindenesetre azt gondoltam: van már törvényünk is, amely előírja az áruismertetés módját. De ha nem volna ... .50 forintért azért már meg is mond­hatnák, hogy mi van a dobozban. ' Or. T. K. Miskolc minőségi kifogásolását a holt köteles intézni a vásárló kárta­lanításával, vagy az áru cseré­lésével. A kifogást bármely üz­letben meg lehet tenni, mely olvan árut tart. A Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatói utasítással is szabá­lyozta a fogyasztói reklamációk intézését, melynek értelmében ekkor nem szükséges a MÉVI szakvéleménye. — Az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény 22. §. 1. 2. pontja tartalmazza az élelmisze­rek fogyaszthatósági határidejé­nek feltüntetésére vonatkozó tudnivalókat. Első pontja sze­rint a gyorsan romló élelmisze­rek csomagolásán fel kell tün­tetni a fogyaszthatósági határ­időt. Második pontja szerint a jogszabályban meghatározott, hu­zamosabb időn át eltartható élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni azt az időtartamot, ameddig az élelmiszer a minő­ségét megőrzi. — A jelenlegi értelmezésben a szavatossági idő tulajdonképpen jogi kategória, mely azt foglal­ja magában, hogy a gyártó med­dig szavatolja az általa készített termék minőségét. A tanasztala- tok szerint több termék szava­tossági időn túl is teljes értékű. Forgalmazásáért és minőségéért — amennyiben értékesítésre ke­rül — a kereskedelem vállalja át a felelősséget. — Megjegyezni kívánjuk, hogy az 1977. január 1-én életbe lé­pett új élelmiszertörvény alap­ján kodifiált minőségmegőrzési időtartam, az eltarthatóság meg­állapítására az úgynevezett tel­jes romlási görbét megállapító tudományos kísérletek meg folynak a különböző kutatóinté­zetekben és iparági laboratóriu­mokban; eredményük 1980-ra várható. Ekkor fog végleges for­mát ölteni az, hogy a nevezett élelmiszerek csoportja milyen­képpen lesz jelölve. Az intézet főelőadója által zá­rolt egyéb termékekről intézke­désre kértük fel a városi tanács kereskedelmi osztályát és a Mis­kolci Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalatot. A zárolt szemes kávék cukrászati üzemben tör­ténő felhasználására, a Tere-fe- rc linzer, illetve a 8 tojásos há­zitarhonya csökkentett áron tör­ténő árusítására tettünk javas­latot. Megyei Elclmiszcrellenörző és Vegyvizsgáló Intézet Hová lett a Miskolcon nincs sósperec? — kérdezte tőlem országjáró jóbarátom. Debrecenben, Szegeden. Egerben és a Du­nántúlon sokfelé kínálják a kedvelt csemegét, amit „va­lamikor” — nem is oly túl régen — városunkban is ro­pogtathattunk az utcai pe­recárusok jóvoltából. Most azonban ... Hiába is keres­sük őket a megszokott he­Virág­pusztítók A magyar költészetnek kétségtelenül egyik legszebb sora. hogy „Minden órádnak szakaszd le virágát”. Ezt azonban nem lenne szabad úgy „értelmezni”, ahogy egyesek teszik. A Hoffmann Ottó utca 21—35. számú —- nyolc lépcsőházas — bérház elől ugyanis rendszeresen törik, pusztítják a lakók ál­tal ültetett, s már szépen virító dísznövényeket. Jó lenne valami hathatós mód­szert találni a virágousztító garázdák megfékezésére. A bérház lakói nevében: M. I. özv. Kocsis Ferencné Miskolc, Baross G. u. 4. sz.: Türelmét kérjük. A 602-es tej- bülé vezetője kivizsgálja pana­szát. Levelét a válasszal együtt közöljük. Váradi Józsefné Miskolc, Sza­bó L. u. 12. sz.: Senki sem sikkaszthat el kö­zösségi pénzt büntetlenül. A büntetésnek ' feltétele azonban, hogy a károsultak rendőrségi feljelentést tegyenek. Forduljon a város' rendőrkapitánysághoz. Csakis így kaphatják viasza is­kolai osztályközösségük pénzét, s csak így nyeri el méltó bün­tetését a bűnös. Török László Szentistván, Kis­faludy u. 9. sz.: Panaszát az Ali ami Kereske­delmi Felügyelőséghez továbbít­juk kivizsgálás végett. A vizsgá­lat eredményétől függően visz- szatérünk rá. Kádár Sándor Pere, Kossuth u. 18. sz.: Megpróbálunk segíteni. Türel­met kérünk. T. K.-nak: Nem lehet. sósperec? lyen — a Sötétkapu, a Sza­badság tér és a mozik kör­nyékén —. nincsenek. Vajon az áru vagy az árus hiány­zik? Az olcsó és finom perecek visszatérhetnének városunk­ba. Nemcsak a turisták, de gyermekeink örömére is. Istók Laura Miskolc, Baross utca

Next

/
Oldalképek
Tartalom